Swadesh-lista

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Swadesh-lista Morris Swadesh amerikai nyelvész által, az 1940-es és 1950-es években alkotott szójegyzék, ami a történeti és az összehasonlító nyelvészetben használatos. Swadesh arra törekedett, hogy listája olyan alapszókincset tartalmazzon, amely minél több nyelvben megtalálható, ugyanakkor a természeti és a kulturális környezettől minél függetlenebb legyen. Van 215, 207, 200 és 100 szavas Swadesh-lista.

A lista céljai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Swadesh a listáját a következő célokra javasolta:

  • hogy azonosítani lehessen bármelyik addig nem kutatott nyelv alapszókincsét;
  • hogy meg lehessen állapítani két adott nyelv rokonsági fokát, és
  • hogy hozzávetőlegesen datálni lehessen bármely olyan nyelvet, amelyből más nyelvek eredtek.

A Swadesh-lista megalkotása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Swadesh sok nyelvet tanulmányozott, főleg húsz kanadai, USA-beli és mexikói indián nyelvet. Mivel arra kényszerült, hogy már majdnem kihalt nyelveket kutasson korlátozott eszközökkel, szükségét érezte egy sztenderd módszernek, amellyel a nyelvek közötti rokonságra vonatkozó lényeges adatokat gyűjtsön. Ezzel a céllal a következő posztulátum szerint alkotott szójegyzéket:

Bár minden nyelvből tűnnek el szavak, amiket helyettesítenek az idő során, a szókincs egyes részei kevésbé vannak kitéve változásnak, mint más részei. Ezért meg lehet határozni egy alapszókincset, amely a szókincs legellenállóbb részét képezi a változásokkal szemben. Ez a szókincs olyan fogalmakat hordoz, amelyeket minden nyelvben kifejeznek. A névmások, a számnevek, egyes melléknevek („nagy”, „kicsi”, „hosszú”, „rövid”), egyes rokonsági fokokat („anya”, „apa”), testrészeket („szem”, „fül”, „fej”), természeti eseményeket és tárgyakat („eső”, „kő”, „csillag”), elementáris állapotokat és cselekvéseket („lát”, „hall”, „jön”, „ad”) megnevező szavak kevésbé vannak kitéve annak, hogy jövevényszavak helyettesítsék őket. Például az angol nyelv általános szókincsének 50%-a jövevényszavakból áll, de ez az arány 6%-ra csökken, ha az alapszókincsről van szó. A 100-szavas Swadesh-listában csak egy szó nem tartozik az eredeti germán szókincshez (a mountain ’hegy’, francia eredetű szó, ami a normannoknak köszönhető). Egy másik példa az albán nyelvé és a modern görögé. Az albán indo-európai eredetű szavainak 90%-át veszítette el, sokkal többet, mint a görög, de ha a 100 szavas Swadesh-listát tekintjük, az arány csaknem azonos a két nyelv esetében (25-26%).

Két nyelv rokonsági fokának megállapítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Swadesh felhasználta a listáját két adott nyelv hasonlósága, azaz rokonsági fokának felmérésére a lexikostatisztika mennyiségi módszere segítségével, ami a közös eredetű szavak arányával fejeződik ki. Minél nagyobb a két nyelv szókincse közötti hasonlóság, annál közelebb állnak egymáshoz genetikai szempontból, és annál rövidebb idő telt el a kettő szétválása óta. Swadesh szerint, ha két nyelv alapszókincse 70%-os arányban tartalmaz rokon szavakat, akkor úgy lehet tekinteni, hogy ugyanaból a nyelvből származnak. Ha ez az arány meghaladja a 90%-ot, akkor a két nyelv közeli rokon.

A Swadesh-lista nyelvek datálására való alkalmazása (glottokronológia)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A glottokronológiában Swadesh abból a posztulátumból indult ki, hogy a kezdeti alapszókincsből való veszteség rátája nagyjából nem változik, azaz ennek szavai gyakorlatilag változatlan ütemben tűnnek el és cserélődnek fel. Ugyanakkor a szókincs többi részének esetében, amely szorosan kötődik kulturális tényezőkhöz, a veszteségi ráta a beszélők idegen kultúrákkal való kapcsolataik függvényében változik. E posztulátum miatt a Swadesh-féle nyelv-datálási módszert az őskori leletek, a szén 14-es izotópja radioaktív bomlása (melynek rátája változatlan) segítségével való datálásához hasonlították.

13 többségükben olyan indoeurópai nyelv tanulmányozása nyomán, amelyek hosszú történelmi időszakból rendelkeznek írásos emlékekkel, a 100 szavas Swadesh-lista alapján 1000 évre vonatkozó 86%-os megtartási rátát (azaz 14%-os veszteségi rátát) számítottak ki, amit állandónak tekintettek, és minden nyelvre általánosítottak.

A közös eredetű szavak százalékát és az alapszókincs 1000 éves megtartási rátáját számításba véve az alábbi képlet segítségével meg lehet határozni, bizonyos kiszámítható hibatoleranciával, azt az időtartamot, ami két nyelv ugyanazon nyelvből való kiválásától telt el:

t = (lg c) / (2 lg r),

ahol

t két nyelv ugyanazon nyelvből való kiválásától eltelt idő, 1000 évben
c a közös eredetű szavak százaléka,
r a megtartási ráta (= 0,86)

Például, ha két nyelv alapszókincse 70%-os arányban rokon, akkor úgy lehet tekinteni, hogy egy 1200 évvel ezelőtt létező nyelvből fejlődtek ki.

Kifogások a Swadesh-lista alkalmazása ellen[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdettől fogva vitatták a Swadesh-lista alkalmazását. A kifogások a következők:

  • Az alapszókincs nem minden kultúrában egyenlően mentes a változásoktól. Például egy olyan természeti tárgy, mint a Nap elnevezése, a vallási szókincshez tartozhat, mint délkelet-Ázsiában, és ezért más nyelvből vették át. Másrészt egyes alapszókincshez tartozó szavak tabuvá válhatnak és ezért egy szomszédos nyelvből vett szavakkal helyettesítik, a tiltást egyensúlyozandó.
  • Egyes szavak nem találhatók meg minden nyelvben, a természeti környezet, például az éghajlat jellegzetességei miatt. Így például a „hó” és a „jég” szavak hiányoznak a trópusi nyelvekből. A 207 szavas Swadesh-listában olyan szavak is vannak, amelyek kulturális okokból nem találhatók minden nyelvben. Ezért maga Swadesh korlátozta listáját 100 szóra.
  • Egy bizonyos nyelv bizonyos szavának nem egy szó, hanem több szó, vagy éppenséggel egy vagy több rag felel meg, amelyek között választani kell, és ez kérdésessé teszi a nyelvek összehasonlításának eredményét.
  • Nagyon valószínűtlen, hogy a megtartási ráta azonos minden nyelv és minden időszak esetében. A beszélők csoportjának elszigeteltsége, társadalmi összetartásuk foka, esetleg bizonyos vallási vagy irodalmi normák betartása különös körülményeket teremthetnek, amik miatt a megtartási ráta elég sokat változhat. Erre egy európai példa az izlandi nyelvé. Ennek rendkívüli a stabilitása, ami részben ellentmond Swadesh módszerének, megkérdőjelezve egyetemességét. Az izlandi nyelv veszteségi rátája 4%, miközben a norvég nyelvé 20%, bár a két nyelv genetikailag nagyon közel áll egymáshoz.
  • A rokon szavak azonosítása kérdéses. Amikor nagy földrajzi területen elterjedő, több száz nagyon hiányosan és csak nem régóta ismert nyelvre alkalmazzák a lexikostatisztikát, lehetetlen, nyersanyag hiányában, megállapítani a fonetikai változások törvényeit. Ezért nagyon nehéz kiszűrni a jövevényszavakat. Következésképpen a valóban rokon, tehát tényleg párhuzamosan örökölt szavak azonosítása problematikus.
  • A rokon szavak azonosítása általában véve is bizonytalan. Nagyon különböző szavak lehetnek közös eredetűek, mint például a francia chef (elsődleges értelme ’fej’) és az angol head ’fej’: mindkettő a *kaput‑ protoindoeurópai szótőre megy vissza. Ellenkezőleg, egymásra hasonlító szavak nem mindig közös eredetűek: a latin dies és az angol day (mindkettő jelentése ’nap’, mint időszak): a latin szó ugyanis a *déi‑no‑ ’nap’ tőből fakad, míg az angol a *dʰegʷh‑ ’égni’ tőből eredeztethető. A felszíni hasonlóság másik példája a latin habere és a német haben ’birtokol’: a habere a *gʰabʰ‑ ’elvenni’ tőből, a haben viszont a *kap‑ ’megragadni’ tőből származik.[1]

A Swadesh-lista hasznossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kifogások ellenére általában elismerik, hogy a Swadesh-lista és a lexikostatisztika hasznos lehet a kezdeti alapfokú kutatásokban vagy olyan helyzetben, amikor a klasszikus összehasonlító módszerek vagy a belső rekonstruálás nem alkalmazható. Ez is volt egyébként Swadesh kiinduló ötlete.

Példa erre az a helyzet, amikor csak hiányos szókincsek állnak rendelkezésre, mint a nagyon nagy, viszonylag kevés ideje ismert nyelvcsoportok esetében. Ilyenek az asztronéziai nyelvek (kb. 1000) vagy az ausztráliai benszülöttek nyelvei (kb. 250). Ilyen nyelvek esetében a Swadesh-lista segíthet a kezdeti csoportosításukban. Ez kiindulópontja lehet a tulajdonképpeni történeti kutatásnak és a csoportosítások és rekonstruálások folytatásának.

A Swadesh-lista kapcsolata a természettudományokkal: egy példa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Swadesh fölismerésének az előzménye az akkor fölismert C14-es radioaktív kormeghatározási (exponenciális bomlástörvényt követő) módszer volt. 100 fontos alapszót kiválasztva Swadesh arra a fölismerésre jutott, hogy az egykor azonos nyelvet beszélők két csoportjánál

1000 év múlva a 100 szónak csak 74%-a, 2000 év múlva a 100 szónak csak 55%-a, 3000 év múlva a 100 szónak csak 41%-a, 4000 év múlva a 100 szónak csak 30%-a, 5000 év múlva a 100 szónak csak 22%-a, 6000 év múlva a 100 szónak csak 16%-a, 7000 év múlva a 100 szónak csak 12%-a marad változatlanul közös.

Akkor (1952-ben) Swadesh azt tapasztalta, hogy az indoeurópai nyelvek 30%-os azonossága alapján az állapítható meg, hogy e beszélt nyelv két csoportja 4000 évvel azelőtt vált el (különült el) egymástól.

Jegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. List of Proto-Indo-European roots (Proto-indoeurópai szótövek), Online Etymology Dictionary (Angol online etimológiai szótár).

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • (angolul) Arndt, Walter W. [1959]: The performance of glottochronology in Germanic. Language, 35. sz.
  • (angolul) Bergsland, K.; Vogt, H. [1962]: On the validity of Glottochronology. Current Anthropology, 3. sz.
  • (angolul) Bynon, T. [1977]: Historical Linguistics. Cambridge.
  • (angolul) Callaghan, Catherine A. [1991]: Utian and the Swadesh list. Redden, J. E.: Papers for the American Indian language conference, held at the University of California, Santa Cruz, July and August. Occasional papers on linguistics, 16. sz., Carbondale, Department of Linguistics, Southern Illinois University.
  • (angolul) Campbell, Lyle [1998]: Historical linguistics; An Introduction. Edinburgh University Press, Edinburgh.
  • (angolul) Crowley, T. [1992]: An Introduction to Historical Linguistics, Auckland / Oxford.
  • (angolul) Embleton, Sheila [1992]: Review of ‘An Indo-European classification: A lexicostatistical experiment’ by I. Dyen; J.B. Kruskal & P.Black, TAPS Monograph 82-5, Philadelphia. Diachronica, 12-2. sz.
  • (angolul) Gray, Russell D.; Atkinson, Quentin D. Language-tree divergence times support the Anatolian theory of Indo-European origin. Nature, 426. sz.
  • (angolul) Gudschinsky, S. [1964]: "The ABC's of Lexicostatistics (Glottochronology)". Hymes, D.: Language in Culture and Society. A Reader in Linguistics and Anthropology, New York.
  • (angolul) Haarmann, Harald [1990]: "Basic vocabulary and language contacts; the disillusion of glottochronology. Indogermanische Forschungen, 95:7ff. sz.
  • (angolul) Hockett, Charles F. [1958]: A course in modern linguistics, 6. fejezet. Macmillan, New York.
  • (angolul) Hoijer, Harry [1956]: Lexicostatistics: A critique. Language, 32. sz.
  • (angolul) Holm, Hans J. [2003]: The Proportionality Trap. Or: What is wrong with lexicostatistical Subgrouping. Indogermanische Forschungen, 108. sz.
  • (németül) Holm, Hans J. [2005]: Genealogische Verwandtschaft. Quantitative Linguistik; ein internationales Handbuch. Herausgegeben von R.Köhler, G. Altmann, R. Piotrowski, 45. fejezet. Walter de Gruyter, Berlin.
  • (angolul) Hymes, Dell H. [1960]: Lexicostatistics so far. Current Anthropology, 1 (1) sz.
  • (angolul) Jeffers, R.J.; Lehiste, I. [1982]: Principles and Methods for Historical Linguistics. Cambridge MA.
  • (angolul) Lees, Robert [1953]: The basis of glottochronology. Language, 29 (2). sz.
  • (angolul) Lehmann, W.P. [1992]: Historical Linguistics : an Introduction, London.
  • (angolul) McMahon, April; McMahon, Robert [2005]: Language Classification by Numbers. Oxford University Press, Oxford.
  • (angolul) McWhorter, John [2001]: The power of Babel. Freeman, New York.
  • (angolul) Nettle, Daniel [1999]: Linguistic diversity of the Americas can be reconciled with a recent colonization. PNAS, 96(6):3325-9. sz.
  • (franciául) Penchoen, T. [1968]: La Glottochronologie. Martinet, A.: Le Langage, Párizs.
  • (angolul) Renfrew, Colin; McMahon, April; Trask, Larry [2000]: Time Depth in Historical Linguistics. The McDonald Institute for Archaeological Research, Cambridge.
  • (angolul) Sjoberg, Andree; Sjoberg, Gideon [1956]: Problems in glottochronology. American Anthropologist, 58 (2). sz.
  • (angolul) Swadesh, Morris [1972]: The origin and diversification of languages. Routledge & Kegan Paul, London.
  • (angolul) Swadesh, Morris [1950]: Salish internal relationships. International Journal of American Linguistics, 16. sz.
  • (angolul) Swadesh, Morris [1952]: Lexicostatistic dating of prehistoric ethnic contacts. Proceedings American Philosophical Society, 96. sz.
  • (angolul) Swadesh, Morris [1955]: Towards greater accuracy in lexicostatistic dating. International Journal of American Linguistics, 21. sz.
  • (németül) Tischler, Johann [1973]: Glottochronologie und Lexikostatistik. Innsbrucker Beiträge zur Sprachwissenschaft, 11 sz., Innsbruck.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar nyelv 207 szavas Swadesh-listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A félkövér betűkkel szedett szavak a 100 szavas listában is megvannak.

Az egyes cellákban azért van két vagy több szó, mert egyes angol szavaknak két vagy több magyar szó felel meg.

1. én 70. toll 139. (meg)számol
2. te, ön 71. haj 140. (meg)mond
3. ő 72. fej 141. (el)énekel
4. mi 73. fül 142. játszik
5. ti, önök 74. szem 143. lebeg, úszik
6. ők 75. orr 144. folyik
7. ez 76. száj 145. megfagy, fagyaszt
8. az 77. fog (főnév) 146. (meg)dagad, (meg)duzzad
9. itt, ide 78. nyelv 147. nap (az égitest)
10. ott, oda 79. köröm 148. hold
11. ki, aki 80. lábfej 149. csillag
12. mi, ami 81. láb(szár) 150. víz
13. hol, ahol,
hova, ahova
82. térd 151. eső
14. mikor, amikor 83. kéz 152. folyó
15. hogy (kérdő), ahogy 84. szárny 153.
16. ne, nem 85. has 154. tenger
17. egész, minden 86. belek 155.
18. sok 87. nyak 156.
19. némely 88. hát 157. homok
20. kevés 89. mell 158. por
21. más 90. szív 159. föld
22. egy 91. máj 160. felhő
23. kettő 92. iszik 161. köd
24. három 93. eszik 162. ég
25. négy 94. harap 163. szél
26. öt 95. szopik 164.
27. nagy 96. (le)köp 165. jég
28. hosszú 97. hány 166. füst
29. bő, széles 98. fúj 167. tűz
30. vastag 99. lélegzik 168. hamu
31. nehéz 100. nevet, kacag 169. (el)ég
32. kis, kicsi 101. (meg)lát 170. út
33. rövid 102. (meg)hall 171. hegy (földrajzi fogalom)
34. szűk, keskeny 103. tud 172. piros, vörös
35. vékony 104. gondol, gondolkodik 173. zöld
36. 105. (meg)szagol 174. sárga
37. férfi 106. fél 175. fehér
38. ember 107. alszik 176. fekete
39. gyerek 108. él 177. éj(szaka)
40. feleség 109. (meg)hal 178. nap(pal)
41. férj 110. (meg)öl 179. év
42. anya 111. verekedik, harcol 180. meleg
43. apa 112. vadászik 181. hideg
44. állat 113. csap, (meg)üt 182. tele
45. hal 114. (el)vág 183. új
46. madár 115. hasít 184. régi
47. kutya 116. (le)szúr, (le)döf 185.
48. tetű 117. kapar, vakar 186. rossz
49. kígyó 118. ás 187. korhadt, rothadt
50. féreg 119. úszik 188. piszkos, koszos
51. fa (élő) 120. repül 189. egyenes
52. erdő 121. jár 190. kerek
53. bot 122. (el)jön 191. éles
54. gyümölcs 123. lefekszik, fekszik 192. tompa
55. mag 124. leül, ül 193. sima
56. (fa)levél 125. feláll, áll 194. nedves
57. gyökér 126. forog 195. száraz
58. (fa)kéreg 127. esik 196. helyes
59. virág 128. ad 197. közeli, közel
60. 129. fog (ige) 198. messzi, messze
61. kötél 130. szorít 199. jobb (a „bal” ellentéte)
62. bőr 131. dörzsöl 200. bal
63. hús 132. (meg)mos 201. -nál/-nél, -hoz/-höz/-hez
64. vér 133. (meg)töröl 202. -ban/-ben, -ba/-be
65. csont 134. (meg)húz 203. -val/-vel
66. zsír 135. (meg)tol 204. és
67. tojás 136. dob 205. ha
68. szarv 137. (meg)köt 206. mert
69. farok 138. (meg)varr 207. név