Feltételes mód

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A feltételes mód az igemódok egyike, amely azt fejezi ki, hogy egy adott cselekvés, történés megvalósulása, illetve valaminek a létezése, állapota valamilyen feltételtől függ.

A feltételes mód szemantikai és alaktani kapcsolata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szemantikailag megkülönböztetünk lehetséges és lehetetlen, valamint jelen/jövő idejű és múlt idejű feltételes módot, a múlt idejű lehetséges kivételével, így elvileg három alaptípus adódik (gyakorlatilag nem mindig így működnek, ahogy az a magyar példákon is látszik).

  • Jelen/jövő idejű lehetséges: Ha eljössz, örülni fogok, illetve Ha eljönnél, örülnék
    • Ha a mellékmondat szerinti feltétel a jelenben (vagy a jövőben) fennáll, a főmondatban jelzett esemény be fog következni, vagyis bekövetkezésének megvan a valószínűsége.
  • Jelen/jövő idejű lehetetlen: Ha eljönnél, örülnék (abban az értelemben, hogy tudom, hogy nem fogsz eljönni).
    • A főmondatban leírt esemény akkor következne be, ha a mellékmondatban szereplő körülmény fennállna. Ebben az esetben a feltételhez kötött esemény már nem fog bekövetkezni.
  • Múlt idejű lehetetlen: Ha eljöttél volna, örültem volna.
    • Ha a mellékondatban jelzett körülmény fennállt volna, a főmondat cselekménye csak ez esetben valósult volna meg, vagyis a bekövetkezése ki van zárva.

A feltételes mondatok mellékmondatait általában a „ha” szócskával vezetik be, vagyis a mellékmondat tartalma fogja meghatározni azt a körülményt, vagyis feltételt, amitől a főmondatban kifejezett esemény megvalósulása függ.

A jelen/jövő idejű feltételes mondatok mellékmondataiban alaktanilag általában a kijelentő mód jelen vagy jövő ideje, a főmondatban a kijelentő mód jövő ideje áll. Az indoeurópai nyelvekben a jelen és múlt idejű feltételes mondatok mellékmondataiban általában a kötőmód múltja, illetve régmúltja, a főmondataiban pedig a feltételes mód jelen vagy múlt ideje áll.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]