Tőszámnév

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A tőszámnév a határozott számnevek közé tartozik; pontosan megnevezi magát a számot (például kettő, három).

Rövidítésük maguk a számok (pont nélkül írva).

A szó eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tőszámnév onnan kapta a nevét, hogy szótőként alapul szolgál a belőle alkotott származékszámnevek képzéséhez.

Magyar helyesírási szabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A házszámokat és a lakásokat, valamint az évszámokat és a napokat ponttal jelöljük (mint a sorszámneveket), de tőszámnévként olvassuk ki. (Az évszámokat azonban csak akkor, ha dátum részeként állnak.)
  • Nem használjuk kerületek, emeletek, iskolai osztályok megjelölésére.
  • A magyartól idegennek számít a tőszámnevet sorszámnévi értelemben használni, és a főnév mögé tenni (például NB I.).[forrás?] A postafiók hagyományos rövidítése azonban kivételnek számít, amit a szabályzat is szentesít (például Pf. 4, AkH. 298.).