A román nyelv írása

Ez a szócikk a román nyelv írásának történelmével, a mai írásjelek fonetikai értékével, valamint a román helyesírással foglalkozik.

Történelmi áttekintés

Vannak olyan állítások, melyek szerint a román nyelvet eleinte latin ábécével írták, de ezek nincsenek bebizonyítva.

Az legrégibb fennmaradt román nyelvű dokumentumokat (16. század) cirill ábécével írták, mivel már a 10. század óta ez volt az ortodox egyház által és a közigazgatásban használt óegyházi szláv nyelv írása. Ennek az ábécének 43 betűje volt.

Miatyánk románul, cirill ábécével (1850 körül)

A 16. századtól kezdve 1779-ig elszórtan már előfordul a latin ábécé használata is. Például, magyar helyesírással adnak ki egy énekeskönyvet Kolozsvárott, 1571 és 1575? között. 1593 és 1597 között egy Luca Stroici nevű moldvai bojár lejegyzi a Miatyánk-at lengyel helyesírással, ami nyomtatásban is megjelenik.

A 18. század második felében az erdélyi iskola szorgalmazza a latin írás bevezetését. Egyik képviselője, Samuel Micu Klein, javasolja az első latin írásra vonatkozó szabályokat. Több egyéni, etimológiai alapokon álló helyesírási rendszer jelenik meg.

1797 és 1828 között a cirill ábécé több egyszerűsítésen megy keresztül. Ion Heliade Rădulescu javaslatára, 1830 és 1860 között, egy úgynevezett átmeneti ábécét használnak, amelyben vegyesen vannak cirill és latin betűk. Ugyanakkor I. H. Rădulescu a fonetikus elven alapuló helyesírást szorgalmazza.

Cirill–latin átmeneti ábécével írt szöveg: részlet Dimitrie Bolintineanu, Călătorii pe Dunăre și în Bulgaria (Utazások a Dunán és Bulgáriában) (1858) című könyvéből

1860-ban végül áttérnek a latin írásra, de ezt az etimológiai elv szerint alkalmazzák. Ennek kiemelkedő példája August Treboniu Laurian és Ioan C. Massim szótára. 1881-ig nagy viták zajlanak a fonetikus elvet hangoztatók és az etimológiai elvért küzdők között, mikoris a Román Akadémia a fonetikus elvre alapozott helyesírást fogad el.

Fontosabb helyesírás-reformokat 1904-ben, 1932-ben, 1953-ban, 1965-ben és 1993-ban alkalmaznak. 1953-ban kiiktatják az ábécéből az â betűt, majd 1965-ben újra alkalmazzák, de csak a român szóban és ennek származékaiban. 1993-ban visszaállítják az â-ra vonatkozó 1953 előtti szabályokat, de egyes kiadványok, de még nyelvészek is, ellenük vannak és nem alkalmazzák.

A szovjet időkben, a mai Moldovai Köztársaságban, az orosz ábécét alkalmazták, apró változtatásokkal, az úgynevezett „moldáv nyelv” írására. 1991-ben, az ország függetlenné válásakor, az akkori romániai normát vették át, majd a Moldovai Tudományos Akadémia az 1993-as reformot is próbálta elfogadtatni, de a kiadványok többsége nem alkalmazza. A úgynevezett Dnyeszter Menti Köztársaságban most is az orosz ábécét használják a „moldáv nyelv” írására.

A mai román írás

A román ábécé

A román ábécé 31 betűből áll : A, Ă, Â, B, C, D, E, F, G, H, I, Î, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, Ș, T, Ț, U, V, W, X, Y, Z

A q, w, y betűket csak idegen eredetű nevekben és még meg nem honosodott idegen szavakban használják.

Egyes mássalhangzók nevének két változata van, másokénak három:

• a latin ábécé betűinek általánosan ismert neve, ami a magyar nyelvben is használatos, például b (be), f (ef)
• a „romános” nevek, î-vel minden mássalhangzó után, például b (bî), f (fî)

• Az 1982-ben elfogadott normák szerint minden mássalhangzó nevében (a h-n és a q-n kívül) e volt a magánhangzó után, például b (be), f (fe).

A legutóbb elfogadott normák elfogadják mind a három féle betűnevet. Ezek szerint, a román ábécé betűinek nevei a következők:

a, ă, â din a, be/bî, ce/cî, de/dî, e, ef/fe/fî, ge/ghe/gî, haș/hî, i, î din i, je/jî, ka/kapa, el/le/lî, em/me/mî, en/ne/nî, o, pe/pî, kü, er/re/rî, es/se/sî, șe/șî, te/tî, țe/țî, ve/vî, dublu ve/dublu vî, ics, igrec, ze/zet/zî

A [ʃ] hang (magyar átírása s) és a [t͡s] (magyar átírása c) helyesen Ș, illetve Ț, vesszővel alattuk, nem a francia Ç alatti diakritikus jellel, de amióta számítógéppel írnak, ez a fajta betű terjedt el, azaz a Ş és a Ţ.

A betűk fonetikai értéke

Betű	Fonetikus átírás	Leírás	Példa	Fordítás
a	[a]	röviden ejtett ’á’	ac	tű
ă	[ə]	közepesen nyílt, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó, mint az angol about szó első magánhangzója	ăsta	ez
â	[ɨ]	zárt, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó, mint az orosz вы vagy a lengyel wy második hangzója	cântec	ének
b	[b]	magyar b	bine	jól
c	[t͡ʃ]	e és i előtt magyar cs	cer	ég(bolt)
	[k]	más esetben magyar k	cal	ló
ch	[k]	csak e és i előtt állhat, magyar k	chin	kín
d	[d]	magyar d	da	igen
e	[e]	általában magyar é-szerű hang, de rövid	elev	tanuló
	[e̯]	hangsúlytalanul a, o előtt félhangzó, a következő magánhangzóval egy szótagban kiejtett hang	deal	domb
	[je]	néhány szó elején magyar j + rövid é	este	van
	-	c, g és a között néma	ceas	óra
f	[f]	magyar f	film	film
g	[d͡ʒ]	e és i előtt magyar dzs	ginere	vő
	[g]	magyar g	gol	üres
gh	[g]	csak e és i előtt állhat, magyar g	a ghici	kitalálni
h	[h]	magyar h	hotel	szálloda
i	[i]	általában magyar i	idee	ötlet
	[j]	magánhangzók mellett hangsúlytalanul magyar j	ied	gida
	[ʲ]	magyar j szó végén, mássalhangzó után (például a kapj szóban)	lupi	farkasok
	-	c, g és o, u között néma	giuvaer	hamis ékszer
î	egyenlő fonetikai értékű az â-vel		înger	angyal
j	[ʒ]	magyar zs	jar	parázs
k	[k]	magyar k	kilogram	kiló
l	[l]	magyar l	lat	széles
m	[m]	magyar m	mal	part
n	[n]	magyar n	nor	felhő
o	[o]	magyar o	om	ember
	[o̯]	hangsúlytalanul a előtt félhangzó	coasă	kasza
	[w]	szó elején hangsúlytalanul a előtt félhangzó, mint az angol water első hangzója	oameni	emberek
p	[p]	magyar p	pilă	reszelő
q	csak idegen szavakban, úgy kiejtve, ahogy az eredeti nyelvben
r	[r]	magyar r	rar	ritka
s	[s]	magyar sz	sac	zsák
sc	[ʃ]	e és i előtt magyar s	scenă	színpad
	[sk]	más esetben magyar szk	românesc	román-
sch	[sk]	csak e és i előtt állhat, magyar szk	deschis	nyitva
ș	[ʃ]	magyar s	șină	sín
t	[t]	magyar t	talpă	talp
ț	[t͡s]	magyar c	țel	cél
u	[u]	magyar u	urs	medve
	[w]	hangsúlytalanul magánhangzó mellett félhangzó, mint az angol row utolsó hangzója	nou	új
v	[v]	magyar v	vin	bor
w	csak idegen szavakban, úgy kiejtve, ahogy az eredeti nyelvben
x	[ks]	magyar x a ’taxi’ szóban	taxi
	[gz]	szó eleji ex-ben magánhangzó előtt magyar gz	exact	egzakt
y	csak idegen szavakban, úgy kiejtve, ahogy az eredeti nyelvben
z	[z]	magyar z	zonă	zóna

A román helyesírás

A román helyesírás nagyjából fonemikus. A kivételek az etimológiai és az alaktani elvnek tett engedményekből erednek.

A legszembetűnőbb kivétel az [ɨ] hang átírása két különböző betűvel: â és î. A mai szabály szerint az â-t szó belsejében kell használni (például român ’román’), az î-t pedig szó végén (például a coborî ’lemenni’) és szó elején (például a începe ’kezdeni’). Ez utóbbi esetben, ha a szó elejére toldalék kerül, az î marad (például a reîncepe ’újrakezdeni’). Ennek a szabálynak etimológiai alapja van, ugyanis a legtöbb esetben a latin eredetű szavak beljesében levő â egy a-ból származik (például cantare > a cânta ’énekelni’), illetve a szó elején levő î – egy i-ből (például in > în ’-ban/-ben’). Sok vita kísérte az idők során az â használatát. Az ellene felhozott érvek egyrészt a fonemikus helyesírás egyszerűségére hivatkoznak, másrészt a szabály tudománytalanságára. Valójában semmi sem indokolja az â nem latin eredetű szavakban való használatát. Továbbá, nem minden latin eredetű szóban az â a-ból származik (például ventus > vânt ’szél’, rivus > râu ’folyó’), és nem minden szókezdeti î i-ből (például angelus > înger ’angyal’).

Más fontosabb eltérés a fonemikus írástól a szókezdeti [je] kettőshangzó olykori e átírása. Általában ezt ie-ként írják (például iepure ’nyúl’), de a eu ’én’, el (hímnemű ’ő’), ei (hímnemű ’ők’), ești ’(te) vagy’), este / e ’van’), eram, erai, era, erați, erau (az a fi ’lenni’ ige folyamatos múlt idő személyes alakjai) szavak az irodalmi hagyományt követik, habár [je]-nek ejtik az elejüket.

Az alaktani elv például a [ja] kettőshangzó az ea betűpárossal való átírásában (ia helyett) nyilvánul meg, azokban a szavakban, amelyekben [e] / [ja] váltakozás van a ragozásban (például creez ’alkotok’ / creează ’alkot’).

Idegenek számára az is nehézséget jelenthet, hogy a magánhangzók és a nekik megfelelő félhangzók nem különböznek írásban (lásd feljebb). Ezért, például, a szótárak megjegyzik, hogy olyan szavakban, mint iunie ['ju.ni.e] ’június’) vagy poezie [po.e'zi.e] ’vers, költészet’) az ie betűcsoport nem alkot kettőshangzót, hanem külön kiejtendő magánhangzókat, két különböző szótagban.

A hangsúly a szó akármelyik szótagjára eshet, de ez nincs írásban megjelölve, csak nagyon ritkán, amikor fennáll a félreértés veszélye. Például, az A făcut trei copii. mondat jelentheti azt, hogy ’Három másolatot készített.’, de azt is, hogy ’Három gyereket nemzett.’ Ezért, ha a szövegkörnyezet nem elég világos, a hangsúlyos magánhangzóra ékezetet tesznek, azaz a ’másolatok’ szót cópii-nak írják, a ’gyerekek’ szót pedig copíi-nak.

Forrás

• Sala, Marius et al. [1989]: Enciclopedia limbilor romanice (Az újlatin nyelvek enciklopédiája). Editura Științifică și enciclopedică, Bukarest.

Lásd még

• Román cirill ábécé
• Moldáv ábécé
• A román nyelv Swadesh-listája
• Aromán nyelv
• Meglenoromán nyelv
• Isztroromán nyelv