A román nyelv hangtana

A román nyelv fonémarendszere a nyugatabbra lévő újlatin nyelvek közül az olasz nyelvéhez áll a legközelebb. Hét magánhangzó-fonémával és húsz mássalhangzóval rendelkezik. Négy félhangzója ([e̯], [j], [o̯] és [w]) számos kettőshangzót és hármashangzót alakít különböző magánhangzókkal. Egyik sajátossága a többi újlatin nyelvhez képest a szó végén előforduló, alig észlelhető (vagy suttogott) „i”-nek nevezett [^j] (írásban i), amely a magyar „kapj” szó végén található „j”-re hasonlít. Másik sajátossága a [h] mássalhangzó (h), amelyet úgy ejtenek, mint a magyar nyelvben.

Ez a szócikk a mai román nyelv (más néven dákoromán) sztenderd nyelvváltozatának hangtanával, valamint a latin nyelvtől a románig végbement fontosabb fonetikai változásokkal foglalkozik.

A mai román nyelv hangtana

Magánhangzók

A román nyelv hét magánhangzó-fonémával rendelkezik:

Nyíltság	Elöl képzettség
	Elöl képzettek	Félig elöl képzettek	Középen képzettek	Félig hátul képzettek	Hátul képzettek
Zártak	i y ɨ ʉ ɯ u ɪ ʏ   ʊ e ø ɘ ɵ ɤ o e̞ ø̞ ə o̞ ɛ œ ɜ ɞ ʌ ɔ æ   ɐ a ɶ ä   ɑ ɒ
Nyílthoz közeliek
Félig zártak
Közepesek
Félig nyíltak
Nyílthoz közeliek
Nyíltak
Magyarázat:
■ Sárga alapon a román nyelv magánhangzói. ■ Rózsaszín alapon a román nyelvben ritkán előforduló magánhangzók. ■ A szürke négyszögek ritka, fonetikai szimbólum nélküli magánhangzóknak felelnek meg. A magánhangzópárokban a bal oldaliak ajakkerekítés nélkül ejtettek, a jobb oldaliak ajakkerekítéssel.

Az [e], az [o] és az [a] fonémáknak valójában ezeknek [e̞], illetve [o̞] és [ä] allofónjai jellemzők a román nyelvre, de az egyszerűsítés kedvéért a továbbiakban, valamint a kapcsolódó szócikkekben az [e], illetve az [o] és [a] fonetikus átírásokat használjuk.

Magánhangzó	Leírás	Átírás	Példa	Fordítás
[a]	röviden ejtett ’á’	a	ac	’tű’
[e]	rövid zárt e	e	elev	’tanuló’
[i]	magyar i	i	idee	’ötlet’
[o]	magyar o	o	om	’ember’
[u]	magyar u	u	urs	’medve’
[ə]	közepes, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó, mint az angol about szó első magánhangzója	ă	ăsta	’ez’
[ɨ]	zárt, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó, mint az orosz вы második hangzója	â	cântec	’ének’
		î	înger	’angyal’

A hét román magánhangzó közül öt ([a], [e], [i], [o], [u]) megtalálható az összes többi újlatin nyelvben. A sztenderd román fonémarendszerben nincs meg a zárt–nyílt ellentét, mint az olaszban, a franciában és a portugálban, sem a szájhangú–orrhangú ellentét, mint a franciában és a portugálban. Tehát a román nyelv viszonylag szegény magánhangzókban: kettővel több van, mint a spanyolban, ugyanannyi, mint az olaszban, és lényegesen kevesebb, mint a portugálban (14) és a franciában (15).

A többi újlatin nyelvhez képest a román fonémarendszer két sajátos magánhangzóval rendelkezik. Ezek megtalálhatók latin eredetű szavakban és jövevényszavakban is. Az [ə] (írásjele ă) általában latin hangsúlytalan a-ból származik: latin CASA > román casă ’ház’. Az -a-ra végződő nem latin eredetű szavakban is megvan ez a változás: olasz barca > barcă ’csónak’, škola (szláv nyelvekből) > școală ’iskola’. Az [ɨ] (írásjelei â és î) latin hangsúlyos magánhangzókból ered: CANTO > cânt ’énekelek’, VENTUS > vânt ’szél’, RIVUS > râu ’folyó’ IN > în ’-ba(n)/-be(n)’. A jövevényszavak közül főleg szláv eredetűekben fordul elő: sventŭ > sfânt ’szent’. (Írásjeleivel kapcsolatban lásd A román nyelv írása.)

Van némely, a román nyelvbe nem beolvadt, de használt jövevényszó (pl. loess – ’lösz’, führer), amelyekben előfordul két, a románra nem jellemző magánhangzó, az [ø] (magyar ö) és az [y] (magyar ü). A szótárak ezeknek, valamint általában az idegen tulajdonneveknek az eredeti nyelvükben való kiejtését írják elő.

Félhangzók

Egyes nyelvészek szerint a román nyelv négy félhangzóval rendelkezik :

Félhangzó	Leírás	Átírás	Példa	Fordítás
[e̯]	a következő magánhangzóval egy szótagban kiejtett [e]	e	deal	’domb’
[j]	magyar j	i	ied	’gida’
[o̯]	a következő magánhangzóval egy szótagban kiejtett [o]	o	coasă	’kasza’
[w]	mint az angol water első hangzója	o	oameni	’emberek’
		u	nou	’új’

Más nyelvészek szerint ezek nem félhangzók, hanem az [e], [i], [o], illetve [u] magánhangzók allofónjai. Megint más nyelvészek azt tartják, hogy csak az [e̯] és az [o̯] félhangzók, a többi kettő pedig mássalhangzó. Az [e̯] és az [o̯] csak magánhangzó előtt fordul elő, miközben a [j] és a [w] magánhangzó előtt vagy/és után.

Szavak végén vagy összetett szavak első tagja végén előfordul egy vitatott fonetikai jelenség, a [^j], amelyet az i betűvel írnak. Egyes nyelvészek (például Emil Petrovici) nem tartják külön hangzónak, hanem a szóvégi mássalhangzót tekintik palatalizáltnak. Valójában a sztenderd nyelvváltozatban nem teljes palatalizációról van szó, miközben némely nyelvjárásban az illető mássalhangzók vagy teljesen palatalizáltak, vagy egyáltalán nem palatalizáltak (lásd A román nyelv területi változatai).

Sztenderd átírás	Sztenderd kiejtés	Kiejtés egyes nyelvjárásokban	Fordítás
luni	[lunj]	[luɲ]	’hétfő’
marți	[mart͡sj]	[mart͡s]	’kedd’

Ezért más nyelvészek (például Andrei Avram) a mássalhangzó + [^j] összetételt egyetlen hangzóval realizált két egymást követő fonémának tekintik. Ezek szerint a [^j] alig észlelhető, suttogott [j] lenne.

Kettőshangzók

Ha elfogadjuk azt a nézetet, hogy a románban négy félhangzó van, akkor ez a nyelv nagyon gazdag kettőshangzókban (26, például a spanyol 14-gyel szemben), azaz egy szótagban ejtett két magánhangzóban, amelyek közül az egyik félhangzóként, azaz mássalhangzóhoz közeliként hangzik.

Ereszkedő kettőshangzók (amelyekben a félhangzó a második elem):

Magánhangzó + [j]:

Kettőshangzó	Átírás	Példa	Fordítás
[aj]	ai	tai	’vágok’
[əj]	ăi	răi	’rosszak’
[ɨj]	âi	mâine	’holnap’
[ej]	ei	ulei	’olaj’
[ij]	ii	copii	’gyerekek’
[oj]	oi	oi	’juhok’
[uj]	ui	pui	’állat kicsinye’

Magánhangzó + [w]:

Kettőshangzó	Átírás	Példa	Fordítás
[aw]	au	dau	’adok’
[əw]	ău	rău	’rossz’
[ɨw]	âu	râu	’folyó’
[ew]	eu	leu	’oroszlán’
[iw]	iu	scriu	’írok’
[ow]	ou	ou	’tojás’
[uw]	uu	eu continuu	’folytatok’

Emelkedő kettőshangzók (első elemük a félhangzó):

[j] + magánhangzó:

Kettőshangzó	Átírás	Példa	Fordítás
[ja]	ia	iarnă	’tél’
[je]	ie	iepure	’nyúl’
[jo]	io	iobag	’jobbágy’
[ju]	iu	iubire	’szerelem’

[w] + magánhangzó:

Kettőshangzó	Átírás	Példa	Fordítás
[wa]	ua	steaua	’a csillag’
[wə]	uă	plouă	’esik az eső’
[we]	ue	înșeuez	’nyergelek’
[wɨ]	uâ	plouând	az ’esik az eső’ határozói igeneve

Egyéb emelkedő kettőshangzók:

Kettőshangzó	Átírás	Példa	Fordítás
[e̯a]	ea	deal	’domb’
[e̯o]	eo	vreodată	’valamikor’
[e̯u]	eu	pe-un copac	’egy fán’
[o̯a]	oa	floare	’virág’

A kettőshangzók kialakulását illetően hasonlóságokat és különbségeket is észre lehet venni a különböző újlatin nyelvek között, abban az értelemben is, hogy egyesekben nem alakult ki kettőshangzó, miközben másokban igen. Például a latin hangsúlyos rövid e-ből ugyanaz a kettőshangzó keletkezett a románban és a spanyolban, a ’bőr’-t jelentő szóban (lat. pellem > rom. piele, sp. piel), de az olaszban nem lett belőle kettőshangzó: pelle. A szótagvégi hangsúlyos e kettőshangzó lett a románban (stella ’csillag’ > stea), de a spanyolban nem (estrella), és az olaszban sem (stella). Hasonló a helyzete a szótagvégi hangsúlyos o-nak: lat. solem ’nap’ mint égitest > rom. soare, sp. sol, ol. sole.

Ha két teljes magánhangzó kerül egymás mellé, akkor mindkettőt kiejtik, nem képződik kettőshangzó: iunie ['ju.ni.e] ’június’, poezie [po.e'zi.e] ’vers’.

Hármashangzók

A hármashangzók egyetlen szótagban ejtett két félhangzóból és egy magánhangzóból állnak. Belőlük is számos van a román nyelvben (14, az öt spanyolhoz képest).

A következő kombinációk fordulnak elő:

Félhangzó + magánhangzó + félhangzó:

Hármashangzó	Átírás	Példa	Fordítás
[e̯aj]	eai	spuneai	’ mondtad’
[e̯aw]	eau	beau	’iszom’
[jaj]	iai	tăiai	’vágtál’
[jaw]	iau	iau	’veszek’
[jej]	iei	miei	’bárányok’
[jew]	eu	eu	’én’
[joj]	i-oi	i-oi spune	’mondani fogok neki’
[jow]	iou	maiou	’atlétatrikó’
[waj]	uai	înșeuai	’nyergeltél’
[waw]	uau	înșeuau	’(ők) nyergeltek’
[wəj]	uăi	rouăi	’a harmat vmije / a harmatnak’ (birtokos/részes eset)
[o̯aj]	oai	englezoaică	’angol nő’

Félhangzó + félhangzó + magánhangzó:

Hármashangzó	Átírás	Példa	Fordítás
[e̯o̯a]	eoa	pleoapă	’szemhéj’
[jo̯a]	ioa	creioane	’ceruzák’

Mássalhangzók

A román nyelv 20 mássalhangzó fonémával rendelkezik:

	Ajakhang	Ajak- foghang	Fogmeder- hang	Fogmederentúli hang	Utó- szájpadláshang	Gégehang
Zárhang	p   b		t   d		k   g
Zár-réshang			t͡s	t͡ʃ   d͡ʒ
Orrhang	m		n
Pergőhang			r
Réshang		f   v	s   z	ʃ   ʒ		h
Nyelvoldali- közelítőhang			l

A mássalhangzók és írásbeli megjelenésük:

Mássalhangzó	Leírás	Átírás	Példa	Fordítás
[p]	magyar p	p	pilă	’reszelő’
[b]	magyar b	b	bine	’jól’
[t]	magyar t	t	talpă	’talp’
[d]	magyar d	d	da	’igen’
[k]	magyar k	c	cal	’ló’
		ch, e előtt	chel	’kopasz’
		ch, i előtt	chin	’kín’
		k (idegen szavakban)	kilogram	’kiló’
[g]	magyar g	g	gol	’üres’
		gh, e előtt	ghem	’gombolyag’
		gh, i előtt	a ghici	’kitalálni’
[t͡s]	magyar c	ț	țel	’cél’
[t͡ʃ]	magyar cs	c, e előtt	cer	’ég(bolt)’
		c, i előtt	cine	’ki(csoda)’
[d͡ʒ]	magyar dzs	g, e előtt	ger	’fagy’
		g, i előtt	ginere	’vő’
[m]	magyar m	m	mal	’part’
[n]	magyar n	n	nor	’felhő’
[r]	magyar r	r	rar	’ritka’
[f]	magyar f	f	film	’film’
[v]	magyar v	v	vin	’bor’
[s]	magyar sz	s	sac	’zsák’
[z]	magyar z	z	zonă	’zóna’
[ʃ]	magyar s	ș	șină	’sín’
[ʒ]	magyar zs	j	jar	’parázs’
[h]	magyar h	h	hotel	’szálloda’
[l]	magyar l	l	lat	’széles’

A 20 mássalhangzó közül 13 ([p], [b], [t], [d], [k], [g], [m], [n], [r], [f], [v], [s], [l]) közös a többi újlatin nyelvvel. Három másikkal (a franciával, az olasszal és a portugállal) közös a [ʃ] és a [z]. Ugyanúgy megvan a románban, a franciában és a portugálban a [ʒ]. Az olasszal és a spanyollal közös a [t͡ʃ], és csak az olasszal a [t͡s] és a [d͡ʒ]. Hiányzik a sztenderd románból a többi újlatin nyelvben meglévő [ɲ], és az olasz, portugál és spanyol [ʎ].

Az újlatin nyelvek közül csak a román rendelkezik a [h] magánhangzóval (magyar h), bár ez eltűnt a latin eredetű szavakból, mint a többi nyelvben, ahol olykor megmaradt az írásban: HABERE > rom. a avea, fr. avoir, ol. avere, sp. haber, port. haver. A románban a [h] megvan, például, az ukrán eredetű horn ’kémény’, vagy a magyar eredetű heleșteu ’halastó’ szavakban.

Az olasz nyelvvel ellentétben a hosszú mássalhangzók nem jellemzők a román nyelvre. Kivétel a hosszú nn, amely az în prefixum n-nel kezdődő szó elé tételekor keletkezik: în + nod ’csomó’ > a înnoda ’csomózni’. Írásban előfordul a cc betűpár, de ez két külön mássalhangzót képvisel: accelerat [ak.t͡ʃe.le'rat] ’gyorsvonat’.

Hangsúly

A hangsúly hátulról számolva az ötödik szótagig bármelyik szótagra eshet. A mássalhangzós végű szavak általában véghangsúlyosak, a magánhangzóra végződőek pedig az utolsó előtti szótagon hangsúlyosak.

Nem minden szó kap hangsúlyt. Ilyenek a névelők, az elöljárószók és a kötőszók, amelyek fonetikai szempontból egy szót képeznek a következő, a szókészlet szempontjából tekintett szóval. Példa: cu omul [ku'omul] ’az emberrel’.

Egyes nyelvészek szerint a románban a hangsúly fonemikus értékű, azaz megkülönbözteti egyes szavak jelentését. Igaz, hogy ezek száma nem nagy. Azon ritka esetekben, amikor a szövegkörnyezetből nem tűnik ki világosan egy ilyen szó jelentése, írásban a hangsúlyt ékezettel jelölik.

Szópárosok:

acéle ’azok’ (nőnem)	ácele ’a tűk’
véselă ’vidám’ (nőnem)	vesélă ’edények’
copíi ’gyerekek’	cópii ’másolatok’
úmblă ’jár’	umblắ ’járt’ (egyszerű múlt)
desfác ásta ’szétszedem ezt’	dés fac asta ’gyakran teszem ezt’

Szóhármas:

móbilă ’bútor’

mobílă ’mozdítható’ (nőnem)

mobilắ ’bebútorozott’ (egyszerű múlt)

Fonetikai változások a latinból

A népi latin nyelv időszaka

[e] és [i] + más magánhangzó > [j]

A vulgáris latinban, a más magánhangzó által követett rövid [e] és rövid [i] [j]-be ment át. Később, ez a [j] palatalizálta az előtte levő mássalhangzót. Ennek eredményei a modern román nyelvben a következők:

• lat. puteum > *['putju] > rom. puț ’kút’, de:
• lat. rōgātiōnem > *[roga'tjone] > *[roga't͡ʃone] > rom. rugăciune ’ima’
• lat. hordeum > *['ordju] > *['ord͡zu] > rom. orz ’árpa’, de:
• lat. deorsum > *['djosu] > *['d͡ʒosu] > rom. jos ’lent’
• lat. socium > *['sokju] > rom. soț ’társ’, ’férj’
• lat. cāseum > *['kasju] > rom. caș ’friss juhtúró’
• lat. vīnea > *['vinja] > *['viɲe] > rom. vie ’szőlőültetvény’
• lat. mulierem > *[mu'ljere] > *[mu'ʎere] > rom. muiere ’asszony’

Amint látszik, a [t] és a [d] [o] előtt [t͡ʃ]-be, illetve [d͡ʒ]-be mentek át, de más magánhangzó után [t͡s]-be, illetve [z]-be.

Az ajak-zárhangok esetében ezek és a [j] helye felcserélődött, és a mássalhangzó változatlan maradt:

• lat. rubeum > *['robju] > rom. roib ’pej ló’

Magánhangzók

A latin a, o és u általában változatlan maradt, akár rövid, akár hosszú.

• lat. mare > rom. mare ’tenger’
• lat. pālum > *['paru] > rom. par ’karó’
• lat. focum > *['foku] > rom. foc ’tűz’
• lat. pōmum > *['pomu] > rom. pom ’gyümölcsfa’
• lat. multum > *['multu] > rom. mult ’sok’
• lat. tū > rom. tu ’te’

A latin hangsúlyos rövid u, valamint az m vagy a b előtti, egyes szavakban kivételesen o lett, amire máig nincs magyarázat:

• lat. *autumna (< autumnus) > *['tomna] > rom. toamnă ’ősz’ (az évszak)
• lat. *rubeum > *['robju] > rom. roib ’pej ló’

Ugyancsak kivételesen, a latin hosszú ō viszont u-ra váltott egyes szavakban:

• lat. cohortem > *cōrtem > rom. curte ’udvar’

Az e és az i változásai:

• a rövid, hangsúlyos e [ɛ]-re nyílt, majd belőle [je] kettőshangzó lett: lat. pellem > *['pɛlle] > rom. piele ’bőr’
• a rövid, hangsúlytalan e, a hosszú ē és a rövid i e-re váltottak: lat. signum > *['semnu] > rom. semn ’jel’
• a hosszú ī megmaradt i-nek: lat. vīnum > *['vinu] > rom. vin ’bor’

A latin hangsúlyos ae-ből is kettőshangzó lett, miután feltételezés szerint előbb [ɛ] volt, de erre nincs bizonyíték: lat. haedus > rom. ied ’gida’.

Mássalhangzók

A latin qu és gu a előtt [p], illetve [b] lett, más magánhangzó előtt pedig [k], illetve [g]:

• lat. quattuor > *quattro > rom. patru ’négy’
• lat. equa > *['ɛpa] > *['jepa] > rom. iapă ’kanca’
• lat. lingua > *lemba > rom. limbă ’nyelv’

A qu-vel kezdődő kérdő és vonatkozó névmások esetében ez a hangzócsoport nem lett [p]:

• lat. quandō > *['kando] > *['kɨndu] > rom. când ’mikor’, valószínűleg a qu + más magánhangzó kombinációval való analógia révén:

• lat. quid > *[ke] > rom. ce ’mi’

Más fontos változások:

• ct > pt: lat. factum > *faptu > rom. fapt ’tény’
• gn > mn: lat. signum > *semnu > rom. semn ’jel’
• x > ps: lat. coxa > *copsa > rom. coapsă ’comb’, de később a legtöbb szóban a ps s-re váltott:

• lat. laxō > *lapso > *lasu > rom. las ’hagyok’

A latin szóvégi mássalhangzók mind elvesztek, ezért a román nyelv történetében volt egy időszak, amikor minden szó magánhangzóra végződött.

A proto-román nyelv időszaka

Magánhangzók

A hangsúlytalan [a] [ə]-ra váltott, kivéve szó elején, a hangsúlytalan [o] pedig [u]-ra (nem minden esetben):

• lat. capra > rom. capră ’kecske’
• lat. vīnea > *['vinja] > *['viɲə] > *[viɲe] > rom. vie ’szőlőültetvény’
• lat. fōrmōsum > rom. frumos ’szép’

A szótagvégi hangsúlyos [e] és [o] kettőshangzóvá vált:

• lat. cera > rom. ceară ’viasz’
• lat. solem > rom. soare ’nap’ (az égitest)

A hangsúlyos [e]-ből [ə] lett (később [a]) ajakhang után és hátul képzett magánhangzós szótag előtt, de megmaradt, ha a következő szótagban [i] vagy [e] volt:

• lat. mēnsam > *mesa > *măsă > rom. masă ’asztal’, de
• lat. mēnsae > *mese > rom. mese ’asztalok’

• lat. vēndō > *vendu > *văndu > *vându > rom. vând ’árulok’, de
• lat. vēndis > *vendi > *vendzi > *vindzi > rom. vinzi ’árulsz’

Mássalhangzók

Jellemző a román nyelvre a latin magánhangzók közötti [l] rotacizmusa:

• lat. gelum > rom. ger ’fagy’
• lat. salīre > rom. a sări (hosszú alakja sărire) ’ugrani’

A [t], [d] és [s] mássalhangzókat palatalizálta az ezeket követő [i] vagy [j]:

• lat. dīcō > *['dziku] > rom. zic ’mondok’
• lat. testa > *['tɛsta] > *['tjesta] > *țesta > rom. țeastă ’koponya’
• lat. decem > *['dɛke] > *['djeke] > *['d͡zet͡ʃe] > rom. zece ’tíz’
• lat. servum > *['sɛrbu] > *['sjerbu] > rom. șerb ’rabszolga’

Újabb változások

Ezek nem mentek végbe minden nyelvjárásban. Például a déli nyelvjárásokban eltűnt a [d͡z] mássalhangzó, a sztenderd nyelvváltozatban úgyszintén, de más nyelvjárásokban megmaradt:

• dzic > zic ’mondok’
• lucredzi > lucrezi ’dolgozol’

Ugyanaz történt a [d͡ʒ]-vel, hátul képzett magánhangzó előtt:

• gioc [d͡ʒok] (a máramarosi nyelvjárásban megmaradt) > joc ’játék’, de nem más magánhangzók előtt:
• deget ['ded͡ʒet] ’ujj’

A déli nyelvjárásokban és a sztenderd nyelvben [j] került az â és az e vagy i előtti n közé:

• pâne > pâine ’kenyér’
• câne > câine ’kutya’
• mâni > mâini ’kezek’ (miközben egyes száma, mână ’kéz’, nem változott, mivel más magánhangzó követi az n-t)

Irodalom

• Avram, Andrei [1961]: Cercetări asupra sonorității în limba română (Kutatások a román nyelv hangzása terén). Editura Academiei RPR, Bukarest.
• Chițoran, Ioana [2001]: The Phonology of Romanian: A Constraint-Based Approach. Mouton de Gruyter, Berlin & New York.
• Vasiliu, Emanuel [1965]: Fonologia limbii române (A román nyelv fonológiája). Editura Științifică, Bukarest.

Lásd még

• Román cirill ábécé
• Moldáv ábécé
• A román nyelv Swadesh-listája
• Aromán nyelv
• Meglenoromán nyelv
• Isztroromán nyelv

Külső hivatkozások

• (en) Dana Cojocaru [2003]. Romanian Grammar (Román grammatika). SEELRC (fonológiáról szóló fejezettel)
• (ro) Dexonline (román szótárak, kiejtési megjegyzésekkel is)
• (en) (fr) SROL Voiced Sounds of Romanian Language Project („A román nyelv hangzói” projekt)