Urál-altaji nyelvcsalád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az urál-altaji nyelvcsalád a nyelvcsaládok egy feltételezett tágabb csoportja. Két nyelvcsaládot és ezen belül öt fő nyelvcsoportot sorolnak ide:

Egyes elméletek ide sorolják a japán nyelvet és a koreai nyelvet, a két nagy távol-keleti ragozó nyelvet is. Mások az urál-altaji nyelvcsaládhoz, illetve annak egyes tagjaihoz kapcsolják az ajnu nyelvet, az ókori sumer nyelvet, az etruszk nyelvet, az indiai dravida nyelvcsaládot[forrás?], valamint a paleoszibériai nyelveket, ezzel az amerikai földrészre is kiterjesztve a nyelvcsaládot. (Lásd még: agglutináló nyelv, turanizmus)

Tudományos elfogadottság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az uráli-altaji nyelvcsalád létezése korábban elfogadottabb volt, ma viszont a történeti nyelvészek többsége nem tartja eléggé megalapozottnak. Vannak, akik az altaji nyelvcsalád létezését is kétségbe vonják, nem találván elegendő nyelvészeti bizonyítékot a török nyelvek, a mongol nyelv és a mandzsu-tunguz nyelvek közös eredetére sem. A hasonlóságokat ezek a kutatók nem a közös eredettel, hanem csupán a történelmi érintkezések során bekövetkezett nyelvi kölcsönhatással magyarázzák. Az elmélet hívei szerint azonban túl nagyszámúak és szabályosak ezek a hasonlóságok ahhoz, hogy pusztán véletlenszerű nyelvi kölcsönhatásokról legyen szó.

A rokonítás alapja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A feltételezett urál-altaji nyelvcsaládot alkotó nyelveket és nyelvcsaládokat nem a szókincsbeli megfelelések kötik össze egymással. Ilyeneket csak kis számban lehet kimutatni, elsősorban a személyes névmások és személyragok mutatnak hasonlóságot valamennyi nyelvcsalád között. A rokonítás alapja ehelyett inkább ezen nyelvek feltűnő nyelvszerkezeti hasonlósága. Az urál-altaji nyelvcsaládba sorolt valamennyi nyelvre jellemzőek a következő vonások:

  • Ragozó szerkezet (agglutináció)
  • Magánhangzó-harmónia.
  • Mássalhangzó-torlódás kerülése.
  • Dinamikus hangsúlyozás hiánya.
  • Nyelvtani nemek hiánya.
  • Tulajdonragok használata.
  • Birtoklást kifejező ige hiánya.
  • Létige hiánya.
  • A főnév és melléknév, illetve számnév nyelvtani egyeztetésének hiánya.

Közös őstörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az uráli és altaji nyelvek beszélői óriási területen szóródtak szét a történelem folyamán a Távol-Kelettől a Kárpát-medencéig. A közös eredet hipotézisét a nyelvszerkezeti hasonlóságok mellett támogatják az évezredekre visszanyúló hasonló kulturális vonások is. (Turáni elmélet.)

Az urál-altaji, az indoeurópai és más nyelvcsaládok rokonsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az uráli nyelvcsalád és az indoeurópai nyelvcsalád közötti névmásragozási és egyéb szókincsbeli hasonlóságokra már régen felfigyeltek a kutatók. Ez alapján beszélnek uráli-indoeurópai nyelvcsaládról is. Mások vitatják a közös eredetet és a hasonlóságokat a két nyelvcsalád kialakulása során történő nyelvi kölcsönhatásokra vezetik vissza.

A nosztratikus nyelvcsalád szintén vitatott elmélete az uráli és altaji nyelvcsaládokon kívül a tágabb rokonság körét kiterjeszti az indoeurópai nyelvcsaládra, sőt további nyelvcsaládokra is. Az elmélet szerint ebbe az ú.n. makronyelvcsaládba tartoznak többek között az indo-európai nyelvcsalád, az uráli nyelvcsalád és az altaji nyelvcsalád, valamint az afroázsiai nyelvcsalád, az ókori sumer nyelv és etruszk nyelv, a koreai nyelv, a japán nyelv, az ajnu nyelv, a paleoszibériai nyelvcsalád, az indiai dravida nyelvcsalád és egyes kaukázusi nyelvek.

Külső hivatkozások (angol nyelven)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angol nyelvű szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Shirokogoroff, S. M., Ethnological and Linguistical Aspects of the Ural-Altaic Hypothesis (1970)