Moldáv nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Román nyelvjárások

A moldáv nyelv vagy moldován nyelv (limba moldovenească régi cirill átírás szerint лимба молдовеняскэ), a Moldovai Köztársaság alkotmánya[1] alapján, az ország államnyelve, amelyet latin ábécével írnak. ISO 639 kódjai mo és mol voltak, de 2008 novemberében ezeket megszüntették, és helyettük szükség szerint a román nyelv kódjait kell használni. SIL kódja nincs, mivel a SIL nemzetközi szervezet nem ismeri el különálló nyelvnek, ugyanis közte és a román között nem található számottevő különbség.

A Moldovai Köztársaság államnyelvének beszélői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2004-es népszámlálás[2] adatai szerint, a Moldovai Köztársaság (a Dnyeszter-mellék nélkül) 3 383 332 lakosa közül, 2 029 847 (60%) nyilatkozta azt, hogy anyanyelve a moldáv, miközben 558 508 (16,5%) a románt jelölte meg anyanyelveként, mindazonáltal, hogy a román és az ún. moldáv nyelv között különbség csak néhány idegen nyelvből átvett szavakban van, egyik részről a latin nyelvekből, másik részről a szláv nyelvekből.

Ugyanakkor, arra a kérdésre, hogy milyen nyelven szoktak beszélni, a 2 564 000 magát moldáv etnikumúnak valló személy közül csaknem 2 millió (58,8%) azt felelte, hogy minden nap moldáv nyelven beszél, 457 000 pedig azt, hogy románul. Ehhez hozzá kell adni a magukat román etnikumúnak valló 70 000 személyt, ami több mint fél milliónyira (16,4%) emeli a saját bevallásuk szerint románul beszélők számát.

A románul beszélők száma nagyobb volt a városokban, ahol kb. 23%-a a megkérdezetteknek állította azt, hogy román az anyanyelve, és ezen a nyelven szokott beszélni. Ugyancsak a városokban, a lakosság 40%-a a moldáv nyelvet jelölte meg anyanyelveként, de ez az arány 37%-ra csökken, amikor a szokásszerűen beszélt nyelvről van szó. Falusi környezetben a román és a moldáv nyelv közötti arány egy a héthez volt.

Lakosság
Anyanyelv
Szokásszerűen beszélt nyelv
moldáv % román % moldáv % román %
összes 2 029 847 60% 558 508 16,5% 1 988 540 58,8% 554 814 16,4%
városi 521 323 40% 302 857 23,2% 481 114 36,8% 299 815 22,9%
falusi 1 508 524 72,6% 255 651 12,3% 1 507 426 72,5% 254 999 12,3%
Jegyzetek:
1 Az adatokat 2004-ben regisztrálták, és 2006 áprilisában közölte a Nemzeti Statisztikai Hivatal.

2 A százalékok a Moldovai Köztársaság egész (egész városi, illetve egész falusi) lakosságához vannak viszonyítva.

A Dnyeszter Menti Köztársaságan a 2004-es népszámlálás szerint a lakosság 32%-a (kb. 178 000) van bejegyezve moldávként, de a nyelvhasználatról nincsenek adatok.[3] Itt is hivatalos a moldávnak nevezett nyelv, az orosz és az ukrán mellett.

Történelmi áttekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1812 előtti időkben több dokumentum utal arra, hogy az akkori moldvaiak ugyanazt a nyelvet beszélik, mint a havasalföldi és az erdélyi románok. Jan Długosz lengyel krónikás azt állítja 1476-ban,[4] hogy „a moldvaiaknak és a havasalföldieknek ugyanaz a nyelvük és ugyanazok a szokásaik”. Grigore Ureche moldvai krónikás ír ugyan „moldáv nyelv”-ről, de megjegyzi, hogy ezt a nyelvet beszélik a moldvaiak, a havasalföldiek és az erdélyi románok.[5] Egy másik moldvai krónikás, Miron Costin, azt írja, hogy az ország lakosai, bár moldvaiaknak nevezik magukat, románnak nevezik nyelvüket.[6] Dimitrie Cantemir is megjegyzi, hogy a moldvaiak ugyanazt a nyelvet beszélik, mint a havasalföldiek és az erdélyi románok.[7]

1812-ben a Moldvai fejedelemség keleti része, Besszarábia, az Orosz Birodalomhoz kerül. Ekkor a helyi lakosság nyelvét elfogadják hivatalosnak a helyi intézményekben az orosz mellett, de a továbbiakban az orosz nyelv egyre nagyobb teret kap, a román nyelv pedig fokozatosan kiszorul, előbb a hivatalos használatból, majd az állami tanintézetekből, ahol 1871-ben betiltják a tanítását, de még az egyházi iratokból is. 1882-ben a chișinăui egyházi nyomdát is bezáratják.

1905 és 1917 között feléled a román nemzeti öntudat, megjelennek román nyelvű lapok, és újra engedélyezik a román nyelv használatát az egyházi életben.

Az orosz uralom idejében terjedt el a „moldáv nyelv” fogalma, amely végül az egyedüli hivatalos lett. A betiltásáról áttértek a román nyelvtől való elválasztására és külön nyelvvé tételére.

Románia 1924-ben. A Dnyeszter bal partján terült el a Moldáv Autonóm Köztársaság, melynek a legnagyobb része a mai Transznisztria.

1918-ban Besszarábia Romániához került, de csak a Dnyeszterig. Az ennek bal partján húzódó terület 1924-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság keretében Moldáv Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság lett. Ekkor a román ajkú lakosság nyelvét hivatalosan moldávnak nevezték el, és bevezették az orosz ábécéből eredő moldáv ábécét, viszont e „nyelv” sztenderdje továbbra is a románéval volt azonos. Egyesek (az úgynevezett „originalisták”) tovább akartak menni, és egy új sztenderdet kialakítani a moldvai (egyébként a romániaival azonos) nyelvjárás alapján. Velük szemben álltak az úgynevezett „románosítók”. 1932 és 1938 között az utóbbiak voltak túlsúlyban, és hatásukra újra bevezették a latin ábécét. Ennek elfogadása annak a gondolatnak volt köszönhető, hogy a moldáv és a román kultúra egybefolyása elő fogja segíteni a két ország jövőbeli egyesülését szovjet uralom alatt. 1938-ban ismét visszaállították az orosz ábécé használatát.

1944-ben, amikor Besszarábiát a Szovjetunióhoz csatolták, bevezették az orosz ábécét az egész Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaság területére, és a „moldáv nyelv”-nek a romántól való megkülönböztetése az állam politikájának részévé vált. Közben a nyelv sztenderdje továbbra is csaknem teljesen azonos volt a román nyelvével. Románia kommunista államként, a Szovjetunió diktálta elveket elfogadva nem bolygatta a moldován nyelv kérdését, egészen az 1989-es rendszerváltásig.

1989-ben, a még nem független Moldovában elfogadnak egy törvényt a nyelvek használatáról.[8] Ennek a még mindig hatályban levő törvénynek előszava megállapítja a román és a moldáv nyelv közötti „valóban létező” nyelvészeti azonosságot.

1991-ben A Moldovai Köztársaság függetlenségi nyilatkozata[9] a román nyelvet nevezi meg az állam nyelveként.

A mai helyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1994-ben elfogadott alkotmány a moldáv nyelvet nyilvánítja ki államnyelvként, a 2003-ban törvény megszavazásával elfogadott A Moldovai Köztársaság állami nemzeti politikájának koncepciója[10] pedig kimondja, hogy a nemzeti politika egyik kitűzött célja „a moldávtalanításra, a moldáv nemzet és államiság létének tagadására, a moldáv történelem diszkreditálására, a »moldávok« népnév és a »moldáv nyelv« elnevezés semmibe vételére tett szüntelen kísérletek jogi és politikai semlegesítése”.

A nyelv elnevezése nem egységes a lakosság körében (lásd a 2004-es népszámlálás adatait), de még a hivatalos intézmények körében sem. Egyesek honlapján a „román” jelenik meg a lap változatának nyelveként.[11] Nemzetközi közegekben is románnak nevezik Moldova hivatalos nyelvét.[12]

A helyi nyelvészek között is folyamatos a vita a nyelv elnevezéséről. Például Vasile Stati, a „moldáv nyelv” a romántól való különbözőségének szószólója, elkészített egy moldáv–román szótárt.[13] Ezzel szemben, más nyelvészekre jellemző például Silviu Berejan akadémikus vélekedése: „A román sztenderd nyelvet nem lehet moldávnak nevezni, mert moldáv irodalmi nyelv nem létezik. Csak moldvai dialektális beszéd van. Az, amit éveken át a Moldáv SZSZK-ban helytelenül »moldáv irodalmi nyelv«-nek neveztünk, nem volt más, mint a román sztenderd nyelv, csak orosz ábécével írtuk.”.[14]

A Dnyeszter-melléken a moldávnak nevezett nyelv is hivatalos, az orosz és az ukrán mellett, de orosz ábécével írják, bár egyébként ennek is sztenderdje azonos a román nyelvével. A gyakorlatban keveset használják, bár van sajtó ezen a nyelven. 2004-ben bezárták azokat az iskolákat, ahol a román nyelv elnevezéssel tanították. Később újra működhettek, de a kormány támogatása nélkül. Akkor 11 200 tanuló tanult „moldáv nyelven” és 3 400 román nyelven.[15]

A Moldovai Köztársaságban beszélt nem irodalmi nyelvre a romániai moldvai nyelvjárás sajátosságai jellemzőek, azzal a különbséggel, hogy erősen hat rá az orosz nyelv, az általánosan elterjedt kétnyelvűség miatt. Gyakoriak az orosz szavak és nyelvtani szerkezetek. Általában az orosz szavakat a román nyelv szabályai szerint ragozzák, de előfordul, hogy meghagyják az orosz többes szám alakját, és hozzá illesztik a román határozott névutót (például tapocichile – „a sportcipők”, bulocichile – „a zsemlék”, sosischile – „a virslik”).

Mivel az országnak kommunista vezetése volt még további két évtizedig, az a szovjet idők örökségeként hagyott moldován nyelv fogalmát életben tartotta, illetve az ilyen szellemben nevelt lakosság jó része (a vidékiek és idősek) szimpatizál ezzel. Miután az 2009-es zavargások nyomán a kommunista vezetés megbukott, az állam új irányítói Románia felé látszanak orientálódni és már lépések történtek a román mint hivatalos nyelv bevezetéséről, amit azonban igen sokan nehezményeznek. Mások, mint Marian Lupu demokrata párti vezető népszavazás kiírását kezdeményezték, hogy azon dőljön el mi legyen Moldova hivatalos nyelv és államalkotó nemzete.[16]

2013. december 5-én az ország alkotmánybírósága úgy határoz, hogy az ország államnyelve a román.[17]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Moldovai Köztársaság Alkotmánya, 13. cikkely.
  2. [1]
  3. http://www.olvia.idknet.com/ol37-09-05.htm
  4. Jan Długosz, ISBN 1-901019-00-4, 593. oldal.
  5. Letopisețul Țării Moldovei (Moldvaország krónikája), 16421647.
  6. De neamul moldovenilor (A moldvaiak népéről), 1686 körül.
  7. Descriptio Moldaviae (Moldva leírása), Berlin, 1714.
  8. A törvény szövege
  9. A nyilatkozat
  10. [2]
  11. Consiliul Național pentru Acreditare și Atestare (Nemzeti Meghatalmazási és Igazolási Tanács), Biroul Migrație și Azil (Migrációs- és Menedékügyi Hivatal), Agenția Națională de Dezvoltare Rurală (Nemzeti Falufejlesztési Ügynökség).
  12. Például a német külügyminisztérium honlapján; az Egyesült Államok külügyminisztériumának honlapján, megjegyezve, hogy hivatalosan moldávnak nevezik; az ENSZ-ben; a Világbankban; az Európai Unió dokumentumaiban.
  13. Stati, V. N. [2003]: Dicționar moldovenesc-românesc. Tipografia Centrală, Biblioteca Pro Moldova, Chișinău, ISBN 9975-78-248-5
  14. Közlés A Moldovai Köztársaság állami nyelve címen megrendezett konferencián.
  15. A Dnyeszter-menti Moldáv Köztársaság művelődésügyi miniszterének nyilatkozata a gyerekek tanuláshoz való jogának kérdéséről.
  16. Román-moldáv közeledés (oroszvilag.hu)
  17. Határozat az Alkotmány 13. cikkelye 1. bekezdésének értelmezéséről összefüggésben az Alkotmány Preambulumával és a Moldovai Köztársaság Függetlenségi Nyilatkozatával: „124. [...] Az Alkotmánybíróság úgy tekinti, hogy a Függetlenségi nyilatkozatban foglaltatott a román nyelvre mint a Moldovai Köztársaság államnyelvére vonatkozó előírás felülírja az Alkotmány 13. cikkelyében foglaltatott a moldáv nyelvre vonatkozó előírást.”

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • (en) Demkó Attila [1997]: A New Nation in Europe: Romanians or Moldavians? (Új nemzet Európában: románok vagy moldávok?)
  • (de) Dumbrava, V. [2004]: Sprachkonflikt und Sprachbewusstsein in der Republik Moldova: Eine empirische Studie in gemischtethnischen Familien (Sprache, Mehrsprachigkeit und sozialer Wandel). Peter Lang, Bern, ISBN 3-631-50728-3
  • (en) Dyer, Donald Leroy [1996]: Studies in Moldovan. Columbia University Press (East European Monographs), New York, (ISBN 0-88033-351-0)
  • (en) Dyer, Donald Leroy [1999]: The Romanian Dialect of Moldova: A Study in Language and Politics. Studies in Linguistics and Semiotics, Lewiston, NY; Edwin Mellen Press.
  • (de) Gabinskij, Mark: Moldawisch. Die Enzyklopädie des Europäischen Ostens.
  • (en) Grenoble, Lenore A. [2003]: Language Policy in the Soviet Union, Springer, ISBN 1-4020-1298-5, 89–93 old.
  • (de) Heitmann, Klaus [1989]: Rumänisch: Moldauisch. In: Günther Holtus: Lexikon der romanischen Linguistik, Bd. 3, Niemeyer-Verlag, Tübingen, ISBN 3-484-50234-7, 508–521 old.
  • (de) Heitmann, Klaus [1991]: Das Moldauische im Zeichen von Glasnost' und Perestrojka. In: Wolfgang Dahmen: Romanistisches Kolloquium V, Fink-Verlag, München, ISBN 3-7705-2674-0
  • (en) King, C. [2000]: The Moldovans: Romania, Russia and the Politics of Culture. Hoover Institution Press, ISBN 0-8179-9792-X.
  • (fr) Negru, Gheorghe [2000]: La politique ethnolinguistique en Moldavie. Prut Internațional, Chișinău, ISBN 9975-69-100-5

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikipedia
Tekintsd meg a Wikipédia
moldáv nyelvű változatát!