Örmény nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Örmény (հայերեն լեզու)
Beszélik:	Örményország, Grúzia
Terület:	Európa
Beszélők száma:	7 millió
Helyezés a beszélők száma szerint:	87
Besorolás:	Indoeurópai Örmény
Írás:	Örmény ábécé
Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv:	Örményország
Szabályozza:	nincs hivatalos szabályzó testülete
Nyelvkódok
ISO 639-1	hy
ISO 639-2	arm
SIL-kód:	hye

Az örmény nyelv (örményül: հայերեն լեզու, IPA [hajɛɹɛn lɛzu] – hayeren lezu) az indoeurópai nyelvcsalád keleti ágába tartozó nyelv, amelyet elsősorban Örményországban, Grúziában és az örmény diaszpórában beszélnek. Közelebbi rokonságban az indoiráni nyelvekkel áll, kezdetben közéjük is sorolták, majd 1875-ben H. Hübschmann bizonyította be a nyelvcsaládon belüli önállóságát.^[1]

A nyelvet ma megközelítőleg 7 millió ember beszéli, ebből 3,9 millió lakik a mai Örményországban. Ragozó jellegű.

[szerkesztés] Írása

Részletező szócikk: Örmény ábécé

Betűit az V. században szerzetesek fejlesztették ki.

Magánhangzói: a, á, e, é, i, í, u.

Mássalhangzói: c, d, dzs, f, g, gy, h, j, je, k, l, m, n, p, q, r, s, sz, t, v, vo, yev, zs.

[szerkesztés] Nyelvtana

Az örmény nyelv nem ismeri a nyelvtani nemet. A névelőt a szó végéhez függeszti, pl. gail-e = a farkas. A többesszámot er végződés jelzi, és a többesszám jele a magyarhoz hasonlóan a ragok elé kerül pl: farkas-ok-nak. 7 esetet különböztet meg. A ragok különféle eseteket vonzanak. A birtokragok a szó végére kerülnek, ahogyan az agglutináló nyelvekben szokásos, pl. életem.

A jelzőt nem egyeztetik a jelzett szóval: szép ruhák, nem pedig szépek ruhák.

A szavak hangsúlya az utolsó, nem e:-re végződő szótagon van.

[szerkesztés] Jegyzetek

^ A világ nyelvei, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999, 1142. ISBN 9630575973.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Ez a nyelvészeti lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

m·v·sz

Indoeurópai nyelvcsalád

A kereszt (†) az utód nélkül kihalt nyelveket jelöli, a csillag (*) pedig azokat, melyek mai élő nyelvek ősei, korábbi nyelvállapotai.
Indoiráni nyelvek	Óind (szanszkrit)* • asszámi • bengáli • orija • kafír • kasmíri • khovári • lahnda • nepáli • pandzsábi • szindhi • gudzsaráti • konkani • maldív • maráthi • szingaléz • bhodzspuri • magahi • maithili • hindi • urdu • pákrít† • páli† • harauti • malvi • marvari • mevati • roma • oszét • pamíri • pastu • aveszta† • horezmi† • khotáni† • szkíta† • szarmata† • alán† • szogd† • beludzs† • mázandaráni • kurd • óperzsa† • középperzsa* párthus† • pehlevi† • újperzsa (fárszi, tádzsik, dari)
Italikus nyelvek	latin* • olasz • korzikai • nápolyi • szárd • velencei • rétoromán (friuli, ladin, romans) • francia • okcitán (provanszál, aráni) • aragóniai • katalán • spanyol • ladino (zsidóspanyol) • asztúriai (bable) • gallego (galíciai) • portugál • román (moldáv, beás) • aromun (aromán) • meglenoromán • isztroromán • dalmát† • faliszkuszi† • oszk† • umber† • venét†
Szláv nyelvek	cseh • szlovák • knaani† • lengyel • poláb† • szorb (vend) • kasub • szlovinci† • szlovén • vend • horvát • bosnyák • szerb • montenegrói • bolgár • macedón • ukrán • orosz • belarusz • ruszin • óegyházi szláv†
Balti nyelvek	lett • litván • kur† • óporosz†
Kelta nyelvek	^{szigeti kelta} ír • skót gael • manx • walesi • korni • breton • pikt† • kumbriai† • ^{szárazföldi kelta} gall† • leponti† • noricumi† • galata† • keltibér†
Germán nyelvek	burgund† • gepida† • gót† • herul† • vandál† • óészaki* • dán • feröeri • izlandi • norvég (nynorsk, bokmål) • svéd • angol • óangol (angolszász)* • német • jiddis • holland • longobárd† • ószász*
Hellenisztikus nyelvek	ógörög* • újgörög • makedón†
Anatóliai nyelvek	hettita† • lúviai† • palái† • lík† • líd† • kár† • piszid† • mili†
Kisebb rokonsági csoportba nem sorolható nyelvek: albán • luzitán† • örmény • tokhár† Bizonytalan besorolású ókori balkáni nyelvek: dák† • fríg† • illír† • trák†