Az arany ember (regény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az arany ember
Az arany ember 1872.jpg
Az arany ember 1872-es kiadásának borítója
Szerző Jókai Mór
Eredeti cím Az arany ember
Ország  Magyarország
Nyelv magyar
Téma boldogságkeresés
Műfaj társadalmi regény
irányregény[1]
Kapcsolódó film Az aranyember (1918)
Az aranyember (1936)
Az aranyember (1962)
Az aranyember (2005)
Kiadás
Kiadó A Hon (folytatásokban)
Kiadás dátuma 1872
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben

Az arany ember Jókai Mór 1872-ben megjelent társadalmi regénye, mely a boldogságkeresésről szól.[1] Jókai azonos címmel drámát is megjelentetett 1884-ben.[2] A mű a romantika és a realizmus világát állítja egymással szembe.[3] A regény saját korában is és később is nagy népszerűségnek örvendett,[4] számos nyelvre lefordították,[2] és többször megfilmesítették.[2]

A regény egyértelműen szerzőjének legismertebb és legolvasottabb alkotása, mely nyomot hagyott a későbbi magyar írók műveiben is.[4]

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vaskapunak - mely a román-szerb-török határon található - kétezer éves a története. Van, ahol tündérvilág várja a kalandor utazót, máshol fenséges sziklafalak között hullámzik a szűk ágakra bomló folyam. Ez a vidék a Dunán a hajókra nézve a legveszedelmesebb hely. Ezért az itt járó hajósok, errefelé dolgozó halászok babonásan tisztelik. Szépsége még Szent Péter sírja (Gropa lui Petro), különlegessége a tenger vendégeit kelepcébe csaló vizafogók sora, halálhozó, kitartó hetes vihara: a bóra.

  • A Szent Borbála és utasai

Akkoriban gőzhajók még nem lévén Galactól a Majna-csatornáig kilencezer vontatta folyásiránnyal szemben a hajókat, bár a török Dunán vitorlákat is használták, a sócsempészek meg evezőkkel dolgoztak. A szigorú határőrizet rájuk is felügyelt, meg a járványok megelőzését is szolgálta, legfőképpen a pestisét.

Szent Mihály napján az ogradinai őrállomás káplárja hajótülkölésre lesz figyelmes. Egy tíz-tizenkétezer mérős tölgyfa hajó halad a folyó felfelé. Az a kürtölés a lóhajcsárok vezetőjének szól, hogy a sziklacsatornában biztonságosan haladhasson előre a vízi jármű. A Szent Borbála dacolva a sötétséggel és a rettenetes viharral halad Magyarország felé. A hajó kormányosa: Fabula János, a harminc év körüli hajóbiztos: Timár Mihály. A nehéz tölgyfa hajóhoz van kapcsolva a dereglye, abban hat hajóslegény ül, akik a vontatón kívül segítik a hajót haladását. A fedélzeten tartózkodik még az egészségügyi felügyelő, a „tisztító” és a hajóteher (tízezer mérő tiszta búza) tulajdonosa, az ötvenéves görög kereskedő: Trikalisz Euthym, valamint ennek tizenhárom év körüli lánya: Timéa. A Szent Borbála Brazovics Athanáz, komáromi kereskedő tulajdona. Hirtelen egy dunai malom - melyet a nagy vihar szakított le a láncáról - jön a hajóval szembe a sebes árban. Timár Mihály leugrik az evező legények közé a dereglyébe, s megpróbálja elhárítani a villámgyorsan közeledő veszedelmet.

  • A fehér macska

A hajóbiztos egy bátor fogással eltéríti a malmot, az „özönvízi szörnyeteget”, mely félelmetes sebességgel közeledett a hajó felé. A malom tetején, a zsindelytetőn egy fehér macska ült, s amikor a faalkotmány egy szirthez csapódik, majd egy óriási örvénytölcsér a mélybe rántja, a cica is eltűnik. Timéa ettől a pillanattól kezdve kerüli Timár Mihályt, haragszik rá a kis állat pusztulásáért.

Ám a Szent Borbálát ért megpróbáltatásoknak még koránt sincs vége. Egy huszonnégy evezős török ágyúnaszád, a Szaloniki követi őket. A Perigrada sziklaszigetet két ágban folyja körül a Duna. Itt Timár vakmerő manőverre szánja rá magát, hogy lerázza a török hadihajót. A szorosban egy veszélyes folyosón átkel - elsősorban a saját életét kockáztatva - a Duna közlekedésre inkább használt szerb ágáról a románra, mely nem más, mint egy keskeny sziklaárok. Amint épségben megérkeznek a túlpartra, Timár elkezdi toborozni az új hajóvontatókat. A török hajónagy a partőröktől tudakozódik a Szent Borbála sorsa után, majd arra a végeredményre jut, hogy az általa üldözött hajó elsüllyedt, elnyelte az örvény.

  • A szigorú vizsgálat

„Két veszedelmét már kikerülte a Szent Borbála, a Vaskapu szikláit s a török ágyúnaszádot; még kettő hátravolt: az egyik a bóra, a másik az orsovai vesztegzár.”

– Részlet a regényből (pdf-változat 19. oldal)[5]

A hajó folytatja útját, az utasok egy zivatart átvészelve szerencsésen megérkeznek Orsovára, ahol egy vámfelügyelő és két pénzügyőr ellenőrzi a hajó papírjait, átvizsgálja a rakományt, kikérdezi a tiszteket. A „tisztító” bizonyítja, hogy a hajó tiszta, nem érintkezett keleten semmilyen pestises tárggyal. Némi megvesztegetés után a hivatalos emberek is minden rendben találnak. A vámfelügyelő egy levél átadására kéri Komáromban Timárt, a címzett Kacsuka úr.

  • A „Senki” szigete

A Veterani-barlanghoz érve Timár elmeséli Timéának a száznegyven évvel ezelőtt itt történteket, amikor háromszáz magyar katona öt ágyúval egy egész török sereg ellen harcolt, s negyven napig védte magát. Negyven éve meg, a keresztények ugyanezt a barlangot véres harcban tartották meg a törökök ellen. Az oszmánok kétezer embernél is többet vesztettek a sziklák alatt. Timéa a galambóci vár történetére - Rozgonyi Cecília és Zsigmond király sorsára, a magyarok romlására - már nem is volt kíváncsi, ismét kerülni kezdte a hajóbiztost. Három nap telt el míg a hajó eljutott oda, ahol a Morava a Dunába ömlik. Itt három vár őrzi a tájat és a véres múltat: Szendrő, Kulics, Ráma. A hátralévő úton a hajó ellenszélbe kerül, nem segít sem evezés, sem vontatás, egy ideig nem tudnak továbbhaladni. Lehorgonyoznak egy új, a Duna alkotta szigetnél, melynek még a legutóbb készült térképeken sincs nyoma. Timár elindul, hogy felderítse a szigetet, mert elfogyott az élelmiszerkészletük. Nagy meglepetésére szinte magát a paradicsomot találja meg rajta.

  • Almira és Narcissza

Timár egy rejtett tanyát fedez fel, és ott találkozik a sziget harmincas éveinek közepén járó úrnőjével, Teréza asszonnyal, annak szépséges lányával, Noémivel, valamint a két hűséges állattal: Almirával, a nagy, izmos fekete newfoundlandi kutyával és Narcisszával, a kis fehér cicával.

Timár Mihályt - frissen készült pattogatott kukoricával és meggyborral - fogadja Teréza. A hajóbiztos élelmet szeretne vásárolni három napra az emberinek és az utasainak. Az asszony kecskegödölyét, málélisztet, sajtot és gyümölcsöt kínál fel az éhezőknek, de nem pénzért. Timár búzával és sóval fog fizetni, majd azt kéri, hogy ezen az éjszakán - mivel az utasai számára a viharos folyón nehéz a pihenés - itt aludhassanak a barátságos kunyhóban, ebbe Teréza bele is egyezik. A hajóhoz visszavezető úton Timár meglát két mocsári szalonkát, a puskájával rálő a madarakra, mire Almira a férfit azonnal a földre rántja, s nem engedi felkelni, Mihály csak Teréza szavára szabadulhat ki. Egy óra múlva a nagyobbik csónak kiköt a sziget partján az új vendégekkel. Lezajlik a cserevásár, majd Teréza malacpörkölttel bőségesen megvendégeli alkalmi üzletfeleit. A két lány percek alatt összebarátkozik...

„Timéa ugyan nem értett magyarul, Noémi pedig nem értett görögül; hanem ott volt kettőjök között Narcissza; az értett magyarul is, görögül is.”

– Részlet a regényből (pdf-változat 35. oldal)[5]

...bár a cica - régi gazdája iránti hűtlensége - galibát okoz. Később egy váratlan vendég lép a szigetre, akit Almira hosszan, mély, dörmögő hangon üvöltve ugat.

  • Az éj hangjai

A szigetre érkező új vendég Krisztyán Tódor, aki lovagnak és kapitánynak nevezi magát, bizalmasan bánik Noémivel (jegyesének tekinti), bár az nem kedveli, húzódozik tőle. A csinos, 25 éves fiatalember, akiről hamar kiderül - Timár számra is -, megbízhatatlan, pénzéhes ember. Most is azért jött, hogy kisajtoljon valamit Terézából. Timár a padláson aludni készül, amikor akaratlanul is kihallgatja az alatta lévő szobában tartózkodók beszélgetését. Tódor követelőzően és fenyegetőlen lép fel a háziasszonnyal szemben, aranyat akar, de csak a Timéa által Noéminak ajándékozott karperecet kaparintja meg. Az éjszaka Mihálynak nem jön álom a szemére, kimegy az udvarra, itt találkozik Terézával, aki elmondja, hogyan került a lányával erre a szigetre.

  • A szigetlakók története

Az asszony megosztja Timárral családja tragikus történetét. 12 éves korában Pancsován laktak városi hivatalnok férjével, akit Bellovárynak hívtak, s kinek jó barátja volt Krisztyán Maxim, Tódor apja. A férfiak megegyeztek, hogy gyermekeiket egyszer majd összeházasítják. Krisztyán kereskedő volt, rendszeres megrendelője pedig az a Brazovics Athanáz, aki most Timár munkaadója. Teréza férje rendszeresen kezességet vállalt Krisztyán üzleteire, aki azonban egyszer - 1816-ban - megszorult, s a vagyonával elszökött Törökországba, így a tartozást a kezesektől hajtották be, földönfutóvá téve ezzel sok embert. Teréza férje öngyilkos lett, az asszony pedig Noémivel és Almirával átszökött erre a szigetre, s itt kezdett új életet. Minden, ami itt található, az ő kettőjük keze munkájának a gyümölcse. A kis szigetet ötven év alatt alkotta a folyam az Osztrova-sziget melletti nádasban, ez a sziget senkié. „A Duna építette - senkinek. Semmi kormánynak sincs még róla tudomása; egyik országnak sincs még joga azt a maga területéhez számítani.” Teréza Krisztyán Tódor fertelmes múltjáról is beszámol, elárulja Timárnak, fél a férfitől, mert az azzal zsarolja, hogy feljelenti őket egyszerre az osztrák és a török kormánynál, hogy a Duna közepén támadt egy új terület, melynek tulajdonjoga az eddigi békekötésekben nincs jelezve. Mi lesz, ha el kell hagyniuk ezt az édent, ismét földönfutó nyomorulttá válnak?

  • Ali Csorbadzsi

Másnap este a hajón Trikalisz Euthym - miután mérget vett be - azonnal Timárhoz siet. Felfedi előtte, hogy őt valójában Ali Csorbadzsinak hívják, és korábban Törökországban Kandia kormányzója, majd Sztambulban kincstárnok volt. Bizalmas forrásból nemrég megtudta, hogy meg akarják ölni, a vagyonát pedig el akarják kobozni. Ő búzát vásárolt a pénzén, majd Timéával hajóra szállt, s igyekezett, hogy eljusson Brazovics Athanázhoz, aki megboldogult görög felesége révén a rokona. Azonban, mivel Krisztyán Tódor (akit Csorbadzsi már régről ismer, s tudja, hogy török kém) meglátta, most újból a nyomára bukkantak. Azért hajtotta végre az öngyilkosságot, hogy megmentse a lánya számára a vagyonát. Arra kéri a hajóbiztost, hogy hajós szokás szerint temettesse el oda, ahol legmélyebb a Duna. Ezer aranyat ad át a férfinek - egy igazolólevél kíséretében -, végül megbízza Timárt, hogy juttassa el Timéát Komáromba Brazovicshoz. Csorbadzsi a veres félholdról akar még valamit mondani, de a görcs örökre becsukja ajkait, rövid kínlódás után meghal.

Az éjszaka árnyai komisz, gyilkos ötleteket villantanak fel Timár előtt, de ő ellenáll a kísértéseknek. A percekkel korábban meghalt Ali Csorbadzsi - aki álomport adott a lányának - utasításainak megfelelően feléleszti az alvó Timéát. Egy üvegcsében lévő illékony szesszel elkezdi az alvó homlokát, halántékát és szívtájékát bedörzsölni. Az alélt lány teste félelmetesen szép és hideg, mint az alabástrom. Miután a nő feléled, megtudja Timártól, hogy az édesapja meghalt. A hajóbiztos gyorsan feketekávét főz, és erőszakkal megitatja a lánnyal, aki ettől végre valóban magához tér.

  • A hajóstemetés

A hajóbiztos közli a kormányosával, hogy halott van a hajón. Hogy megadhassák Trikalisz Euthymnak a végtisztességet, ezért egy közeli falunál, Pleszkovácon kötnek ki. De mivel az elhunyt nem gyónt meg, az esperes nem engedi, hogy a parton földeljék el. Timár kérésére a pap kiad egy bizonyítványt a temetés megtagadásról. A babonás parasztok ráadásul bizalmatlanok, így felküldenek négy markos helyi lakost a Szent Borbálára, hogy ellenőrizzék a hajósokat, elhagyják-e - a holttesttel együtt - békében a vidéket. Timár többször ellenőrzi az önkívületben hánykolódó, lázas Timéa állapotát. Később, amikor a személyzet alszik, a szerb legények a koporsót a Dunába vetik. Mihály az esetről felvetet a tettesekkel egy jegyzőkönyvet, melyben azok elismerik, „hogy ők a meghalt Trikalisz Euthymot éjjel, mikor a hajósszemélyzet aludt, annak tudta és hozzájárulása nélkül, a jégesőtől féltükben, a Dunába vetették.” Így teljesült a megholt utasítása, aki azt kérte, hogy a Dunába dobják, nehogy rátaláljanak.

  • A nevetni való tréfa

Másnap reggelre Timéa már teljesen egészségesnek érzi magát, ekkor Mihály elmondja neki, hogy mi történt a korábbiakban, amikor a lány nem volt magánál. Pancsovához érve osztrák ellenőrök szállnak a hajóra, a kapitányuk a török szökevényekről kérdezősködik. Mivel azonban Timár érvényes végrendelettel, esperesi igazolással, jegyzőkönyvvel igazolja magát, és a holttest sem lelhető fel, ezért Timéa örökségét - bár átlát a szitán - nem kobozhatja el. Szerinte Timár igazi „arany ember”, nélküle a kisasszony nagy bajban lenne.

  • A Szent Borbála végzete

A hajóút az alföldi magyar rónán unalmassá válik, az október végi derült őszi idő átcsap esősbe. A Szent Borbála már majdnem eléri célját, amikor azonban szörnyű baj történik. A hajó tőkére - víz alatt úszó lappangó fatuskóra - fut, s elsüllyed. A legénység dereglyén menekül, Timár biztonságba helyezi a hajóokmányokat és a hajópénztárt, majd kimenti Timéát, végül - visszatérvén az elmerülni készülő hajóhoz - a víz alól a lány ezer aranyat tartalmazó ládikóját. Fabulya kormányos véleménye az esetről: „No biztos úr, […] már háromszor ázott el ezekért az összenőtt szemöldökökért!”

Timéa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Senki szigete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Noémi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Athalie[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A regény fontosabb szereplői a következők:[3]

  • Tímár Mihály, a Szent Borbála hajóbiztosa, később földbirtokos nemes, kereskedő; az arany ember
  • Timéa, Ali Csorbadzsi lánya, alabástrom szépség
  • Ali Csorbadzsi, Tímea apja, a török szultán főembere
  • Trikalisz Euthym, Ali Csorbadzsi álneve, titokzatos görög kereskedő
  • Athalie, Brazovics úr lánya, ármánykodó, intrikus nőalak
  • Brazovics Athanáz, Athalie apja, gátlástalan komáromi üzletember
  • Zófia asszony, Brazovics úr felesége, szobalányból lett úrnő
  • Kacsuka Imre, Athalie vőlegénye, Tímea férje, katonatiszt, kapitány majd őrnagy
  • Noémi, Teréza mama lánya, romantikus, szerető nőalak
  • Teréza mama, Noémi anyja, a romantikus sziget úrnője
  • Bellováry, Noémi apja, Brazovics úr öngyilkossá lett adósa
  • Dódi, Tímár és Noémi kisfia, a titkos levélíró
  • Krisztyán Maxim, Krisztyán Tódor apja, nagyvonalú pancsovai kereskedő
  • Krisztyán Tódor, Noémi „jegyese”, csavargó, léha, semmirekellő gazember
  • Fabula János, a Szent Borbála kormányosa, később komáromi sáfár

Keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mű fóliójának egy lapja A Szent Borbála és utasai című fejezetből
Ada Kaleh szigete

Jókai Mór kézzel írott noteszei[6] közül a X. és XXV. számú a regény keletkezési folyamatának több mozzanatát is megörökítette. Innen tudjuk, hogy Az arany ember történetén 1870 és 1872 között dolgozott. Eötvös Károly és Mikszáth Kálmán beszámolói alapján a regény Balatonfüreden született, néhány hónap leforgása alatt, Mikszáth szerint mindössze nyolc hét alatt. Azért sietett, mert váltóadósságait kellett rendeznie.[7] A regényt először A Hon közölte le.[2] Jókainak a regény német nyelvű fordítására már 1871 végén szerződése volt:

[...] Ez legjobban fog tetszeni a német közönségnek a többi regényem között, mert csupa regényesség lesz, minden politika nélkül. Itt Pesten a Pester Lloyd közli németül, és az nekem ád a fordítási jogért 400 forintot.
– Jókai levele Kertbeny Károlyhoz, 1871. december 30.; Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára[7]

Jókai saját elmondása szerint a regény alapötlete az író anyai nagyanyjának nővérétől, özv. Szücs Lajosnétől származott, aki egy nagy vagyonú családból származott és az 1870-es években aktív résztvevője volt a budapesti elit társasági életnek. „S aztán odaültetett maga mellé, s azalatt, amíg a hullám dobálta a hajót, hogy annak az egyik lapátkereke folyvást a levegőben kalimpált, elregélte nekem azt a történetet, ami az „Arany ember” regényemnek a végét képezi, […]”[7][8]

Ugyancsak a szerző közlése alapján tudjuk, hogy Frivaldszky Imre természettudós hívta fel a figyelmét egy olyan dunai szigetre, amely tudomása szerint az 1860-as években hivatalosan nem tartozott se Magyarországhoz, se Törökországhoz. Ez a sziget a Vaskapu-szoros közelében elhelyezkedő Ada Kaleh volt, melyet a korabeli térképek Új-Orsova néven tüntettek fel. Minden bizonnyal innen származik a regény egyik fő helyszínének, a Senki szigetének a modellje.[8]

Sina György arcképe

A realisztikus jellemábrázolás és a regény pesszimista volta valószínűleg Jókai politikai, közéleti kiábrándultságához vezethető vissza. Noémi alakját feltehetően gyámleánya, Lukanics Ottilia ihlette, akihez a mű keletkezésének idején több életrajzíró – köztük Bródy Sándor és Mikszáth – állítása szerint is szerelmi fonalak fűzték az írót.[7] Ali Csorbadzsi szökésének története elképzelhető, hogy a kor nagy befolyással bíró, macedón-görög származású Sina György bankár életén alapszik, akinek egyes források szerint a kiadatását követelte a török porta a Habsburgoktól. Bár a történet hitelessége kétségbe vonható, nem kizárt, hogy ezt a legendát dolgozta fel Jókai.[7]

A Jókai-kutatók körében igen elterjedt az az elmélet, miszerint Timár Mihály alakját egy híres és nagyon gazdag szerb gabonakereskedőről és komáromi táblabíróról, Domonkos Jánosról (1768–1833) mintázta Jókai. Eötvös Károly Jókay-nemzetség című művében külön fejezetben tárgyalja Jókai modelljét: „Az arany ember neve nem Timár Mihály volt, hanem Domonkos János. Gabonakereskedő, hajótulajdonos, háza és kertje s nagy gabonaraktára Komáromban. Vagyonát milliókra becsülték. […]” Leírása alapján valószínű, hogy csak egyes vonásokat – leginkább a sikeres üzletember vonásait – kölcsönzött tőle az író.[7][9]

László László kutatásai szerint Timár személyét László Ferenc (1769–1840) komáromi születésű hajózási vállalkozóról mintázta az író, aki az egész ország területére, még a szomszédos államokra is kiterjedő hajózási vállalatokkal rendelkezett: „László Ferenc hajói főleg a Tiszán és a Dunán közlekedtek. […] Nagy vállalkozásaiban hű társa nemes Domonkos János volt, 1834-ben bekövetkezett haláláig. Utazásaikról egymásnak írott leveleik az akkori közállapotokra is jellemző sok érdekes adatot őriztek meg. […] Általában szerencsés kezűnek tartották, de ezután a vállalkozás után szállóigévé vált, hogy minden arannyá válik a kezében… […]” Bőkezű jótékonykodóként volt közismert, V. Ferdinándtól még nemeslevelet is kapott.[10] Azonban az a változat is lehetséges, hogy Jókai mind Domonkos János, mind László Ferenc vonásaiból merített Timár jellemének kialakításához.[7]

A regény helyszíne az író szülővárosa, a regény cselekményének időpontjában fénykorát élő Komárom, amely helyszínként szolgál a szerző számos más művében is (itt játszódik le Az elátkozott család, a Politikai divatok, A tengerszemű hölgy és A mi lengyelünk cselekményének nagy része is).[7] Egyes török vonatkozású események és a muszlim szokások leírásához (az 1820-as évek második felében bekövetkezett török forrongások és – Timéa áttérése kapcsán – a mohamedán vallási szokások felsorolása) Jókai Baptistin Poujoulat francia történész Geschichte des Osmanischen Reichs című munkáját, valamint Decsy Sámuel Osmanografia című művét használta fel, amelyeket már több korábbi, az 1850-es években keletkezett regényéhez is használt forrásmunkaként.[7]

Népszerűsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem kétséges, hogy máig Az arany ember Jókai Mór legnagyobb olvasóközönséggel rendelkező alkotása, igen nagy népszerűségnek örvendett keletkezésekor és később is. Már maga a szerző is megemlíti a regény Nemzeti Kiadás-beli 1896-os kiadásának utószavában, hogy „ez van legjobban elterjedve” az olvasók körében.[4]

Az arany ember első kiadásainak példányszámára vonatkozóan nem maradtak fenn számszerű adatok. A későbbi évtizedek során kötelezően feltüntetett példányszám-megjelölés azonban már segít meghatározni az alkotás népszerűségi adatait. Az 1954 és 1962 közötti időszakban például már közel 300 000 példányban jelent meg a kötet különböző kiadásokban.[4]

A Magyar Televízió 2005-ös A Nagy Könyv című országos közönségszavazása alapján az alkotás az ötödik legnépszerűbb magyarul kiadott regénynek bizonyult, a magyar regények körében pedig a negyedik helyezést érte el.

Fogadtatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Be kell vallanom, hogy nekem magamnak ez a legkedvesebb regényem. […] De egyéb is van, amiért szeretem ezt a művemet. Ennek az alakjai mind olyan jó ismerőseim nekem: ki korábbrul, ki későbbrül.
– Jókai Mór[8]

A regény megjelenésének idején nem váltott ki szélesebb körű kritikai visszhangot a sajtóban, hasonlóan a szerző több más alkotásához.[11] A Fővárosi Lapok a következőket írta a könyv megjelenésével kapcsolatban: „Jókai Mór új regényét, Az arany embert, mely e kitűnő költő legsikerültebb, legpoetikusabb művei közé tartozik, fölösleges volna hosszabban ajánlgatni annak a közönségnek, mely őt annyira szereti, s elég annyit mondani róla, hogy öt kötetben jelent meg s ára öt forint.”[11][12]

A korabeli sajtó körében mindössze három terjedelmesebb kritika található a regényről. Az Athenaeum 1873. január 23-án valószínűleg a főszerkesztő, Beöthy Zsolt tollából származó névtelen bírálatot közölt.[13] Az Ungarischer Lloyd című budapesti német nyelvű újságban Dux Adolf írt kritikát a műről, melyet a lap 1872. január 25-i számában közölt le.[14] A marosvásárhelyi székhelyű Erdély című folyóiratban Szőcs Farkas jelentetett meg kritikát a regényről 1873. február 6-án.[11][15]

Eötvös Károly A Jókay-nemzetség című 1906-os művében így fogalmazott: „Az arany ember meséjét egy millió ember ismeri, talán sokkal több is. Részint a regényből, részint a színpadról… A regény harmincöt év alatt sok és sokféle kiadásban jutott el a közönséghez. Lefordították sok nyelvre… Írógyári utánzat, firkált regény és beszély száz meg száz készült alakjaiból, jeleneteiből. Úgy loptak belőle idegen nyelvű írók, kivált amerikaiak, mint egykor Kalifornia gazdátlan aranyából.”[4][16]

Krúdy Gyula Búcsú Senki-szigetétől című 1906-os cikkében hitelesen és találóan mutatja be Az arany ember rendkívüli népszerűségének hangulati hátterét: „Ismerik önök az Aranyember bűbájos, elandalító és szívcsónakáztató históriáját? A Timár Mihály nevű komáromi hajósgazdát, aki a Vaskapu környékén, az úgynevezett Senki-szigetén találja fel boldogságát egy öreg asszonyság és egy fiatal hölgy társaságában, azt a boldogságot, amelyet valamennyi aranyán és hajóján nem tudott megvásárolni Komáromban? […] A legideálisabb házasságtörő regény az Aranyember.”[4][17][18]

Mikszáth Kálmán, Jókai egyik legfontosabb kritikusa

Mikszáth Kálmán Jókai Mór élete és kora című 1907-es életrajzi munkájában a következőket írta a regényről: „A következő évben »Az arany ember«, a legpoétikusabb regénye születik. Oly szép, mint egy hajnali álom. Valahányszor Komáromba megy témáért, mindig aranyat hoz. Komárom az ő Clondyke-ja. »Az arany ember«-t Balatonfüreden írta, mégpedig összesen csak nyolc hétig. […] Érintettük már, hogy »Az arany ember« külső története egy Komáromban élt kalandos ember életfolyamatából van megszőve a komáromi hagyományok szerint, de biztosan merjük állítani, hogy a bűbájos Noemi és a Timár Mihály belső világa a Senki szigetén másünnen fakad. Ez talán az egyetlen regénye, mely közvetlen a Jókai élő érzéseiből táplálkozik és nem pusztán a fantáziájából.”[19]

Császár Elemér 1922-ben kiadott A magyar regény története című könyvében a művet mint Jókai „egyik legkedvesebb regényét” említi meg, és a következőket írja róla: „Bizonyos, hogy van a regényben valami sajátos báj: a valóságnak és a képzeletnek, a reálisnak és a fantasztikusnak, az idillinek és a szörnyűnek összeszövődése egy merészségében is logikus mesévé, a gyermekkori élmények frissesége, az exotikumok izgató hatása, a Senki szigetének buja fantáziával festett csodálatosan igéző képe, a főhős regényes életsorsa és lelkének megrázó vívódásai – mindez művészi szemmel nézve is érték.”[11][20]

Benedek Marcell A magyar irodalom története című 1938-as könyvében azt írja a műről, hogy talán még Az új földesúrnál is nagyobb népszerűséggel rendelkezik Jókai egyéni lírája kivetítésének, valamint a kettős szerelmi történetnek köszönhetően.[11][21]

A mű külföldi fogadtatásáról kevés adat maradt fenn, azonban létezik néhány utalás a mű idegen nyelvi változatainak népszerűségéről is. Egy cseh költő, Petr Bezruč, a Sziléziai dalok alkotója a következőket írta Szalatnai Rezsőhöz intézett 1938-as levelében, válaszként Szalatnai kérdésére, mely Bezruc magyar olvasmányaival kapcsolatos: „Nagyon megtetszett nekem a magyar írók humora is. Megvan például könyvtáramban Jókai Aranyembere s ezt a könyvet én minden évben kétszer olvasom el.”[4][22]

Kiadásai, feldolgozásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Noémi és Tímár Mihály (Pécsi Ildikó és Csorba András) az 1962-es filmben

A regényt először a Jókai által alapított A Hon című napilap közölte le folytatásokban 1872. január 1. és szeptember 22. között összesen 121 részben. A mű még ugyanebben az évben megjelent az Athenaeum gondozásában öt kötetben.[2]

1894 körül Bródy Sándor megjelentette a mű ifjúsági átdolgozását, melynek címe A rózsák szigete lett. Bródy a Senki szigete lakóinak életét emeli ki a regényből, és teljes mértékben mellőzi a szerelmi motívumokat. A mű összesen két kiadást ért meg, és német nyelvre is lefordították.[2][23]

Cs. Horváth Tibor és Korcsmáros Pál képregényváltozatba is átdolgozta a művet, ez a kiadás a Füles magazin képregényrovatában jelent meg 18 folytatásban 1962. február és június 3. között (5–22. szám).[2]

Elterjedtségének köszönhetően számos nyelvre fordították le. A Jókai által írt utóhangban már ő is tud két angol kiadásról.[8] A Ferenczi Zoltán, Demeter Tibor, Radó György és Jan Słaski által szerkesztett összeállítások alapján a mű a következő nyelveken jelent meg legalább egy kiadásban: német, dán, cseh, lengyel, svéd, holland, francia, olasz, orosz, angol, rutén, örmény, észt, szerb, lett, román, spanyol, török, bolgár, szlovák és szlovén.[2]

A regény legelső drámai változatát maga Jókai alkotta meg azonos címmel 1884-ben. Ezután mások is megírták színpadi változatát, ezek mindegyike a regényre alapul kisebb-nagyobb mértékben.[2]

A műnek számos feldolgozása született, összesen négyszer filmesítették meg. Első alkalommal Korda Sándor rendezésében vitték filmre Az aranyember címmel, a némafilm 1918-ban jelent meg. A második feldolgozás, amelyet Gaál Béla rendezésében mutattak be 1936-ban, ugyancsak Az aranyember címet viselte. A regényre alapuló harmadik film, Az aranyember Gertler Viktor rendezése alatt készült 1962-ben. Az alkotás legutóbbi filmfeldolgozása Gárdos Péter 2005-ös tévéfilmje, Az aranyember.

Hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jókai nagy sikerű műve több költőt is megihletett versének írása közben. Zempléni Árpád az Új versek kötetben megjelent A senki szigete című költeményét a szerző Jókai Mórnak ajánlással jelentette meg. A műben jól tükröződik a Senki szigete ábrándvilágának hatása: „[…]Noémi! élni fogsz örökké, / Nemes például emleget / Mindaz, ki a magányba fut, mert / Boldogtalannak született.”[24] Egy másik költő, Szőke Jenő 1921-ben írt verséhez a szerelmi bolondság állapotának kifejezésére több motívumot is kölcsönzött a regényből: „…E kert nekünk a rózsák szigete: / Te vagy Noémi, s én vagyok Timár. […] S egy édes csók az ajtón a lakat, / S a börtönrács Noémim szöghaja… / Bár sohse lennék én innen szabad.”[25] Havas István az író születésének 100. évfordulójára írt Jókai című 1925-ös alkalmi ódájában több helyen is utal a regényre: „Hisz lényük annyi szint, fényt ránk ragyog! / Nem talpig férfi-e az Aranyember, / S a kis Noémi nem maga a báj?…”[4][26]

A regény egyes mozzanatai nyomot hagytak a magyar írók képzeletében is.[4] Babits Mihály a Halálfiai című regényének egyik jelenetében az Arany ember gondolatkörére, Timár sorsára és lelki dilemmájára épít. Az első könyv tizedik fejezetében Sátordy Mihály és Hintáss Gyula erkölcsi kérdésekről való vitatkozásáról van szó. A szigorúan moralista Sátordy szerint semmilyen cél érdekében nem szabad ölni, legfeljebb – végső szükség esetén – önvédelemből. Hintáss erre válaszként így replikázik:

„Tán nem lehet nagyobb kincsed az életnél? S tegyük föl, hogy ez forog veszélyben: valami, amiért az életedet százszor is odaadnád! Vagy a szerelmed! – S vörös hold kelt föl, egy romantikus szó, s Jókai országa egészen közel jött, szerelemmel, ragyogó és ördögi hősökkel.”

Babits Mihály: Halálfiai. Budapest: 1959. 1. k. 23.

A regény hatása még az életnek egy olyan területét sem hagyta érintetlenül, mint amilyen a névadás. Pontosan erre mutat rá Mikesy Sándor nyelvész Írói névadás – irodalmi névadás című 1959-es cikkében. Írásában a mű népszerűségére alapoz azzal a saját maga által vizsgált körülménnyel kapcsolatban, miszerint a Timár vezetéknevű férfiak között viszonylag gyakran fordul elő a Mihály keresztnév.[4][27] A Jókai által görög elemekből alkotott Tímea keresztnév ebben a regényben tűnik fel először Timéa alakban. A név később a leggyakoribb női nevek közé lépett elő, a 2000-es években a 32-52. leggyakoribb női név volt az akkor születettek körében.[28]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Jókai Mór - Az arany ember. Sulinet Digitális Tudásbázis. (Hozzáférés: 2011. november 14.)
  2. ^ a b c d e f g h i Jókai Mór. Kiadások, átdolgozások, fordítások, Az arany ember, Sajtó alá rendezte: Oltványi Ambrus (magyar nyelven), Budapest: Neumann Kht (2001). Hozzáférés ideje: 2011. november 14. 
  3. ^ a b Irodalom szövegek, képek, térképek tükrében. Budapest: Cartographia, 27. o (2010). ISBN 978 963 262 528 7 
  4. ^ a b c d e f g h i j Jókai Mór. A regény népszerűsége, Az arany ember, Sajtó alá rendezte: Oltványi Ambrus (magyar nyelven), Budapest: Neumann Kht (2001). Hozzáférés ideje: 2011. november 14. 
  5. ^ a b Jókai Mór: Az arany ember (MEK)
  6. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Oct. Hung. 699 szám alatt
  7. ^ a b c d e f g h i Jókai Mór. Keletkezése, forrásai, Az arany ember, Sajtó alá rendezte: Oltványi Ambrus (magyar nyelven), Budapest: Neumann Kht (2001). Hozzáférés ideje: 2011. november 14. 
  8. ^ a b c d Jókai, Mór: Utóhangok az „Arany ember”-hez. (Hozzáférés: 2011. november 15.)
  9. Domonkos János (I101). Somfai János családgyűjteménye. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
  10. László László. „Kászon Jakabfalvi és bogszeghi László Ferenc „Az Aranyember””. Magyar Családtörténeti Szemle III. (1937/5-6), 87–93. o.  
  11. ^ a b c d e Jókai Mór. Irodalom, Az arany ember, Sajtó alá rendezte: Oltványi Ambrus (magyar nyelven), Budapest: Neumann Kht (2001). Hozzáférés ideje: 2011. december 17. 
  12. (1872. december 18.) „0”. Fővárosi Lapok, Budapest IX (290).  
  13. Beöthy Zsolt(?) (1873. január 23.). „0”. Athenaeum I. (4; 245–49. hasáb).  
  14. Dux Adolf (1872. január 25.). „0”. Ungarischer Lloyd.  
  15. Szőcs Farkas (1873. február 6.). „0”. Erdély III. (6.), 62–64. o.  
  16. Eötvös Károly. A Jókay-nemzetség, Eötvös Károly munkái 18.. Budapest: Révai, 233–234. o (1906) 
  17. Krúdy Gyula. „Búcsú Senki-szigetétől”. Magyarország (1916. szeptember 24.).  
  18. Krúdy Gyula. Írói arcképek. Budapest: Magvető, 182–187. o (1957) 
  19. Mikszáth Kálmán. Jókai Mór élete és kora. Budapest: Arcanum, 164-165. o (1998). ISBN 963 85923 5 4. Hozzáférés ideje: 2011. december 17. 
  20. Császár Elemér. A magyar regény története. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 226-227. o (1922 [2. kiad. 1939]) 
  21. Benedek Marcell. A magyar irodalom története. Budapest: Singer és Wolfner, 215. o (1938) 
  22. Szalatnai Rezső. „Petr Bezruc és a magyarok”. Nagyvilág (1958; 600–602).  
  23. átdolg. Bródy Sándor. A rózsák szigete, Jókai Mór regényei – a serdültebb ifjuság számára a szerző engedelmével átalakítja Bródy Sándor. 3.. Budapest: Singer és Wolfner (é.n. [1894?]) 
  24. Zempléni Árpád. Új versek. Budapest: saját kiadás, 15-18. o (é.n. [1897]) 
  25. Szőke Jenő. Szív. Budapest: Ráth Mór, 66. o (1921) 
  26. Havas István et al..szerk.: Körösi Henrik: Jókai emlékkönyv. Budapest: Légrády, 53–54. o (1925) 
  27. Mikesy Sándor. „Írói névadás – irodalmi névadás”. Magyar Nyelv (1959/55), 110–112. o.  
  28. Ladó János, Bíró Ágnes. Magyar utónévkönyv. Budapest: Vince Kiadó, 2005. 244. o. ISBN 963 9069 72 8

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Az arany ember témában.