Győr-Moson-Sopron megye
| Győr-Moson-Sopron megye | |
| Győr-Moson-Sopron megye címere | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Régió | Nyugat-Dunántúl |
| Megyeszékhely | Győr |
| Kistérségek száma | 7 |
| Települések száma | 183 |
| megyei jogú városok | 2 |
| egyéb városok | 9 |
| ISO 3166-2 | HU-GS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 448 435 fő (2010. jan 1.)[1] +/- |
| Népsűrűség | 108,7 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 4088,70 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Térkép | |
| Győr-Moson-Sopron megye elhelyezkedése Magyarországon | |
| Győr-Moson-Sopron megye weboldala | |
Győr-Moson-Sopron megye az ország északnyugati részében található. Északról a Duna és Szlovákia, keletről Komárom-Esztergom megye, nyugatról Ausztria, délről Veszprém megye, délnyugatról Vas megye határolja. Székhelye: Győr. A nyugati határvonal zegzugosan halad. A Fertő tótól keletre a Hanság egy része Ausztriához tartozik, ugyanakkor Sopron és környéke félszigetszerűen nyúlik be a mai Ausztria területére.
Győr-Moson-Sopron megye területe 4208 km², Magyarország területének 4,5%-a. Fele akkora, mint hazánk legnagyobb megyéje,[2] kétszerese a szomszéd Komárom-Esztergom megyének. A megye területén kb. 450 000 ember él.
A megye területén haladnak keresztül a Közép- és Nyugat-Európával összekötő fontos útvonalak. Itt halad a kettős vágányú Budapest-Bécs-vasútvonal az M1-es autópálya, és nyugat felé létesít kapcsolatokat a Duna mind nagyobb fontosságú vízi útja.
A nyugati fekvés mindig fontos volt a megye kereskedelmének, mezőgazdaságának, iparának közlekedésének és kulturális életének fejlődésére. Napjainkban a turizmus alakulásában, különösen a kishatár menti forgalomban játszik nagy szerepet.
Tartalomjegyzék |
Földrajz[szerkesztés]
Győr-Moson-Sopron megye három tájegység találkozásánál fekszik, ezek: a Dunántúli-középhegység (Sokorói-dombság), az Alpokalja és a Kisalföld.
Domborzat
Legmagasabb pontja a Bakonyban található Kőris-hegy, (709 m).Ez egyben Veszprém megye legmagassabb pontja is, mert itt húzódik a megyehatár.
Geológia A megye ásványkincsekben szegény.
Vízrajz
A megye nagyobb folyóvizei a Duna, a Rába és a Rábca.
Élővilág, természetvédelem
Lásd: Győr-Moson-Sopron megye védett természeti értékeinek listája
A megye szélső települései égtájak szerint:
- a megye legészakibb települése Rajka (Mosonmagyaróvári kistérség),
- a megye legdélibb települése Fenyőfő (Pannonhalmai kistérség),
- a megye legkeletibb települése Rétalap (Győri kistérség),
- a megye legnyugatibb települése Sopron (Sopron–Fertődi kistérség).
Történelme[szerkesztés]
A megye területe az őskor óta lakott. A római korban a Duna mentén itt húzódott a Pannóniát védő limes, és itt vezetett észak-déli irányban a Borostyánút.
A Magyar Királyság történelme során a mai megye területe öt vármegye, Győr, Sopron, Moson, Pozsony és Veszprém között oszlott meg. A trianoni békeszerződés után 1923-ban Győr, Moson és Pozsony vármegyék megmaradt részeit Győr, Moson és Pozsony k.e.e. (közigazgatásilag egyelőre egyesített) vármegye néven összevonták, ennek neve 1945-1950 között Győr-Moson volt.
A mai megye az 1950-es megyerendezéskor alakult ki, amikor Győr-Moson megye és Sopron megye egyesültek. Az utóbbiból ugyanakkor a Csepregi járás déli részét (a mai Csepreg, Bő, Bük, Chernelházadamonya, Horvátzsidány, Iklanberény, Kiszsidány, Lócs, Mesterháza, Nagygeresd, Nemesládony, Ólmod, Peresznye, Sajtoskál, Simaság, Tompaládony, Tormásliget) Vas megyéhez csatolták. Ekkortól Győr-Sopron megye volt a megye neve 1990-ig, amikor átnevezték Győr-Moson-Sopronra.
További területi változást eredményezett 1990 után, hogy három hullámban összesen tizenegy, előzőleg Veszprém megyéhez tartozott község csatlakozott Győr-Moson-Sopron megye területéhez (Csikvánd, Gyarmat és Szerecseny 1992. január 1-jén, Bakonypéterd és Lázi 1999. június 30-án, továbbá Bakonygyirót, Bakonyszentlászló, Fenyőfő, Románd, Sikátor és Veszprémvarsány 2002. október 10-én). Ezek a Veszprém megyei Pápai kistérségből átkerültek a megye Pannonhalmai kistérségébe.
Győr-Sopron megye közigazgatási beosztása 1950–1990 között[szerkesztés]
Járások 1950–1983 között[szerkesztés]
Az 1950-es megyerendezés előtt Győr-Moson és Sopron megyéhez négy-négy járás tartozott (előbbihez a Mosonmagyaróvár székhelyű Magyaróvári, a Győrszentmárton székhelyű Pannonhalmi, a Tét székhelyű Sokoróaljai és a Győr székhelyű Tószigetcsilizközi járás, utóbbihoz a székhelyükről elnevezett Csepregi, Csornai, Kapuvári és Soproni járás). A megyerendezéskor a Csepregi járást felosztották Győr-Sopron és Vas megye öt járása között, így az újonnan alakult Győr-Sopron megyében 1950. március 16-ától hét járás volt (Csornai, Kapuvári, Magyaróvári, Pannonhalmi, Sokoróaljai, Soproni és Tószigetcsilizközi).
Az 1950-es járásrendezés során, június 1-jén valamennyi járás elnevezését a székhelyéhez igazították, a Pannonhalmi járás pedig beolvadt a Győri járásba, ennek következtében a tanácsrendszer bevezetésekor Győr-Sopron megye hat járásra oszlott (Csornai, Győri, Kapuvári, Mosonmagyaróvári, Soproni és Téti).
Ezt követően 1983-ig a hatból két járás szűnt meg: a Téti (1954-ben) és a Kapuvári (1969-ben). A járások megszűnésekor, 1983 végén tehát a megyéhez négy járás tartozott (Csornai, Győri, Mosonmagyaróvári és Soproni).
Városok 1950–1983 között[szerkesztés]
Az 1950-es megyerendezéskor Győr-Moson megyéhez egy megyei város tartozott, Mosonmagyaróvár. Ezen kívül a két megyeszékhely, Győr és Sopron törvényhatósági jogú város volt, így nem tartoztak a megyékhez, hanem külön közigazgatási egységeket alkottak. Mivel a törvényhatósági jogú városi jogállás 1950. június 15-én megszűnt, Győr és Sopron attól kezdve Győr-Sopron megyéhez tartozott.
1983-ig még két település szerzett városi rangot a megyében: Kapuvár (1969-ben) és Csorna (1971-ben), így 1983-ra a városok száma ötre nőtt.
A tanácsok megalakulásától 1954-ig Győr és Sopron közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város volt, Mosonmagyaróvár pedig közvetlenül a járási tanács alá rendelt városként a Mosonmagyaróvári járáshoz tartozott. 1954 és 1971 között a megye valamennyi városának jogállása járási jogú város volt.
Győr 1971-ben, a harmadik tanácstörvény hatálybalépésével megyei város lett, ami azt jelentette, hogy a megyéhez tartozott, de bizonyos kérdésekben a többi városnál nagyobb önállóságot élvezett. A többi város rangja egyszerűen város lett.
Városkörnyékek 1969‑1983 között[szerkesztés]
Kapuvár volt (Hatvan mellett) a városkörnyéki közigazgatás bevezetésének "kísérleti terepe" 1969-ben. A megszüntetett Kapuvári járás községeinek nagy részét a Csornai és a Soproni járásokhoz osztották be, négyet azonban az egyidejűleg várossá alakított Kapuvár tanácsa alá rendelték. Ez nem jelentette a községek városhoz csatolását, mivel a községekben tovább működtek a helyi tanácsok, az itt korábban megválasztott járási tanácstagok viszont Kapuvár városi tanácsának tagjaivá váltak, ennél fogva az tulajdonképpen a város és a községek közös tanácsává vált. Ez a modell az 1971-ben a részben az itt szerzett tapasztalatok alapján megalkotott harmadik tanácstörvény alapján megszűnt. A városkörnyéki igazgatás ettől kezdve csupán a hivatali szervezetek közötti kapcsolatot jelentette, a községek képviselete a városi tanácsi testületben megszűnt.
1971 és 1983 között Győr-Sopron megye városai közül további három körül alakult városkörnyék: a Mosonmagyaróvári és a Soproni 1977-ben, a Csornai pedig 1981-ben. Ezek mindegyike csak a városhoz legszorosabban kapcsolódó községeket foglalta magába és mindhárom város járási székhely maradt 1983 végéig.
Városok és városkörnyékek 1984‑1990 között[szerkesztés]
1984. január 1-jén valamennyi járás megszűnt az országban. Bár a reform előkészítése során felmerült, hogy egyes egykori járási székhelyeket (Pannonhalma, Tét) városi jogú nagyközséggé nyilvánítsanak, erre végül nem került sor. A megyében a megszűnő járások községeit az addigi járásszékhelyek városkörnyékeihez csatolták, illetve a Csornai járás egyes községeit a Kapuvári városkörnyékhez. Miközben az országban 1984-1990 között a városok száma másfélszeresére nőtt, itt 1990-ig nem került sor újabb várossá nyilvánításra, így Győr-Sopron (Baranya mellett) 1990-re az ország legkevesebb, csupán öt várossal rendelkező megyéje lett.
Közigazgatás[szerkesztés]
Kistérségek[szerkesztés]
Győr-Moson-Sopron megye kistérségei
(területi beosztás: 2007. szeptember 25., terület és lélekszám: 2007. január 1.)[3]:
| Kistérség neve | Székhelye | Terület (km²) |
Lélekszám (2007. január 1.) |
Település |
|---|---|---|---|---|
| Csornai kistérség | Csorna | 598,78 | 34 904 | 34 |
| Győri kistérség | Győr | 742,54 | 178 582 | 27 |
| Kapuvár–Beledi kistérség | Kapuvár | 362,72 | 23 955 | 18 |
| Mosonmagyaróvári kistérség | Mosonmagyaróvár | 930,69 | 73 529 | 27 |
| Pannonhalmai kistérség | Pannonhalma | 320,59 | 16 981 | 18 |
| Sopron–Fertődi kistérség | Sopron | 877,19 | 95 470 | 40 |
| Téti kistérség | Tét | 375,59 | 19 246 | 19 |
Gazdaság[szerkesztés]
A megye legnagyobb nyereségű cégei a 2006-os adózott eredmény szerint (zárójelben az országos toplistán elfoglalt helyezés) 1.Audi Hungária Motor Kft. (3), 2. Észak-dunántúli Áramszolgáltató Zrt. ( 60), 3. Rába Futómű Kft. (70).
A megye mezőgazdaságában a táj kedvező adottságai, fekvése és klímája következtében jelentős a szőlő- és bortermelés. Már a pannonhalmi apátság alapítólevelében is szó esik a szőlőtermelésről, ami megélhetést jelentett a szerzetesek számára.
Kultúra[szerkesztés]
A győri kultúra alapja a barokk, mivel ekkor épült itt a legtöbb épület, amely ma is megmaradt. Többek között a győri vár, és az egész Széchenyi tér is tele van ilyen épületekkel. Ez a díszes, és csillogó stílus bevonja szinte azegész belvárost. Ma azonban már nem túl sokan dolgoznak barokk dolgokkal, de hiszen ez érthető is, mégsem az 1600-as években él a világ. Ma már olyan a kultúra, mint egy szokásos városé, rendezvények nagy halmazával. Akik nyáron szeretnének valami érdekeset megtekinteni, azoknak rendelkezésére áll a Győri Nyár fesztiválsorozat, amelyben a legkülönbözőbb rendezvényeket is megtalálhatja az érdeklődő. De ettől függetlenül máskor is vannak programok, de azokért külön érdeklődni kell, nincsenek annyira beharangozva, nyitott szemmel kell járni az utcákon. Lásd még:
- barokk kor
- Győr-Moson-Sopron megyei múzeumok listája
- Győr-Moson-Sopron megyei kulturális programok listája
Turizmus[szerkesztés]
A megye fő turisztikai vonzerejét a számtalan értékes műemlék, Győr és Sopron történelmi hangulatú belvárosa, a kisvárosok és falvak barokk templomai, kastélyai, valamint a nagy hagyományú borkultúra jelenti. Sokan keresik fel a barokk stílus gyöngyszemének tekintett fertődi Esterházy-kastélyt és a magyarság egyik nemzeti zarándokhelyének számító nagycenki Széchenyi-kastélyt. Különleges értéket képvisel a Pannonhalmi Bencés Főapátság és a Fertő-táj, amelyek a világörökségi listán is szerepelnek.
Győr-Moson-Sopron megye területén a turisztikai látnivalók többsége a nagy-, és kisvárosi településeken vagy azok közelében találhatók meg. A kisebb községekben ugyanakkor a falusi vendéglátás a békés, nyugodt kikapcsolódás lehetőségét, illetve a ”magyaros vendégszeretet” kínálja. Jó példaként említhető az alig pár száz lakosú Ravazd a Sokorói-dombság lábánál, a Győrből a Balatonra vezető út mentén. A hagyomány szerint IV. Béla 1241-ben a tatárok elől menekülve, megpihent itt, s ahol a kardját leszúrta, forrás fakadt. A lakosság megőrizte a hagyományt és a forrás fölé 1792-ben építményt emelt. Rajta márványtábla őrzi az eseményt. Rövid sétával egy kis helyi múzeum, illetve egy útszéli vendéglő érhető el. Dicséretes példája annak, hogy a táj adta, ember teremtette értékegyüttes, hogyan teremti meg az itteni térség turisztikai vonzerejét, illetve kuturális programok lehetőségét.
Győr-Moson-Sopron megye nem csak történelmi értékekben és táji szépségekben, hanem ízekben is gazdag. A térség messze földön híres szakácskultúrája sok régi ízt is megőrzött és a mai éttermek asztalára is beemelt. Talán sehol sem olyan jogos, mint ebben a megyében a „történelmi” jelző, annak ellenére, hogy a Sokoró-Pannonhalmai kistérség tíz szőlőtermelő települését csak 1990 óta sorolják a borvidékek közé. A szőlőtermesztés első írásos említése a Pannonhalmi Apátság alapítólevelében olvasható. A borászat mindig meghatározó szerepet játszott a rend gazdaságában. Sopron életében is mindig meghatározó volt a bor. 1297-ben III. András szabadalomként adta a városnak a borkereskedelem jogát. 1333-ban Károly Róbert meghagyta a határszéli ispánoknak, hogy „a soproni polgárokat amidőn saját boraikat szállítják, útjukban ne zaklassák”. A két borvidék egyre nagyobb szerepet kap a megye turizmusában. Egyre többen várják a pincelátogatásra, borkóstolásra az ideérkezőket. Az évente visszatérő rendezvények, borversenyek, szüreti mulatságok pedig messzi földre elviszik hírét a vidék finom borának.
A megyében számos védett természeti érték is található. Van, amelyik nagyobb összefüggő területet alkot. Ilyen a Fertő vagy a Hanság, és a térség hajdani természetes állapotát őrző további természetvédelmi területek, például a Szigetköz erdei és nádasa. A megyének számos olyan természeti értéke is van, amely emberi kéz munkája, mint a kastélyparkok vagy arborétumok. Vannak, amelyek várostól távol találhatók, és van olyan, amelyet körülölel egy település.
Győr-Moson-Sopron megye turisztikai vonzerejéhez hozzájárul az itt élők leleménye és szorgalma. A természeti és a történelem adta lehetőségek a zene és a sport, az előadó-művészet és a tánc sok-sok programa egészíti ki. Széles a választék a lelkes amatőröktől a világhírű együttesek méltán híres produkciójáig a nagyvárosok terein vagy a kis falvak kicsi templomaiban. A Dunántúl egész nyugati felére jellemző, hogy a kulturális rendezvények és szabadidős lehetőségek szervesen illeszkednek a régió mindennapi életébe.
Lásd még:
- Győr-Moson-Sopron megye turisztikai látnivalóinak listája
- A Sokorói-dombság látnivalói
- Nyugat-Dunántúl turisztikai régió
Települései[szerkesztés]
Megyei jogú városok[szerkesztés]
Városok[szerkesztés]
(Népesség szerinti sorrendben, a KSH adatai alapján)
- Mosonmagyaróvár 32 493 fő (2011. jan 1.)[6] +/-
- Kapuvár 10 389 fő (2010. jan 1.)[7] +/-
- Csorna 10 663 fő (2010. jan 1.)[8] +/-
- Jánossomorja 5911 fő (2010. jan 1.)[9] +/-
- Tét 3976 fő (2010. jan 1.)[10] +/-
- Fertőszentmiklós 3850 fő (2011. jan 1.)[11] +/-
- Pannonhalma 3917 fő (2010. jan 1.)[12] +/-
- Fertőd 3453 fő (2010. jan 1.)[13] +/-
- Beled 2657 fő (2010. jan 1.)[14] +/-
Községek, nagyközségek[szerkesztés]
Lábjegyzet[szerkesztés]
- ↑ lakosság KSH (magyar nyelven) (xls). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2010. augusztus 12.)
- ↑ Bács-Kiskun megye 8297 km²
- ↑ Magyarország kistérségeinek listája
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve 2012 (magyar nyelven) (PDF). KSH, 2012. január 1. (Hozzáférés: 2012. szeptember 10.)
- ↑ Magyarország Helységnévtára, 2012 (magyar nyelven). KSH, 2012. január 1. (Hozzáférés: 2013. január 1.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2011 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2011. január 1. (Hozzáférés: 2011. augusztus 24.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2011 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2011. január 1. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
További információk[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Kisokos (Magyarország első számú információs és reklámkiadványa) – Országos Turisztikai Melléklet. Budapest, Tourinform, 2006
- Az 500 legnagyobb nyereségű hazai cég, HVG 2008 01 12.
- http://www.nepszamlalas.hu/hun/egyeb/hnk2007/tablak/load1_2.html
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
|
|||||||||||||||||

