Ágai Adolf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ágai Adolf
Ágai Adolf Kozmata.jpg
Ágai Adolf portréja. Kozmata Ferenc fényképfelvétele (1876)
Élete
Született 1836. március 31.
Jankovác
Elhunyt 1916. szeptember 22. (80 évesen)
Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza

Ágai Adolf (Rosenzweig Adolf, Jankovác, 1836. március 31.Budapest, 1916. szeptember 22.) jeles humorista és lapszerkesztő, tanult orvos, a Kisfaludy Társaság tagja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja, Rosenzweig József 13 éves korában éjjel vándorolva s nappal erdőbe húzódva jött át Lengyelországból Magyarországra. Orvos lett, s írt egy magyar munkát a Tetszhalálról, mely Klauzál Gábor támogatásával jelent meg. Ezenkívül magyar remekírókat fordított héberre: a Szózat és néhány Petőfi-vers is tőle jelent meg egy mainzi héber szaklapban. 1864-ben halt meg Nagy-Abonyban. Ágai apai nagyapját és annak bátyját, mivel Ponjatovszky hívei voltak, Szibériába hurcolták, és ott vesztek el.

Ágai 4 éves koráig Orahovicán, Eszék mellett nevelkedett és csak horvátul beszélt, majd az apja Pécelre költözött, és itt ő is megtanult magyarul. Itt és később Nagyabonyban végezte az elemi tantárgyakon kívül az első két gimnáziumi osztályt, a harmadikat Kanya Pál és Tavassy Lajos keze alatt a pesti ág. hitv. evangélikus gimnáziumban, majd a pesti piaristáknál tanult, végül a nyolcadik gimnáziumi osztályt Nagykőrösön végezte el. Orvosi tanulmányokat folytatott Bécsben, majd beutazta egész Európát, Ázsia és Afrika egy részét, eközben elsajátította a nyugati nyelveket. Írói pályáját 1854-ben Antoinette című eredeti beszélyével kezdte meg a Hölgyfutárban. Ezután bécsi leveleket írt szintén a Hölgyfutárba (185457) és a Vasárnapi Ujságba (185781). Ezenkívül írt több beszélyt és rajzot, részint a saját neve alatt, részint álnéven. Dolgozott több német lapba (Wanderer, Humorist, Donau, Gartenlaube, Fliegende Blätter). Humoros tárcaleveleivel először a Honban lépett fel 1865-ben Porzó álnév alatt, majd a Pesti Naplóban, a Vasárnapi Ujságban a Magyarország és a Nagyvilágban folytatta, az utóbbinak csaknem egy évtizedig (187079) szerkesztetője is volt.

Az említett lapokon kívül 1857-től kezdve minden nevezetesebb szépirodalmi napi és élclapban jelentek meg közleményei. Fordított német és francia regényeket is. Ő indította meg a Borsszem Jankó című élclapot; 1871-től szerkesztette a Kis Lap című gyermeklapot Forgó bácsi néven; szerkesztette még Bródy Zsigmonddal a Látcső című napilapot és a Regélő füzetes regénykiadási vállalatot. Munkásságának, melyért a Kisfaludy Társaság 1877-ben a tagjává választotta, legfőbb tere volt a tárca-, élclap- és gyermekirodalom, ahol friss szelleme és kedélye, kifogyhatatlan leleménye és humora a legváltozatosabban érvényesülhetett. Porzó tárcaleveleivel egyaránt kivívta a közönség és a kritika elismerését (összegyűjtve megjelent Budapesten, 1876-ban, 2 kötet). Tárcái tartalom tekintetében rendkívül sokfélék: társadalmi rajzok, családi jelenetek, úti élmények, napi érdekű események és saját élményei; de nem a tárgy teszi őket vonzókká, mert néha alig is van tárgyuk, hanem a stíl és modor az, amivel hatnak. Előadásmódja fordulatokban gazdag, élces, a szójátékokat pazarul szórja.

Ágai mint élclapíró ügyesen, elmeéllel tudta ostorozni, nevetségessé tenni a politikai és társadalmi félszegségeket, a Borsszem Jankó alakjaival, melyeket nagyrészt maga teremtett, csakhogy a gúnynak és az iróniának itt is, mint tárcáiban, ritkán van mélyebb háttere, termékenyítő erkölcsi magva; a szatírai jellemzés könnyen tért enged nála a torzító hajlamnak és alakjai hamar a groteszkbe mennek át. Kedveltek humorisztikus naptárai is, 1867-től kezdve, melyek többnyire a Borsszem Jankó alakjainak cége alatt jelentek meg. Népszerű gyűjteménye a Diák ismeretek tára is. A gyermekirodalom köréből könyvei:

  • Gyermekhumor (Budapest, 1874)
  • Forgó bácsi gyermekszinháza (1882)
  • Forgó bácsi képes könyve (1877)
  • Az én kis világom (1887)

Régebben mint fordító is működött, regényeket fordítva Gerstäcker Fr., Apraxin Julia, Sand George, de la Tour, Kock Pál és Montépin után.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az arkanzási lókötők. Gerstäcker Fr. után ford. 4 kötet. Pest, 1860. (Zilahy Károlylyal.)
  2. Jelenetek a magyar életből. De la Tour után ford. 3 kötet. U. ott, 1861.
  3. Ilona. Regény a magyar életből. Nixarpa Eiluj (Apraxin Julie) után ford. 2 kötet. U. ott, 1861.
  4. Egy szegény leány története. Sand Georges után ford. 2 kötet. U. ott, 1861.
  5. Víg czimborák. Kock Pál után ford. 4 kötet. U. ott, 1863.
  6. Egy őrült szerelmei. Montépin Xavér után ford. 2 kötet, U. ott, 1864.
  7. Spitzig Iczig naptára 1867-re (4 kiadásban) és 1868-ra. U. ott, 1866-67.
  8. Borsszem Jankó naptára 1870-re. Szerk. Csicseri Bors. U. ott, 1869.
  9. Mokány Berczi naptára 1876-ra. Szerk. Csicseri Bors. Budapest, 1875. (4 kiadást ért.)
  10. Porzó tárczalevelei. Rajzok a társaséletből, a család köréből, úti vázlatok stb. 2 kötet. U. ott, 1876. (Ism. Bud. Szemle XIX.)
  11. Püf neki! Mokány Berczi válogatott gorombaságai. Naptári részszel 1877-re. U. ott, 1877.
  12. Gyermek humor. Rajzok és jellemző vonások a gyermekvilágból. U. ott, 1877.
  13. Abrincs! 150 jordány vicz Seiffensteiner Salamontul. Szerk. Mikány Berczi 1879-re. U. ott, 1878.
  14. Gyöpre magyar! Válogatott java kortes-adomák és dalok, összehányta Duhaj Marczi, kiadta Mokány Berczi. U. ott, 1879.
  15. Csihaj! Mulatságos és vérengző antisemita-naptár 1881-re. Tojáss Dánielnek diktálta Mokány Berczi. U. ott, 1880.
  16. Drukk! Mokány Berczi humorisztikus naptára 1882-re. U. ott. 1881.
  17. Forgó bácsi gyermekszinháza. Tizenhat vígjáték, színmű és apró jelenetek gyermek előadások alkalmára. U. ott, 1882.
  18. Czu tumm! hexti antiszemida nopdár 1883-ra. Szerk. Kraxelhuber Tóbiás. U. ott, 1882.
  19. Diák ismeretek tára, terjeszti Bukovay Absentius. U. ott, 1883.
  20. Mihaszna András naptára 1884-re. U. ott, 1883.
  21. Poszkiszli naptár 1885-re. Rátanát Mihaszna András. Irták a Borsszem Jankó irástudói heten. U. ott, 1884.
  22. Az 1886-ra szóló Dsentri-naptár. Megcselekedték a Borsszem Jankó irástudói, eleibe csördít Mokány Berczi. U. ott, 1885.
  23. Virtus-naptár az 1887-iki deczifittyes esztendőre. Irták a «Borsszem Jankó» legényei, placzra lökte Mokány Berczi. U. ott, 1886.
  24. Forgó bácsi képes könyve. Versek és mesék. U. ott, 1887.
  25. Az én kis világom. Versek és mesék. U. ott, 1887.
  26. Tilos naptár az 1888-iki szerelmetes esztendőre. Irták a «Borsszem Jankó» legényei. U. ott, 1887.
  27. Muszáj naptár 1889-re. Sanyaró Vendelnek tollába diktálta Mokány Berczi. U. ott, 1888.
  28. Fáin! Összeállította. U. ott. 1889.
  29. «Hoch!» Hexti nabdár. 1890-iki proczessziós esztendőre. Egyberugdalta s placzra eresztette nömös bugaczi és dombszögi Mokány Berczi. U. ott, 1889.

Álnevei és jegyei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Porzó (először a Honban, aztán Pompéry Magyarországában), Náday Ezüstös (Kecskeméthy Bécsi Hiradójában), Dr. Tőkés, K. T., Kappan Tóbiás, Forgó János (Vasárnapi Ujságban és Magyarország és a Nagyvilágban), Csicseri Bors, Spitzig Iczig, Lengenádfalvay Kotlik Zirzabella (Bolond Miskában), Tallérosy Zebulon név alatt hét levelet írt az Üstökösbe, Hirviszi Bibicz Misi (Szépirodalmi Közlönyben), használt még Forgó bácsi, Nemo, Ali álneveket, M. B. és ▽ Χ jegyeket; az elsőt a Vasárnapi Ujságban, az utóbbiak alatt írt tárcákat Pákh Magyar Sajtójába.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ágai Adolf témájú médiaállományokat.