Altaji nyelvcsalád
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A természetes nyelvek egyik nyelvcsaládja. Elterjedési területe Belső-Ázsia, Észak-Ázsia és Kelet-Európa.
Besorolásuk (különösen a kis lélekszámú, visszamaradott vidékeken élő népek esetében) nem tudományos érvek, hanem politikai érdekek által meghatározott. Mindaddig, amíg a belső-ázsiai török nyelveket és nyelvjárásokat tudományos alapossággal nem hasonlítják össze, az érdeklődő nem lehet meggyőződve a következő (2005 októberében készült) struktúra kifogástalansága felől.
A családhoz tartozó nyelvek:
- Török nyelvek (türk nyelvek)
- Ótörök nyelv (türk, orkhoni)
- Köztörök ág
- Turki csoport (délkeletiek)
- csagatáj (kihalt)
- sárga ujgur
- szalár
- ujgur
- üzbég (özbeg)
- Oguz csoport (délnyugatiak)
- Kipcsak csoport (északnyugatiak)
- baskír
- besenyő (vagy pecseneg, kihalt)
- karacsáj-balkár
- karaim
- karakalpak
- kazah (kazak)
- kirgiz
- krími tatár
- kumik
- kun (kihalt)
- nogaj
- tatár
- Szibériai csoport (északkeletiek)
- Jakut csoport (a Szibériai csoporttól is északabbra)
- haladzs
- Turki csoport (délkeletiek)
- Csuvasos (ogur) ág
- Bolgártörök (kihalt)
- Hun (kihalt) – bár csak néhány személynévből ismert, egyes feltételezések szerint csuvasos nyelv lehetett
- Kazár (kihalt) – bár csak néhány személynévből ismert, egyes feltételezések szerint csuvasos nyelv lehetett
- Megjegyzés: a magyar nyelv is egy csuvasos nyelvből vette át török jövevényszavainak egy részét
- Mongol nyelvek
- Mandzsu-Tunguz nyelvek
- Déli (mandzsu) csoport
- Északi (tunguz) csoport
- japán (vitatott hovatartozású, a legtöbb forrás ide sorolja)
- koreai (vitatott hovatartozású, a legtöbb forrás ide sorolja)
Lásd még: Urál-altaji nyelvcsalád


