Rotacizmus
A rotacizmus vagy rotacizálódás (lat.) olyan fonetikai változás a nyelvek fejlődésében, melynek során valamilyen hang (vagy hangcsoport) [r] hanggá alakul; illetve a dialektológiában, [r] hang ejtése valamely, a sztenderd nyelvváltozatban más mássalhangzó (leggyakrabban az l, lásd: lambdacizmus) helyett.
Példák [szerkesztés]
A latinban az indoeurópai eredetű -s- magánhangzók közötti helyzetben -r- hanggá változott: FLOS ’virág’, de: FLORES (< *FLOSES[1]) ’virágok’; PLUS ’több’, de: PLURALIS ’többes’. Szintén ez idézte elő a latin főnévi igenév eredeti -se végződésének -re-vé változását: ESSE ’lenni’, viszont CANTARE (< *CANTASE) ’énekelni’. A latin rotacizmus egy feltételezett, de nem bizonyítható oka a latin /s/ fonéma apikoalveoláris vagy palatalizált ejtése [ś] lehetett[2] (vö. a konzervatívabb újlatin nyelvekben – pl. spanyol vagy galiciai – vagy a görögben az /s/ jellegzetes ejtésével), amely a képzés helye szerint rendkívül közel áll az [r] ejtéséhez.
Előfordulhat, hogy a rotacizmust nem egy konkrét hang ejtésének megváltozása, hanem a hangkörnyezet együttesen idézi elő. Erre példa a latin HÓMINE(M) ’ember’ > óspanyol omne [3] > *[omre][4] > spanyol hombre [5] változás.
