Azbeszt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krizotilazbeszt

Az azbeszt (kőlen, hegyilen, bányalen, foszkő) kémiailag magnézium-szilikát (névváltozata: szerpentinit). Ásványtanilag krizotilazbeszt, a IV. (szilikátok) ásványosztályon belül a szerpentinásványok csoportjába tartozik, szálas szerkezetű rétegszilikát, a monoklin rendszerben kristályosodik. Ipari felhasználása a múlt században a '70-es évekig jelentős volt. A legtöbb iparilag fejlett államban (hazánkban is) felhasználását betiltották és a felderített felhasználási területekről eltávolítva veszélyes anyagként ártalmatlanítják.

Kémiai és fizikai tulajdonságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kémiai képlete: Mg3Si2O5(OH)4.
  • Megjelenése: jellegzetesen szálas kötegeket alkot, megnyúlt alakban kristályosodik.
  • Színe: fehér, zöldessárga, vöröses sárga.
  • Porszín: fehér.
  • Átlátszósága: áttetsző.
  • Sűrűsége: 2,5-2,6 g/cm³.
  • Keménysége: 2,5-3,0 nagyon lágy ásvány (a Mohs-féle keménységi skála szerint)
  • Hasadása: kiválóan hasad a szálak mentén.
  • Fénye: selyemfényű.
  • Különleges tulajdonsága: gyakorlatilag tűzálló, hangszigetelő, sav és lúgálló.
  • Kémiai összetétele:
  • Magnézium (Mg) = 26,3%
  • Szilícium (Si) = 20,3%
  • Hidrogén (H) = 1,5%
  • Oxigén (O) = 51,9%

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ultrabázikus magmás kőzetekből hidrotermás átalakulás során jön létre, málladék keletkezik amit szerpentinesedésnek neveznek. Hasonló ásvány a klorit.

Feldolgozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szálasanyagot tartalmazó kőzetet bányászatát követően felaprítják, majd dúsítják, leggyakrabban levegő befúvásával, azután kiülepítik. A 10 mm hosszat meghaladó szálakat fonják, amihez a felület csúszóssága miatt durva felületű szálasanyagot (legtöbbször gyapjút) adagolnak 20% arányban. A rövid szálakat és a törmeléket kötőanyaggal (leggyakrabban cementtel vagy műgyantával) keverik össze és lapokká, idomdarabokká préselik vagy lemezekké öntik. Az azbesztcement termékekben az azbeszt tartalom 10-15%, szórt hőszigetelő anyagban 85%. A víz- és szennyvízvezetékekben is nagymértékben használták az azbesztcement csöveket és idomokat. Az építészetben azbesztcement tetőfedő pala volt használatban. Az apró szemű azbesztet vakoló habarcshoz is keverték. Fonat és fonal szerkezetű anyagából tűzálló szöveteket is készítettek, kárpitanyagot gyártottak. Jelentős felhasználása volt a villamosipari szigetelők, gépjármű és gépiparban a fékbetétek gyártásánál és papíripari töltőanyagként. Nagyon fontos felhasználása volt a magas hőmérsékletű berendezések (gőzturbinák, csővezetékek, kazánok) hőszigetelése. Erre a célra a legjobb minőségű (hosszúszálú) azbesztet Kanadában bányászták.

Egészségkárosító hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egészségkárosító hatását viszonylag későn ismerték fel és bizonyították be. A levegőben a finom szemcsék lebegve oszlanak el, a már beépített szerkezetekből és anyagokból (pl.: fékbetétekből) folyamatosan leválva távoznak szemcséi. Az azbesztiozis megbetegedésen túl a tüdőrák nagyon gyorsan kifejlődő formáját okozza. A bányászat során az ivóvíz bázisokba bekerülő bányavízből is kialakul szennyező hatása. Egészségkárosító hatása miatt a legtöbb iparilag fejlett államban, így hazánkban is az azbeszt felhasználását betiltották. Fékbetétek adalékanyagául ennek ellenére több helyen még használatban van.

Ártalmatlanítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20. század utolsó évtizedeiben nagy erőkkel kezdték meg az alkalmazások megszüntetését, a már beépített azbeszt tartalmú anyagok eltávolítását. Az eltávolítás rendkívül veszélyes egészségügyi körülmények között történt, ugyanis az azbesztszemcsék folytonos leválását és levegőbe kerülését nem lehetett megakadályozni. A vakolatok eltávolítására általában nedves eljárást alkalmaztak (vízsugár). Az eltávolított anyagot Veszélyes hulladék kategóriába sorolták, mely nem bomlik le. Leggyakrabban a hulladéktárolókban betonba, habarcsba vagy agyagzagyba ágyazták be. Az azbeszt alkalmazások felderítése és eltávolítása napjainkban is fontos feladat.

Előfordulásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A volt Jugoszlávia területén Stragariban, míg Szlovákiában Dobsina közelében. Oroszország területén több helyen előfordul. A legnagyobb előfordulások Kanada területén Quebec tartományban vannak. Előfordul az Amerikai Egyesült Államokban és Mexikó területén.

Kísérő ásványok: kromit, magnezit, talk és pirop.

Hazánkban a Dunabogdányhoz tartozó Csódi-hegy megnyitott kőfejtőjében fordul elő ásványtani ritkaságként.

Felhasznált források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Azbeszt témájú médiaállományokat.
  • Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. Budapest. 1987.
  • Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. Budapest.1985.
  • Walter Schumann: Minerals of the World. Sterling publishing Co. New York. 1998.
  • http://webmineral.com (angolul)
  • Azbeszt gyakorlati útmutató, OMFI