Reguly Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Reguly Antal
Antal Reguly.jpg
Reguly Antal
Született
1819. július 11.
Zirc
Elhunyt
1858. augusztus 23. (39 évesen)
Buda
Foglalkozása antropológus
nyelvész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Reguly Antal témájú médiaállományokat.

Reguly Antal (Zirc, 1819. július 11.Buda, 1858. augusztus 23.) néprajzkutató, utazó, a magyarországi finnugrisztika egyik legelső, kiemelkedő képviselője. Az oroszországi finnugor népek körében végzett gyűjtő- és kutatómunkája miatt Észak Körösi Csomája néven szokták emlegetni. Elkészítette az Északi-Urál földrajzi és néprajzi térképét. Itthoni néprajzi, embertani kutatásai is jelentősek. Nálunk elsőként használta a fényképezés technikáját a néprajzi terepmunkában.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja jogász, a zirci ciszterciták ügyvédje volt. Reguly Antal német nyelvtudását és a történelem iránti vonzódását otthonról hozta magával. Iskoláit Zircen, majd a ciszterciták székesfehérvári gimnáziumában végezte. Győrött bölcseletet, a pesti egyetemen 1836–1839 között jogot tanult. Egyetemi évei alatt bontakozott ki az utazás iránt vágya: zirci rokona anyagi támogatásával az első nyári szünidőt Bécs és környéke megismerésére használta fel, a következő év nyarán több felvidéki bányavárost keresett fel, ekkor már jegyzeteket is készített, naplót vezetett. Miután 1839-ben Pesten befejezte tanulmányait, haza sem látogatott, hanem júliusban ismét útnak indult. Nyolc évvel később tért haza.

Külföldön[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több nyugat-európai országban járt, majd Stockholmban megismerkedett egy finn könyvtárossal. Valószínűleg ez a találkozás ébresztette fel érdeklődését a finnugor nyelvrokonság kérdése iránt. 1839 őszétől bő másfél évet Finnországban töltött. Bejárta az országot, megtanulta nyelvét, volt a lappoknál, ahol néprajzi anyagot gyűjtött, Helsingforsban (Helsinki) elnyerte a tudományos világ elismerését, az ottani akadémia levelező tagjává választották. 1841 júniusában már azzal a határozott céllal érkezett Szentpétervárra, hogy kutatóútra indul a keleti finnugor népek közé. Antropológiai és néprajzi előtanulmányokat folytatott, megtanult oroszul, utána a csuvast és a keleti finnugor nyelveket tanulmányozta. Ekkoriban (a negyvenes évek elején) készült el Kalevala-fordításának töredéke.

Eközben itthon a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává fogadta és utazásához korlátozott anyagi támogatást helyezett kilátásba, ám a jóváhagyott szűkös összeget csak jóval később küldték utána. Így orosz magánszemélyek anyagi támogatásával indult el 1843 október elején Szentpétervárról és 1846 augusztusában, fáradtan és betegen érkezett oda vissza, magával hozva földrajzi, nyelvészeti, néprajzi, embertani kutatásainak hatalmas anyagát.

Oroszországi kutatóútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Reguly Antal mellszobra az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban

Reguly 1843. október 9-én indult el Szentpétervárról és október 27-én érkezett Kazánba, onnan november 8-án utazott tovább Permbe. Mindkét városban könyvtárakat látogatott, nyelveket tanult. Útját az udmurtok (votjákok) és a baskírok között folytatta, majd december 4-én átkelt az Urálon. A tél folyamán a manysi (vogul) nyelvet és néprajzot tanulmányozta, manysi szótárt állított össze, antropológiai méréseket végzett.

1844. március 17-én Tobolszkba érkezett, ahol Castrén finn nyelvésszel találkozott, akivel még Finnországban ismerkedett meg. Felkereste az utolsó kondai vogul fejedelem fiát, feljegyezte a tőle hallott hősi éneket. Tobolszkból a Konda-folyó vidékére ment, Pelimben és környékén néprajzi tárgyakat, énekeket gyűjtött. Július 24-én indult el az északi vogulokhoz a Szoszva folyó völgyébe, ahol hasonló kutatásokat előtte senki nem folytatott. Ezután a Szoszva-parti Berjozov (ma: Berjozovo, Hanti-Manysi Autonóm Körzet) városban állt meg. Itt elkezdte tanulni a hanti (osztják) nyelvet, énekeket gyűjtött, felkészült következő útjára. Ősszel a hantik (osztjákok) északi sarkkörön fekvő központjába, Obdorszkba (ma: Szalehard) érkezett. Innen kiindulva kutatta az Ob torkolatvidékét, az Urál északi részeit, fáradhatatlanul gyűjtötte, jegyezgette le az osztják népi énekeket.

1845. március 3-án visszaindult Kazánba. Közben itthon Toldy Ferenc javaslatára egy Reguly-albumot adtak ki, hogy a bevételekből anyagi támogatást nyújtsanak az egyszemélyes expedíciónak, az akadémia pedig megbízta Regulyt a kutatóút folytatásával. Már megrendült egészséggel, a Kazántól 25 km-re fekvő raifai kolostor falai között fogott újabb nyelvek tanulásához. A Középső-Volga vidékén ősszel kezdett újabb kutatóútja a mordvinok és a csuvasok nyelvének, kultúrájának megismerését szolgálta, majd 1846 tavaszán a hegyi marik (cseremiszek) között fejezte be adatgyűjtését, tanulmányait.

1846. augusztus 25-én érkezett vissza Szentpétervárra, ahol újabb megbízást kapott. Az Orosz Földrajzi Társaság felkérésére összeállította az Urál északi részének földrajzi és néprajzi térképét. A térképen az erdőkön, mezőkön, folyókon, utakon kívül közel 500 kisebb-nagyobb települést tüntetett fel, a kormányzóságok határai mellett megrajzolva a vidék népeinek etnikai határait, és feltüntetve a saját maga által bejárt útvonalat is. Az ábrázolt vidékhez részletes magyarázatokat fűzött. Később az Urál egyik hegycsúcsát (1711 m) Regulyról nevezték el.

Térképének egy példányát az MTA Kézirattára őrzi.

Újra itthon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkái befejeztével 1847 februárjában előbb egy németországi gyógyhelyre utazott és csak szeptemberben tért haza. Az akadémia ülésén Toldy Ferenc méltatta a kutatóút jelentőségét, és a Reguly által gyűjtött néprajzi tárgyakat is bemutatták. Ez volt az első néprajzi kiállítás Magyarországon. Maga Reguly ekkor már Berlinben tartózkodott, hogy anyaga feldolgozását megalapozza, de egészségi állapota miatt újból gyógykezelésre kényszerült. Ezalatt 1848 júniusában a pesti egyetemi könyvtár első őréül nevezték ki. Hivatalát 1850 elején foglalhatta el és haláláig viselte. Amennyire betegsége engedte, rövidebb itthoni utazásokat tett, megtanulta a fényképezés technikáját és 1857 szeptemberében a palócok körében végzett néprajzi, embertani felmérésein tudományos céllal alkalmazta azt. Életének utolsó évében Hunfalvy Pál segítségével vogul tanulmányai feldolgozásával foglalkozott.

A csuvasok és a finnugor népek között gyűjtött nyelvi, népköltészeti, néprajzi, antropológiai anyagának, jegyzeteinek és naplóinak feldolgozására, közzétételére már nem volt ideje, ez a munka az utókorra maradt.

Reguly Antal sírja Budapesten. Kerepesi temető: 29/1-1-2.

Munkái, hagyatékának kiadásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A dzungár nép és annak a magyarral állított fajrokonsága Pest, 1850.
  • Reguly Antal hagyományai I. A vogul föld és nép. Kiadta Hunfalvy Pál. Pest, 1864-65.
  • Vogul népköltési gyűjtemény I – IV., Saját gyűjtése és R. A. hagyatéka alapján közzéteszi Munkácsi Bernát. Bp., 1892-től.
  • Osztják népköltési gyűjtemény Kiadta Pápay József. Bp.-Leipzig, 1905.
  • Osztják hősénekek I – II. R. A. és Pápay József hagyatékát közzéteszi Zsirai Miklós. Bp., 1944 – 1951.
  • Osztják hősénekek R. A. és Pápay József hagyatékát Zsirai Miklós hagyatékából közzéteszi Fokos Dávid. Bp., 1963.
  • Régi Kalevala (Reguly Antal fordítástöredéke) – Közzéteszi, a bevezetőt és a jegyzeteket írta A. Molnár Ferenc – Kecskemét, Magyar-Finn Kulturális Egyesület, 1985.
  • Reguly Antal "Magyarországi jegyzetek" (Szerkeszti és közreadja Selmeczi Kovács Attila). Néprajzi Múzeum, Bp., 1994.
  • Reguly Antal „hangjegyre szedett” finnugor dallamai (Szerk. és tanulmány: Szíj Enikő) Bibliotheca Regulyana 4. Bp., 2000.

A Reguly Antalról szóló irodalomból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pápay József Reguly Antal emlékezete Bp., 1905
  • Hegedűs Lajos Egy dunántúli tudós Pécs, 1945
  • Hajdú Péter Reguly, a nyelvész Magyar Nyelvőr, 1953, 327–330.
  • Balassa Iván Reguly Antal néprajzi gyűjteménye 1840–1845 Néprajzi Értesítő, 1954, 47–64.
  • Németh Imre Az ősi szó nyomában [Reguly Antal regényes életrajza] Bp., 1956
  • Kodolányi János, ifj. Reguly Antal Ethnographia, 1959
  • Szilágyi Ferenc Adatok Reguly Antal életrajzához Nyelvtud. Közl., 1961
  • Illyés Gyula Bölcsőkutatók (Ingyen lakoma) Bp., 1964

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Reguly Antal témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Reguly Antal Magyarországi jegyzetek (Szerkeszti, közreadja és a bevezetőt írta Selmeczi Kovács Attila). Néprajzi Múzeum, Budapest, 1994, ISBN 963-7106-32-4

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]