Szalehard

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szalehard (Салехард)
Salaehardpetrpavel.jpg
Szalehard címere
Szalehard címere
Szalehard zászlaja
Szalehard zászlaja
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Föderációs alany Jamali Nyenyec Autonóm Körzet
Alapítás éve [1595][1]
Városi jogokat kapott [1938][2]
Polgármester Jurij Alekszandrovics Link
Körzethívószám 34922
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Szalehard  (Oroszország)
Szalehard
Szalehard
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 66° 32′, k. h. 66° 38′Koordináták: é. sz. 66° 32′, k. h. 66° 38′
Szalehard  (Jamali Nyenyec Autonóm Körzet)
Szalehard
Szalehard
Pozíció a Jamali Nyenyec Autonóm Körzet térképén
Szalehard weboldala

Szalehard (oroszul Салехард) város Oroszország ázsiai, északnyugati részén, az Ob folyó mentén. A Tyumenyi területhez tartozó Jamali Nyenyec Autonóm Körzet igazgatási központja.

Neve a nyenyec szale-harn-ból származik, jelentése: 'település a foknál (fok-város)'; korábbi neve: Obdorszk.

Lakossága: 42 544 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[3]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugat-Szibéria északi részén, az Ob alsó folyásánál, a Poluj folyó beömlésénél helyezkedik el, a Poluj jobb partján. A Föld egyetlen olyan városa, amely az északi sarkkörön fekszik. A legközelebbi vasútállomás valamivel északabbra, Labitnangi városban van, az Ob túlsó partján.

Környéke alacsonyan fekvő, mocsaras vidék, melynek természetes növényzete a tundra. A város a szubarktikus és a mérsékelt öv határán van, éghajlatát a Jeges-tenger közelsége határozza meg. A csapadék évi mennyisége 450–500 mm, a talajt 210 napig hótakaró borítja, a fűtési idény 292 napig tart.

Történeti áttekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Poluj folyó torkolatvidékét már a Kr. e. 1. évezred közepén valamilyen népesség lakta. Erről tanúskodik az a régészeti emlékhely és gazdag leletegyüttes, melyet a mai város területén orosz régészek tártak fel. E népcsoport(ok) hagyatékát uszty-poluji kultúraként határozták meg (uszty-poluj jelentése: 'Poluj-torkolat').

A nyugat-szibériai orosz terjeszkedés során, 1595-ben orosz kozákok erődítményt építettek a korábbi osztják település helyén, a Poluj partján. Az oroszok már jóval korábban ismerték a vidéket, melyet Obdoriának neveztek. 1364-ben egy novgorodi sereg hódította meg az Ob torkolatvidékét. A 15. század végén az obi-ugor (vogul és osztják) fejedelmek behódoltak III. Iván moszkvai nagyfejedelemnek, akinek címei között 1502-től az „obdoriai” és „jugriai” név is szerepelt.

Obdorszk sokáig a legészakibb előretolt orosz őrhely volt Szibériában. A 18. század végén az erődítményt felszámolták, Obdorszk falu a Tobolszki kormányzóságon belül a helyi közigazgatás központja lett. A 19. század végén a falunak 464 állandó lakosa volt, akik halászattal, vadászattal, kereskedéssel foglalkoztak. A téli hónapokban rendszeresen megtartott vására nagy számú őslakost és orosz, többnyire tobolszki kereskedőt vonzott. Az osztjákok és nyenyecek rénszarvasbőrt, nemes prémeket, mammutcsontot, rozmáragyart, halat, halenyvet adtak el lisztért, dohányért, vas- és réztárgyakért, színes selyemért, italokért.

A vásár hangulatáról és az őslakosok naivitásának kihasználásról Pápay József, a finnugor nyelvek és népek kutatója naplójában számolt be, aki elődje, Reguly Antal nyomdokait követve 1898-ben járt Obdorszkban. Reguly Antal 1844-1845 telén folytatott gyűjtőutat Obdorszkban és környékén.

1930 decemberében Obdorszk az újonnan megalakított Jamali Nyenyec Körzet közigazgatási központja lett. 1933-ban nevét Szalehardra változtatták, 1938-ban várossá nyilvánították. 1944-ben a nemzetiségi körzetet a Tyumenyi terület irányítása alá helyezték.

Gazdaság, közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20. század közepéig a városban hagyományos gazdasági tevékenység: halfeldolgozás, rénszarvastenyésztés, prémkikészítés, úsztatott fa átrakodó állomás volt. 1949-ben Szalehard lett az egyik (501-es) központja a Nadimon át Igarkába vezető vasútvonal építésének, ahol a Gulag elítéltjeinek tízezreit dolgoztatták éveken át. A vonal lényegében el is készült, de Sztálin halála és a lágerek felszámolása után felhagytak vele, teljes hosszában nem is helyezték üzembe. Az eltelt évtizedek alatt a Nadimig vezető rész teljesen tönkrement, hosszú szakaszon a síneket is felszedték. (A vasútvonal Obon túli, Vorkuta–Labitnangi része üzemben van.)

A szénhidrogén lelőhelyek felderítésére 1958-ban Szalehardon épült ki a körzeti komplex földtani kutatóexpedíció bázisa. A század végére a termelésbe fogott jamali földgázmezők az ország egyik legfontosabb energiabázisává lettek, a tundrát csővezetékek szelik át. A városban nagy olaj- és gázipari vállalatok tartanak fenn képviseletet.

Szalehardban működik a körzet legnagyobb, korszerű technológiával dolgozó halfeldolgozó üzeme (Szalehardszkij kombinat).

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szalehardot más városokkal nem köti össze sem vasút, sem egész éven át használható közút. Az Ob túlsó partján fekvő Labitnangi város vasútállomása közel van ugyan, de az Ob fölött nincs híd. Télen a befagyott folyón, nyáron motoroshajón lehet átkelni. 2010 végén elkezdődött a Szalehardot Nadim várossal összekötő vasútvonal (355 km), valamint országút (330 km) építése, befejezésük 2014-re várható. Addig Szalehardról Nadimba csak a téli ideiglenes úton (zimnyik), illetve légiúton lehet eljutni.[4] A repülőtér a várostól 7 km-re északra található.

Kultúra, felsőoktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városban a tomszki és a tyumenyi állami egyetemnek is vannak kihelyezett tagozatai.

A helyi múzeum alapját 1906-ban vetették meg, amikor az őslakosok néprajzi anyagaiból gyűjteményt hoztak létre. A nagy múltú helytörténeti múzeumot és a városi kiállítótermet 2002-ben egyetlen szervezetté vonták össze. Korszerű épületeiben a múzeumi gyűjteményeken és az állandó kiállításon kívül egy 930 m² alapterületű kiállítóterem és egy 195 fős konferenciaterem kapott helyet.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Péter és Pál apostoloknak szentelt templom (1890–1894); a nemzetiségi körzet egyetlen, 19. századból fennmaradt egyházi épülete
  • „Obdorszki erődítmény”, a 17. századi őrhely emlékét idéző, 2006-ban létrehozott szabadtéri múzeum
  • Az ősi Uszty-Poluj helyén kialakított régészeti emlékhely
  • Régi szibériai udvarház: lakóház és gazdasági épület (1898), műemlék
  • „66. szélesség”, az északi sarkkörön emelt obeliszk.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy szovjet enciklopédia, 3. (orosz nyelven) (1969–1978). Hozzáférés ideje: 2011. november 5. 
  • Isztoricseszkaja szpravka (orosz nyelven). Szalehard város honlapja. (Hozzáférés: 2011. november 7.)
  • Dosztoprimecsatyelnosztyi (orosz nyelven). Szalehard város honlapja. (Hozzáférés: 2011. november 9.)
  • O kompleksze (orosz nyelven). A múzeum honlapja. (Hozzáférés: 2011. november 9.)
  • szerk.: G. M. Lappo: Goroda Rossii: enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija, 391. o. ISBN 5-85270-026-6 (1994) 
  • Mikesy Gábor: Az obi-ugorok története In: A finnugorok világa (Szerk. Nanovszky György) Budapest–Moszkva, 1996 ISBN 963-04-6844-1 (26–27. oldal.)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szalehard témájú médiaállományokat.