Manysi nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Manysi
маньси/моаньсь
Beszélik Oroszország
Terület Hanti- és Manysiföld
Beszélők száma 940 (2010)[1]
Nyelvcsalád Uráli
Írásrendszer Cirill írás
Rang

Nincs a 100 legnagyobb között  Finnugor
  Ugor
   Obi-ugor

    Manysi
Hivatalos állapot
Hivatalos Hanti- és Manysiföld (Oroszország)
Nyelvkódok
ISO 639-1 -
ISO 639-2 -

A manysi nyelv (saját nyelvükön: маньси vagy моаньсь) vagy az oroszoktól kapott néven vogul nyelv az uráli nyelvcsalád tagja, legközelebbi rokona az osztják valamint a magyar (ugor nyelvek). A manysik Észak-Szibériában, az Urál és az Ob közötti területen élnek. 1960-ban 6 ezren vallották magukat manysinak, az anyanyelvi beszélők száma 60% volt. 1989-ben pedig ugyan 8500 ember mondta magát manysinak, de csak a 37%-uk beszélte a nyelvet.

Nyelvjárások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Manysi nyelvjárások térképe

Négy nagy nyelvjárást különböztetünk meg, melyeket az égtájak nevével jelölnek. Ezek számos kisebb alnyelvjárásokra oszthatóak[2]:

  • Északi nyelvjárásterület
  • szoszvai
  • szigvai
  • obi
  • felső-lozvai
  • Keleti nyelvjárásterület
  • felső-kondai
  • középső-kondai
  • alsó-kondai
  • jukondai
  • Nyugati nyelvjárásterület (kihalt)
  • pelimi
  • közép-lozvai
  • alsó-lozvai
  • vagilszki
  • Déli nyelvjárásterület (kihalt)
  • tavdai

Nyelvtörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Reguly Antal

A legkorábbi manysi nyelvemlékek – főként személynevek – a 16-17. századi orosz krónikákban fordulnak elő, valamint Herbenstein, V. Károly császár követének könyvében. 1725-ből Messerschmidttől származik az első manysi 41 szavas szójegyzék. 1730-ban Strahlenberg svéd tiszt közölt 25 manysi szót nyomtatásban. A 18. században Fischer német akadémikus 300 szavas szójegyzékét Schlözer közölte, valamint Pallas német természettudós Vocabuláriumában és Klaproth Asia Polyglotta című munkájában is több száz szó maradt fenn lejegyezve. A 18. század első feléből kisebb, a végéről több száz szavas szójegyzékek maradtak fenn. A 19. századi nagy kutató-gyűjtőutakat Reguly Antal nyitja meg a negyvenes években (1843-44), a sort a finn August Ahlqvist (1858, 1877, 1880) és a magyar Munkácsi Bernát (1888-89) folytatja a század második felében, akiknek a munkáját ezután folyamatosan közölték. A finn Artturi Kannisto 1901 és 1906 között gyűjtött a manysik között. A gyűjtött hatalmas néprajzi és népköltészeti anyag azonban teljesen független maradt a manysi írásbeliség kialakulásától.

Munkácsi Bernát

A manysi írásbeliségnek nincsenek hagyományai: a cári időkben elkészült néhány egyházi szöveg fordítása, az első manysi ábécéskönyvet 1932-ben adták ki, még latin betűkkel. 1939-40-ben – arra hivatkozva, hogy a kétféle írásrendszer tanítása körülményes a nemzetiségi iskolákban – a cirill írásmódot vezették be. A manysi irodalom létrehozói közé tartozik Marfa Vahruseva, akinek jelentősebb későbbi tudományos és pedagógiai munkássága, valamint Pjotr Jevrin és M. Kazancev, akiknek szintén inkább alapítói, mintsem irodalmi érdemeik nagyobbak. Az első kirobbanó egyéniség az 1937-ben született Juvan Sesztalov, aki anyanyelvén és oroszul egyaránt publikálva, költészetben és prózában is ismertté tette népét és annak kultúráját.[3]

A manysi ábécé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1932 előtt a nyelv nem volt írott, ekkortól próbálkoztak a latin írás bevezetésével, kevés sikerrel. A nyelvet 1939 óta cirill írással írják.

A ma használt cirill ábécé:

А, Б, В, Г, Д, Е, Ё, Ж, З, И, Й, К, Л, М, Н, Ӈ, О, П, Р, С, Т, У, Ф, Х, Ц, Ч, Ш, Щ, Ъ, Ы, Ь, Э, Ю, Я

Az egykori latin ábécé:

A, B, D, E, F, G, H, Һ, I, J, K, L, Ļ, M, N, Ņ, Ŋ, O, P, R, S, S, T, Ţ, U, V, Z, Ь

Nyelvtan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Példamondatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi mondatok olyan illusztrációk, amelyek a rokonnyelvek szókészletbeli és nyelvtani párhuzamait jól mutatják.

Manysi-magyar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hurem né vitnel huligel husz hul pugi.
Három nő a vízből hálóval húsz halat fog.
Hurem-szát-husz hulach-szem empem viten eli.
Háromszázhúsz hollószemű ebem vízen él.
Petge lou lasinen manl tou szilna.
Fekete ló lassan megy a tó szélén.


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Forrás: www.ethnologue.com
  2. Forrás: Kálmán Béla: Chrestomathia Vogulica, Tankönyvkiadó, Budapest 1976
  3. Forrás: Nyelvrokonaink. Teleki László Alapítvány, Budapest, 2000.