Keresztút

Ez a szócikk egy vallási témáról szól. Hasonló címmel lásd még: Keresztút (Ossian).

A keresztút (lat. via crucis, via dolorosa) eredetileg az a kb. 1,5 km-es útvonal ^[1], melyen Jézus a kereszttel a Praetoriumtól (Gabbata) kiment a Golgotára. Ma olyan ájtatosság, aminek segítségével a keresztény hívek Jézus szenvedésein és keresztrefeszítésének eseményein elmélkedhetnek. Ennek gyakorlásához zárt térben (általában templomban) vagy szabadban (általában hegyen) elhelyeznek 14 állomást (stációt). Protestáns felekezetek nem gyakorolják.

Története [szerkesztés]

Jézus keresztútjának néhány állomását nagyon korán kővel vagy kápolnával jelölték meg. A hagyomány szerint Jézus Anyja és egy-egy tanítvány a föltámadás után naponta végigjárta az ún. szent körutat:

Utolsó vacsora terme
Annás és Kaifás háza
Golgota
Szentsír
Praetorium
Gecsemáné kert
Olajfák hegye
Kidron-völgy
Sion hegye

A 14. századtól a ferencesek által vezetett zarándokok vagy ugyanezt az útvonalat, vagy a Praetorium-Szentsír közti 14 emlékhelyet (nem egészen azonosak a maiakkal) járták keresztútként. A stációk száma változó volt (7, 12, 14). Varallóban (Itália) 1520 körül 43 stációig bővítették a keresztutat. A 14 stációs keresztút világméretű elterjedése Porto Maurizio-i Szent Lénárdhoz fűződik: 1731-ben és 1742-ben a búcsúk kongerációja az általa meghatározott formát fogadta el. Ehhez később egy 15. állomást is (Jézus feltámad a halálból) csatoltak sok helyen.

A Ferences rend volt a legbuzgóbb terjesztője a keresztúti ájtatosságnak, akik „szent circulus”-nak, azaz szent körjáratnak nevezték. Különösen a Porto Maurizio-i Szent Lénárd római ferences tűnt ki a keresztúti ájtatosság terjesztésében és tulajdonképpen ő volt az, aki ezt az ájtatosságot rendszeresítette. Ő maga 576 keresztutat állított fel. (Itália „apostolának” is nevezték.) (1676-1751) Negyvenéves missziós működése idején 326 népmissziót tartott Észak- és Közép-Itáliában. 1867-ben avatták szentté, 1923-ban pedig a népmissziók védőszentje lett.^[2] Épp ezért a pápák a keresztutak felállításának jogát kizárólag a ferenceseke ruházták, akik esetleg másokat is felruházhatnak e hatalommal. Megjegyzendő azonban, ahhoz hogy a keresztút érvényes legyen, feltétlenül szükséges, hogy mind a 14 állomáson egy-egy fakereszt legyen. A keresztút egyes jeleneteit ábrázoló képek nem szükségesek. A történelmi Magyarországon a legszebb kálvária a Selmecbányai. Franciaországban és Németországban több művészi kivitelű kálvária maradt reánk, mint pl. a frankfurti, lübecki, nürnbergi (ez utóbbi stációinak reliefjeit Adam Kraft készítette).

Állomásai (stációk) [szerkesztés]

A keresztútnak az idők folyamán kiformálódott 14 állomása:

Jézust halálra ítélik
Jézus vállára veszi a keresztet
Jézus először esik el a kereszttel
Jézus Anyjával találkozik a keresztúton
Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
Veronika megtörli kendőjével Jézus arcát
Jézus másodszor esik el a kereszttel
Jézus beszél a síró asszonyokhoz
Jézus harmadszor esik el a kereszttel
Jézust megfosztják ruhájától
Jézust keresztre szegezik
Jézus meghal a kereszten
Jézust leveszik a keresztről és Anyja ölébe helyezik
Jézust eltemetik

Az egyes stációkat Jézus szenvedésének ábrázolásai (stációképek) jelzik, majd a zárókép a föltámadásra utal. A templomokban a 14 stációképet a falon körbe, egy-egy kisebb kereszt alatt helyezik el, általában a stációt jelző római számmal együtt. A szabadban (hegyen) emelt keresztút 14 stációs kápolnából vagy oszlopból áll, és Kálváriához vezet. Különösen a nagyböjt idején gyakorolják. Folytatásának tekinthető az általában Húsvét és Pünkösd közötti időszakban gyakorolt ájtatosság, az ún. örömút.

Régebben egyes helyeken létezett még egy 15-ik állomás is, Krisztus feltámadása, ami a hivatalos Keresztútnak nem része.

A keresztút állomásai München, Bürgersaal: