Sárga rózsa (kisregény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sárga rózsa
Szerző Jókai Mór
Maurus Jokai Litho.jpg
Ország magyar Magyarország
Nyelv magyar
Téma A hortobágyi puszta hősei.
Műfaj kisregény
Kiadás
Kiadás dátuma 1892 (folytatásokban)
Magyar kiadó Szépirodalmi Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma 1987
Borítógrafika Engel Tevan István
Média típusa könyv
Oldalak száma 127
ISBN ISBN 963153393x (1987)
Külső hivatkozások
A könyv a MEK-ben

A Sárga rózsa Jókai Mór 1892-ben írt kisregénye, öregkori művészetének kiválóan megalkotott darabja. A kisregény nem történelmi, romantikus időket idéz fel, témáját és figuráit a korabeli paraszti világból meríti. A puszta világát, az itt élő alakokat olyan realitással rajzolja meg Jókai, amely már Móricz irányába mutat.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kisregény a Hortobágyon egy szenvedélyektől duzzadó szerelmi háromszöget mutatott be. Lacza Ferkó (gulyásbojtár) és Decsi Sándor (csikósbojtár) gyerekkoruktól fogva jó barátok voltak. Egészen addig, amíg a szerelem, egy gyönyörű pusztai lány, a hortobágyi csárdás fogadott leánya: Klárika, a "Sárga rózsa" képében közéjük nem állt.

A „Sárga rózsa” titka:

„Mert csak „egy” sárga rózsa van az egész Hortobágyon, az is a csárdabérlő kertjében. Valami idegen hozta oda, azt mondják, Belgaországból; csodálatos rózsa, egész nyáron nyílik, pünkösdkor elkezdi, s még adventben is teli van fakadó bimbóval. Olyan sárga a virága, mint a termésarany, az illata meg inkább a muskotály boréhoz hasonlít, mint a rózsáéhoz: hej, de soknak a fejébe ment már ez az illat, aki azt a rózsát megszagolta!

Aztán annak a leánynak is csak „sárga rózsa” volt a neve, aki abból a rózsából szakítani szokott, nem is magának.

Ezt sem tudni, hol vette az öreg csapláros; felesége nem volt. Úgy felejtette ott valaki. Megtartották, felnevelték, szép karcsú virágszál lett belőle. Nem volt annak az arca piros, mint a többi lányoké; hanem valami átlátszó, hamvassárga; azért mégsem volt az beteg szín, alatta ragyogott az élet, s amikor mosolygott, mintha tűz sugárzott volna ki belőle. Aztán az a nevetésre álló szája a fölfelé húzódó szegletekkel úgy illett a két nagy kökényszeméhez, akiről nem tudta az ember, hogy kék-e vagy fekete? Mert ha belenézett, azt is elfeledte, hogy a világon van. A haja is fekete volt, egy varkocsba sárga pántlikával összefonva: rangos volt az magától is, nem kellett birsalma nedvével kenni, hogy göndörré legyen, ahogy más lányok teszik.”

– Jókai Mór: Sárga rózsa (1. fejezet, 10. oldal - 1987-es kiadás)

Decsi Sándor fél évig katonacsikósként szolgált Mezőhegyesen, de Debrecen nemes városa kifizette utána az 1000 forint váltságdíjat, hogy a férfit visszaszerezze a cifra méneshez, ahol nagy szükség volt rá. Sándort a visszatérése napján Lacza Ferkóval hozta össze a sors, akinek a kalapján ott díszelgett egy olyan sárga rózsa, ami csak a hortobágyi csárda közelében virágzott, ahol a szerelme, Klárika lakott. A korábban a becsület és a tisztesség mintaképének tartott - Decsi Sándor őrülten féltékennyé vált, mert úgy sejtette, hogy a gulyásbojtár elcsábította imádottját. A csikós vérfagyasztó nyugalommal faggatta a kedvesét, hogy mi történt addig a pusztán, amíg ő távol volt. Ridegen bánt a Hortobágy szépével, amitől a lány megijedt, attól tartott, hogy Sándor már elhidegült tőle. Egy vajákos cigányasszony korábban azt tanácsolta Klárikának, ha a szerelme elhidegül tőle, itasson vele a "nadrágujjas emberkéből". Ezután a lány tudatlanságában megmérgezte Sándort, akit az állatorvos mentett meg a biztos haláltól. A lány azonnal bevallotta a bűnét, és segített ápolni a súlyosan megmérgezett, szenvedő férfit. A vizsgálóbíró előtt a csikós egy kitalált történetet mondott el egy cigánykaravánról, és arról hogy ki is mérgezte meg őt. Először hazudott eddigi életében.

Lacza Ferkó Morvaországba hajtott 25 szarvasmarhát, amikor vásározók pletykáiból értesült róla, hogy a mi történt Decsi Sándorral és Klárikával. A polgári révnél egy betyáros csínnyel visszafordította a rá bízott gulyát, a zámi karámig egyhuzamban hajszolta haza az állatokat s magát.

Decsi Sándor kezébe került egy váltó, amit Lacza Ferkó adott akkor, amikor Klárika ezüst fülbevalóit aranyoztatta be. Ezeket a fülbevalókat a lány Sándortól kapta, a férfi bosszúra készült. A szerelmes férfiak a csárda előtt csaptak össze. A kíméletlen pusztai párbaj megtörtént, mindkét fél ólmos botja a fején találta el a másikat. A lány a súlyosabban sérült, alaposan végigpáholt, ájult legényt ápolta, pedig a győztest szerette.

A regény szereplői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Decsi Sándor – csikósbojtár
  • Lacza Ferkó – gulyásbojtár
  • Klárika – a „magyar Carmen”, hortobágyi csaplárosleány
  • gulyás számadó
  • csikós számadó
  • hortobágyi kocsmáros
  • Sajgató uram – debreceni gazda
  • német piktor
  • morvaországi nagybirtokos lovászmestere
  • állatorvos és Pesta, a famulusa
  • főorvos
  • vizsgálóbíró, jegyző és két zsandár
  • taligás gulyásnövendék
  • két morva hajcsár
  • révészgazda
  • Kádár Mihály uram
  • Pelikán Samu – lókupec
  • két juhász

Nyelvi különlegességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feldolgozásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]