Szárd nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Szárd (Sardu)
Beszélik:	Olaszország
Terület:	Szardínia szigete
Beszélők száma:	~2 millió
Besorolás:	Indoeurópai nyelvcsalád → itáliai ág → újlatin nyelvek → déli csoport → szárd nyelv
Írás:	Latin (nincs egységes helyesírás)
Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv:	Szardínia
Szabályozza:	—
Nyelvkódok
ISO 639-1	sc
ISO 639-2	srd
SIL-kód:	Minden változatnak külön kódja van.

A szárd nyelv (saját elnevezése limba sarda vagy lìngua sarda) az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül az újlatin nyelvek déli csoportjába tartozó, több változatban élő nyelv. Az Olaszországhoz tartozó Szardínia szigetén közel 2 millióan beszélik változatait, valamennyien kétnyelvűségben az olasz nyelvvel. Négy fő, további nyelvjárásokra tagolható változata van, amelyek közül a két legfontosabb: az archaikus logudorói (gyakorta ezt értik a tulajdonképpeni szárd alatt), valamint az olasz hatástól érintett campidanói. A logudorói nyelvjárás egyik legjellemzőbb sajátossága, hogy az e és i hangok előtt is megőrízte a latin c és g eredeti [k] és [g] hangértékét.

Tartalomjegyzék 1 Nyelvjárások 2 Írás és kiejtés 3 Hangtani sajátosságok 4 Nyelvtani jellemzők 5 Nyelvi példák 5.1 Szövegminta kiejtéssel 5.2 Számok 6 Jegyzetek 7 Forrásmű 8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Nyelvjárások

A két legfontosabb szárd nyelvváltozat a sziget észak-nyugati területein beszélt logudorói (logudorese), amely a legarchaikusabb vonásokat őrzi, valamint a sziget déli felén beszélt campidanói (campidanese), amely már erős olasz hatást mutat. Szintén a szárd nyelvjárásokkoz szokták még sorolni a sassarit (sassarese) és a gallurait (gallurese), amelyek már inkább átmenetnek számítanak a szárd és az olasz nyelvjárásnak számító korzikai nyelv között. A nyelvváltozatok kiejtésben és szókincsben is erősen különböznek egymástól: a logudórói és a campidanói nyelvjárás között például csak 73%-os a kölcsönös érthetőség,^[1] vagyis még kisebb, mint az olasz és a spanyol nyelv között.

Példák a nyelvjárásokra

• Szárd, A többesszámot a nyugati újaltin nyelvekkel megegyezően s-szel képzi. A határozott névelő a latin ipse, ipsa, ipsum, ipsos, ipsas szóból képzi.
  • Északi (logudorese), A leg konzervatívabb nyelvjárás.
    • sas limbas – 'a nyelvek'
    • sas abbas – 'a vizek'
  • Középső (nuorese) , Átmenetet képez az északi és déli nyelvjárások között.
    • is limbas – 'a nyelvek'
    • is abbas – 'a vizek'
  • Déli (campidanese), Az olasz nyelvjárások által befolyásolva.
    • is linguas – 'a nyelvek'
    • is acuas – 'a vizek'
• Korzo-szárd nyelvjárások, Szardínia legészakibb területein beszélik őket, inkább a korzikai nyelv nyelvjárásai, mint a szárdé. Főbb megkülönböztető jegyeik: a többes szám jele az -i (hasolnóan az olaszhoz), a határozott névelőt a latin ille, illa, illud szóból képzik
  • Sassarese (G-s forma)
    • eba – 'víz'
    • garri – 'hús'
    • eu digu – 'mondom'
  • Gallurese (C-s forma)
    • e'a – 'víz'
    • carri – 'hús'
    • eu dicu – 'mondom'

Nyelvjárásonkét a szavaknak és a hangoknak többféle változata létezhet. A tz-vel jelölt hangot (a magyar c-nek felel meg, az olaszban z) nyelvjárásban ejthetik úgy is, mint a Kasztíliában beszélt spanyolban, ekkor th-val írják át; a azókezdő f- a középső nyelvjárásokban eltűnik, mint a spanyolban; sokszor ingadozás figyelhető meg az egyszerű vagy kettőzött mássalhangzók használatában, stb., így gyakran előfordul, hogy egy szónak akár 4-5 féle kiejtési változata is lehetséges.

A cikkben a logudorói és a campidanói nyelvjárás kerülnek ismertetésre, szükség szerint utalva a közöttük lévő fontosabb különbségekre.

[szerkesztés] Írás és kiejtés

A szárd nyelv egységes helyesírással nem rendelkezik, mivel alapvetően nem volt írott nyelv, ezen kívül számos változatát beszélik. Az írásbeliség és a nyelv ápolásának hagyománya csak napjainkban van kialakulóban. Általánosságban azt lehet mondani, hogy az olasz nyelv helyesírási szabályait alkalmazzák, vagyis a szárd szöveget az olasz kiejtés szerint kell olvasni. Bizonyos hangok jelölésében ingadozások vannak, pl. az e és i előtti [k] hangot hol a ch grafémával, hol a k-val írják át, ugyanígy az „ny” hangot hol nn, hol gn jelöli, stb. Ami talán eltér az olasztól, hogy a [ts] affrikátát nem z-vel, hanem tz-vel írják át, pl. gratzias „köszönöm”. Ingadozás figyelhető meg ezen kívül a b és v használatában, az egyszerű és kettőzött mássalhangzók írásában, stb. (erről lásd részletesebben a hangtani részt).

[szerkesztés] Hangtani sajátosságok

A szárd hangrendszer leginkább az ibériai újlatin nyelvekkel (spanyol, portugál, katalán), kisebb mértékben az olasszal és a román nyelvvel mutat egyezéseket. Archaikusnak tekinthető, ugyanakkor elszigetelt fejlődése miatt kialakított egyedülálló hangtani sajátosságokat is az újlatin nyelvek között.

A spanyolhoz hasonlóan csak öt magánhangzó van (a, e, i, o, u): az e és az o nyíltabb vagy zártabb ejtése fonológiailag nem megkülönböztető jellegű. A hangsúlytalan e és o ejtése általában i és u, mint a portugálban.

• Archaikus elemek
  • Archaikus vonásnak számít a latin magánhangzórendszer, legfőképpen a rövid i és u magánhangzók megőrzése, amelyek az újlatin nyelvek többségében e-re, illetve o-ra változtak: jól példázza ezt a latin siccus („száraz”) szó szárd megfelelője, a sicu (vö. spanyol seco és olasz secco).
  • Szintén archaikus jellemzője a logudorói nyelvjárásnak a már bevezetőben is említett latin c és g veláris hangértékének megőrzése az e, i hangok előtt a szavak egy részében, bár nem mindenhol: latin vocem → szárd boghe [boge] (vö. olasz voce cs-vel ejtve, vagy spanyol voz, voces). A campidanói nyelvjárásra ebben az esetben az olaszos ejtés a jellemző.

• Egyedülálló tulajdonságok
  • Az egyedülálló hangtani sajátosságok között lehet említeni a latin ll-ből kialakult, visszahajló nyelvheggyel ejtett (retroflex) dd hangot: faeddadores „beszélők”.
  • Szintén egyedüli jellemző a szárdban az ún. kiegészítő (epentetikus) magánhangzó, amelyet mássalhangzóra végződő szavak végén ejtenek és írásban nem jelenik meg: pl. az est („van”) kiejtve ['esti], vagy a tempus („idő”) kiejtve ['tempuzu]. (Tulajdonképpen itt arról van szó, hogy mivel – vélhetően az olasz hatására – képtelenek lennének a mássalhangzós szóvégződést kiejteni, így megtoldják azt egy, az utolsó szótag magánhangzójához illeszkedő magánhangzóval a kiejtés megkönnyítése érdekében. Mivel ennek a magánhangzónak semmiféle fonológiai szerepe nincs, ezért írásban nem is jelölik.)
  • Különös tulajdonság még, hogy a szó nem kezdődhet r hanggal, elé mindig egy magánhangzót toldanak be: pl. latin regis → szárd urrei („király”, vö. spanyol rey). (Ez a tulajdonság vélhetően szubsztrátum hatás eredménye, amely arra enged következtetni, hogy a preromán időkben a szigeten az Ibériai-félszigeten beszélt őslakos nyelvekhez kapcsolható nyelv(ek)et beszélhettek, amelyek közül az egyik folytatása a mai baszk nyelv, amely szintén képtelen az eredetileg r-rel kezdődő szavakat kiejteni.)

• Egyéb sajátosságok
  • A spanyollal közös sajátosság a b/v megkülönböztetés hiánya (sokszor írásban is ingadozás figyelhető meg): az abszolút szókezdő, illetve a nazálisok (m, n) utáni helyzettől – amikor [b] – eltekintve [v]-ként valósul meg a kiejtésben, pl. vida (írásban lehet bida, vita is: „élet”) ['biδa], de: sa vida [sa'viδa] („az élet”).
  • Szintén a spanyollal közös jellemző a szóközi d, g hangok laza (inkább réshangként) történő ejtése, sőt, a spanyoltól eltérően a szárdban nemcsak a szóközi, hanem a szó eleji zöngétlen mássalhangzók is zöngésülnek (és réshanggá) válnak az abszolút szókezdő helyzet kivételével (bár írásuk változatlan): pl. su tempus [su'δempuzu] („az idő”), sa curtura [saγur'dura] („a kultúra”), su sardu [su'zardu] („a szárd nyelv”).
  • A portugálhoz hasonlóan a latin cl, fr, pl csoportok a szárdban cr, fr, pr hangokká változtak: latin clavem → szárd crae (vö. olasz chiave spanyol llave vagy clave), latin plus → szárd prus (vö. olasz più).
  • Az ibériai újlatin nyelvekkel egyezően nem kezdődhet szó s+mássalhangzóval, elé egy i hangot toldanak be: istudiare, ispìritu stb. (vö. spanyol estudiar, espíritu).
  • A logudorói nyelvjárásban a latin qu/gu csoportokból magánhangzó előtt b lett, mint a románban: limba (vö. román limbă) „nyelv” (latin és olasz lingua, campidanói lìngua), batoro (vö. román patru) „négy” (latin quattuor, olasz quattro, spanyol cuatro, campidanói cuatru).
  • A katalánhoz hasonlóan elvesztette a magánhangzók közötti latin v hangot: noe (katalán nou, de spanyol nueve, olasz nove).

[szerkesztés] Nyelvtani jellemzők

Nyelvtana alapvetően nem tér el a többi újlatin nyelvétől.

A többes szám jele az -s, az -u végződésű szavak esetén a logudoróiban -os.

A legtöbb újlatin nyelvtől eltérően azonban a határozott névelő nem a latin ille, illa, illud, hanem az ipse, ipsa, ipsum szavakból származik (hasonlóan a katalán nyelv baleár-szigeteki változatához): hímnemben su, nőnemben sa, többes számban a logudorói nyelvjárásban sos és sas, a campidanóiban viszont csak egyetlen többes számú alak van, hímnemben és nőnemben egyaránt is.

Jellegzetesség, hogy nem ismeri a sorszámneveket: helyette a névelő (su/sa/sos/sas) + de + tőszámnév alak használatos, pl. su de unu (hímnem) vagy sa de una (nőnem) „az első”.

Az igeragozásban szintén található egy archaikus jellemző, méghozzá a latin szóvégi mássalhangzók megőrzése. Az igék az olaszhoz és a spanyolhoz hasonlóan három ragozási csoportba sorolhatóak, a főnévi igenév végződése a logudoróiban -are, -ere, -ire, a campidanóiban -ai, -i.

Példa igeragozásra a cantare (campidanói cantai), „énekelni” ige jelen időben:

	latin	Szárd	spanyol	Olasz
E/1	canto	'kanto	canto	canto
E/2	cantas	kantaza	cantas	canti
E/3	cantat	kantada	canta	canta
T/1	cantamus	kan'tamuzu	cantamos	cantiamo
T/2	cantades	kan'tadizi	cantáis	cantate
T/3	cantant	kantanta	cantan	cantano

[szerkesztés] Nyelvi példák

[szerkesztés] Szövegminta kiejtéssel

Idézet Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg (Su Prinzipeddu) című művéből ( hallgat):

Ah! Prinzipeddu, abellu, abellu, che l’apo cumpresa sa trista vida tua. Tu po meda tempus no as apiu ateru divagu si no sa dulcura de su sole cando si corcat. L’apo compresu sa de battor dies, a manzanu, cando m’as narau: M’aggradat meda cando si corcat su sole.

Összehasonlításképpen Spanyolul (nem szó szerinti fordítás):

¡Ah, Principito! Así, poco a poco, comprendí tu pequeña vida melancólica. Durante mucho tiempo tu única distracción fue la suavidad de las puestas de sol. Me enteré de este nuevo detalle, en la mañana del cuarto día, cuando me dijiste: Me encantan las puestas de sol.

Magyar fordítás:

„Ó, kis herceg, lassan-lassan a te kis mélabús életedet! Hosszú időn át egyedüli szórakozásod a naplementék csendes bája volt. Életednek ezt az új részletét a negyedik nap reggelén tudtam meg, amikor így szóltál hozzám: Szeretem a naplementéket.”

[szerkesztés] Számok

A tőszámnevek 1-től 10-ig logudorói nyelvjárásban: unu/una, duos/duas, tres, batoro, chimbe, ses, sete, oto, noe, deghe.

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Forrásmű

• A világ nyelvei, Akadémia Kiadó, Budapest, 1999.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Acadèmia Campidanesa de sa Lìngua Sarda (campidanói nyelvi kulturális egyesület)
• Ditzionàriu de sa Limba Sarda (online szárd értelmező szótár, a szavak különböző nyelvjárási változataival)
• A Berlini Egyetem szárd nyelvi oldala
• Ethnologue adatjelentések a szárd nyelvről:
  • Campidanói
  • Gallurai
  • Logudorói
  • Sassari

m·v·sz

Újlatin nyelvek

LATIN NYELV	LINGUÆ ROMANICÆ • LINGUE ROMANZE • LANGUES ROMANES • LENGUAS ROMANCES • LÍNGUAS ROMÂNICAS LLENGÜES ROMÀNIQUES • LENGAS ROMANICAS • LINGUAS ROMANAS • LIMBAS ROMANZAS • LIMBILE ROMANICE
Keleti újlatin nyelvek	román (moldáv, beás) • aromun (aromán) • meglenoromán • isztroromán
Italo–dalmát nyelvek	dalmát † • olasz • korzikai (gallurai) • nápolyi • sassari • szicíliai
Nyugati újlatin nyelvek	Galloromán nyelvek • rétoromán (friuli, ladin, romans) • velencei • emilián–romanyol • lombard • ligur • piemontèis • francia (vallon, pikárd) • frankoprovanszál (arpitán) Iberoromán nyelvek • okcitán (provanszál, aráni) • katalán (katalóniai, valenciai, baleári) • aragóniai • mozarab † • spanyol (kasztíliai, ladino) • asztúriai • portugál–galiciai
Déli újlatin nyelvek	szárd (campidanói, logudorói)