Ada Kaleh

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ada Kaleh
Ada-Kaleh 01.jpg
Ada Kaleh sziget az elárasztása előtt 1968-ban
Közigazgatás
Ország Románia
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Fekvése Duna
Terület 0,8 km²
Hosszúság 1,75 km
Szélesség 0,4–0,5 km
Elhelyezkedése
Ada Kaleh  (Románia)
Ada Kaleh
Ada Kaleh
Pozíció Románia térképén
é. sz. 44° 42′ 58″, k. h. 22° 27′ 20″Koordináták: é. sz. 44° 42′ 58″, k. h. 22° 27′ 20″
Ada-Kaleh szigetének térképe (1918)
Ada-Kaleh képeslapon 1890 és 1905 között
Az Ada Kaleh-szigeti bazár, 1912
Ada Kaleh sziget az elárasztása közben 1970. augusztusában

Ada Kaleh vagy Ada-Kalé (szerbül: Каролина, Нова Оршава[1]) a törökök által lakott kis sziget volt a Dunán, amelyet 1972-ben, a vaskapui vízerőmű gátjának megépítése után vízzel árasztottak el. A sziget Orsova alatt kb. 3 kilométerre helyezkedett el; a mérete 1,7×0,4-0,5 km volt. Neve törökül „erődsziget” vagy „szigetvár” jelentésű.[2] A szigetet tizenhatszor keresztelték át. Hérodotosz legendáiban Cyraunis néven említik, de Yernis és Saan név alatt is feljegyezték. A görögök Cotinusának nevezték, aminek jelentése: a vad olajbogyók földje. Caroline-sziget (Caroline-Insel) néven is nevezték.[3][4] 1913-tól 1918-ig, amikor Magyarországhoz tartozott, Újorsova néven alkotott községet.[5]

1968–1971 között a Vaskapu-szorosban a Vaskapu I. erőmű gátjának építése során a duzzasztás előtt az erődítmény falait, a bástyákat és a mecsetet lebontották, azzal a céllal, hogy a közeli lakatlan szigetre, Simian-szigetre (Szörényvár - Drobeta-Turnu Severin [6]) helyezzék el őket.[7] A lakosok nagy része Törökországba vándorolt ki, mások Dobrudzsába települtek át. Ada-Kaleh eltűnt a föld színéről.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az osztrákok 1669-ben építettek rajta egy erődöt, hogy megvédjék a törökök ellen. 1691-ben Thököly Imre török segítséggel elfoglalta, de a következő évben az osztrákok visszafoglalták. 1699-ben a karlócai békekötés során a sziget török uralom alá került, 17161718 között az osztrákoké volt, majd 1738-ban négy hónapnyi ostrom után ismét török kézre került. Az osztrákok 1789-ben visszahódították, de a békekötés során átengedték a törököknek. Ezután a sziget elvesztette katonai jelentőségét.

Az 1878-as berlini kongresszus ennél sokkal délebbre tolta az Oszmán Birodalom határát, s a sziget (Bosznia-Hercegovinához hasonlóan) az Osztrák–Magyar Monarchia megszállása alá került, de továbbra is török területnek számított. „Török-Orsova” lakói különleges jogokkal rendelkeztek. A lakosok adó- és vámmentességet élveztek és nem sorozták be őket. A mecset melletti kaszárnyában az osztrák–magyar hadsereg csapatai állomásoztak.[8]

Ada-Kaleh vagy Új-Orsova szigetét 1689-ben Heister osztrák tábornok erősítette meg, a törökök azonban elfoglalták, mígnem a passzaroviczi békekötés után ismét visszaszállt a magyar koronára. III. Károly magyar király nagyszabású erődítményt építtetett rajta, mely ma legnagyobb részt romokban hever. Ezzel átellenben a szerb parton az Erzsébet-erőd épűlt, melyet 1868-ban Obrenovics Mihály szerb fejedelem leromboltatott. 1739-ben a belgrádi béke után Ada-Kaleh ismét visszament a szultán birtokába; 1790-ben azonban az osztrákok elfoglalták, de a sistovai béke újból visszaadta azt a szultánnak, mígnem az 1878. évi orosz-török háború után a török szultán kérelmére az Osztrák-Magyar Monarchia vette védelmébe Ada-Kaleh török lakosságát, mely azonban autonom hatóságát, török jellegét és közigazgatását mind a mai napig megtartá.
– Az Osztrák-Magyar Monarchia Irásban és Képben, 1891.[9]

A Balkán-háborúk befejeztével Ada Kaleh véglegesen elszigetelt területté vált, ezért 1913. május 12-én Dr. Medve Zoltán, Krassó-Szörény vármegye főispánja hadilobogó alatt áthajózott a szigetre és azt a magyar és a közös kormány képviseletében magyar közigazgatás alá vonta.

Fiatalok Újorsován

Ennek érvényesítése céljából a korábban is ott állomásozott katonaság mellé két csendőrt rendelt ki. A török kormányt képviselő kormányzót felszólították hivatalos ténykedése beszüntetésére, aminek ő eleget is tett tiltakozása kifejezése mellett. A sziget Újorsova néven Krassó-Szörény vármegye Orsovai járásába beosztott községgé alakult. Ez volt Magyarország utolsó területi gyarapodása az első világháború kitörését megelőzően.[10]

1916 nyarán a román hadsereg elfoglalta a szigetet, de még ez év őszén az osztrák-magyar-német seregek visszafoglalták.

1918. május 21-én az orsovai határrendőrség jelentette a belügyminiszternek, hogy 6 török csendőr teljesen új felszerelésben érkezett a szigetre egy altiszt vezetésével Konstantinápolyból. Elfoglalták a 2. számú őrházat, ami az osztrák-magyar kincstár tulajdonát képezte. Május 25-én a sziget lakói tiltakoztak az ellen, hogy a török csendőrök öt lakost megvertek. Ali Kemal bej mudír a csendőrök megérkezése után az egykori vártüzér-kaszárnyára, ami kincstári épület, török zászlót tűzött ki.[11]

1923-ban az Oszmán Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnésekor a lakosság a Romániához való tartozást választotta.

A mecset 1903-ban épült egy korábbi ferencrendi kolostor helyén.

A sziget fő megélhetési forrása a dohánytermesztés, halászat és később a turizmus volt. A lakosság száma kb. 1000 fő volt.

A gát megépítésekor az épületek egy részét a közeli Șimian-szigetre költöztették, beleértve az erőd katakombáit, a mecsetet, a bazárt, Mahmut pasa házát, a temetőt és egyéb építményeket. Ennek ellenére a sziget közössége nem akart áttelepülni a Șimian-szigetre, helyette Törökországba költöztek. Kisebb részük Dobrudzsába költözött, ahol szintén török kisebbség is él.

Egyesek szerint Ada Kaleh szigete volt a minta Jókai Mór Az arany ember című regényében[12] a "Senki" szigetéhez.

A szigeten élt feleségével Bicsérdy Béla, aki a bicsérdizmus megalkotója volt, amely egy reform-életmód, bizonyos keleti filozófiák (buddhizmus, brahmanizmus, zoroasztrizmus stb.) alapján álló nyers vegetáriánus irányzat volt. Bicsérdy az 1920-as évek elején bicsérdista kolóniát létesített a szigeten.[13]

A sziget eltűnése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vaskapu-szorosnál a Vaskapu I vizierőmű 1964 és 1972 között közös román-jugoszláv vállalkozásban épült meg. Akkor a világ legnagyobb vízerőművei közé tartozott 2×2052 MW kapacitásával. Az építményekbe csaknem 3 millió köbméter betont építettek be. A fő gát 441 méter hosszú és 60 méter széles. A gátrendszer 33 méter magasra duzzasztott 2 milliárd köbméter vizet. A megemelkedett vízszint miatt a felsőbb Duna-szakasz képe jelentősen megváltozott, a hajózás természetes akadályai viszont megszűntek. A vizierőmű megépülése után az a sziget Orsova régi városával együtt a szélesre duzzadt folyó vízszintje alá került, csupán a török mecset tornya látszott ki a vízből. Ezzel örökre eltűnt a térképről[14] a magyar történelmi múlt részét képező kis dunai sziget.[15] A szigettel együtt három falu (Nagyzsuppány (Jupalnic), Tuffás (Tufări) és Koromnok (Coramnic)) is[16] a víz alá került, az ott élő lakosságnak el kellett költöznie.[17] A szigeten élő török lakosságot Törökországba telepítették.[18][19]

A sziget szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigeten született Aszlányi Károly író.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ada Kaleh témájú médiaállományokat.