Sébastien Le Prestre de Vauban

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sébastien Le Prestre de Vauban
Sebastien le Prestre de Vauban.png
Született
1633. május 15.
Elhunyt
1707. március 30. (73 évesen)
Párizs
Foglalkozása építész
mérnök
Halál oka tüdőgyulladás

Vauban signature mg 8007.jpg
aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sébastien Le Prestre de Vauban témájú médiaállományokat.

Sébastien Le Prestre, Seigneur de Vauban, később Marquis de Vauban (1633. május 1. vagy május 4. (május 15-én lett megkeresztelve) – 1707. március 30.) Franciaország marsallja, kora leghíresebb hadmérnöke és hadi építésze volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vauban Saint-Léger-de-Foucheret-ben született, Yonne megyében (département), Burgundiában (az ő tiszteletére később Saint-Léger-Vauban-nak nevezték át), kisnemesi családban. 10 éves korában árvaságra jutott és nagy szegénységben, paraszti környezetben töltötte gyermek- és ifjúkorát. Szerencséjére a helyi karmeliták iskolájába került, ahol kitűnt matematikai, geometriai érdeklődésével és tehetségével.

Még nem volt 18 éves, amikor csatlakozott Condé herceg ezredéhez a Fronde polgárháborúban, a király ellen harcoló főnemesi felkelők oldalán. Itt szerezte első tapasztalatait az erődítmények építésében. 1653-ban fogságba esett, és Mazarin bíboros személyesen győzte meg a sokat ígérő tehetségnek látszó fiatalembert, hogy álljon át a király pártjára.

1655-ben a 22 éves Vauban megkapta a „királyi mérnök” rangot. A következő években sikeresen vezette Montmédy, Gravelines, Ypres (Ypern) és Oudenaarde erődítményeinek ostromát. 1663-ban saját századot kapott a Pikárdia ezredben.

Eleinte Clerville katonai építész segédjeként tevékenykedett, de fokozatosan vetélytársává vált. 1667-ben XIV. Lajos egyértelműen őt helyezte előtérbe, amikor megbízta Lille citadellájának felépítésével. 1676-ban tábornaggyá (marsallá) nevezték ki, 1678-ban pedig az erődítmények főfelügyelője rangot kapta.

A királyi hadsereg legmagasabb rangját, a Franciaország marsallja (Maréchal de France) címet 1703-ban érte el, a spanyol örökösödési háború során, a Rajna jobb partján fekvő Alt-Breisach birodalmi város ismételt elfoglalása után. (A várost XIV. Lajos az 1648-as vesztfáliai békeszerződésben szerezte meg, és az 1697-es rijswijki békeszerződés adta vissza azt a Német-római Birodalomnak). Ez volt az utolsó ostrom, amelyben a 70 éves Vauban személyesen részt vett. 1705-ben a Szentlélek-rend („Ordre du Saint-Esprit”) lovagja lett.

Vauban 1660-ban feleségül vette unokatestvérét, Jeanne d’Aunay-t, d’Epiry bárójának leányát. Három gyermekük közül az egyetlen fiú korán meghalt. Vauban ideje legnagyobb részét a király szolgálatában Franciaország határvidékein töltötte. 1675-ben megszerezte a Bazoches uradalmat, kastéllyal és faluval Vézelay közelében. Ez lett a családi birtok, egyben itt állította fel műszaki főhadiszállását is. Egy külön szárnyban nagy műtermet alakított ki.

1707-ben anonim tanulmányt írt a lakosságot sújtó adórendszer reformjának szükségességéről „Projèt d’une dîme royale” (Egy királyi tized tervezete) címmel, és azt barátai, ismerősei körében terjesztette. Emiatt kegyvesztetté vált a király előtt. 1707-ben párizsi palotájában halt meg tüdőgyulladásban, birtokán temették el. Sírját 1793-ban a forradalmárok kirabolták, ólomkoporsójából golyót öntöttek.

1804-ben a helyi templomban egy ólomurnában megtalálták Vaubannak - a kor szokásai szerint - külön eltemetett szívét. Napóleon császár rendeletére ezt Párizsba vitték és ünnepélyesen az Invalidusok dómjában helyezték el. Szülőhelye, Saint-Léger-le-Foucheret 1867-ben III. Napóleon rendelete alapján a „Saint-Léger-Vauban” kapta a nevet.

A párhuzamos lövészárkok sémája

Tudományos munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkássága nagyrészt egybeesett XIV. Lajos uralkodásával, amelyet a gazdasági fellendülés és a nagy háborúk egyaránt jellemeztek. 56 szolgálati éve alatt 33 új erődítményt tervezett, 160 helyszínre 400 tervet készített, számtalan régi erődöt modernizált. Ő hozta létre az erődítmények láncolatát, az ún. vas-övet („enceinte de fer”) Franciaország határai mentén. 53 ostromban és 140 csatában vett részt, többször megsebesült. Egész sor találmánnyal, új elmélettel gazdagította a hadtudományt, mind a támadás, mind a védekezés terén. Maastricht ostroma idején, 1673-ban kezdte alkalmazni a – török katonai gyakorlatból átvett – párhuzamos lövészárkok módszerét az ellenséges erődítmények megközelítésére, 1697-ben pedig, Ath ostrománál vetette be a felpattanó lövés tüzérségi módszerét. (Ennek során úgy céloztak, hogy az ágyúlövedék lapos szögben ütközzön a talajjal vagy más sima felülettel, amelyen megpattanva és tovább repülve sodorjon el mindent, ami az útjába akad.) Egyik fő alkotása a Neuf-Brisach-i (Neu-Breisach) erődváros (ma: Haut-Rhin megye).

A hadtudomány mellett foglalkozott várostervezéssel, mezőgazdasággal, beleértve a földművelést és az állattenyésztést egyaránt, vízépítészettel (csatornák, zsilipek, aquaduktok építésével), statisztikával, közgazdaságtannal, adó- ás pénzügyekkel, vallással és filozófiával. Különös érdeklődéssel fordult a szegény néprétegek életkörülményeinek javítása felé. Határozottan rámutatott a nantes-i ediktum visszavonásának, a hugenotta-üldözés újraindulásának gazdasági következményeire. Kiterjedt levelezést folytatott korának számos nagy gondolkodójával, köztük Louvois és Colbert miniszterekkel, írókkal, mint Racine, Fénelon és mások. 1699-től a Francia Akadémia tiszteletbeli tagja volt.

Vauban kevés munkáját jelentette meg, de sok gondolatát hagyta hátra „Mes Oysivetés” (kb: „Csapongó gondolataim”) címmel kézírásos formában. Ezek képezték az alapját a később a neve alatt megjelentetett mintegy 12 kötetnek.

Építményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neuf-Brisach - A citadella terve
Besançon citadellája
Fort de Joux
Oléron sziget erődjének makettje, Vauban tervei szerint

Vauban összesen mintegy 160 erődítmény ki- vagy átépítésében játszott vezető szerepet. Ezek közül egy kis válogatás:

A Vauban által tervezett erődítmények közül az UNESCO 2008-ban tizenkettőt felvett a világörökségi listára.

Vauban-rendszerű volt sok közül Bécs (Wien). Még áll: Gyulafehérvár, Arad, Nagyvárad vára, amely szintén Vauban-rendszerű. Ezek UNESCO-védelem alá helyezése még nem kezdődött el.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Robert Bornecque: La France de Vauban Paris 1984 ISBN 2-7003-0417-9
  • F.J. Hebbert, G.A. Rothrock: Soldier of France: Sébastien Le Prestre de Vauban 1633 - 1707. New York, Bern, Frankfurt am Main, Paris 1989. ISBN 0-8204-0890-5
  • Anne Blanchard: Vauban. Paris 1996, ISBN 2-213-59684-0.
  • Michèle Virol: Vauban: de la gloire du roi au service de l’État. Seyssel 2003, ISBN 2-87673-376-5.
  • Martin Barros, Nicole Salat, Thierry Sarmant: Vauban. L'intelligence du territoire. Paris 2006, ISBN 2-35039-028-4
  • Émile d'Orgeux, Victoria Sanger, Michèle Virol, Isabelle Warmoes: Vauban. La pierre et la plume. Paris 2007, ISBN 978-2-85822-937-6

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sébastien Le Prestre de Vauban témájú médiaállományokat.