Szárd nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szárd
Sardu
Beszélik Olaszország
Terület Italy Regions Sardinia Map.png Szardínia szigete
Beszélők száma ~2 millió fő
Nyelvcsalád Indoeurópai nyelvcsalád
   itáliai ág
    Újlatin nyelvek
     déli csoport
      szárd nyelv
Írásrendszer Latin (nincs egységes helyesírás)
Hivatalos állapot
Hivatalos Szardínia
Nyelvkódok
ISO 639-1 sc
ISO 639-2 srd
Dialektusok Szardíniában

A szárd nyelv (saját elnevezése limba sarda vagy lìngua sarda) az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül az újlatin nyelvek nyugati (déli) csoportjába tartozik. Az Olaszországhoz tartozó Szardínia szigetén közel 2 millióan beszélik nyelvjárásait, valamennyien kétnyelvűségben az olasz nyelvvel. Két fő változata van: a logudorói (gyakorta ezt értik a tulajdonképpeni szárd alatt), valamint a délolasz hatástól érintett campidanói. Bizonyos hangtani tulajdonságai alapján a legarchaikusabb újlatin nyelvnek tekintik: magánhangzórendszere megőrizte a latin Ĭ és Ŭ, valamint E és O közötti különbséget (lat. DIGITU > didu [ˈdiðu], vö. spanyol dedo), illetve a latin C és G mássalhangzók veláris ejtését e, i előtt is.

Számos külföldi tévesen csak az olasz egy nyelvjárásának tartja, amely rendkívüli félreértés a csekély információ hiányból adódik, vagy pedig a politikai propaganda terjeszti ezt.[1]

Nyelvjárások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két legfontosabb szárd nyelvváltozat a sziget északnyugati területein beszélt logudorói (logudorese), ezen belül is a legarchaikusabb vonásokat a nuorói őrzi; valamint a sziget déli felén beszélt campidanói (campidanese), amely már erős olasz hatást mutat.

Példák a nyelvjárásokra
  • logudorói–nuorói (északi):
    • sas limbas – ’a nyelvek’
    • sas abbas – ’a vizek’
  • campidanói (déli):
    • is lìnguas – ’a nyelvek’
    • is àcuas – ’a vizek’

Egyes források – pl. az Ethnologue – szintén a szárd nyelvjárásokhoz sorolják a gallurai (gallurese) és a sassari (sassarese) dialektusokat, azonban ezek inkább szárd hatástól érintett korzikai nyelvváltozatok, amelyek a délolasszal állnak közelebbi rokonságban.

Hangtani sajátosságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szárd hangrendszer leginkább az iberoromán nyelvekkel, kisebb mértékben az olasszal és a román nyelvvel is mutat egyezéseket. Egyfelől – a már fentebb említett tulajdonságai miatt – archaikusnak tekinthető, ugyanakkor elszigetelt fejlődése miatt kialakított egyedülálló hangtani sajátosságokat is az újlatin nyelvek között.

  • A spanyolhoz hasonlóan csak öt magánhangzó-fonéma van (a, e, i, o, u): az e és az o nyíltabb vagy zártabb ejtése fonológiailag nem megkülönböztető jellegű. Azonban míg a logudorói nyelvjárásban minden helyzetben előfordulhat ez az öt magánhangzó, addig a campidanóiban hangsúlytalan helyzetben csak az a, i, u állhatnak.
  • Archaikus vonásnak számít a latin rövid Ĭ és Ŭ magánhangzók megőrzése, amelyek az újlatin nyelvek többségében e-re, illetve o-ra változott, így egybeolvadt a latin e és o hangokkal: jól példázza ezt a siccus ’száraz’ szó szárd megfelelője, a sicu (vö. spanyol seco és olasz secco).
  • A mássalhangzórendszer archaikus jellemzője a logudorói nyelvjárásban a latin c és g veláris hangértékének megőrzése az e, i hangok előtt is: VOCEM > boghe (vö. olasz voce cs-vel ejtve, vagy spanyol voz, voces). A campidanói nyelvjárásra ebben az esetben az olaszos ejtés a jellemző.
  • Az egyedülálló hangtani sajátosságok között lehet említeni a latin hosszú -LL-ből kialakult, visszahajló nyelvheggyel ejtett (retroflex) dd hangot: beddu ’szép’ (< BELLUM), caddu ’ló’ (< CABALLUM). Szintén a szárdra jellemző egyedi sajátosság az ún. kiegészítő-ejtéskönnyítő magánhangzó, amelyet mássalhangzóra végződő szavak végén ejtenek és írásban nem jelenik meg: est [ˈesti] ’van’, tempus [ˈtempuzu] ’idő’.
  • A campidanói nyelvjárásban a szó nem kezdődhet r- hanggal, elé mindig egy magánhangzót toldanak be: REGEM > urrei ’király’ (hasonló történik a baszk nyelvben is a latinból átvett szavakkal, ebből a nyelvészek arra következtettek, hogy a sziget őslakosainak – máig ismeretlen – nyelvei talán az Ibériai-félsziget őslakos nyelveivel állhattak rokonságban).
  • A spanyollal (illetve a kisebb ibériai újlatin nyelvekkel) közös sajátosság a b/v megkülönböztetés hiánya (sokszor írásban is ingadozás figyelhető meg): az abszolút szókezdő, illetve a nazálisok (m, n) utáni helyzettől – amikor [b] – eltekintve [v]-ként valósul meg a kiejtésben, például vida (írásban lehet bida, vita is) [ˈbiða] élet, de: sa vida [saˈviða] ’az élet’.
  • Szintén a spanyollal közös jellemző a magánhangzók közötti -d-, -g- hangok laza (inkább réshangként) történő ejtése, sőt, a spanyoltól eltérően a szárdban nemcsak a szóközi, hanem a szó eleji zöngétlen mássalhangzók is zöngésülnek és réshanggá válnak az abszolút szókezdő helyzet kivételével (bár írásuk változatlan): például su tempus [suˈðempuzu] ’az idő’.
  • A szó eleji zöngés zárhangok magánhangzóra végződő szó után kiesnek a kiejtésben: básicu [ˈbaziku] ’alap-’ és su básicu [suˈaziku] ’az alap-’.

A portugálhoz hasonlóan a latin CL-, FL-, PL- csoportok a szárdban cr-, fr-, pr- hangokká változtak: CLAVEM > crae (vö. olasz chiave, spanyol llave vagy clave); PLUS > prus (vö. olasz più).

  • A logudorói nyelvjárásban az ibériai újlatin nyelvekkel egyezően nem kezdődhet szó s+mássalhangzóval, elé egy i- hangot toldanak be: istudiare, ispìritu stb. (vö. spanyol estudiar, espíritu).
  • A logudorói nyelvjárásban a QU-, GU- csoportokból magánhangzó előtt b- lett, mint a románban: LINGUA > limba (vö. román limbă) ’nyelv’ (vö. olasz és campidanói lingua); QUATTUOR > batoro (vö. román patru) ’négy’ (vö. olasz quattro, spanyol cuatro, campidanói cuatru).
  • A katalánhoz és a románhoz hasonlóan elvesztette a magánhangzók közötti latin V [w] hangot: NOVE > noe (katalán nou, román nouă, de spanyol nueve, olasz és portugál nove).

Írás és kiejtés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magánhangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szárdban öt magánhangzó van: a, e, i, o, u. Az e és o nyíltabb vagy zártabb ejtése nem fonológiai jellegű. A hangsúlyos magánhangzót a másodéles szavak kivételével minden esetben – balra dőlő ékezettel – jelölik (à, è, ì, ò, ù). A hangsúly jelölése szempontjából az i/u és magánhangzó kapcsolata (a spanyollal ellentétben) nem számít kettőshangzónak; a mássalhangzóra végződő szavak végén ejtett kiegészítő (eufonikus) magánhangzó viszont nem alkot külön szótagot.

Mássalhangzók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mássalhangzókat az alábbi betűk és betűcsoportok jelölik:

  • b – abszolút szókezdő helyzetben, m után, valamint magánhangzók között kettőzve (-bb-) magyar b [b]; máskor ajkakkal ejtett lágy v [β], mint a spanyolban.
  • ce, i előtt csak a campidanói nyelvjárásban, illetve olaszból átvett szavakban fordul elő a magyar cs-nek [ʧ] megfelelő hangértékkel; máskor magyar k [k].
    • ch – a che, chi szótagokban a [k] hangot jelöli.
  • d – abszolút szókezdő helyzetben és n után magyar d [d]; máskor gyengén ejtett d [[ð], mint a spanyolban.
    • dd – „ízesen” ejtett hosszú d (ún. kakuminális d, mint bizonyos magyar tájszólásokban) [ɖɖ].
  • f – magyar f [f]; magánhangzók között, és a mondatban szó elején (ha az előző szó magánhangzóra végződik) zöngésül, így magyar v [v] lesz.
  • ge, i előtt a campidanói nyelvjárásban, illetve olaszból átvett szavakban magyar dzs [ʤ]; máskor: abszolút szókezdő helyzetben és n után magyar g [g], az összes többi esetben gyengén (réshangként) ejtett g [ɣ], mint a spanyolban.
    • gh – a ghe, ghi szótagokban a magyar g [g] hangot jelöli.
    • gn – magyar ny [[ɲ]
  • j – magyar j [j].
  • k – magyar k [k]: csak a campidanói nyelvjárásban használják, e, i előtt, a ch helyett.
  • l – magyar l [l].
  • m – magyar m [m].
  • n – magyar n [n].
  • p – abszolút szókezdő helyzetben, kettőzve (-pp-), valamint m után magyar p [p]; máskor zöngés réshangként ejtik: [β] (lásd még: b).
  • qu – csak a campidanói nyelvjárásban fordul elő az olaszénak megfelelő hangértékkel [kw]
  • r – magyar r [ɾ] vagy (kettőzve) rr [r].
  • s – abszolút szókezdő helyzetben, mássalhangzó után, zöngétlen mássalhangzó előtt, valamint magánhangzók között kettőzve (-ss-) magyar sz [s]; máskor (magánhangzók között, mondatban szó elején is) magyar z [z].
  • t – magyar t [t]; szó elején a mondatban, valamint az egyes szám harmadik személyű igevégződésben zöngésül és réshanggá válik, így ejtése [ð].
    • tz – a campidanói nyelvjárásban magyar c [ʦ], a logudorói–nuorói nyelvjárásban „pösze” sz [θ] (mint a spanyolországi spanyolban a z).
  • (v) – magyar v [v], többnyire csak kultizmusokban vagy olasz átvételekben fordul elő.
  • x – csak a campidanói nyelvjárásban fordul elő a magyar zs-nek [ʒ] megfelelő hangértékkel.
  • z – a campidanói nyelvjárásban magyar dz [ʣ], a logudorói–nuorói nyelvjárásban „pösze” z [ð] (ugyanaz, mint a réshangként ejtett d).

A szó végén ejtett hang[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az írott nyelvben a szó magánhangzóra, s-re (a többes szám jele) vagy t-re (a harmadik személyű igevégződések) végződhet, a beszélt nyelvben azonban mindig csak magánhangzóra végződik: az s-re és t-re végződő szavakat ugyanis megtoldják egy, a szó utolsó magánhangzójával azonos ejtéskönnyítő magánhangzóval. Ennek fonológiai szerepe nincs, ezért írásban nem jelenik meg. Az írásban mássalhangzóra végződő szavak kiejtését az alábbi táblázat szemlélteti:

Végződés Ejtés
campidanói logudorói–nuorói
-as, -es, -is, -os, -us [-aza], [-ezi], [-izi], [-ozu], [-uzu] [-aza], [-eze], [-izi], [-ozo], [-uzu]
-at, -et, -it [-aɾa], [-eɾi], [-iɾi] [-ada], [-ede], [-idi]
-ant, -ent, -int [-anta], [-enti], [-inti] [-anta], [-ente], [-inti]

Nyelvtani jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyelvtana alapvetően nem tér el a nyugati újlatin nyelvekétől.

A többes szám jele az -s; a logudorói nyelvjárásban az -u végződésű szavak többes számában az u helyett o áll, így pl. su (< lat. IPSUM) és tsz. sos (< IPSOS).

A legtöbb újlatin nyelvtől eltérően azonban a határozott névelő nem a latin ILLE/ILLU(M), ILLA(M), ILLUD, ILLOS, ILLAS hanem az ISPUM, IPSA, IPSOS, IPSAS mutató névmásokból származik (hasonlóan a katalán nyelv Baleár-szigeteki változatához): hímnemben su, nőnemben sa, többes számban a logudorói nyelvjárásban sos és sas, a campidanóiban viszont csak egyetlen többes számú alak van, hímnemben és nőnemben egyaránt is.

A sorszámnevekre külön alakokkal nem rendelkezik, helyette a névelő (su/sa/sos/sas) + de + tőszámnév alak használatos, például su de unu (hímnem) vagy sa de una (nőnem) az ’első’.

Az igeragozásban szintén található egy archaikus jellemző, méghozzá a latin szóvégi -t megőrzése a harmadik személyekben (amely a kiejtésben zöngésül, kiegészülve egy eufonikus magánhangzóval). Az újlatin nyelvek többségétől eltérően a jelen idő és a folyamatos múlt kivételével analitikus alakokat használ a többi igeidő képzésére (hasonlóan történik a románban is). Az összetett igalakokat az àere (< lat. HABERE), illetve a feltételes módban a dare segédivel képzik; pl. as cantadu ’énekeltél’, apo a cantare ’énekelni fogok’, diamus cantare ’énekelnénk’ (szó szerint: ’éneklésre adtuk’). Példa igeragozásra a cantare (campidanói cantai) ’énekelni’ ige jelen időben:

latin logudorói campidanói spanyol olasz
E/1 CANTO canto [ˈkanto] cantu [ˈkantu] canto canto
E/2 CANTAS cantas [ˈkantaza] cantas [ˈkantaza] cantas canti
E/3 CANTAT cantat [ˈkantaða] cantat [ˈkantaɾa] canta canta
T/1 CANTAMUS cantamus [kanˈtamuzu] cantaus [kanˈtauzu] cantamos cantiamo
T/2 CANTATIS cantades [kanˈtaðeze] cantais [kanˈtaizi] cantáis cantate
T/3 CANTANT cantant [ˈkantanta] cantant [ˈkantanta] cantan cantano

Nyelvi példák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Néhány kifejezés Logudorói nyelvjárás Campidanói nyelvjárás
Jó reggelt/napot! Bonas dies! Bonas diis!
Jó estét/éjszakát! Bona note! Bona noti!
Hogy hívnak? Comente ti giamas? Comenti ti tzèrrias?
Hogy vagy? Comente istas? Coment’ istas?
Jól, köszönöm. Bene, gràtzias Beni, gràtzias.
Beszélsz szárdul? Lu faeddas su sardu? Ddu faeddas su sardu?
igen eja / emmo eja / ei / sissi
nem no (magánhangzó előtt), non (mássalhangzó előtt), nono (önmagában)
Értem. Cumprendo. Cumprendu.
Nem értem. Non cumprendo. Non cumprendu.
Viszlát! A menzus bìdere! A si biri!
Tőszámnevek 1-től 10-ig unu/una, duos, tres, batoro, chimbe,
ses, sete, oto, noe, deghe
unu/una, dus, tres, cuatru, cinqui,
ses, seti, otu, noi, dexi
Felvétel egy rádiós híradásból (logudorói nyelvjárás):

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szárd nyelv témájú médiaállományokat.
Wikipedia
Tekintsd meg a Wikipédia
szárd nyelvű változatát!