Lív nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A lív nyelv kihalófélben levő balti-finn nyelv, melyet régen Lettország északi területein beszéltek. Az utolsó lív nyelvű területek Lettország nyugati partjain voltak találhatók, 2009-ban még 30 olyan személyt ismertek, akik többé kevésbé anyanyelvi szinten beszélik a lívet,[1] de rajtuk kívül vannak még körülbelül 300-400-an, akik valamilyen szinten beszélik, vagy ismerik.

2013-ban meghalt az utolsó anyanyelvű lív.[2]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lív közelebbről a többi finnségi nyelvvel, így az észttel, a vóttal, az inkerivel, valamint a finnel és a karjalaival, távolabbról pedig a többi finnugor, valamint uráli nyelvvel rokon.

A hajdan erős lív nép leszármazottai ma már csak a Kurland-félsziget legészakibb fokánál találhatók meg, ahol néhány part menti halászfaluban számuk nem haladja meg az 500-at. A lívek a 13. században a Német lovagrend hatalma alá kerültek Lívóniában, s a háborúk sújtotta meggyengült nép beolvadt a lett nyelvű lakosságba.

A lív nyelvű publikációk csak a 20. század első felében kezdődtek meg, de már a 19. századtól alapos nyelvészeti kutatás tárgya (Sjögren). Az utóbbi évtizedekben komoly erőfeszítéseket tettek a lív nyelvű szövegek megőrzésére, az idős, a lív nyelvet még jól beszélőkkel interjúkat készítve. Készültek lív-lett, lív-német, lív-orosz szótárak, szemelvénygyűjtemények, a nyelv aktív továbbélése azonban igen kétséges.

Ábécé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A/a, Ā/ā, Ä/ä, Ǟ/ǟ, B/b, D/d, Ḑ/ḑ, E/e, Ē/ē, F/f, G/g, H/h, I/i, Ī/ī, J/j, K/k, L/l, Ļ/ļ, M/m, N/n, Ņ/ņ, O/o, Ō/ō, Ȯ/ȯ, Ȱ/ȱ, (Ö/ö), (Ȫ/ȫ), Õ/õ, Ȭ/ȭ, , P/p, R/r, Ŗ/ŗ, S/s, Š/š, T/t, Ț/ț, U/u, Ū/ū, (Y/y), (Ȳ/ȳ), V/v, Z/z, Ž/ž.

Személyes névmások + a létige[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

én: ma/minā (miná)

te: sa/sinā (siná)

ő: ta/tämā (temá)

mi: meg

ti: teg

ők: ne

én vagyok: ma um

te vagy: sa ūod (úod)

ő van: ta um

mi vagyunk: meg ūomő

ti vagytok: teg uotő

ők vannak: ne attő

Igeragozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

kizző – kérdezni

ma kizūb – kérdezek

sa kizūd – kérdezel

ta kizūb – ő kérdez

mēg kizzőm - kérdezünk

tēg kizzőt - kérdeztek

ne kizzőbőd – ők kérdeznek

Beszélőinek száma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1960-as évek során kb. 2000 beszélőről számoltak be a források. Ez a szám állandóan csökkent, mert a szovjetek kitelepítették a lív falvakból a lakosságot. A Baltikum stratégiai adottságai folytán a területeket haditámaszpontok kiépítésére használták fel. Lettország függetlenné válása óta kevés lív tért vissza a területre. Számos lív a második világháború során menekült külföldre, főleg Svédországba, ma is él néhány lív abban az országban.

2013-ban meghalt az utolsó anyanyelvű lív.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]