Tát
| Tát | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Megye | Komárom-Esztergom | ||
| Kistérség | Esztergomi | ||
| Rang | nagyközség | ||
| Polgármester | Szenes Lajos (Fidesz-KDNP)[1] | ||
| Irányítószám | 2534 | ||
| Körzethívószám | 33 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 5405 fő (2010. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 459,22 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 11,77 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Tát
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Tát
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén
|
|||
Tát (németül Taath) nagyközség Komárom-Esztergom megyében, az Esztergomi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A ma nagyközségi rangban lévő település a Kis-Duna mellett fekszik, északról az ősi folyó ágai ölelik, míg délről a Gerecse dombjai koszorúzzák. Az egykori fővárostól, Esztergomtól 8 km-re, Budapesttől 45 km-re található a 10-es főút mellett, mely az egykori Buda – Bécsi országútnak számított.
Vonattal elérhető az Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonalon.
[szerkesztés] Története
A természet-földrajzi adottságoknak köszönhetően e vidéken már az őskorban is élt ember. A község területén kőeszközök, kőbalta, fenőkő kerültek elő. Rézkori edények és cserepek töredékei, a késő bronzkori urnasíros kultúrához tartozó edénytöredékek egyaránt a felszínre kerültek.
Bár a mindig újabb kutatások korábbi időre teszik Tát nevének első említését – lásd legújabban az 1146. évet, midőn Fulkó hospes a pannonhalmi apátságnak adja Táton lévő birtokát – azonban a tátiak a „születési évet” 1181-re teszik. Ekkor adja III. Béla, Árpád-házi királyunk „Taath” falut az Alamizsnás Szent Jánosról elnevezett lovagrendnek, akiknek utódai a johannita és a máltai lovagok. A mai templom helyén álló akkori istentiszteleti hely, már ispotályként is volt jelezve egyes históriákban.
Tát történetének egyik legdicsőségesebb napja az 1685-ben a törökök ellen vívott utolsó „Esztergom-megyei” ütközet, a híres táti csata. Lotaringiai Károly herceg és Sajtán Ibrahim százezres serege ütközött itt meg.
A fényes keresztény győzelem után, a század végére már 17 jobbágy család élt itt. Az 1710–1740 közötti időben német telepesekkel, svábokkal és osztrákokkal növelték a kipusztult lakosságot.
1851-ben 560 főben jelentették a lélekszámot. Az első világháborúban majd negyven fős volt a község katonavesztesége. 1936-ban 344 házban 1499-en laknak. A második világháború végén, 1944–45 fordulóján – a község frontövezetté vált.
[szerkesztés] Nevezetességek
2006 ősze óta a falu határán, a Halászcsárda mellett áll Szervátiusz Tibor Kossuth-díjas szobrászművész „Ister-pár” elnevezésű, összetartozó emberpárt ábrázoló szobra.
[szerkesztés] Közigazgatás
A községben német kisebbségi önkormányzat működik.
[szerkesztés] Tát község részei
[szerkesztés] Ófalu
[szerkesztés] Kertváros
A település népessége az 1950-es években több mint kétszeresére növekedett (2000 főről 4500 főre), ugyanis felépült a szocreál stílusú Tát-Kertváros, a dorogi bányavállalat mintakertvárosa. A komfortos, túlnyomóan iker családi házakat többségében szegény, családos dorogi bányászoknak utalták ki, akiknek az új ház jelentős életszínvonal-emelkedést jelentett a korábbi szűkös dorogi kolónialakásokhoz képest. Ezzel együtt megváltozott a település népességének összetétele, a helyi, többségében sváb falusi lakosság kisebbségbe szorult a bányavállalati alkalmazottakkal szemben.
[szerkesztés] Újtelep
[szerkesztés] Depó
[szerkesztés] Testvérvárosok
Tát testvérvárosai:
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||||||||||
|
|||||
