Arborétum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A püspökszentlászlói arborétum
Arborétum, Agostyán

Az arborétum egyfajta botanikus kert, amiben főként fákat és cserjéket mutatnak be. A növényállomány jellemzően nem homogén: akár kis területen is számtalan faj nő. Többféle céllal alakítják ki:

  • ritka, máshol honos fajok bemutatása
  • veszélyeztetett fajok megmentése
  • tudományos vizsgálatok
  • oktatás
  • esztétikai, díszítő célok

Arborétumok Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hazánkban az alábbi településeken és helyszíneken találhatóak arborétumok:

Agostyáni arborétum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Agostyán és Tardos települések között található, a Gerecse hegységben. Telepítését 1912-ben kezdte el gróf Eszterházy Móricz. Területe 31 hektár.

Alcsúti arborétum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alcsútdoboz területén található arborétum kialakítása 1825-ban kezdődött, alapítása József nádor nevéhez fűződik. 1870 után a kert jelentősen megújult, ekkortájt sok fenyőfajt telepítettek a recski arborétumot is alapító Jámbor Vilmos főkertész irányításával. Jelenlegi területe 40 hektár, legfőbb látványossága az ország legszebb hóvirágmezője, amely 2 hektárnyi területen van beültetve különféle alfajokkal.

Avasi arborétum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miskolc közepén, az Avas lábánál fekszik. Létrehozása 1986-ban kezdődött, Dr. Adorján Imre főorvos kezdeményezése nyomán. Hazánk egyik legjelentősebb tűlevelű gyűjteménye itt található. A lombos fák bemutatására szolgáló kertrészt 1995-ben kezdték el telepíteni.

Bábolnai arborétum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20 hektáros terület betelepítését 1965-ben kezdték el azzal a céllal, hogy Bábolna területén egy esztétikus, kulturált zöldterületet alakítsanak ki. 1992-ben helyi jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánították.

Budafai arborétum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az arborétum Zala megye déli részén, a Bázakerettye és Kiscsehi között út mellett fekszik. Kialakítását 1959-ben kezdték el, részben tudományos, részben gyakorlati céllal (hazánkban nem honos fajok vizsgálata erdészeti szempontokból). Jelenlegi területe 48 hektár.

Erdőteleki arborétum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A heves megyei Erdőtelek községben található arborétum kialakítását 1895-ben kezdte el Dr. Kovács József egyetemi tanár. 1950-ben a területet országos jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánították.

Folly arborétum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Badacsonyban található kert kialakítását Dr. Folly Gyula pécsi orvos kezdte el az 1900-as évek végén. Célja a Balaton vidékének klímáját és a szárazságot is jól tűrő fajok összegyűjtése volt. Az arborétumot az 1980-as évek közepén bekerítették, hogy megakadályozzák a vad- és lopáskárokat. 1997 óta fokozottan védett, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része. Az arborétum területe a kapcsolódó erdőkkel együtt körülbelül 5 hektár.

Jámbor Vilmos arborétum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mátra keleti részén, Recsktől mintegy 2 km-re fekszik. Heves megye egyik legjelentősebb erdei arborétuma. Létrehozása Jámbor Vilmos főkertész nevéhez fűződik, aki az 1800-as évek végén hozta létre csemetekertjét, illetve fagyűjteményét. 1975 óta védelem alatt álló terület.

Jeli arborétum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jeli arborétum a rododendronok virágzása idején (május)

A Kám község déli határában található arborétumot 1922-ben kezdték kialakítani, létrehozója gróf Ambrózy-Migazzi István, aki a felvidéki Malonyán is létesített arborétumot. Területe több mint 100 hektár. Legjelentősebb látványossága a rododendronok gyűjteménye.

Gödöllői arborétum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gödöllő közelében fekvő arborétumot 1902-ben alapították. 190 hektárnyi területen, azzal a céllal, hogy a homokos, alföldi területek fásítására alkalmas fafajokat honosítsanak meg benne. A József főherceg nevét viselő liget telepítését 1914-re fejezték be, s a húszas, harmincas években Magyarország legjelentősebb növénykertjeként tartották számon. A II. világháború az arborétum faállományában is súlyos károkat okozott. 1960-tól az Erdészeti Tudományos Intézet munkatársai nagyszabású telepítési programba kezdtek, amelynek eredményeként ma már 110 nyitvatermő és 650 lombos fafaj, illetve alfaj vagy változat található meg itt. Az intézmény jelenleg 350 hektárnyi területen működik. Ennek 90%-a erdészeti kutatási célokat szolgál, 10%-a park jellegű.

Kámoni arborétum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szombathelyen található arborétum építése az 1860-as években kezdődött el, de a tervszerű kertépítés csak az 1890-es években indult meg. Területe 27 hektár, melyen mintegy 2500 fa- és cserjefaj található meg. A fenyőnemesítés egyik fontos kutatóbázisa és az oktatásban is jelentős szerepet tölt be.

Kecskemét arborétum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelenleg 62 hektáron elterülő kecskeméti arborétum kialakítását 1986-ban kezdték el. Az első fázisban őshonos fajokat telepítettek (kocsányos tölgy, nyárfa, kőris, juhar, szil), később fokozatosan láttak hozzá az egzóták ültetéséhez. Az arborétum területén egy 1718-ban épült kápolna áll.

Kőszeg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2,6 hektáros Chernel-kert legértékesebb fái a kínai aranyfenyők, amik mellett áll itt néhány hatalmas luc- és jegenyefenyő, atlaszcédrus és andalúziai jegenyefenyő is.

Nyíri arborétum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország eddigi legfiatalabb arborétuma 1995-ben alapult.

A Nyíregyháza – Sóstóhegy és Nyírpazony – Kabalás határán található 2,4 hektáros gyűjteményes kert elsősorban hazai fásszárú növényfajokat hívatott összegyűjteni, bemutatni és a Nyírségre jellemző lágyszárú növényeket megóvni. A telepítések során különböző, Kárpát-medencére jellemző növénytársulásokat alakítottak ki: tölgy-kőris-szil liget, nyáras-borókás, magas sásosok és zsombékosok, Nyírségi mészkerülő homokpusztagyep, Nyírségi gyöngyvirágos tölgyes, Nyírségi pusztai tölgyes, bokorfüzesek és puhafaligetek (fehérnyár-liget, fehér fűz-liget).

A hazai növényfajok mellett díszfák és idegen tájak fái, cserjéi is helyet kaptak a kertben, mint különlegességek. Az arborétum egyes részeit sövénysorok különítik el egymástól.

Pécs[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Malomvölgyi Arborétum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pannonhalmi Bencés Főapátság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Püspökladányi arborétum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Püspökladányban található arborétum telepítésének első fázisa 1954 és 1962 között zajlott. Az elültetett növények főként a kámoni, a szarvasi és a tiszaigari arborétumból származott. 1978-tól kezdve az arborétumot bővítették, főleg a díszfák telepítését előtérbe helyezve. A kert jelenlegi területe 8 hektár.

Püspökszentlászló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sárvár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fertő-Hanság Nemzeti Park egyik arborétuma.

Szarvas[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hazánk egyik legnagyobb és legjelentősebb élőfajgyűjteményének számít, ahol száz évet megélt mocsárciprusokat, mamutfenyőket is láthatunk. Terület: 82 ha.

A Hármas-Körös legnagyobb holtága mentén elterülő 82 ha területen 5 fás növénygyűjtemény található: Törzsültetvény és faiskola, Parkerdő, Mitrowssky-kert, Konyhakert, Pepi-kert. Ezek között a legértékesebb a ma is látogatható legidősebb, a gróf Bolza Pál telepítette világhírű, több mint 100 éves „Pepi-kert”. A fák ültetése itt az akkor még élő folyószakasz mentén elterülő, mintegy 35 ha területű „liget és fás legelő” magasabban fekvő részén kezdődött, amelyet nem öntöttek el a gyakori áradások. A folyószabályozás befejeztével ezek megszűntek és megindulhatott a telepítés a mélyebben fekvő részeken is. Az 1890-es évek végére már láthatók voltak az „angol kert” körvonalai: a kert határát is jelző védőerdősávok és a kisebb-nagyobb tisztásokat körülvevő fás ligetek, erdőcskék. A kertje jövőjét féltő alapító annak felügyeletét 1943-ban az államra bízta, s a kertet még abban az évben védetté nyilvánították! Ma Országos Jelentőségű Természetvédelmi Terület (TT). Az államosítást követően az Arborétumnak számos gazdája volt. 1985-ben a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem keretében önálló intézetté alakították. Ma a jogutód Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karának felügyelete alatt működik. A sokéves fejlesztés eredményeként a gyűjteményekben ma 1600 fa- és cserjeféle, valamint -változat található. Ezen túl 250 lágyszárú növényfajt, 211 féle kalapos gombát is felleltek. Az újabb vizsgálatok eredménye szerint a 415 feltárt fajjal igen gazdag a rovarvilág, több mint 100-ra tehető a madárfajok száma, de számos más állatfaj is jól érzi itt magát. Időközben egyre kedvezőbbek lettek a belső klimatikus viszonyok, ezért folyamatosan gyarapodott az egész növény- és állatvilág, s a kert a környezetétől eltérő, új élőhellyé vált! Az utóbbi időben nemcsak a gyűjtemények száma, de azok növényállománya is gyarapodott, és helyreállt a kert eredeti térszerkezete is. Az elmúlt években tapasztalt belvíz újabb megjelenésének megakadályozása és a növényállomány idős egyedeinek pótlása, valamint további gyarapítása érdekében napjainkban kiterjedt munka folyik a kertben. Ebben a varázslatos „tájképi kert”-ben évente több mint 60 ezer látogató gyönyörködik. A Szarvasi Arborétum az egyetem részeként nem csak a terület kezelője és gondozója, de egyéb sokoldalú feladatot is ellát. A kutatás (a törzskönyvezett növényekből álló génbank fenntartása, dendrológiai és ökológiai feltáró munka), a termelésfejlesztés és közművelődés mellett országos fenyőtörzsültetvény, dísznövénytermesztés és értékesítés is folyik. A számos feladat közül a legfontosabb az esztétikai értékek megőrzése és fejlesztése, a kert minél kedvezőbb formában történő bemutatása. Az Arborétumban az egész tevékenység a védetté nyilvánító határozat szellemében folyik: „Felbecsülhetetlen az az érték, amit ez az arborétum klimatizálódott fafajaival természettudományi, erdő- és kertgazdasági szempontból jelent, s ezért a fenntartása és továbbfejlesztése érdekében minden lehetőt el kell követni.” A kert megőrzése és további fejlesztése esetén itt sokak számára bemutatható és tanítható az a felismerés, hogy az ember nemcsak elpusztítani tudja a környezetét, de a természeti törvények tiszteletben tartásával képes új természeti alkotásokat létrehozni és fenntartani is!

Szeleste[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szelestén, a Festetich-kastélyt körülölelő 13 ha-os arborétum kialakítását Festetits Andor kezdte meg 1872-ben, majd 1910-től báró Baich Mihály folytatta a tervszerű kertépítést. Az első fenyők a Bécsi Világkiállításról kerültek az arborétumba, majd Hollandiából és Németországból hoztak további növényeket. Az arborétum 1952 óta természetvédelmi terület.

Az arborétumban megtekinthető növények: szelestei ezüst hárs, kislevelű hárs, sáfrány, szellőrózsa, kankalin, liliomfa, gyantás cédrus, hasogatott levelű bükk, turbánliliom, keleti lucfenyő, hosszútűs erdeifenyő, tengerparti jegenyefenyő, hemlokfenyő, görög jegenyefenyő, hegyi mamutfenyő, óriástuja, szillevelű gumifa, törpefenyő, kínai varázsmogyoró, mátrai ősjuhar, fűzlevelű tölgy, festő tölgy, libanoni tölgy

Tiszaigar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az arborétum alapjait Széky Péter földbirtokos és hadmérnök rakta le még az 1870-es évek elején, amikor itt a Tisza egyik feltöltődött medrében két holdas sétakertet létesített.

Munkáját fia folytatta, aki - egy nyomtatott árjegyzék tanúsága szerint - itt már faiskolát is működtetett, amelyben díszfákat és cserjéket neveltek. Munkáját Bolza Pál a szarvasi arborétum egyik megteremtője is segítette, aki ifjabb Széki Péternek barátja és egyben növény-cseretársa is volt.

A park a későbbiekben egészen a 2. világháborúig fokozatosan fejlődött. Bár károsodás nem érte, a béke első öt évében nagyon leromlott.

Az arborétumban ma 17 tölgyfaj él, de megtalálható itt a nagylevelű liliomfa, ámbrafa, gránátalmafa is, de a mocsárciprusoknak is valóságos erdeje található itt.

Tiszakürt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tuzson Arborétum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nógrád megyében, a Tar községtől mintegy 4,5 km-re található, 3,5 ha területű Tuzson Arborétumban főleg örökzöldek láthatók. Itt nő Nógrád megye egyetlen atlaszcédrusa.

Vácrátót[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vácrátóti kertről az első említés 1827-ből, a Géczy család 1846-ig tartó földbirtokosságának idejéből származik. Valószínűleg egy egyszerű, átlagos angolkert lehetett itt, a Sződ-Rákos patak baloldali völgybevágódásának lankáin, olyan mint a többi közép nemesi kastély parkja a XIX. század elején. Az 1842-es katonai térképen már jól látható a kert kacskaringós útrendszerrel, tóval, tisztásokkal, nagyjából a mai kert méretének megfelelően.

Többszöri tulajdonosváltást követően 1871-ben döntő esemény történt a kert története szempontjából, Vigyázó Sándor vásárolta meg a birtokot összes felszerelésével, állatállományával, ingóságaival együtt. A nagyműveltségű birtokos nagyon szerette a természetet is, fiatal korában végig látogatta Nyugat-Európa számos jelentős parkját. Rátóti kastélykertjének átalakítására a legjobb hazai kerttervezőt, a József főhercegnek is dolgozó, hírneves Jámbor Vilmost hívta meg. Néhány évtized alatt Band Henrik főkertész irányítása mellett, óriási költségekkel létrejött a kor stílusának megfelelő kert, pontosan a mai kert kiterjedésén. Ennek stíluselemeit (tagolt felszín, tórendszer, mesterséges vízesés, tágas tisztások, nagy nyiladékok szélükön különleges színű vagy alakú fákkal stb.) és a múlt felé forduló, historizáló életérzést kifejező kerti építményeket (vízimalom, műrom, sziklaalagút) mindmáig láthatjuk.[1]

Vép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zalaegerszeg - Csácsi arborétum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zirc[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]