Visszaható névmás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A visszaható névmás a személyes névmás azon speciális fajtája, amely által jelölt denotátum megegyezik a cselekvés alanyával. A magyarban visszaható névmások a magam, magad, maga stb., illetve ezek toldalékolt alakjai (magammal, magadnak, magára stb.).

A visszaható névmásnak nincsenek minden nyelvben önálló alanyesetű alakjai, ezekben a nyelvekben szóösszetétellel (például az angol myself ’én magam’, himself ’ő maga’) vagy analitikus szószerkezettel (például spanyol ella misma ’ő [nő] ugyanaz’, nosotros mismos ’mi ugyanazok’) fejezik ki. A latinban a visszaható névmásnak csak birtokos, részes, tárgy és határozói esete van (se ’magát/magukat’ + határozói, sibi ’magának/maguknak’, sui ’magáé/maguké’); az újlatin nyelvekben csak részes, tárgy és határozói (például spanyol se ’magát/magukat, magának/maguknak’ és határozói eset).

A magyar visszaható névmások alanyesetben:

rag E1 E2 E3 T1 T2 T3
- magam magad maga magunk magatok maguk N


Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]