Újgyalla
| Újgyalla (Dulovce) | |||
| A katolikus templom | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Kerület | Nyitrai | ||
| Járás | Komáromi | ||
| Turisztikai régió | Dunamente | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Štefan Caletka | ||
| Irányítószám | 946 56 | ||
| Körzethívószám | 00421 (0) 35 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1868 fő (2003) +/- | ||
| Népsűrűség | 149 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 135 m | ||
| Terület | 12,3802 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Újgyalla (szlovákul Dulovce, 1948-ig Nová Ďala) falu Szlovákiában, Nyitra kerületben, a Komáromi járásban. 2001-ben 1868 lakosából 1800 (96,36%) szlovák és 54 (2,89%) magyar volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Komáromtól 18 km-re északkeletre fekszik, 200 m körüli magasságú dombok közötti völgyben. Áthalad rajta a Hetény-Jászfalu közötti 589-es út. A községhez tartoznak Kővágó (Kamenica) és Rókalyuk (Podháj) majorok. Közigazgatásilag határos Szentpéterrel (délről), Ógyallával (nyugatról), Bajccsal (északról), Perbetével (keletről).
[szerkesztés] Története
A község legrégibb emlékei a 12. századból kerültek elő egy ásatás során. Neve a török eredetű magyar Gyál személynévből ered. A középkor folyamán Újgyalla egy Ógyallához tartozó major volt, ezért a középkor folyamán a falut oklevél nem említi. 1365-ben Ógyallával együtt királyi tulajdonban van. Az 1400-as években a Bucsányiak, Gyallaiak, a Konkoly-Thegék és a Csúzyak is birtokosok itt, de birtokkal rendelkezik az esztergomi főegyházmegye is. A 15. században válhatott el Ógyallától. 1608-ban Zsitvatoroki béke következményeként a község végérvényesen török uralom alá kerül. 1669-ben a község elutasította a törökök utánpótlását, akik Érsekújvár várának bevételével foglalkoztak, ezért a török elpusztították a községet.
1690 és 1704 táján a Csúzyak kezdték betelepíteni a községet a magyar-cseh határvidékről jött telepesekkel. 1712 és 1740 között a Vág mentéről érkeztek telepesek. 1773-ban említi oklevél. Egyes források szerint 1781-től iskola is működött a faluban. 1852-ben kolera pusztított. A 19. században az újgyallai plébánia a szentpéteri fiókja volt. A 20. század elején nagyarányú kivándorlás kezdődött, ez 1918 után csillapodott.
1910-ben 1184, túlnyomórészt magyar lakosa volt (a 18. században idetelepített szlovákok ugyanis két évszázad alatt nagyrészt elmagyarosodtak). A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott.
1922-ben Bacher Emil újgyallai birtokára (Kővágó és Rókalyuk között) szlovák kolonistákat telepítettek (egy részük romániai reemigráns volt). A 114,5 hektáros kolónián 8 család kapott 3-20 hektáros birtokot, 1930-ban 37-en voltak[1]
1929-ben nagyméretű tűzvész pusztított. 1938-ban a bécsi döntés értelmében a község Magyarországhoz került. 1944. november 7-én a német katonaság elvitte a községből a cigány lakosság legnagyobb részét.
A második világháború befejezése után szlovákokat telepítettek ide elsősorban Magyarországról. 1948-ban a község Dulovce nevet kapta, valószínűleg a Trencsén vármegyei Dúlóújfalu alapján. A faluban a szocializmus alatt új iskola, posta, plébánia, kultúrház épült. A faluba 1980 és 1993 között vezették be a gázt és 1991-1996 között épült ki a vízvezeték. Újgyallán évente megrendezik a határon túli szlovákok fesztiválját.
[szerkesztés] Gazdaság
Újgyallán kisebb textilüzem működik (Arma Kft), mely 2009-ben 63 dolgozót foglalkoztatott, akiknek számát a gazdasági válságra hivatkozva az év folyamán a felére csökkentik.[2] A község mezőgazdasági szövetkezete (Domovina) ma is működik.[3]
[szerkesztés] Nevezetességei
- A Szent Lukács római katolikus templom 1872-ben romantikus stílusban épült. Az előtte levő Szentháromság-szobrot 1930-ban emelték, a mellette álló feszületet Hegedűs Mihály állította 1911-ben.
- A falu parkjában áll a második világháború áldozatainak emlékműve.
- Az útmenti régi feszület felirata mára olvashatatlanná vált.
- Az egykori egyházi iskola és az 1886-ban épített óvoda épülete műemléknek számít.
- A községben több régi parasztház is található.
- Megmaradt Fekete Kálmán 150 éves asztalosműhelye teljes felszereltséggel.
[szerkesztés] Képek
[szerkesztés] Források
- Ing. Reško Alexander – Mgr. Hrkľová Mária: Dulovce – Slovenská obec Podunajska (Újgyalla – A Dunamente szlovák községe), KT kiadó, Komárom, 1997
- Borovszky Samu: Komárom vármegye és Komárom szabad királyi város, Budapest, 1907
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- ↑ Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között, 240.p.
- ↑ Dunatáj, 2009. augusztus 29.
- ↑ http://www.gojobs.sk/polnohospodarske-vyrobnoobchodne-druzstvo-domovina-dulovce-21683.html
|
|||||||||||

