Beton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Concrete pouring 0020.jpg

A beton egy mesterséges építőanyag, amely kötőanyagból (cementből), vízből és természetes vagy mesterséges adalékanyagokból, esetleg adalékszerekből és egyéb kiegészítő anyagokból készül. A beton alapvető tulajdonsága, hogy az összekevert alkotóanyagokból készült friss beton rövid ideig szabadon formázható, alakítható majd a fizikai és kémiai folyamatoknak köszönhetően megköt és szilárdul így létrehozva a megszilárdult betont.

Az alkotórészek elnevezése még római korból származik - latinul: caementum – durva kőtörmelék, concretus (beton) – összekevert, összenőtt.

A beton története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rómaiak idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rómaiak ú.n. római cementet (alumínium- és szilíciumtartalmú törmeléket) használtak utak, fürdők, vízvezetékek építésére. A római cementet a Vezúv vulkáni tufáinak megőrlésével készítették mész hozzáadásával. Így egy víz alatt is megkötő keveréket kaptak.

Technikailag kifinomultan a Pantheon kupolájának szerkezetében jelent meg a beton. A kupola aljától a közepe felé haladva egyre vékonyodik a szerkezet, a kedvezőbb terhelés szerint. I. sz. 27-ben Pollio Vitruvius építészeti könyvében is szerepel a beton leírása.

Az újkorban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1779-ben Bry Higgins szabadalmaztatta a stukkóvakolatot, amely hidratált cementből állt. Tapasztalatait az Experiments and Observations Made With the View of Improving the Art of Composing and Applying Calcareous Cements and of Preparing Quicklime című írásban dokumentálta.

1793-ban John Smeaton tanulmányozta a kiégetett mész víz alatti szilárdulását, illetve azt, hogy a más anyagokkal elegyítve szilárdabb formát ölt. Megfigyeléseire alapozva újjáépítette a cornwalli világítótornyot.

1800-ban használtak először nagy mennyiségű betont a West India Dock brit kikötő építésénél, amit William Jessop tervezett.

1812 és 1816 között épült Franciaországban az első betonszerkezetű híd Souillacban, amely még nem tartalmazott semmiféle vasalást.

Az 1820-as években több angol, francia és amerikai szabadalom is született a mész felhasználásával, cementtel, betonnal kapcsolatban:

  • James Parker az ún. Parker (más néven római) cementtel kísérletezett.
  • Edgar Dobbs a habarccsal és a gipsszel foglalkozott.
  • Louis Vicat agyaghoz adagolt meszet készített.
  • Canvass White a természetes cementet ismerte fel.
  • Maurice St. Leger és John Tickell olyan természetes cementet készítettek, amelyek a víz alatt is megkötöttek.
  • Ralph Dodd foglalkozott azzal, hogy a húzóerőket kovácsoltvas rudakkal vegye fel a beton belsejében.
  • Abraham Chambers és James Frost különféle cementfajtákkal kísérleteztek.

1824-ben Joseph Aspdin angol kőműves szabadalmaztatta az egységesen finomra őrölt portlandcementet, amit a Portlandnál fejtett építési kőről nevezett el. Ez az elnevezés a mai napig megmaradt.

Építőmérnök, a vasbetonépítészet magyarországi meghonosítója.

Betonvágás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A betonvágás már az ókorban is ismert eljáráson alapuló technológia. Általában gyémánttartalmú szerszámokkal (gyémánttárcsa, gyémántkötél, gyémántkorona) való megmunkálást jelent. Jelentősége rezgésmentességében rejlik, hatására a betonszerkezetben nem keletkeznek repedések, a vágási felületek egyenletesek, simák, a szerkezetek statikailag épek maradnak. A modern építőipar egyre inkább nélkülözhetetlen része, de a panellakók is gyakran alkalmazzák.

Vasbeton[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vasbeton betonból és a betonba ágyazott acélbetétekből álló építőanyag. A beton és a vasbeton a világon a legelterjedtebb építőanyag, mivel kivitelezése viszonylag egyszerű és a készítéséhez felhasznált anyagok olcsóak, valamint a vasbeton szerkezetek alig igényelnek karbantartást.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Balázs György (2002): Építőanyagok és kémia. Műegyetem Kiadó, Budapest.
  • Dr. Balázs György (2007): Különleges betonok és betontechnológiák I. Akadémiai Kiadó, Budapest. – ISBN 9789630584654
  • Déry Attila (2000): Történeti anyagtan. TERC Kft., Budapest. – ISBN 963-00-4183-9
  • Dr. Tamás Ferenc (1982, főszerk.): Szilikátipari kézikönyv. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. – ISBN 9631043657

Web[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Beton témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá a beton címszóra a Wikiszótárban!