Ekel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ekel (Okoličná na Ostrove)
Okoličná na Ostrove2.JPG
Községi hivatal
Ekel címere
Ekel címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Komáromi
Rang község
Polgármester Fekete Ivett
Népesség
Teljes népesség 1521 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 51 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 113 m
Terület 29,89 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ekel  (Szlovákia)
Ekel
Ekel
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 48′ 19″, k. h. 17° 55′ 15″Koordináták: é. sz. 47° 48′ 19″, k. h. 17° 55′ 15″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Református templom

Ekel (szlovákul Okoličná na Ostrove) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ekel az Alsó-Csallóközben, Nagymegyertől 13 km-re délkeletre, Komáromtól 18 km-re északnyugatra fekszik, a Csallóköz keleti részén. 2 km-re délre halad el a falutól a Pozsony-Komárom közötti 63-as főút és a vasútvonal (állomás). Határában húzódik a Komáromi-főcsatorna.

Keletről Csallóközaranyos, délről Nagykeszi, nyugatról Nemesócsa, északkeletről Megyercs községek határolják. Mellékutak kötik össze Margitmajoron és Violínon keresztül Megyerccsel (9 km), valamint Eklipusztán keresztül Nagykeszivel (6 km). Burkolt mezőgazdasági út vezet Csallóközaranyosra.

Ekel két településrészből áll: Ekel és Margitmajor (Štúrová). Ezenkívül Tulipán, Viharos, Ekelirétek (Okoličná-Lúky) és Margita tartoznak hozzá.

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ekelen 3 gólyafészket tartottak számon, ebből ma két fészek van, de költésről nincs adat. 2009-ben rakták át az egyik gólyafészket a Piritóhoz, amióta nem volt benne költés. 2012-ben pedig épült egy újabb fészek, de szintén nem költöttek benne. 2013-ban volt költés, de a fiókák elpusztultak.[2]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1220-ban a Váradi Regestrumban Ecl néven említik először, majd 1229-ben Ekly néven szerepel oklevélben. Temploma 1397-ben már állt. A Dorottya- és Szántó-érből előkerült hajófenék-maradványok arra utalnak, hogy a középkorban hajózható víz folyt Ekelen, feltehetőleg a medrét sokszor változtató Duna egyik ága [3] Lakói 1550 körül reformátusok lettek, de az ellenreformáció hatására később nagyrészt rekatolizáltak, Száki János ekeli református lelkész az ellenreformáció áldozatává vált. A máglyahalálra ítélt vértanú feletti ítéletet 1672. szeptember 1-jén Komáromban, a Szentháromság–szobor előtti téren hajtották végre. 1763-ban földrengés, 1783-ban és 1789-ben árvíz; 1785-ben, 1786-ban tűzvész pusztított a faluban. 1787-ben 78 háza és 661 lakosa volt Ekelnek. 1819-ben és 1823-ban, majd 1827-ben és 1838-ban ismét tűzvész pusztította Ekelt. 1827-ben a tűz gyújtásával az Aranyosra költözött ekeli Szigethy Gábort vádolták, akit emiatt agyon is ütöttek.[4] 1840-ben 829 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdaságból éltek. A község az érsekségi nemesi székhez tartozott, s így az idők folyamán több kiváltságot élvezett.

Vályi András szerint "EKEL. Elegyes falu Komárom Vármegyében, birtokosai Hajnal, és más Urak, lakosai katolikusok, a’ Szent Mártonhegyi Benediktinus Apáturság leg többet bírt benne, fekszik Csicsótól fél mértföldnyire, Érsek Lélnek filiája, határja közép termékenységű." [5]

Fényes Elek szerint "Ekel, magyar falu Komárom vgyében, a hajdani Andrásháza helységgel összeolvadván, fekszik a Csalóközben, Olcsa, Megyeres, Fel-Aranyos puszta, Keszi, Szántó, Róczháza közt, Komáromhoz 2 mfd. távolságra. Határa 6935 hold, mellynek harmada szántóföld, harmada kaszálló, harmada legelő, de van 20 holdnyi szőleje, melly 4–500 akó eltartható jó zamatu bort és gyümölcsöt terem. Földje csak kis részben homokos és szíkes, nagyobb részt minden gabonanemet bőven megtermő fekete agyag. Legelőjén sok mocsáros és lapályos hely van. Népessége 798 lélek, kik közt 418 reform., 355 r. k., 5 zsidó, 92 nemes család fő. Mind a reformátusok, mind a katholikusok saját anyatemplomot és iskolát birnak. A reformátusok papja jelenleg a többször koszoruzott magyar academiai rendes tag Hetényi János. Birják: Milkovics, Zámory, Csorba, Pázmány, Csontos, Csepy, Gerdenics, Nagy, Szigethy, Sárközy, Hollósy, Domonkos, Lély, Somody, Kovácsi, Bese, Baranyai, Ghyczy, Hetényi nemes családok." [6]

1849-ben, 1862-ben és 1864-ben kolerajárvány pusztított Ekelen. 1890-ben tűzoltóegylet alakult a faluban. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. 1922-ben Öregrét nevű dűlőjében a volt Fejérváry, Malcolmes és Singer birtokon, valamint a Nagylél Rt. birtokainak egy részén szlovák kolóniát hoztak létre Štúrová néven (Ekel és Megyercs területén). 39 telepes érkezett a 730,3 hektáros területre, akik közül 18 szlovák és 19 morva volt. A telepesek részben Észak-Szlovákiából (Csaca, Hibbe), részben a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságból érkeztek. 1929-ben jubileumi iskola kezdte meg itt működését, 1930-ban 186 lakosa volt a telepnek, akiknek zöme 1938-ban elvándorolt.[7] 1930-ban Ekelnek 1721 lakosa volt. 1965-ben a községet nagy árvíz sújtotta, mely a falu egyharmadát elpusztította. Az újjáépítésben Sárosfa, Losonc és Kutná Hora nyújtott segítséget. Az újjáépítés megváltoztatta a falu arculatát, 1968-ban megépült a burkolt út, 1966-ban pedig elkezdődött a vízvezeték kiépítése. 2001-ben 1461 lakosából 1295 (88,6%) magyar, 152 (10,4%) pedig szlovák nemzetiségű volt. Ugyanekkor 827 római katolikus, 434 református és 26 evangélikus vallású lakosa volt a községnek.[8] A 2000-es években a községben új bérházakat építettek.

2012 júniusában a Kétnyelvű Dél-Szlovákia mozgalom civil aktivistái a romos állomásépületet felújították, és kétnyelvű feliratokat helyeztek ki, ezzel Ekelen kialakítva a modern kori Szlovákia első kétnyelvű vasútállomását.[9]

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 1304, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

2001-ben 1461 lakosa volt.

2011-ben 1521 lakosából 1247 magyar, 167 szlovák, 8 cseh, 2 zsidó, 1 lengyel és 96 ismeretlen nemzetiségű volt.[10]

Önkormányzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ekel címere - eredeti változat

A község élén a polgármester (2002 óta Fekete Ivett) és a képviselőtestület áll.

A község zászlaját és címerét 2004. május 29-én szentelték fel.[11] A háromágú fecskefarokban végződő zászló hat vízszintes sávból áll, színei: piros-fehér-sárga-piros-fehér-sárga, a piros sáv kétszer szélesebb a fehérnél és a sárgánál.

Ekel címerének első változatát, mely a magyar címer elemeit tartalmazta, a szlovák belügyminisztérium Heraldikai Bizottsága nem fogadta el, a koronát ábrázoló jelenlegi változat lett a hivatalos.

Oktatás, kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A községben magyar nyelvű óvoda és alapiskola működik, utóbbi 2003 óta Hetényi János nevét viseli; 2006-ban 170 diák látogatta az alapiskolát, Ekelen kívül Nagykeszi, Megyercs és Keszegfalva községekből.[12]

1997 óta évente megrendezik a Tudós Hetényi János-napokat.[13]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ekel legjelentősebb vállalata a Megyercsre vezető úton levő fafeldolgozó üzem. A községben varroda, tésztagyár, cipőkészítő és koszorúkészítő vállalkozás is működik. A kataszterébe tartozó földeken három mezőgazdasági cég gazdálkodik. Az egykori állami gazdaság (mely az 1990-es években megszűnt) telephelye (Újudvar – Nový dvor, a pozsonyi főút közelében) ma romos állapotban van.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hippói Szent Ágoston tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1816-ban épült klasszicista stílusban egy régebbi román kori helyére.
  • Református temploma 1801 és 1804 között épült. Berendezéséhez tartozik egy reneszánsz kehely (1618) és egy ónkancsó (1718).
  • A faluban fennmaradt néhány nádfedeles, nyeregtetős vályogház a 19. századból, valamint az Erdélyi-család neoklasszicista kúriája.
  • A 18. században épült Csorba-kúriát 2006-ban felújították és ide költözött a községi hivatal.
  • Hetényi János síremlékét 1912-ben állították a református temetőben. A régi sírkő a református templom udvarán található.

Szobrok, emlékművek, emléktáblák, szakrális kisemlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hetényi János szobra az alapiskola udvarán áll (2005. november 4-én állították).
  • Hetényi János emlékobeliszkjét a MTA állíttatta 1912-ben.
  • A két világháború áldozatainak emlékműve a temetőben található, 2000. május 8-án avatták fel.
  • A Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulójára 2003-ban emlékkopjafát emeltek.
  • 1998-ban állították az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékművét.
  • 1979-ben állították az 1965-ös árvíz és a falu első említésének 750. évfordulójának emlékművét.
  • A helyi tűzoltóegyesület megalakulásának 120. évfordulóján, 2010-ben avatták fel Szent Flórián szobrát.
  • Az egykori Jókay-kúria helyén álló ház falán 1996-ban emléktáblát helyeztek el.
  • Az 1939-ben állított vörösmészkő temetői nagykereszt jelenleg[14] rossz állapotban van.
  • Vaskereszt a falu nyugati szélén
  • Vas harangláb Margitmajoron

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baráti települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Eduard Beninger 1937: Die germanischen Bodenfunde in der Slowakei. Reichenberg/Leipzig, 32 No. 7.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ekel témájú médiaállományokat.