Karva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karva (Kravany nad Dunajom)
Karva03.JPG
A mezőgazdasági szakközépiskola épülete (Szarvassy-kastély)
Karva címere
Karva címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Komáromi
Rang község
Első írásos említés 1245
Polgármester Duka Gábor
Irányítószám 946 36
Körzethívószám 045
Népesség
Teljes népesség 748 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 47 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 112 m
Terület 15,90 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Karva (Szlovákia)
Karva
Karva
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 45′ 51″, k. h. 18° 28′ 59″Koordináták: é. sz. 47° 45′ 51″, k. h. 18° 28′ 59″
Karva weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Karva (szlovákul Kravany nad Dunajom) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban. Közigazgatási területe 15,9 km².

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Párkánytól 20 km-re nyugatra, Komáromtól 29 km-re keletre a Duna bal partján fekszik. Komárom–Párkány szakaszon a legjobb átkelőhely itt volt a Dunán. Keletről Muzsla, északról Búcs, délnyugatról Dunamocs, délről Süttő és Lábatlan községek határolják; a Komáromi járás legkeletebbi községe.

Karvát érinti a Komárom-Párkány közötti 63-as főút, mellékút köti össze Búccsal. A falutól északra fekvő Szarvasi- (Sarvaš), Láng- (Langov majer) és Mária-majorok is hozzá tartoznak közigazgatásilag.

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karván hosszú ideje fészkelnek gólyák. 2012-ben 3, 2013-ban 4 fiókát számláltak a költési időszakban.[2]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területe már az őskorban is lakott volt. Neolit kori kultúra kerámiás településének nyomai találhatók a környéken, de területén római kori település is állt. A mai települést 1245-ben "Korva" néven abban az oklevélben említik először, melyben Köbölkúti Péter itteni birtokát Miklós mesternek adja el. Ő a későbbi birtokos Karvai család első ismert tagja. 1300-ban Csák Máté hívei fosztották ki a falut. 1303-ban Karvai Miklós a birtokosa.

1312-ben "Korava", 1352-ben "Keroua" alakban említik. A következő századok alatt számos nemesi családnak voltak birtokai a községben. A mohácsi csata után teljesen elpusztult, a század közepén telepítették be újra. Az 1664. évi török adóösszeírásban 20 adófizető háztartást és 34 adófizetőt számláltak a faluban. A 17. század végén a falu újra elpusztult és csak a török hódoltság után a 18. század elején telepítték be újra. 1699-ben a Duna itteni szakaszán két vízimalmot is említenek.

1707-ben a császári csapatok a falu mellett vertek szét egy kuruc sereget, Karvát pedig felgyújtották. 1711-ben pestisjárvány pusztított. 1715-ben mindössze 11 háztartás volt a községben. 1755-ben az egyházi vizitáció 255 lakost említ (ekkor még pusztaként említik). A 18. században többször okozott károkat földrengés a településen. 1787-ben 39 házában 281 lakos élt. 1828-ban 49 háza és 417 lakosa volt. Lakosságának hagyományos foglalkozása volt a mezőgazdaság, halászat, és a malomipar.

Az 1830-as években kis cukorgyár is üzemelt itt. Fényes Elek 1851-ben így írja le a községet: "Karva. Esztergom, most Komárom vármegyében cúriális magyar falu, a Duna bal partján, Esztergomtól 2 1/2 mérföldre: 385 katolikus és 15 zsidó lakos. Díszesítik a földes uraságok szép lakházai gyönyörű gyümöl­csös kertjei. Homokos földje van, juhtenyésztésre kedvező. Bora és malmai vannak." 1876-ban árvíz pusztított.

Karva híres volt az itt termesztett szőlőről, dohányról és dinnyéről. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. A községben 1953 óta kertészeti és mezőgazdasági szakközépiskola (eredetileg szakmunkásképző) működik. A szocializmus idején állami gazdaság működött itt, mely 1200 hektáros gyümölcsöst birtokolt. 2006 nyarától Karva és a Duna magyarországi oldalán fekvő Lábatlan közt kishajó járat közlekedik.[3]

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 957, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

2001-ben 789 lakosából 639 magyar és 138 szlovák nemzetiségű volt.

2011-ben 748 lakosából 554 magyar, 146 szlovák, 8 cseh, 3 morva és 35 ismeretlen nemzetiségű volt.[4]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korábban meghatározó állami gazdaság megszűnte után magas munkanélküliség alakult ki, a Mária Valéria-híd megnyitása után ez az állapot megszűnt, a lakosság nagy része a Duna túlpartján talált munkát. 2008-ban 25-en dolgoztak Lábatlanban. A mezőgazdaságban meghatározó szerepet játszik a gyümölcstermesztés. Az idegenforgalom is nagy jelentőséggel bír, a Duna-parton fürdőzésre, horgászásra és csónakázásra is lehetőség nyílik. 2008-ra elkészült a Duna-menti kerékpárút Karva és Dunamocs közti szakasza (az Eurovelo 6 európai útvonal részeként) is.

Oktatás, kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A faluban magyar nyelvű óvoda és kisiskola működik, 2008 tavaszán előbbit 19, utóbbit 14 gyermek látogatja.
  • Az Egyesült Kertészeti és Mezőgazdasági Szakközépiskolának 2008-ban 157 tanulója volt (fénykorában 320-an látogatták). 1953 szeptemberében négy szakon indult meg az oktatás: kovács-, bognár-, növénytermesztés, állattenyésztés. 1982 óta az oktatás érettségivel végződik. A rendszerváltás előtt 80 hektáron gazdálkodó intézmény tangazdasága 14 hektárra csökkent. A hagyományos mezőgazdasági szakok háttérbe szorultak, előtérbe került a virágkötészet, az asztalos és a szakácsképzés.
  • Számos polgári társulat, egyesület működik Karván: a Korava Társulás nyári képzőművészeti táborokat szervez, a Vitis borászati társulás borversenyeket. A helyi rendezvények közül a hídverő napokat, a búcsút és a májusfaállítást kell megemlíteni. 2007-ben hagyományteremtő céllal első ízben rendezték meg a falusi olimpiát.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katolikus templom
  • A Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1232-ben épült késő román stílusban. A 18. században barokk stílusban építették át. 1936-ban megújították. Régi fa haranglába a 18. században épült, 1926-ban újat építettek helyette.
  • Karvát a kastélyok falujának is szokták nevezni, mindig is több földesúrnak voltak itt tulajdonrészei.
    • A 19. század második felében épült az a kastély, melyet Láng Gusztáv budapesti gyáros 1908-ban szecessziós stílusban alakíttatott át. Jelenleg a szakmunkásképző iskola diákotthona. Értékes kastélypark veszi körül.
    • Szarvassy-kastély a 18. század második felében épült, 1894-ben Szarvassy Sándor romantikus stílusban építtette át, ma a mezőgazdasági szakközépiskola működik benne.
    • A Kosztics család a 18. század végén épúlt kúriája a Duna partján fekszik, 1904-ben bővítették, 1935-től a Hroššo család tulajdona volt. A tervek szerint épületében idegenforgalmi központot létesítenek.
    • Kuzmik-kastély 1908-ban épült szecessziós stílusban, 1938-ban korszerűsítették.
    • Botka-kúria 1880 körül épült, ma egy mezőgazdasági farm területén áll.
  • A dunai töltésen található Nepomuki Szent János kőszobra (1843), a második világháború áldozatainak emlékműve (1992) és a Mária-házikó (1930-as évek).
  • A Bottka-majorban egy képoszlop található Szűz Mária képével (1916).
  • Út menti kereszt (20. század eleje) a Jézuska-parton.
  • A Duna-parton álló, a község címerével díszített kopjafát 2004-ben állították Szlovákia EU-csatlakozásának emlékére.
  • A Rákóczi-felkelés emlékművét (Nagy Mátyás kőfaragó és Nagy János szobrász alkotása) 2008. június 11-én avatták fel a katolikus templom melletti parkban.[5]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dikácz Norbert 2005: A karvai öreg temető síremlékei. In: Tóth Imre (szerk.): A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma 2005. évi értesítője. Komárom, 45-91.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Karva témájú médiaállományokat.