Nyugati újlatin nyelvek
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A nyugati újlatin nyelvek az újlatin nyelvek legnépesebb ágát alkotják. Ide tartoznak az Észak-Olaszországban és Svájc területén beszélt gallo-itáliai és rétoromán nyelvek, valamint Franciaország és az Ibériai-félsziget újlatin nyelvei. Nyelvtörténetileg két ágra oszthatók: a gallo–ibér ág, amely galloromán és iberoromán csoportra oszlik, valamint pireneusi–mozarab ág. A legtöbb újlatin nyelv ebbe az ágba tartozik, több mint 750 millió beszélővel (a legtöbben a spanyolt használják). A nyugati újlatin nyelvek egymással sokkal közelebbi rokonságban állnak, mint az olasszal vagy a románnal, a kölcsönös érthetőség közöttük magas fokú.
Tágabb értelmezésben, hangtani és nyelvtani tulajdonságaik alapján a nyugati ágba szokták még sorolni a nyelvtörténetileg a déli ágba tartozó szárd nyelvváltozatokat is. A nyugati és a keleti ág között átmenetet alkotnak a közép- és délolasz nyelvjárások – beleértve a toszkán nyelvjáráson alapuló sztenderd olaszt, a nápolyi nyelvet és a szicíliai nyelvet –, valamint a 19. században kihalt dalmát nyelv.
[szerkesztés] Főbb közös tulajdonságaik
- A többes számot néhány olaszországi nyelvváltozattól (ahol -i vagy -e) eltekintve -s, -es hozzáadásával képzik.
- A szavak végződései – nyelvjárástól függően – kisebb-nagyobb mértékben lekoptak.
- A latin hangsúlytalan rövid i és u eltűnt.
- A latin szóközi /p/, /t/, /k/ hangok zöngésültek: /b/, /d/, /g/, a franciában teljesen eltűntek.
- A latin l-, -ll-, n-, -nn-, -cl-, -ct-, -lt-, -pl-, -pt- stb. betűcsoportok – nyelvjárástól függően – részben vagy teljesen palatalizálódtak.
[szerkesztés] Besorolás, csoportosítás
A nyugati újlatin nyelvek genetikus besorolását az indoeurópai nyelvcsaládon belül, és kapcsolatait az alábbi ábra szemlélteti (az NV index nyelvváltozatot, a † kihalt nyelvet vagy nyelvjárást jelöl):
- italikus nyelvek
- latin–faliszkuszi csoport
- latin – újlatin nyelvek
- keleti ág (román nyelvváltozatok)
- itáliai–nyugati ág
- italo–dalmát csoport
- nyugati csoport
- gallo–ibér ág
- galloromán csoport
- gallo-itáliai alcsoport
- gallo-rhaetiai alcsoport
- észak-francia nyelvjárások (langue d’oïl)
- francia
- pikárd NV
- vallon NV
- normann NV
- frankoprovanszál (arpitán)
- francia
- rétoromán nyelvjárások
- észak-francia nyelvjárások (langue d’oïl)
- iberoromán csoport
- kelet-ibériai alcsoport (katalán nyelvjárások)
- katalán
- katalóniai NV
- valenciai NV
- baleári NV
- katalán
- okcitán
- langue d’oc-i NV
- auvergnat NV
- Gascogne-i NV
- limousin NV
- provanszál NV
- shuadit NV
- nyugat-ibériai alcsoport
- asztúr-leóni
- asztúriai (bable) NV
- leóni (†) NV
- Miranda do Douro-i NV
- spanyol (kasztíliai)
- ladino (zsidóspanyol) NV
- extremadurai NV
- portugál–galíciai
- asztúr-leóni
- kelet-ibériai alcsoport (katalán nyelvjárások)
- galloromán csoport
- pireneusi–mozarab ág
- gallo–ibér ág
- déli ág
- faliszkuszi (†)
- latin – újlatin nyelvek
- oszk–umber csoport (†)
- szabell csoport (†)
- venét (†)
- latin–faliszkuszi csoport
[szerkesztés] Lásd még
A spanyol világ portálja: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
| LATIN NYELV | LINGUÆ ROMANICÆ • LINGUE ROMANZE • LANGUES ROMANES • LENGUAS ROMANCES • LÍNGUAS ROMÂNICAS LLENGÜES ROMÀNIQUES • LENGAS ROMANICAS • LINGUAS ROMANAS • LIMBAS ROMANZAS • LIMBILE ROMANICE |
| Keleti újlatin nyelvek |
román (moldáv, beás) • aromun (aromán) • meglenoromán • isztroromán |
| Italo–dalmát nyelvek |
dalmát † • olasz • korzikai (gallurai) • nápolyi • sassari • szicíliai |
| Nyugati újlatin nyelvek |
Galloromán nyelvek • rétoromán (friuli, ladin, romans) • velencei • emilián–romanyol • lombard • ligur • piemontèis • francia (vallon, pikárd) • frankoprovanszál (arpitán) |
| Déli újlatin nyelvek | szárd (campidanói, logudorói) |


