Asszámi nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
asszámi
অসমীয়া, Ôxômiya
Beszélik India, Banglades, Bhután, USA
Terület Asszám
Beszélők száma 13 079 696 (1991)-ben[1]
Írásrendszer asszámi írás
Nyelvkódok
ISO 639-1 as
ISO 639-2 asm
ISO 639-3 asm

Az asszámi nyelv (asszámiul অসমীয়া Ôxômiya) (IPA: [ɔxɔmija]) a legkeletebben beszélt indoárja nyelv, amit leginkább India Asszám államában, az ország északkeleti részén beszélnek. Ez Asszám hivatalos nyelve. Ezenkívül beszélik még a szintén északkeleten fekvő Arunácsal Pradesben és más, itteni államban. Kis létszámú asszámiul beszélő lakossággal lehet találkozni Bhutánban és Bangladesben is. Ez a legkeletibb indoeurópai nyelv, amit több mint 13 millióan beszélnek.[1]

Az asszámi kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az asszámi és rokon nyelvei, a bengáli valamint az orijá nyelv a mágadi prákrit nyelvből fejlődött ki. Suniti Kumár Csátterji szerit a mágadi prákrit, keleten négy nyelvjárásnak alapját vetette meg. Ezek a ráda, a vánga, a varendra és a kamarupa; ezeken kívül ebből alakult ki a kamarupa apabrámsza. Ezt a nyelvet a Gangesz északi részén beszélik, s ebből fejődött ki az észak-bengáliai nyelvjárások Nyugat-Bengáliában és az asszámi a Brahmaputra völgyében.[2] Bár már a 13. századból is maradt fenn asszámi nyelvű írás, a nyelv legrégebbi lejegyett emlékei az 5. századból, a Kamarupa Királyság idejéből maradt fenn, amely az 5. és a 12. század között uralta a területet.[3] 1907-ben Nepálban asszámi nyelven írt, a 9. századból származó buddhista verseket találtak. Ezek az apabrámsza időszak végén, a kamáta király, Durlábnarajána idején jöttek létre. A csarjapada idejétől az asszámira a sin-tiveti és az ausztrálázsiai nyelvek voltak rá hatással.

Az asszámi lett az Áhom királyság udvarának nyelve a XVII. században.[4]

Írásrendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az asszámi az asszámi írást használja, ami a keleti nagari írásból fejlődött ki, ami a gupta írásban találta meg gyökereit.[5] Az írásnak már a korai időktől kezdve erős hagyománya van. Ennek példáit meg lehet találni a középkori királyok rendeleteiben, földadományozásaiban, és réztábláin. Az asszáminak megvan a maga írásrendszere, amivel egy fára tudtak írni. Ezek az írások általában vallási szövegek vagy krónikák voltak. A mai asszámi helyesírása nem feltétlenül fonetikus alapú. A Hemkosh, a második asszámi szótár bevezette a szanszkrit alapú helyesírást. Ez ma az elfogadott szabályozás.

Alaktan és nyelvtan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az asszámi nyelvnek a következők a morfológiai jellemzői:[6]

  • A főnév nemét és számát nem jelöli.
  • Harmadik személy névmásaiban megkülönbözteti a nemeket.
  • Megkülönböztet tárgyas és tárgyatlan igéket.
  • A rokonsági fokot kifejező főneveket a birtokos névmásnak megfelelően ragozzák
  • Az ige szótövéből lehet melléknevet képezni.
  • A passzív szerkezetet természetes módon lehet használni.

Fonetikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az asszámi betűkészlet nyolc nem nazális és öt nazális magánhangzóból, tizenöt kettőshangzóból (melyek közül kettő nazális) és huszonegy mássalhangzóból áll.[7]

Az IPA és a romanizált (ROM) átírás

Magánhangzók
  Elől Középen Hátul
  IPA ROM IPA ROM IPA ROM
Magas i i     u u
Magas-közép         ʊ û
Középső e e     o o
Alsó-közép ɛ ê     ɔ ô
Alsó     a a    
Mássalhangzók
  Labiális Alveoláris veláris Glottal
  IPA ROM IPA ROM IPA ROM IPA ROM
Zöngétlen hang p
p
ph
t
t
th
k
k
kh
   
Zöngés hang b
b
bh
d
d
dh
ɡ
ɡʰ
g
gh
   
Zöngétlen réshangok     s s x x h h
Zöngés réshangok     z z        
nazális hangok m m n n ŋ ng    
Approximants w w l, ɹ l,r        

Az asszámi és az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó rokon ind nyelvek fonetikájában számos eltérés mutatkozik.

Alveoláris zárhang[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az asszámi nyelv fonémakészlete annyiban egyedi az ind nyelvcsoportban, hogy hiányzik belőle a hátrahajlított nyelvheggyel képzett zárhang és más zárhang közötti különbségtétel. Történelmileg a fogi és a retroflex zárhangok mindkettő beleolvadt az alveoláris (fogmedri) zárhangzóba. Ez nagymértékben megkülönbözteti az asszámit a többi ind nyelvtől, mivel megváltoztatja az artikulációt. Az egyetlen hasonló nyelv, ahol a retroflex zárthangok előrejöttek alveoláris zárthangokká, az a bengáli nyelvnek a keleti nyelvjárásai, melyek közeli nyelvrokonnak számítanak (bár ezekben is megmaradt a fogi zárthang különállása).

Zöngétlen, ínynél képzett réshangok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A többi keleti ind nyelvtől eltérően az asszámiban megvan a zöngétlen, ínynél képzett réshang x is, (x, IITG, egy anyanyelvi beszélő kiejtésében), ami történetileg a szibilánsok egyik fajtájából alakult ki. Az ínynél képzett réshang képzése a szibiláns [s]-ből egyértelmű a a nyelv asszámi nevéből. Néhány asszámi Oxomiya/Ôxômiya-t szeret írni az Asomiya/Asamiya helyett, hogy hogy utaljon a nemzetközi fonetikus ábécében [x]-szel jelölt hangra. Ez az [x] hang jelen volt a védikus szanszkrit nyelvben is, de a klasszikus szanszkritban eltűnt. Három szanszkrit szibiláns összevonásával visszajött az asszámi nyelvbe. A hang olyan közeli nyelvekben is jelen van, mint amilyen a csitagóniai.

A hangot többféleképpen írják át az IPA jelrendszerébe, attól függően, hogy zöngétlen, ínynél képzett réshang, [x], zöngétlen, uvuláris (nyelvcsappal képzett) réshang [χ] vagy zöngétlen, ínynél képzett hangnak [ɰ̥] tekintik. Ebben nincs egyetértés a vezető fonológusok és fonetikusok között. A hang néhány változatát különböző népcsoportoknál és nyelvjárásoknál figyelték meg. A beszélőtől, a beszédtől, a stílustól és a hangfelvétel minőségétől függően mindhárom alaphangot ki lehet olvasni akusztikusan az aktuális asszámi fonémából.

Szájpadlási orrhang[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az asszámi a többi indoárja nyelvvel ellentétben kiterjedten használ szájpadlási orrhangot. Ezekben a nyelvekben a szájpadlási orrhangot mindig egy másik hanggal összekötve használják, azonban az asszámiban elkülönülve használják.[8]

Magánhangzókészlet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keleti ind nyelvek, mint amilyen az asszámi, a bengáli, sziléti és az orijá, nem különböztetik meg a magánhangzók hosszát, azonban átfogó hátul képzett magánhangzókészletük van. Az asszámi esetében négy hátul képzett kerek magánhangzó van: az ô [ɔ], o [o], û [ʊ], és u [u]. Ez a négy magánhangzó fonetikailag eltér egymástól, mint ahogy az a következő példákban látható: কলা kôla [kɔla] 'süket', ক'লা kola [kola] 'fekete', কোলা kûla [kʊla] 'öl (testrész)', és কুলা kula [kula] 'rosta'.

A középmagasan hátul képzett kerek magánhangzó, az û [ʊ] egyedülálló a nyelvcsaládnak ebben az ágában, és az idegenek számára leginkább egy [o] és [u] közötti hangnak hallatszik. A hang olyan asszámi szavakban van meg, mint amilyen a পোত pût [pʊt] 'eltemet'.

Nyelvjárások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A XIX. század közepén a Sibszágár környékén beszélt nyelvjárás került a központba, mivel a britek ezt tették az ország hivatalos nyelvévé. Ennek az volt az oka, hogy a keresztény hittérítők központja ezen a területen volt. Ma a Guvahatiban beszélt nyelvet tekintik a sztenderd asszáminak. Ez a település az asszámi nyelv területének a közepén fekszik. Az iskolában tanított és az újságokban használt asszámi a nyelv különböző dialektusaiból tartalmaz elemeket. Banikanta Kakati két nyelvjárást különített el, amit (1) keleti és (2) nyugati nyelvjárásnak nevezett el. Atonban a mai nyelvészeti tanulmányok négy nyelvjárást különböztetnek meg. [1] (Moral 1992[9]), amik keletről nyugatra haladva a következők:

  • keleti csoport, Szibszgár kerületben és környékén beszélik
  • középső csoport, a mai Nágaonban és a hozzá tartozó területeken beszélik.
  • A Kamrupi csoportot a fel nem osztott Kámrupban, Nalbariban, Barpetában, Dárrángban, Kokrajárban és Bongajgaon területein beszélik.

Asszámi irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az asszámi nyelvű irodalom egyre inkább terjed, erősödik. A nyelv első jellemzői a 8-12. századból származó gyűjteményben figyelhetők meg. Az első írott emlékek asszámi nyelven a 14. századi udvari költők munkái, melyek legszebb példája Madáv Kandali Kota Rámájána című munkája és a kor népszerű balladái. A 16-17. században jött létre a vajsnavit irodalom, ami elvezetett a modern irodalmi formák 19. századi megjelenéséhez.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b http://www.censusindia.gov.in/ nd5a5 n+-szá03á3ás
  2. (Goswami 2003:394)
  3. (Medhi 1988:67-63)
  4. Guha, Amalendu The Ahom Political Sysem Social Scientist, Vol 11, No. 12 (Dec., 1983), pp3-34.
  5. Bara, Mahendra The Evolution of the Assamese Script, Axom Xahitya Xabha, Jorhat, 1981.
  6. Kommaluri, Vijayanand, et al. Issues in Morphological Analysis of North-East Indian Languages Language in India, Volume 5 : 7 July 2005
  7. Asamiya, Resource Centre for Indian Language Technology Solutions, Indian Institute of Technology, Guwahati.
  8. Assamese Design Guide, The Resource Centre for Indian Language Technology Solutions, Indian Institute of Technology, Guwahati.
  9. Moral, Dipankar. A phonology of Asamiya Dialects : Contemporary Standard and Mayong, PhD Thesis, |Deccan College, Pune 1992.
  • Goswami, G. C. (2003.). „The Indo-Aryan Languages”, 391-443. o, Kiadó: Routledge.  
  • Medhi, Kaliram. Assamese Grammar and the Origin of Assamese Language. Guwahati: Publication Board, Assam (1988. október 18.) 
  • Sharma, M. M. (1990.). „The Comprehensive History of Assam: Ancient Period” I, 263-284. o, Kiadó: Publication Board, Assam.  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikipedia
Tekintsd meg a Wikipédia
asszámi nyelvű változatát!