Kertbeny Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kertbeny Károly
Karl Maria Kertbeny (ca 1865).jpg
Született 1824. február 28.
Bécs
Elhunyt 1882. január 23. (57 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása újságíró, műfordító

Kertbeny Károly (eredetileg Karl-Maria Benkert, Bécs, 1824. február 28.Budapest, 1882. január 23.) magyar újságíró, műfordító, a homoszexualitás és heteroszexualitás szó megalkotója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar szülőktől Bécsben született Kertbeny élete nagy részét utazással töltötte. Családjával 1826-ban költözött Pestre, ahol a Piarista Gimnáziumban tanult. 1840-től egy könyvkereskedésben dolgozott, majd rövid katonáskodás után orvosi pályára készült. 1845-ben megismerkedett Petőfivel, innentől kezdve figyelme egyre inkább az irodalomra irányult. Ezután bejárta Olaszországot, Svájcot, később Párizsba, majd Londonba költözött. 1848-ban Németországban részt vett a forradalmi mozgalmakban. 1852-ben három évre visszaköltözött Magyarországra. 1854-ben - megélhetési gondjai miatt - felajánlotta szolgálatait az osztrák titkosrendőrségnek. Ugyanakkor az 1850-es években népszerű "szamizdat" forradalmi költészeti antológiát jelentetett meg Hangok a múltból címen.[1] Ezután újra Bécsben, Genfben, Brüsszelben majd Berlinben élt, rossz anyagi körülmények között, mindenütt tetemes adósságot hátrahagyva, sőt Bécsben és Brüsszelben az adósok börtönét is megjárva.[2] 1875-ben költözött vissza véglegesen Pestre. 1882-ben szegényen, magányosan érte a halál.

Irodalmi munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szobra Kiskőrösön Petőfi fordítóinak szoborparkjában

Az irodalom iránt az 1840-es évek közepén kezd érdeklődni, Jahrbuch des deutschen Elements in Ungarn címen folyóiratot próbál indítani - sikertelenül. Irodalmi munkássága elsősorban műfordításokból áll, Petőfi Sándor, Arany János, Garay János, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór műveit fordította különböző európai nyelvekre.

Melegjogi tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1869-ben név nélkül két értekezést tett közzé, az egyik A porosz büntető törvénykönyv 143-as paragrafusa és ennek 152-es paragrafusként való fenntartása az Észak-Német Államszövetség büntetőtörvénykönyv tervezetében, a másik A porosz büntető törvénykönyv 143-as paragrafusa által okozott társadalmi kár címet viselte.

Az írásokban Kertbeny amellett érvelt, hogy a beleegyezésen alapuló szexuális aktusok büntetőjogi üldözése sérti az emberi jogokat, teret enged a zsarolásnak, és sokakat öngyilkosságba kerget. Véleménye szerint a homoszexualitás veleszületett, megváltoztathatatlan tulajdonság, ugyanakkor - korát megelőzve - a magánélet szentségének érvét is felhasználta. Kertbeny arra is felhívta a figyelmet, hogy a homoszexuális férfiak nem feltétlen nőiesek, és hogy számos történelmi személyiség vonzódott saját neméhez.

Kertbeny Károly sírja Budapesten, a Kerepesi temetőben (34-es parcella).

Írásában a saját nemükhöz vonzódó emberek megnevezésére a korabeli francia és német nyelvben elterjedt pederaszta szó helyett a homoszexuális szót használta. A nőkhez vonzódó férfiakra a heteroszexuális, az önkielégítést végzőkre a monoszexuális szavak használatát javasolta. 1880-ban egy homoszexualitásról szóló fejezetet írt Gustav Jäger A lélek felfedezése című művéhez. A kiadó nyomására a fejezet végül nem jelent meg, de a Kertbeny által kitalált terminológiát használta az egész könyv. Innen vette át és tette közkeletűvé Richard von Krafft-Ebing a homoszexualitás kifejezést az 1886-ban kiadott Psychopathia Sexualis című művében.

A homoszexuálisok jogainak elismerése érdekében kifejtett munkája elismeréséül 2002 júniusában síremléket állítottak neki a Kerepesi úti temetőben.

Szexualitása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kertbeny saját bevallása szerint nem volt homoszexuális, és a kérdéssel csak egy barátja öngyilkossága után kezdett el foglalkozni. Ennek ellenére kéziratos formában hozzáférhető naplójában számtalan (gyakran kisatírozott, utólag cenzúrázott) utalás található férfiakkal folytatott szexuális kapcsolataira.[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Egy irodalmi kalandor. Az első homoszexuális. HVG 2010. augusztus 7. 42-44.
  2. U.o.
  3. Takács Judit: A magánélet szabadságáról - Ami maradandó Kertbeny Károly munkásságából

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kertbeny Károly témájú médiaállományokat.