Belfort

	Belfort
	Le Lion
	; Belfort címere
	; Belfort címere
	Közigazgatás
Ország	Franciaország
Régió	Franche-Comté
Megye	Territoire-de-Belfort
Polgármester	Damien Meslot (2014-2020)
INSEE-kód	90010
Irányítószám	90000
Testvérvárosok	Lista Delémont; Leonberg; Zaporizzsja (1967. július 6. – ); Stafford (1999. július – ); Bad Lobenstein; الحروش; Stafford (1999. július – );
	Népesség
Teljes népesség	45 155 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	2931 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	354–650 m
Terület	17,10 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 47° 38′ 15″, k. h. 6° 51′ 46″Koordináták: é. sz. 47° 38′ 15″, k. h. 6° 51′ 46″
	Belfort weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Belfort témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Belfort (németül: Beffert vagy Beffort régiesen) város Franciaország keleti részén, Franche-Comté régiójában, Territoire de Belfort megye székhelye. Lakosainak száma 45 155 fő (2021. január 1.).^[1] Belfort Bavilliers, Cravanche, Danjoutin, Denney, Essert, Évette-Salbert, Offemont, Pérouse és Valdoie községekkel határos.

Jelentős ipari központ, a Jura hegyvonulatának északi pereménél fekszik, ott, ahol viszonylag keskeny átjáró nyílik a Vogézek és a Jura között nyugatra, a Saône völgye és a termékeny Burgundia felé.

Története[szerkesztés]

Már a XIII. században vár állott a város közepén magasodó sziklás tetőn, de igazi erődrendszerré csak akkor építették ki, amikor az addig német-római császárok uralma alatt álló városka a vesztfáliai béke következtében 1648-ban tartósan francia birtokba került. XIV. Lajos adott parancsot Vaubannak, hogy bevehetetlen erődöt építsen a stratégiailag fontos helyen. Vauban a nagyjából ötszög alakú belső várat további bástyákkal csillag alakúvá alakította át, és közelében több kisebb erődöt is emelt. Belfort erődítése sikerrel állt ellen a porosz hadaknak 1814-ben és 1815-ben, de igazi hírnevét az 1870-es háborúban szerezte. Denfert-Rochereau ezredes parancsnoksága alatt alig 16 000 fő védte a várost, ahol a porosz sereg 40 000 fővel akart áttörni. A város 103 napon át állta az ostromot, noha naponta 5000 nehézlövedéket lőttek ki rá. A háború már régen véget ért, megkötötték a Franciaországot megalázó fegyverszünetet, de Denfert-Rochereau nem adta fel várát, csak akkor, amikor Thiers ideiglenes kormánya utasította erre. Ellenállása eredményeképpen a terület önálló státuszt kapott, valamint Bismack döntése okán Elzász-Lotaringiával ellentétben nem került német birtokba. A Territoire de Belfort ma is önálló megye.

Demográfia[szerkesztés]

A népesség alakulása 2015 és 2021 között

Lakosok száma	49 519	49 926	47 656	46 954	46 443	45 458	45 155
	2015	2016	2017	2018	2019	2020	2021

Adatok: Wikidata

Látnivalók[szerkesztés]

Le Lion – röviddel az 1870-es harcok befejeztével, a kor neves szobrászművésze, Bartholdi készített emlékművet a várhegy sziklás oldalába, a hatalmas oroszlán éppen felágaskodni készül. A kövekből összerótt figura teste 22 méter hosszú, felemelt feje 11 méterre van az alapoktól, a felirat rajta csupán ennyi: Belfort védőinek. A városban további két emlékművet állítottak a védők tiszteletére: az egyik Mercié alkotása, a másikat ugyancsak Bartholdi tervezte, ez a három nagy ostrom várparancsnokainak szobrából és a Franciaországot megszemélyesítő alakból áll.
Chateau – a hegytetőn álló vár viszonylag épen maradt meg. Védművei korábban lenyúltak a Savoureuse folyó védelmi célból megváltoztatott medréig. Több falon át juthatunk el a legbelső várudvarba. Az itt álló kastély ma helytörténeti, képzőművészeti és katonai múzeum. A várfal egyetlen, épségben megmaradt kapuja a Porte de Brisach.
Városháza – XVIII. századi.
Cathédrale St-Cristophe