Hetény (Szlovákia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hetény (Chotín)
A községi hivatal épülete
A községi hivatal épülete
Hetény címere
Hetény címere		 Hetény zászlaja
Hetény zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásKomáromi
Rangközség
PolgármesterMagyari Ferenc
Irányítószám946 31
Körzethívószám035
Forgalmi rendszámKN
Népesség
Teljes népesség1375 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség68 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság109 m
Terület20,425 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 48′ 18″, k. h. 18° 13′ 50″Koordináták: é. sz. 47° 48′ 18″, k. h. 18° 13′ 50″
Hetény weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hetény témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Hetény (szlovákul Chotín) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Komáromi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Komáromtól 10 km-re északkeletre fekszik, a mátyusföldi síkságon, a Komárom-Nyitra főúttól (64) és vasúttól (megállóhely) 3 km-re. A község közigazgatási területe 20,425 km². Közigazgatásilag határos: Izsával (délről és keletről), Szentpéterrel (északról), Komárommal (délnyugatról). A község déli határát az Öreg-Zsitva alkotja. A falutól északra fekvő dombos területen találjuk a Csenke-erdőt (Čenka), valamint a Hetényi-homokbuckákat. A község katasztere elnyúlik egészen a 64-es főútig, ahonnan a vasútállomásnál ágazik el a Perbete és Kolta felé vezető 589-es út. A falu főutcája egyben az erről az útról Marcelháza felé leágazó mellékút. Korábban hozzátartozott a ma Komáromhoz tartozó Lándor is, valamint a ma már nem létező Örs-puszta.[2]

Élővilága[szerkesztés]

  • 2013
    2013
  • 2015
    2015
  • 2016
    2016

Hetényben hosszú ideje fészkeltek gólyák. 2011-től tartanak nyilván egy új fészket, amelyben 2011-ben 3, 2012-ben 1, 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben is 3-3, 2016-ban 2 fiókát számoltak össze.[3]

Története[szerkesztés]

A református templom

Közelében újkőkori, vaskori szkíta és trák, valamint kelta, illetve római kori leleteket és honfoglalás kori magyar temetkezési helyet tártak fel. Különösen jelentős kelta település meglétére utal a mai Hetény területén az, hogy sok hamvvedres sírt találtak a szőlőhegyen.[4] Az avar korból származó leletek a Disznó legelő dűlőben kerültek elő.[5]

Első okleveles említése 1075-ből származik Vaghetum néven. 1138-ban villa Hetten alakban említik. 1233-ban már az esztergomi érsekség birtoka volt, 7 évvel később a komáromi és a banai vár tartozékaként említik. 1245-ben IV. Béla a tatárjáráskor Komárom várát védő kapitánynak adományozta Hetény elnéptelenedett birtokát is.[6] 1272-ben Sixtus mester itteni birtokait (Hetyn) az esztergomi érsekségre és testvérére hagyományozta.[7] 1278 körül Csák Máté nádor megpróbálta visszaszerezni Szécs nembeli Mikótól az egykor a komáromi várhoz tartozó királyi birtokokat, ami birtokjogukat azonban az érintettek oklevelekkel tudták igazolni.[8] A 13-14. század fordulóján a Bána nemzetségbeli Cseszneki család birtoka volt. 1345-ben már a Boldogságos Szűznek szentelt egyházát is említik.[9] 1418-ban Kanizsai János esztergomi érsek halála után Hetény érsekséghez tartozó részeit jogtalanul elfoglalták és a komáromi vár birtokaihoz csatolták.[10]

1502-ben Szentiványi Zsigmond után Hetényt több nemes között osztották fel. 1505-ben parucsai Sarthvány Fóris lemondott az őt illető részről, Attya Miklós esztergomi prépost javára.[11] A 16. századi török pusztítás után sokáig lakatlan volt, 1552-ben mindössze 4 háza állt fenn. Ekkoriban Hethyn néven szerepel. Az esztergomi érsekség birtokán 1597-ben végeztek kárfelmérést.[12]

1615-ben hódolt falu.[13] 1632-ben is.[14] A 17. században népesült be újra Vág- és Garam-menti, valamint gömöri telepesekkel. Lakói ekkor már református vallásúak voltak, 1650-ben már lelkipásztoruk is volt (Patay György). 1666-tól a falu lelkésze volt Sajószentpéteri Márton prédikátor, akit az ellenreformáció 1674-ben gályára küldött. A református gyülekezet csak 1781-ben alakulhatott újjá. Az újjátelepült falu az esztergomi érsekség birtoka maradt. 1701-ben Kollonich Lipót esztergomi érsek több hetényi áttért kálvinistától elvette birtokát és azokat Sándor Menyhértnek, Esztergom alispánjának adományozta.[15] 1711-ben a verebélyi székhez tartozott egy kuriális rész.[16] 1856-ban és 1882-ben is tűzvész pusztított a faluban.

Vályi András szerint Hetény - Magyar falu Komárom Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik a’ Kászonyi járásban, Iszának filiája, határja középszerű, mint réttye, ’s legelője.[17]

Fényes Elek szerint Hetény, magyar falu, Komárom vmegyében, Komáromtól 1 mfldnyire, lapályos rónaságon: 27 kath., 1192 ref. lak. Ref. anyaegyház és iskola. Róna határa 5050 holdból áll, melly a Duna, Vágh, Nyitra és Zsitva folyamok áradásaitól igen sokat szenved, ugy hogy 3509 holdat könnyen árvizjárta földnek lehet mondani. Földe homokos, de jó termő. Lakosai szorgalmasok, s földmivelésen kivül marhával is kereskednek. F. u. az eszterg. érsek, és a guttai urad. tartozik.[18]

Borovszky Sámuel vármegye-monográfiája (1907) szerint a falunak 314 háza és 1847 lakosa volt a századfordulón. Ekkoriban a monográfia szerint lakói a hímzést háziiparként űzték, különösen híresek voltak az azsúrnak és toledónak nevezett hetényi kézimunkák.A trianoni békeszerződés előtt Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott.

1945-1948 között lakóinak egy részét kitelepítették Magyarországra (sok hetényi került Mórra). A település 1992-ben a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Szövetségének székhelye lett, amely Csokonai Vitéz Mihály múzsájának emlékére 1993-ban itt nyitotta meg a társaság tagjainak alkotásai mellett a hetényi kézimunkák állandó kiállításának is helyet adó Lilla Galériát. A falu bortermelő község, a pincesor a falutól keletre húzódik.

Népesség[szerkesztés]

1880-ban 1452 lakosa közül 1375 magyar, 1 német, 29 egyéb anyanyelvű és 47 csecsemő volt.

1890-ben 1587 lakosa mind magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 1847 lakosa közül 1832 magyar, 8 német és 1 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 1817 lakosa közül 1811 magyar, 5 szlovák és 1 német anyanyelvű volt.

1921-ben 1755 lakosából 1743 magyar, 3 csehszlovák és 1 német volt.

1930-ban 1890 lakosából 1745 magyar, 132 csehszlovák és 7 zsidó volt.

1941-ben 1824 lakosából 1811 magyar, 5 szlovák és 8 egyéb nemzetiségű volt.

1991-ben 1466 lakosából 1294 magyar, 165 szlovák, 5 cseh és 2 egyéb nemzetiségű volt.

2001-ben a község 1448 lakosából 1261 magyar (87%), 182 szlovák, 3 cseh és 1 német volt. 2001-ben lakói közül 925 református, 347 katolikus és 30 evangélikus vallású volt.

2011-ben 1383 lakosából 1157 magyar, 201 szlovák, 5 cseh, 1-1 német és ukrán, illetve 17 ismeretlen nemzetiségű volt.

2021-ben 1375 lakosából 1132 (+28) magyar, 175 (+19) szlovák, (+1) cigány, 7 egyéb és 61 ismeretlen nemzetiségű volt.[19]

Oktatás[szerkesztés]

A faluban magyar nyelvű óvoda és általános iskola működik. A korábban református iskolát 1945-ben államosították és megszüntették a magyar nyelvű oktatást, mely 1948-ban indult újra. Ekkor nyílt meg a magyar óvoda is. Az iskola Tarczi Lajos nevét viseli.

Nevezetességek[szerkesztés]

Széchenyi István szobra
  • Református temploma a 18. század második felében épült, értékes barokk-klasszicista szószék tartozik hozzá. Kapuzata felett az 1792-es évszám olvasható. A templom mai alakját 1912-ben nyerte el.
  • A falutól északnyugatra fekszik a Hetényi-homokdombok (Chotínske piesky) védett terület (4 hektáron 1953 óta), mely a homokpusztai szöcske egyik utolsó előfordulási helye.
  • Galériája Lilláról, Csokonai Vitéz Mihály szerelméről kapta a nevét, aki itt volt lelkészfeleség.
  • A református parókia 1931-ben épült.
  • A régi iskola 1857-ben, az új 1872-1873-ban épült. Ma óvodaként, illetve református gyülekezeti központként működnek.
  • Hetényi Újbor Ünnepe.

Emlékművek, emléktáblák[szerkesztés]

  • A faluban egész alakos szobrot állítottak Széchenyi Istvánnak. A szobor Nagy János alkotása és 2000-ben avatták fel.
  • Az alapiskola épületének falán 1994-ben avatták fel Tarczy Lajos emléktábláját, mely Nagy Lajos alkotása.
  • A református templom falán 1934-ben helyezték el Szentpéteri Márton gályarab prédikátor emléktábláját.
  • A községi hivatal falán 2005-ben a falu első írásos említésének 930. évfordulóján emléktáblát helyeztek el.
  • A községi hivatal falán található a kitelepítettek emléktáblája, melyet 1998-ban avattak fel.
  • Az óvoda falán található a Csemadok megalakulásának 50. évfordulójára 1999-ben elhelyezett emléktábla.
  • A községi hivatal közelében áll Tarczy Lajos emlékműve (kőoszlop emléktáblával és plakettel).
  • A református templom bejáratával szemben 2007-ben, a reformáció 490. évfordulójára kopjafát állítottak.
  • A millenniumi kopjafa a falu központjában, a Széchenyi-szoborral szemben áll, a községcímer díszíti. Buncz János alkotása, 2001-ben avatták fel.
  • A temetőben áll a két világháborúban elesett hetényiek emlékműve. Az oszlopos, turulmadárral díszített emlékművet 1924-ben állította a község, később egészítették ki a második világháború áldozatainak névsorával.
  • Szentpéteri Márton-emléktábla
    Szentpéteri Márton-emléktábla
  • Tarczy Lajos-emléktábla
    Tarczy Lajos-emléktábla
  • Alapítási emléktábla
    Alapítási emléktábla
  • A kitelepítettek emléktáblája
    A kitelepítettek emléktáblája
  • Csemadok-emléktábla
    Csemadok-emléktábla
  • Tarczy Lajos emlékműve
    Tarczy Lajos emlékműve
  • Millenniumi kopjafa
    Millenniumi kopjafa
  • Millenniumi kopjafa - részlet
    Millenniumi kopjafa - részlet
  • A reformáció évfordulójára állított kopjafa
    A reformáció évfordulójára állított kopjafa
  • Széchenyi István szobra
    Széchenyi István szobra
  • A két világháború áldozatainak emlékműve
    A két világháború áldozatainak emlékműve

Szakrális kisemlékek[szerkesztés]

  • Műkőből készült temetői nagykereszt a katolikus temetőben.

Híres emberek[szerkesztés]

Képtár[szerkesztés]

  • Címeres falutábla
    Címeres falutábla
  • Református templom
    Református templom
  • Református templom
    Református templom
  • A református templom kapuja (1792)
    A református templom kapuja (1792)
  • A református templom udvarának kapuja
    A református templom udvarának kapuja
  • Tarczy Lajos Alapiskola
    Tarczy Lajos Alapiskola
  • A Lilla Galéria
    A Lilla Galéria
  • Óvoda
    Óvoda
  • Kis tó a faluközpontban
    Kis tó a faluközpontban
  • Szőlőtermesztés a községben
    Szőlőtermesztés a községben
  • Hagyományos építkezési mód Hetényen
    Hagyományos építkezési mód Hetényen
  • Posta
    Posta
  • Futballpálya
    Futballpálya
  • Üzletház a faluközpontban
    Üzletház a faluközpontban
  • Régi síremlékek a hetényi temetőben
    Régi síremlékek a hetényi temetőben
  • Fafeldolgozó üzem
    Fafeldolgozó üzem
  • Új bérlakások a községben
    Új bérlakások a községben
  • A hetényi homokbuckák
    A hetényi homokbuckák
  • Vasútállomás
    Vasútállomás
  • Tájkép a község nyugati részén
    Tájkép a község nyugati részén
  • Bútorüzem a vasútállomásnál
    Bútorüzem a vasútállomásnál
  • Kétnyelvű helységnévtábla
    Kétnyelvű helységnévtábla
  • Temetői nagykereszt
    Temetői nagykereszt

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Kovács Helga: Az Örs helynevek etimológiájához Archiválva 2019. július 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. ↑ bociany.sk. [2016. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 31.)
  4. ↑ Baranyay József: Komárom vármegye eltűnt, elpusztult községei, pusztái In: Komáromi Lapok, 1943. január 30. (5. szám); Priska Ratimorská 1975: Das keltisches Gräberfeld in Chotín (Südslowakei). Alba Regia XIV 1973, 85–95; 1979 Praveké a včasnostredoveké lokality v Chotíne. Spravodaj Oblastného podunajského múzea 1, 35-48; 1981 Keltské pohrebisko v Chotíne I. Západné Slovensko 8, 15-88.
  5. ↑ Romsauer - Hečková - Repka 2019, 152-153.
  6. ↑ Ferdinand Uličný 2004: Vpády Mongolov na Slovensko v roku 1241.Vojenská história 8/3, 14.
  7. ↑ Szentpétery II/2-3, 27 No. 2325.
  8. ↑ Knauz Nándor 1882: Monumenta ecclesiae Strigoniensis II. Strigonii, 194-196; Tóth Krisztina 2017: Komárom a 13. és 14. században. In: Mérföldkövek - Míľniky 2015-2017. Komárom, 17.
  9. ↑ DLDF 248151; 2013 Anjou-kori Oklevéltár XXIX. 1345. Budapest-Szeged, 450-455 No. 828.
  10. ↑ DLDF 248507; Ľuboš Trubíni 2022: Stredoveké Vráble. Vráble, 111.
  11. ↑ Nedeczky Gáspár 1891: A Nedeczky család. Budapest, 186-187.
  12. ↑ UC 45:28, pag. 9a. [2016. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 29.)
  13. ↑ ÖStA HHStA Türkei I. Karton 100. Konv. 1. 1615.07. fol. 153-157., 162.
  14. ↑ Martí Tibor 2013: Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek nemzetközi és hazai kapcsolatrendszeréhez - Három kiadatlan Pázmány-levél. In: Pázmány nyomában. Vác, 315-322 (318-320).
  15. ↑ Nedeczky Gáspár 1891: A Nedeczky család. Budapest, 186-187 nn.
  16. ↑ Ethey Gyula 1941-1942: A verebélyi érseki nemesi szék. Magyar Családtörténeti Szemle. I/105; XVI/190.
  17. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  18. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  19. ↑ ma7.sk
  20. ↑ Lacza Tihamér (szerk.): A tudomány szolgálatában, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2010

Források[szerkesztés]

  • DLDF 248142 (1223)
  • Komárom vármegye és Komárom szabad királyi város. Országos Monográfia Társaság, Budapest, 70-71.
  • Mikuláš Dušek 1953: Skýtske birituálne pohrebište v Chotíne na Slovensku. Archeologické rozhledy V, 153-157, 181-184.
  • Mikuláš Dušek 1954: Chotín I. - kostrové pohrebište z X. a XI. storočia. Arch. roz. VI/5, 623, 627-628, 710, 716.
  • Mikuláš Dušek 1955: Skýtsko-halštatské birituálne pohrebište Chotín I. Arch. roz. VII/4, 450-458, 471-475, 559, 564-565.
  • Mikuláš Dušek 1955: Kostrové pohrebište z X. a XI. storočia v Chotíne na Slovensku. Slov. arch. III/1, 244-263.
  • Mikuláš Dušek 1956: Halštatská kultúra chotínskej skupiny. Arch. roz. VIII/5, 647-656, 673-675, 762-763, 768-769.
  • Mikuláš Dušek 1956: Sídlište z doby laténskej v Chotíne na Slovensku. Arch. roz. VIII/5, 668, 676-678, 763, 769.
  • Mikuláš Dušek 1957: Žiarové pohrebisko severopanonskej kultúry v Chotíne na Slovensku. Arch. roz. IX/6, 772-775, 789.
  • Jozef Paulík - Rejholec, E. 1958: Stredoveké chaty v Chotíne. Slov. arch. VI/1.
  • Jozef Paulík 1960: K problematike mladšej doby bronzovej na juhozápadnom Slovensku. Archeologické rozhledy XII.
  • Mikuláš Dušek 1966: Thrakisches Gräberfeld der Hallstattzeit in Chotín. Bratislava.
  • Anton Točík 1968: Altmagyarische Gräberfelder in Südwestslowakei. Bratislava.
  • Szuchy M. Emil 1972: Értékes leleteket találtak - A Dunamenti Múzeum régészei folytatják a Rókás-dombi kelta temető feltárását. Új Szó 25/132, 6.
  • Ratimorsky Piroska 1975: Das keltisches Gräberfeld in Chotín (Südslowakei). Alba Regia XIV 1973, 85–95.
  • Eva Hajnalová 1976: Prehľad botanických nálezov z výskumov Archeologického ústavu SAV v roku 1975. AVANS 1975, 96.
  • Peter Romsauer 1978: Výsledky záchranného výskumu v Chotíne. AVANS 1977, 207-209.
  • Berényi et al. 1979: 30 rokov JRD v Chotíne - Harmincéves a hetényi EFSZ. Komárno.
  • Dávid, Z. - T. Polónyi, N. 1980: Az első magyar nyelvű leíró statisztika. Budapest, 42-43.
  • Romsauer, P. 1980: Druhý rok výskumu v Chotíne. AVANS 1978, 234-238.
  • Romsauer, P. 1980: Záverečná etapa výskumu v Chotíne. AVANS 1979, 183-185.
  • P. Ratimorská 1981: Keltské pohrebisko v Chotíne I. Západné Slovensko 8, 15-88.
  • Eva Kolníková 1981: Prírastky mincí v Archeologickom ústave SAV v roku 1980. AVANS 1980, 139.
  • Oto Orlický 1981: Výsledky magnetických meraní vzoriek z archeologických objektov v Cíferi-Páci, Chotíne a Radzovciach. AVANS 1980, 207-211.
  • Kopecký, M. - Kuzma, I. - Rajtár, J. 1990: Výsledky leteckej prospekcie. AVANS 1988, 100-102.
  • Elena Hanzelyová - Ivan Kuzma - Ján Rajtár 1996: Letecká prospekcia na Slovensku. AVANS 1994, 81-88.
  • Ján Hunka - Eva Kolníková 1996: Prírastky mincí v Archeologickom ústave SAV v roku 1994. AVANS 1994.
  • Ján Hunka 1996: Počítacie žetóny objavené počas archeologických výskumov na Slovensku. Študijné zvesti 32.
  • Bielich, M. 2004: Nález badenskej kultúry v Chotíne. AVANS 2003, 34-35.
  • Bohuslav Šebesta 2010: Príspevok k interpretácii vybraných objektov z germánskych sídlisk v Branči-Helyföldeku a Chotíne-Delihegy. In: Archeológia barbarov 2009 - Hospodárstvo Germánov. Nitra.
  • Hunka, J. - Kolníková, E. 2004: Prírastky mincí v Archeologickom ústave SAV v roku 2003. AVANS 2003, 76-79.
  • Filip Jaššo 2007: Stredoveké hrádky na západnom Slovensku. Musaica XXV, 123-140.
  • 2012 Helytörténeti album, Hetény.
  • Anita Kozubová 2013: Pohrebiská vekerzugskej kultúry v Chotíne na juhozápadnom Slovensku. Dissertationes Archaeologicae Bratislavenses 1. Bratislava. ISBN 978-80-223-3450-1
  • 2014 Hetényiek kálváriája.
  • 2015 Színház az egész Hetény!
  • A. Kozubová 2016: Armringe aus Gräberfeldern der Vekerzug-Kultur in Chotín. Zborník SNM - Archeológia Supplementum 11.
  • Rajtár, Ján – Kolníková, Eva – Kuzmová, Klára 2017: K osídleniu Chotína v dobe rímskej. Studia Historica Nitriensia 21 - supplementum, 173-193.
  • Klára Kuzmová 2017: Decorated Central Gaulish Terra Sigillata from Chotín. Studia Historica Nitriensia 21 - supplementum, 437-443.
  • Boris Stoklas 2017: Dve nové rímske koloniálne mince z juhozápadného Slovenska. Denarius 6, 8-20.
  • A. Kozubová 2018: Kopfschmuck der Vekerzug-Kultur am Beispiel der Gräberfelder in Chotín. Musaica Archaeologica 1, 13-63.
  • Peter Romsauer - Janka Hečková - Dominik Repka 2019: Chotín VII - Sídlisko z doby halštatskej, rímskej a stredoveku. Nitra.
  • Nevizánszky Gábor - Prohászka Péter 2020: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere - Szlovákia. Budapest, 45.
  • A. Kozubová: Príspevok k problematike hrobov detí a mladistvých na pohrebiskách vekerzugskej kultúry v Chotíne. Musaica 28.

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Chotín
A Wikimédia Commons tartalmaz Hetény (Szlovákia) témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hetény_(Szlovákia)&oldid=26338099”