Isztroromán nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Isztroromán
-
Beszélik Horvátország
Terület Közép-Európa
Beszélők száma 500 és 1500 között fő
Nyelvcsalád Indoeurópai nyelvcsalád
   Újlatin nyelvek
    keleti ág
     isztroromán nyelv
Írásrendszer Latin írás
Nyelvkódok
ISO 639-1 -
ISO 639-2 -

Egyes nyelvészek szerint[1] az isztroromán önálló, a keleti újlatin nyelvekhez tartozó nyelv, a román, az aromán és a meglenoromán nyelvvel együtt. Más nyelvészek[2] úgy vélik, hogy az isztroromán csak egyike a román nyelv dialektusainak, akárcsak a dákoromán, az aromán és a meglenoromán.

Az isztroromán nyelvet a Horvátországhoz tartozó Isztriai-félsziget északkeleti részén beszélik, néhány faluban. Beszélői önmagukat vlåh-oknak vagy rumân-oknak nevezik, de a horvátok a ćiribirci vagy ćići elnevezést, a nyelvészek pedig az isztrorománok vagy az isztriai vlachok elnevezést használják.

Mivel az isztrorománoknak nincs etnikai kisebbségi státuszuk Horvátországban, nincsenek rájuk vonatkozó hivatalos statisztikai adatok sem. Különböző becslések szerint 500 és 1500 között lehetnek.[3] Az UNESCO Veszélyeztetett nyelvek vörös könyve „különösen veszélyeztetett”-ként említi meg, mivel nincs ezen a nyelven sem tanítás, sem sajtó. Az isztroromán nyelv beszélőinek száma a második világháború után csökkent a leginkább, kivándorlás és asszimiláció következtében. Valamelyes reményt e népesség jövőjével kapcsolatban az 1994-ben megalakult Andrei Glavina” Isztroromán Kulturális Egyesület képez.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az isztroromán volt az utolsó nyelv, amely a proto-románról levált. Van egy olyan feltételezés, hogy az isztrorománok a 12. században telepedtek le Isztriában, mivel abban az időben tesznek említést egy Radul, valószínűleg román nevű uralkodóról. Viszont az első valós dokumentumbeli említésük 1329-es szerb krónikákban található, amelyek egy isztriai vlach népességről szólnak. Ezek szerint az isztrorománok legkésőbb a 14. században érkeztek Isztriára, de lehetséges, hogy korábban. Eredeti lakóhelyük a Kárpát-medence lehetett. Egyes nyelvészek szerint vagy Erdélyből, vagy Szerbiából mentek Isztriára ezer évvel ezelőtt.

Az isztroromán nyelv első írásos emléke egy latinra vagy olaszra lefordított szócsoportokból és két mondatból (jókívánságok) álló jegyzék. Ez F. Irineo della Croce egy Triesztről szóló történelmi munkájában jelent meg. További írásos emlékek, apró szövegek, majd csak a 19. század elején jelennek meg. E század végén kezdenek megjelenni nagyobb népi irodalmat (rövid meséket, adomákat, közmondásokat, verseket) tartalmazó szöveggyűjtemények.[4] Az egyetlen nem népi írás egy románból lefordított és e nyelv hatását tükröző szövegeket tartalmazó almanach.[5]

Az első világháború és a második között volt néhány rövid ideig tartó kísérlet a román nyelv bevezetésére az oktatásban.

Területi változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az isztroromán nyelvnek két nyelvjárása van:

  • Az egyiket csak Jeiăn (horvátul Žejane) faluban beszélik, ahol jelenleg 140 isztroromán él.
  • A másikat a Raša folyó völgyében használják, az Učka hegy déli oldalán, 8 km-re Jeiăntól, Susńeviţe vagy Şuşńeviţe (horvátul Šušnjevica), Noselo vagy Nosela (Nova Vas); Bârda (Brdo), Sucodru (Jesenovik) falvakban, és néhány más településen, ahol tíznél kevesebb isztroromán család lakik.

Néhány nyelvtani jellegzetesség a románnal szemben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Írás és hangtan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az isztrorománt a román ábécével írják, beleértve a két [ɨ] hangot leíró betűt (î és â). Három jellegzetes betűje is van, a sztenderd románban nem létező hangokra:

  • å – hozzávetőlegesen [wɔ]-nak ejtik, mint az angol water-ban
  • l’[ʎ] – lágy l, mint a magyar ’feljön’-ben
  • ń[ɲ] – lágy n, mint a magyar ny

Egyébként az isztroromán nyelv hangtana nem különbözik lényegesen a románétól. Néhány jellegzetesség:

Isztroromán Román Magyar
[e] – [ε] ellentét: viţe [vit͡s'e]viţe [vit͡s'ε] viţel – viţea ’bikaborjú – üszőborjú’
å magánhangzó: pår a magánhangzó: par ’karó’
nyelvjárásokban, [ə] és [ɨ] közötti magánhangzó mindig két különböző magánhangzó: [ə] és [ɨ]
[ε] magánhangzó: viţe [vit͡s'ε] [e̯a] kettőshangzó: viţea ’üszőborjú’
[o] magánhangzó: piciore [o̯a] kettőshangzó: picioare ’lábak’
olykor, szókezdeti [a] elhagyása: (a)flå a afla ’találni’
szóvégi [j] és [w] elhagyása: cărbun (többes szám) cărbuni ’szén’
[v] mássalhangzó: dova [w] félhangzó: două ’kettő’ (nőnemben)
[ʎ] mássalhangzó [f], [p], [m] után: pl’erde [j] félhangzó: pierde ’veszít’
[ɲ] mássalhangzó: ań [nj]: ani ’évek’
szóvégi [l] elhagyása: cal ’ló’
[l] elhagyása mássalhangzó előtt: åb alb ’fehér’
többnyire [s], [z], [t͡s], [d͡z] a palatális [ʃ], [ʒ], [t͡ʃ], [d͡ʒ] helyett
többnyire magánhangzók közötti [r]: bire [n]: bine ’jól’
[nm]: ănmeţå [nv]: a învăţa ’tanulni’

Alaktan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az isztroromán nyelv alaktani jellegzetességei többnyire az erős horvát hatásnak tudhatók be.

A főnév, a melléknév és a határozószó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a horvát nyelv nem ismeri a határozott névelőt, az isztrorománban is legyengült a határozott névelővel és a határozatlan névelővel használt főnév közötti ellentét. A határozott névelőt akkor is használják, amikor a határozatlant kéne:

Isztroromán Román Fordítás
furåt-a åcu a furat acul ’ellopta a tűt’
a furat un ac ’tűt lopott’

Egyéb jellegzetességek:

Isztroromán Román Fordítás
hímneművé vált semlegesnemű főnevek: doi piciore două picioare ’két láb’
a semelegesnem többes számra jellemző -ure végződés hímnemű élőlények esetében is: lupure lupi ’farkasok’
horvát semlegesnemű melléknevekre jellemző végződés: tåro tare ’erős’

Ugyancsak a horvát nyelv hatására nem a hímnemű, hanem a semleges alakú melléknevet használják határozószóként.

Az ige[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az isztroromán nyelv átvette a horváttól a igeszemlélet kategóriáját. Igeszemléleteket a következőképpen fejeznek ki:

  • prefixumokkal (do-, iz-, na-, s-, za-), amelyek befejezett szemléletűvé teszik az igét
  • külön szavakkal a folyamatos szemléletre és a befejezettre: mâncå (folyamatos) ’enni’ – poidi (befejezett), horvát jövevényszó ’megenni’
  • szuffixumokkal (-vei, -ui), amelyek a cselekvés ismétlődő jellegét fejezik ki: be ’inni’ – bivei ismételten ’inni’

Az ezekkel a szuffixumokkal ellátott igék és az -ei-re végződőek (például a német nyelvből átvett frustichei ’reggelizni’), amelyek lehetnek befejezettek és folyamatosak is, külön osztályt képeznek, a román hagyományos nyelvtanból ismert négy igeragozási osztály mellett:

I. cl’amå ’hívni’, stå ’állni’, turnå ’önteni’
II. be ’inni’, ve ’birtokolni’, ramare ’maradni’, tire ’tartani’
III. båte ’verni’, årde ’égni/égetni’, pl’erde ’veszteni’
IV. durmi ’aludni’, avzi ’hallani’, fi ’lenni’.

A kijelentő mód teljesen elvesztette az egyszerű múlt időt és a régmúlt múlt időt, és részben a folyamatos múlt időt is. Ez utóbbi másként képződik, mint a románban: a főnévi igenévhez hozzáadják előbb az -i- félhangzót, majd a jellegzetes ragokat: cântåiam (a románban cântam) ’énekeltem’.

Kijelentő mód jelen időben egyes ragok nyelvjárástól függően különböznek vagy nem a megfelelő román ragoktól:

Isztroromán Román Fordítás
-m (avzim) vagy -n (avzin) -m (auzim) ’hallunk/halljuk’
-eşti vagy -eş -eşti
-escu vagy -s -esc

Összetett múlt időben a segédige követi a melléknévi igenevet: cântåt-am (rom. am cântat) ’(el)énekeltem’.

A románnal szemben, a kötőmód jelen időben a harmadik személy is egyenlő a kijelentő mód jelen idő harmadik személy alakjával, eléje pedig a horvátból átvett neca kötőszót teszik. A kötőmód múlt ideje eltűnt.

A feltételes/óhajtó módnak nemcsak jelen és múlt ideje van, mint a románban, hanem jövő ideje is. Ennek az alakja a latin kötőmód múlt idő + előidejű múlt időből származik:

Isztroromán Román Fordítás
jelen idő reş cântå aş cânta ’énekelnék’
múlt idő reş fost cântå aş fi cântat ’énekeltem volna’
jövő idő cântår

A román nyelvhez képest, amelyben a főnévi igenévnek két alakja van, a latinbelihez hasonló hosszú és a rövid, az isztrorománban csak rövid alakja van. Ennek több funkciója van, például a határozói igenévének megfelelő is: åflu fete durmi (rom. o găsesc pe fată dormind) ’rátalálnak az alvó lányra’.

A tulajdonképpeni határozói igenév az -ănd + -a szuffixummal képződik: cântănda (rom. cântând) ’énekelve’.

Igeértékű szupinum nincs az isztrorománban.

Szórend[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általában a szórend nagyon szabad. Példa:

isztrorománul: de cărbun lemnu e bur såchile
szószerinti fordítás isztrorománból: ’szénnek fa akármilyen’
románul: pentru cărbuni e bun orice lemn
fordítás románból: ’szénnek akármilyen fa’[6]

Ugyancsak a horvát nyelv hatására, az isztrorománban a jelző a jelzett főnév előtt áll: ţâsta musåte fete (rom. această fată frumoasă) ’ez a szép lány’.

Szókincs[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A latin nyelvből fennmaradt szó aránylag kevés, de nagyon gyakran előfordulnak. Viszont az isztroromán nyelv az összes keleti újlatin nyelv közül a leghajlamosabb a jövevényszavak befogadására. A legtöbb a horvátból származik, de vannak olasz és német szavak is.

A képzőkkel való szóképzés szegényes. Megemlítendő, hogy a román des-/dez- képzőnek (a dezlega ’kikötni / kibogozni’), az isztrorománban a res-/rez- (rezlegå) képző felel meg.

Íme néhány isztroromán szó és román megfelelőjük. A csillaggal jelöltek a horvátból származnak.

Isztroromán Román Fordítás
ur unu ’egy’
doi doi ’kettő’
trei trei ’három’
påtru patru ’négy’
cinc cinci ’öt’
şåse şase ’hat’
şåpte şapte ’hét’
opt / osun* opt ’nyolc’
devet* nouă ’kilenc’
zeace zece ’tíz’
lur / ponedil’ac* luni ’hétfő’
utorec* marţi ’kedd’
sredu* miercuri ’szerda’
cetrtoc* joi ’csütörtök’
virer / petuc* vineri ’péntek’
simbota sâmbătă ’szombat’
dumireca duminică ’vasárnap’
Cum ie? – Bire. Ce mai faci? – Bine. ’Hogy vagy? – Jól.’
Bura zi. Bună ziua. ’Jó napot.’

Példaszöveg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Isztroromán Román Fordítás
Ţåţe nostru car le şti în ţer,
neca se sveta nomelu Teu.
Neca venire craliestvo To.
Neca fie voľa Ta, cum în ţer, aşa şi pre pemint.
Pera nostre saca zi
de nam astez.
Odproste nam dutzan,
ca şi noi odprostim a lu nostri dutznici.
Neca nu na Tu vezi en napastovanie,
neca na zbăveşte de zvaca slabe.

Tatăl nostru care eşti în ceruri,
sfinţească-se numele Tău.
Vie Împărăţia Ta.
Facă-se voia Ta, precum în cer, aşa şi pe pământ.
Pâinea noastră cea de toate zilele
dă-ne-o nouă astăzi.
Şi ne iartă nouă păcatele noastre,
precum şi noi iertăm greşiţilor noştri.
Şi nu ne duce pe noi în ispită,
ci ne izbăveşte de cel rău.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
mindennapi kenyerünket
add meg nékünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vigy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. P. Skok, Alexandru Graur, Ion Coteanu.
  2. Sextil Pușcariu, Emil Petrovici, Ovid Densuşianu, Iosif Popovici, Alexandru Rosetti.
  3. Az Ethnologue.com szerint (1994-es becslés).
  4. Puşcariu, Sextil [1906]: Studii istroromâne, vol. I, Texte (Isztroromán tanulmányok, 1. kötet, Szövegek). Cultura Naţională, Bukarest; Popovici, Iosif [1909]: Dialecte romîne, IX, Dialectele romîne din Istria, partea a 2-a: Texte şi glosar (Román dialektusok, IX, Isztriai román nyelvjárások, 2. rész (Szövegek és szójegyzék). A szerző kiadása, Halle A.D.S.; Cantemir, Traian [1959]: Texte istroromâne culese de (által gyűjtött Isztroromán szövegek). Editura Academiei Republicii Populare Romîne, Bukarest.
  5. Glavina, Andrei és Diculescu, Constantin [1905]: Calindaru lu rumeri din Istrie (Az isztriai románok almanachja). Stampa Gutemberg, Ioseph Göbl, Bukarest.
  6. Ez a példa az isztrorománok egyik hagyományos foglalkozására, a szénégetésre utal.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sala, Marius et al. [1989]: Enciclopedia limbilor romanice (Az újlatin nyelvek enciklopédiája). Editura Ştiinţifică şi Enciclopedică, Bukarest
  • Isztroromán igék

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dahmen, Wolfgang [1989]: Istrorumänisch. Lexicon der Romanistische Linguistik (Isztroromán nyelv. Romanisztikai lexikon), 3. kiadás, Tübingen
  • Feresini, Nerina [1996]: Il Comune istro-romeno di Valdarsa (Valdarsa isztroromán település). Edizioni Italo Svevo, Trieszt
  • Filipi, Goran [2002]: Istrorumunjski lingvistički atlas / Atlasul lingvistic istroromân / Atlante Linguistico Istrorumeno (Isztroromán nyelvészeti atlasz). Znanstvena udruga Mediteran, Póla
  • Hurren, H. A. [1972]: A linguistic Description of Istro-Rumanian (Az isztroromán nyelvészeti leírása). Faculty of Medieval and Modern Languages and Literature, University of Oxford, Oxford
  • Kovačec, August [1971]: Descrierea istroromânei actuale (A mai isztroromán leírása). Editura Academiei Republicii Socialiste România, Bukarest.
  • Sârbu, Richard és Frăţilă, Vasile [1998]: Dialectul istroromân. Texte şi glosar (Az isztroromán dialektus. Szövegek és szójegyzék). Amarcord, Temesvár

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]