Luzitán nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luzitán
Beszélik Holt nyelv
Terület Az Ibériai-félsziget nyugati-délnyugati része
Beszélők száma 0 fő
Nyelvcsalád Indoeurópai nyelvcsalád
   italikokelta ág
    luzitán nyelv
Írásrendszer Latin ábécé
Hivatalos állapot
Hivatalos
Nyelvkódok
ISO 639-1
ISO 639-2

A luzitán nyelv kihalt ókori indoeurópai nyelv, amelyet az Ibériai-félsziget nyugati-délnyugati felén, nagyjából a mai Portugália középső részén, illetve a spanyolországi Extremadura területén beszéltek. Hovatartozása az indoeurópai nyelvcsaládon belül bizonytalan. Egyesek az ókelta nyelvekkel próbálták rokonítani, azonban egy jellegzetes ponton különbözik azoktól, mivel megőrizte az indoeurópai eredetű szókezdő p- hangot; míg mások az italikus nyelvekhez sorolták. Elképzelhető, hogy a feltételezett ősi italikokelta nyelvállapot egy maradványa.

Jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A luzitán nyelvről mindössze négy dokumentum maradt ránk három különböző helyről, ezek: Arroyo de la Luz (Extremadura, Spanyolország), Cabeço das Fraguas és Lamas de Moledo (mindkettő Portugália területéről). A feliratok mind a latin ábécével készültek.

A nyelv hangrendszere nagyon hasonló volt a latinéhoz: öt magánhangzó-fonémát ismert /a, e, i, o, u/, feltételezhetően hosszú–rövid fonológiai szembenállással. A kettőshangzók: /ai/ (ai, ae), /oi/ (oi, oe, ui), /au/, /eu/, /ou/; néhány ezek közül egyszerűsödési tendenciával: ei > e~i; ai > ae > e; oi > oe~o/ui~u. A latinhoz hasonlóan megvolt a két félhangzó: /w/ és /j/, az utóbbi palatalizálta az előtte lévő mássalhangzót. A mássalhangzók közül külön említést érdemel a szó eleji p- gyakori előfordulása, amely a kelta hipotézis ellen szól; ezen kívül – az összes többi félszigeten beszélt paleohispán nyelvvel ellentétben – megvolt az f hang, amely szintén a latinnal közös vonás. Ugyanakkor megfigyelhető volt bizonyos tendencia a magánhangzók közötti zöngétlen zárhangok zöngésülésére (pl. porcom / porgomtárgyeset – latin megfelelője a porcus, disznó).

A hosszabb, vallási jellegű feliratokon kívül a nyelvből istenek nevei – például Trebopala, Toudadigoe (< *teutatikoi), Laepo / Laebo stb. – és néhány helységnév – Bracara (Braga), Budua (Bótoa), Caurium (Coria), Capara (Cáparra), Igaeditania (Idanha-a-Velha), Salmantica (Salamanca), Turgalium (Trujillo) – maradt ránk.

A feltárt dokumentumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbiakban a fent említett négy latin betűs felirat látható eredeti átírásban:

Lamas de Moledo Cabeço das Fraguas Arroyo de la Luz I–II. Arroyo de la Luz III.

RUFUS ET
TIRO SCRIP
SERUNT
VEAMINICORI
DOENTI
ANGOM
LAMATICOM
CROUCEAO
MACA
REAICOI PETRANOI R(?)
ADOM PORCOM IOUEAS(?)
CAELOBRICOI

OILAM TREBOPALA
INDI PORCOM LAEBO
COMAIAM ICONA LOIM
INNA OILAM USSEAM
TREBARUNE INDI TAUROM
IFADEM REUE…

AMBATVS
SCRIPSI
CARLAE PRAISOM
SECIAS ERBA MVITIE
AS ARIMO PRAESO
NDO SINGEIETO
INI AVA INDI VEA
VN INDI VEDAGA
ROM TEVCAECOM
INDI NVRIM INDI
VDEVEC RVRSENCO
AMPILVA
INDI
LOEMINA INDI ENV
PETANIM INDI AR
IMOM SINTAMO
M INDI TEVCOM
SINTAMO

ISACCID·RVETI ·
PVPPID·CARLAE·EN
ETOM·INDI·NA.[
….CE·IOM·

Lusitano2.jpg

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973  , p. 1081.
  • Historia de la lengua española. Rafael Cano (coord.). Barcelona: Ariel Lingüística. 2005. ISBN 8434482614  , pp. 45–46.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]