Nyelvváltozat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nyelvváltozatok kapcsolatát ábrázoló piramis

A nyelvváltozat olyan egységes nyelvi rendszer, amelyet valamely meghatározott kritérium alapján elkülönített nyelvi közösség használ. E kritériumok lehetnek nyelvészeti (hangtani, szókincsbeli, szerkesztésbeli stb.), etnikai, területi, vagy társadalmi jellegűek. A kifejezést ezen felül gyakran használják a dialektus és a nyelv problématikájának áthidalására is. A nyelvváltozatot és a dialektust sokszor szinonímaként alkalmazzák, azonban szociolingvisztikai értelemben nem pontosan ugyanarról van szó; a dialektus csak a nyelvváltozatok egyik kategóriája.

A nyelvváltozatok fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyelvváltozatokat az alábbiak szerint lehet csoportosítani:

  • dialektusok: közös eredetű, területileg, illetve történetileg elkülönült nyelvváltozatok (például a spanyol és az asztúriai)
    • sztenderd nyelvváltozat: egy behatárolt terület dialektusaiból mesterségesen – szabályozással, normalizálással – a többi, azonos eredetű dialektus fölé emelt nyelvváltozat
    • nyelvjárások, aldialektusok: olyan területi nyelvváltozatok, amelyek a sztenderd nyelvváltozathoz képest csak csekély különbségeket mutatnak (például az andalúz nyelvjárás)
  • etnolektusok: adott etnikai közösségek által használt jellegzetes nyelvváltozatok (például a feketék által beszélt angol)
  • szociolektusok: társadalmi osztályokhoz, rétegekhez kötött nyelvváltozatok (például az iskolázatlan beszélők nyelvhasználata)
  • idiolektusok: adott beszélő által használt egyéni nyelvváltozat (beszédmód)
  • tájszólások: a sztenderd nyelvváltozat jellegzetes helyi (népies) ejtésváltozatai (például a palóc tájszólás)

A fentiek figyelembevételével, egy összefüggő nyelvi terület nyelvi jelenségeinek határait izoglosszának nevezzük. Mivel a nyelvi közösségek felosztásának szempontjai nem függetlenek egymástól, e változatok minden nyelvben keverednek. Ebből eredően, például a nyelvjárás fogalmának pontos és tudományos meghatározását az is akadályozza, hogy valójában nem létezik két olyan ember, aki teljesen azonos nyelvet beszél, vagyis az idiolektus is külön „nyelvjárás” a szó szoros értelmében.

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nyelvváltozatok – Bevezetés a nyelvtudományba, Kálmán László – Trón Viktor, 2., bővített kiadás, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007, p. 34–35.
  • Bevezetés a nyelv és társadalom tanulmányozásába, Peter Trudgill, Szeged, 1997, p. 8. ISBN 9637171738.
  • Manual de dialectología hispánica. El Español de España, Manuel Alvar (Director), 4. kiadás, Ariel Lingüística, Barcelona, 1996 & 2007, ISBN 9788434482173.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]