Mária Valéria híd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mária Valéria híd
Mária Valéria´s bridge.jpg
Elhelyezkedése  Magyarország,  Szlovákia,
Esztergom és Párkány között
Áthidalt akadály Duna
Funkció közúti híd
Legnagyobb támaszköz 119,00 m
Nyílások száma 5
Teljes hosszúság 517,60 m
Szélesség 12,30 m
Sávok száma 2×1 közúti sáv + 2×1 gyalogjárda/kerékpárút
Tervező Feketeházy János
Átadás ideje 1895. szeptember 28.,
2001. október 11.
Elhelyezkedése
Mária Valéria híd  (Magyarország)
Mária Valéria híd
Mária Valéria híd
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 47′ 43″, k. h. 18° 43′ 48″Koordináták: é. sz. 47° 47′ 43″, k. h. 18° 43′ 48″

A Mária Valéria híd (szlovákul most Márie Valérie) az esztergomi Prímás-sziget és a szlovákiai Párkány között, a Duna 1718,5 folyamkilométerénél található. A helyiek 2001-ig csak Csonkahídnak nevezték. A határátkelőhely a szlovák hídfőnél volt.

Részei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mederhíd 5 db sarló alakú kéttámaszú rácsos hídból áll. Ehhez kapcsolódik egy rakparti kéttámaszú öszvérhíd a magyarországi oldalon.

Építése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mikulás Dzurinda szlovák, Orbán Viktor magyar kormányfő, és Günter Verheugen EU bővítési biztos 2001-ben a híd átadásán[1]
Az esztergomi hídfő (2006)
A szlovák határt jelző tábla a híd közepén (2008)

A hidat Feketeházy János tervezte, és 1894 februárjában a Cathry Szaléz hídépítő cég kezdte építeni, miután Vaszary Kolos érsek lemondott a vámszedési jogáról. Az eredeti, öt nyílású, 496 méter hosszú acélhidat két év alatt építették fel. Az új vashidat, a régi hídtól 120 méterrel feljebb kezdték építeni, hogy a forgalmat a lehető legrövidebb úton a városközpontba vezethessék.

Az akkor még közigazgatásilag különálló esztergomi „városrészek” közt vita kezdődött a híd helyéről. A vízivárosiak szerették volna, ha rajtuk keresztül érkezik a forgalom a királyi városba. Ennek következménye az lett, hogy a szigeti töltés és a Kis-Duna hidak nem készültek el a nagy híd felavatásáig.

A kész hidat 1895. szeptember 28-án adták át hatalmas ünnepség keretében, amelyen a kormány több tagja is részt vett. A hidat aznap éjfélig vám nélkül volt szabad használni. Ezután 1918-ig az átkeléskor vámot kellett fizetni. A hídszentelést Vaszary Kolos bíboros-hercegprímás végezte.[2] Esztétikai okokból változó nyílásmérettel épült, a középső pillérei közötti távolság 118 méter volt, ami abban a korban rekordnak számított. Felszerkezete folyóméterenként 5 tonna körüli volt, ami nagyon könnyűnek mondható. Az építés iratai fennmaradtak, ezekből tudjuk a munkák előrehaladásának gyors ütemét. A két műszaki ellenőr – Éltető Ákos és Pischinger Gyula – hetente készítettek rajzos jelentést. A király engedélyével a hidat Mária Valéria főhercegnőről, I. Ferenc József lányáról nevezték el.

Első újjáépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hídon 24 éven át élénk forgalom zajlott. A trianoni döntés értelmében a Duna államhatárrá vált, a hidat lezárták. A csehszlovák légionáriusok 1919. július 22-én felrobbantották a párkányi oldalon lévő nyílást, amit később ideiglenes gyaloghíddal pótoltak. A gazdasági szükségesség és a Nemzetközi Duna Bizottság ösztönzésére Csehszlovákia 1922-ben megkezdte a hídszerkezet helyreállítását. A munkálatokat 1923-1924-ben a Ceskomoravska Koiben cég, 1926-ban a pilseni Škoda Művek végezte. 1927-ben a pozsonyi Artur Komlós cég a korszerűtlen fa útpályát vasbetonlemezre cserélte és aszfaltburkolattal látta el. A hídon a forgalom 1927. május 1-jén indult újra, az autós forgalmat pedig 1928-tól engedélyezték.[3] Másodszor 1944. december 26-án a visszavonuló német csapatok a három középső nyílást felrobbantották. A második rombolás nyomai több mint fél évszázadig láthatók voltak.

Második újjáépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A II. világháború alatt felrobbantott híd látképe 1969-ben


Először 1964-ben ült össze a Magyar-Csehszlovák Közlekedési Albizottság, hogy megvitassa a híd jövőjét, de sem ekkor, sem az 1987-ig lefolytatott számos tárgyaláson nem született döntés az újjáépítésről. Az 1980-as évek közepén civil kezdeményezésre létrehozták Esztergomban és Párkányban is a Hídbizottságot. Évtizedes munka után sikerült elnyerni az uniós Phare-program támogatását. 1998-ban jött létre miniszteri szintű megállapodás, és végül 1999. szeptember 16-án megszületett a híd újjáépítéséről és a kapcsolódó létesítmények megépítéséről szóló kormányközi megállapodás. A beruházás 19,4 millió euróba került. Ebből a hídépítés 12 millió eurót tett ki, a többi pénz a felhajtó- és bekötőutak építésére, és a vámházra ment el. Felvetődött, hogy megváltoztatják a híd nevét „Barátság” hídra, hogy a híd neve ne utaljon az Osztrák–Magyar Monarchia-beli időkre, de végül az ötletet elvetették.

Az építkezés 2000 októberében kezdődött. A két épségben megmaradt parti nyílást felújították, a felrobbantott hármat újra gyártották. Az eredeti 7,2 méteres űrszelvényt az új előírások szerint 9,5 méterre emelték a szlovák fél kérésére. Az új híd ívesebb lett a korábbinál, így azonban vasúti forgalom lebonyolítására nem alkalmas. (A hidat azért építették ívesre, mert még nem volt tisztázott a Bős–nagymarosi vízlépcső ügye). Ekkor alkalmazták először azt a technikát, amely segítségével a hídelemeket a parton szerelték össze, majd uszályokon szállították a helyszínre, és hidraulikával emelték helyére egy órai munkával. Az utolsó – 603 tonnás – ív 2001. július 27-én került a helyére. Az elkészült hidat 2001. október 11-én adta át Mikuláš Dzurinda szlovák és Orbán Viktor magyar miniszterelnök, valamint Günter Verheugen, akkori EU-bővítési biztos.

A híd hatása a térségre[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Míg a híd nem állt, a két város között komppal zajlott a közlekedés. Az újjáépült híd valódi határvárossá tette Esztergomot és Párkányt. A határátkelő 2005-ös forgalma hússzorosa a 2001 előttinek. Az átadást követő egy év alatt közel 2,5 millió személy és 500 000 jármű lépte át itt a határt. Azóta a két város fejlődése hatalmas lendületet vett, a híd szorosabbra fűzte Esztergom és Párkány kapcsolatát. A Párkány környéki 24%-os munkanélküliség a felére csökkent.[4] A Mária Valéria híd nem csak e két város jelképévé vált, hanem az Ister-Granum Eurorégióé is, aminek létrejötte közvetlenül a hídnak köszönhető. Mivel a híd nem alkalmas teherhídnak, és nem vasúti híd, ezért egy új híd építését tervezik mindkét oldalról, ami összekötné Esztergom és Párkány ipari parkjait is. Ez a szintén tervezett M10-es autópálya vége lenne a magyar oldalon, és Nyitráig vezetne a szlovák oldalon.

Statisztikai adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hidat díszítő Magyar Királyság-címer
Magyar címer az esztergomi hídfőnél

Gépjárműforgalom az esztergom-párkányi határátkelőn [5]

1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005
44 269 44 056 41 979 47 000 42 000 43 000 154 230 614 108 760 895 1 015 712 1 692 120

A komp forgalma 2000. augusztus–2001. október között, az átadás előtt

  • személygépkocsi: 39 660
  • autóbusz: 79
  • tehergépjármű: 478
  • motorkerékpár: 196
  • személyforgalom: 429 655

A híd forgalma az átadás után 2001. október–2002. augusztus között

  • személygépkocsi: 427 627
  • autóbusz: 9 222
  • teherjármű: 3624
  • motorkerékpár: 3 092
  • személyforgalom: 1 920 672

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tóth Ernő dr. – Kolozsi Gyula: Az esztergomi Duna-híd 57 év után újjá épült. In: Közúti és Mélyépítési Szemle, 2002. 3. szám. HU ISSN 1419 0702
  • A Visegrádi országok technikai műemlékei (Magyar Mérnöki Kamara, 2004) ISBN 963 214 544 5
  • Gyukics Péter - Tóth Ernő dr.: Hidak Magyarországon (Yuki Studio, 2005) ISBN 963-218-975-2
  • Kara Katalin - Tóth Ernő dr. (szerk): Hídjaink. A római örökségtől a mai óriásokig (Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ, 2007) ISBN 978-963-06-3045-0
  • Tóth Ernő dr. (szerk): Duna-hídjaink (Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ, 2009) ISBN 978-963-88495-1-9
  • Tóth Ernő dr.: 50 hídmérnöki konferencia – 1962–2009 (Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központ, 2009) ISBN 978-963-88495-0-2
  • Gyukics Péter - Träger Herbert dr. - Tóth Ernő dr.: A Duna hídjai. A Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig (Yuki Studio, 2010) ISBN 978-963-87472-1-1

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hodossy Gyula: A Mária Valéria híd története (Dunaszerdahely, 1999)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mária Valéria híd témájú médiaállományokat.