Örmény nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Örmény (հայերեն լեզու)
Beszélik: Örményország, Grúzia
Terület: Európa
Beszélők száma: 7 millió
Helyezés a beszélők száma szerint: 87
Besorolás: Indoeurópai

 Örmény

Írás: Örmény ábécé
Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv: Örményország
Szabályozza: nincs hivatalos szabályzó testülete
Nyelvkódok
ISO 639-1 hy
ISO 639-2 arm
SIL-kód: hye

Az örmény nyelv (örményül: հայերեն լեզու, IPA [hajɛɹɛn lɛzu] – hayeren lezu) az indoeurópai nyelvcsalád keleti ágába tartozó nyelv, amelyet elsősorban Örményországban, Grúziában és az örmény diaszpórában beszélnek. Közelebbi rokonságban az indoiráni nyelvekkel áll, kezdetben közéjük is sorolták, majd 1875-ben H. Hübschmann bizonyította be a nyelvcsaládon belüli önállóságát.[1]

A nyelvet ma megközelítőleg 7 millió ember beszéli, ebből 3,9 millió lakik a mai Örményországban. Ragozó jellegű.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Írása

Részletező szócikk: Örmény ábécé

Betűit az V. században szerzetesek fejlesztették ki.

Magánhangzói: a, á, e, é, i, í, u.

Mássalhangzói: c, d, dzs, f, g, gy, h, j, je, k, l, m, n, p, q, r, s, sz, t, v, vo, yev, zs.

[szerkesztés] Nyelvtana

Az örmény nyelv nem ismeri a nyelvtani nemet. A névelőt a szó végéhez függeszti, pl. gail-e = a farkas. A többesszámot er végződés jelzi, és a többesszám jele a magyarhoz hasonlóan a ragok elé kerül pl: farkas-ok-nak. 7 esetet különböztet meg. A ragok különféle eseteket vonzanak. A birtokragok a szó végére kerülnek, ahogyan az agglutináló nyelvekben szokásos, pl. életem.

A jelzőt nem egyeztetik a jelzett szóval: szép ruhák, nem pedig szépek ruhák.

A szavak hangsúlya az utolsó, nem e:-re végződő szótagon van.

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. ^ A világ nyelvei, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999, 1142. ISBN 9630575973.

[szerkesztés] Külső hivatkozások


Személyes eszközök