Szinonímia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szinonímia, azaz rokonértelműség az a jelenség, amikor egy fogalmat több különféle szóval is kifejezhetünk. Szinonimák, vagyis rokon értelműek azok a szavak, amelyek különböző alakúak, de azonos vagy hasonló dolgot jelentenek.

Szabatosabban: a szinonimák esetén a jelölő (a hangalak) eltér, de a jelölt (a nyelvi fogalom és a valóságos jeltárgy, amire utalnak) azonos vagy hasonló. Lásd még: Alak-jelentés viszony.

A jelenség neve szinonímia – csak ezt írjuk hosszú í-vel –, a konkrét szóalak a szinonima, az erre utaló jelző pedig szinonim (például „szinonim szavak”).

A szinonimák ritkán pontos megfelelői egymásnak: többnyire van köztük kisebb-nagyobb különbség stílus, hangulat vagy jelentésárnyalat terén. Akkor beszélhetünk szinonimákról, ha a mondatban felcserélhetők egymással anélkül, hogy a mondat jelentése megváltozna.

Az alábbi szavak között például stílusbeli, hangulatbeli különbség van:

  • bicikli, bringa és kerékpár
  • autó, kocsi, tragacs és személygépkocsi
  • azonnal, nyomban, máris, rögtön és tüstént

Ezek között a szavak között viszont fokozatbeli különbség van:

  • fut, szalad és rohan
  • idős, öreg, vén, aggastyán és matuzsálem

Gyakran több téren is találunk különbséget:

  • eszik, zabál és étkezik
  • beszél, cseveg, dumál és társalog
  • énekel, dalol és kornyikál

Ha azt mondjuk, valaki zabál, az nemcsak stílusában tér el az eszik stílusától, de rendszerint másfajta étkezési módot is értünk alatta (szemben az autó és a kocsi esetével, amelyek nem utalnak a jármű jellegére). Ugyanígy: általában nem egyforma éneklésre szoktunk utalni a dalol és a kornyikál szóval: a különbség nem csupán stilisztikai, hanem jelentésbeli is.

Időnként számos lehetőség közül választhatunk:

  • humoros, vicces, tréfás, mókás, poénos, mulatságos, kacagtató, mulattató, szórakoztató, komikus stb.

A szinonimák származhatnak azonos vagy különböző stílusrétegből is. Az autó például köznyelvi (csakúgy, mint a kocsi), a tragacs bizalmas, a személygépkocsi hivatalos nyelvi forma. Hasonlóképp, a beszél és a cseveg köznyelvi, a dumál szleng-, a társalog pedig választékos kifejezés.

A felcserélhetőség gyakran nem teljes körűen igaz. A vonatról például mondhatjuk azt, hogy fut, vagy azt, hogy robog: ezek itt felcserélhetőek, tehát szinonimák. Emberre vagy állatra viszont csak a „fut” szóval utalhatunk. A vágtat szót ugyanakkor használhatjuk élőlényekre, vonatra viszont nem. – Az eufemizmusok (például meghal helyett eltávozik) szintén a szinonimákból merítenek.

Egyazon szó, ha többjelentésű, más-más szinonimacsoportba is tartozhat. A fut például elsődleges jelentésében lehet a rohan szinonimája, az idővel kapcsolatban viszont a múlik szóval cserélhetjük fel.

A szinonimák bármely szófajúak lehetnek: főnevek, melléknevek, határozók vagy igék, sőt szóelemek is. Utóbbi példái a „-gat/-get” (nézeget, lépeget), „-dos/-des/-dös” (lépdes, röpdös), „-kod/-ked/-köd” (lépked, csapkod) képzők: egyaránt gyakorítást fejeznek ki.

A szinonimák közti választás a beszélő szándékától, a beszédhelyzettől és a témától függ; megfelelő használatuk elősegíti a választékos fogalmazást.

A szinonimákat szinonimaszótárakban szokták összegyűjtve megjelentetni. Az utóbbi évek legnagyobb ilyen vállalkozása a magyar nyelvről a Magyar szókincstár – rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára (ISBN 9639372714).

A szinonímia fogalmához kapcsolódnak még az alábbiak:

  • az antonímia, amikor az illető szavaknak ellentétes jelentésük van (mint például kicsi és nagy) – egyes szinonimaszótárak ezeket is felsorolják;
  • a hiponímia, amikor egyes szavak más szavak jelentése alá tartoznak (a rózsa például a virág fogalma alá tartozik, vö. „minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár”);
  • és a homonímia, amikor különböző szavak ugyanúgy hangzanak (gyakran az írásuk is különbözik). Például az egyé („egyvalakié”) és az eggyé („eggyé válni”) szavak ugyanúgy hangzanak: mindkettő hosszú gy-vel.

A szinonímia szót már Arisztotelész is használta az i. e. 4. században Katégoriák c. művében, bár a jelenleg használatostól eltérő értelemben (a hiponímiát értve rajta).

Létezésének tagadása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szinonima kifejezés megtévesztő, és nem tárja fel a dolgok, fogalmak és a nevek közti valóságos viszonyt. A dolgoknak, fogalmaknak stb. neveket adunk, és a névalkotás egy adott aspektusból vagy kontextusban történik. Természetesen ugyanannak a dolognak mások máskor más neveket adnak, így az ő aspektusuk is más, mivel a szavak jelentése mindig igényli a kontextust is, legalábbis az emberi nyelv esetén, amely kontextusfüggő.

Bartos Tibor Magyar szótárának bevezetőjében írja, „hogy szinonimák nincsenek, csak egymással helyettesíthető szavak” (kifejezések, hiszen nem kell vagy lehet mindig egy szóval elnevezni valamit). De nem ő az egyetlen autentikus személy, aki így vélekedik. Laurence Urdang a The Synonym Finder bevezetőjében szintén ezt írja: „Azok, akik a nyelvvel foglalkoznak, tudják, hogy nincs olyan, hogy »igazi« szinonima. Annak ellenére, hogy lehet, hogy két szó jelentése azonos – vagy majdnem azonos –, három olyan jellemzője van a szavaknak, amelyek szinte sosem esnek egybe: úgymint gyakoriság, eloszlás és konnotáció. A panthera leo és a lion, a cucurbit és a squash, a sodium carbonate és a washing soda szavaknak az angolban teljesen más gyakorisága van. Mindnyájan tudjuk, hogy a house nem home, és hogy nem minden woman lady, nem minden man gentleman: egy finomabb szinten az ember hamar megtanulja a különbséget a motherly és a maternal, a fatherly és paternal, illetve a brotherly és fraternal szavak között. Ezek konnotatív különbségek.” (Többek közt ez az oka, hogy az egyik modern angol szótárban a szócikk mellett ott szerepel az adott szó gyakorisága is.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]