Gúta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gúta (Kolárovo)
Kolárovo09.JPG
Gúta címere
Gúta címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Komáromi
Turisztikai régió Csallóköz
Rang város
Polgármester Horváth Árpád
Irányítószám 946 03
Körzethívószám +421 (0) 35
Népesség
Teljes népesség 10 696 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 110 m
Terület 106,82 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gúta  (Szlovákia)
Gúta
Gúta
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 47° 55′ 01″, k. h. 17° 59′ 44″Koordináták: é. sz. 47° 55′ 01″, k. h. 17° 59′ 44″
Gúta weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Gúta (hivatalos szlovák nevén 1948 előtt Guta, azóta Kolárovo) szlovákiai település a Nyitrai kerületben. Komárom és Ógyalla mellett a Komáromi járás három városának egyike. A Kisalföldön, a Vág és a Kis-Duna folyók összefolyásánál fekszik, Pozsonytól, az ország fővárosától délkeletre, mintegy 90 km-re. 10 696 lakosával, melynek döntő többsége: 8201 magyar, 2083 pedig szlovák[2] a Csallóköz legnagyobb települései közé tartozik.

A város hat részre osztható fel. Ezek a településhez tartozó Császta, Királyrét, Nagysziget, Örtény és Pacsérok. Maga a központ egy egységet alkot.

Jelképek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város zászlaja

Gúta város címere két színből, kékből és ezüstből áll. Rajta a település határában állt erőd vázlatrajza található, amely 1663-ból származik. A város önkormányzata 2012. március 10-én népszavazást tart a település történelmi nevének visszaállításáról.[3]

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település 2009-ben elnyerte a Környezetvédelmi Miniszter Díját. Határában megközelítőleg 12 000 fa van, az egy főre jutó zöldövezet területe 264 négyzetméter.

1934-ben 6 gólyafészket tartottak nyilván, 1954-ben 4-t (vagy kettőt), 1968-ban 3-t, 1974-ben 2-t, 1984-ben és 1988-ban már csak egyet.[4] Gútán ma két gólyafészket tartanak nyilván, ill. a Béke utcán és Nagyszigeten van egy-egy fészekalátét. 2012-ben a főúton lévő fészekben 3 fiókát figyeltek meg, 2013-ban 4-t, 2014-ben 3-t. Hidegoldalban 2012-ben nem volt fióka, 2013-ban 2-t számoltak össze, 2014-ben megjelentek, de ismét nem költöttek. Ezen kívül Gúta elején van egy játszófészek.[5]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város határában már a hallstatt korban (korai vaskor, i. e. 85. század) megtelepült az ember, amit a régészeti kutatások is alátámasztanak. A régi okmányok arról tanúskodnak, hogy a település fekvése az évszázadok során többször is változott. A legelső oklevél, amely Gúta környékére vonatkozik, IV. Béla adománylevele 1252-ből a turóci monostor részére.

A települést először 1268-ban említik először. Villa Gutta az esztergomi érsekség birtoka volt. Nevének keletkezésére többféle magyarázat született: néhányak szerint guta egy betegség neve, amiben a helyiek szenvedtek, mások szerint az arab nyelvből származik és vizenyős, lapályos helyet jelöl, de származtatják a latin gutta szóból, melynek jelentése csepp, vízcsepp. A 14. században létrejött egy másik település is, amelyet Nagy Gútaként emlegetnek. A helyi legendák szerint az Árpád-házi királyok a Tisza mentéről ideköltöztetett lakosokkal növelték a környék népességét. 1311-ben Csák Máté trencséni kiskirály csatlósa, Chellus, Naszvaddal, Szímővel és Bajccsal együtt elpusztította.

A hagyomány és néhány írásos forrás Mária királynő nevéhez fűzi a gútai földsáncok és a Békevár nevet kapó földvár felépítését 1349-ben. Mária királynő azonban 1370-ben született és csak 1382-ben koronázták meg, ezért az 1349-es év vitatható a földvár építési éveként. Közvetlen írásos bizonyíték nem támasztja alá, de valószínűleg 40-45 évvel később épülhetett.

1551-ben Gútát várossá nyilvánították. Különféle kiváltságokat kapott, többek között évente rendezhetett országos vásárt. 1557-ben Naszvaddal együtt ezen adózási kiváltságaiban megerősítetett.[6] A török hódoltság idején Gúta első települései elpusztultak, a lakosság pedig átmenekült a csallóközi oldalra, oda, ahol Gúta város ma fekszik. A várat 15481594 között több alkalommal megerősítették, 1662 és 1664 kötött pedig barokk stílusban átépítették, korszerűsítették. A városlakók az évszázadok folyamán sokat szenvedtek a török rajtaütésektől, a zsoldos katonáktól és az osztrák seregektől. 1570-ben Nagy Gútán 40 házban 101 személyt, Kis Gútán 17 házban 19 személyt[7], 1664-ben pedig Nagy Gútán csak 27 háztartásban 44 fejadófizető személyt, Kis Gútán 17 háztartásban 32 fejadófizetőt[8] írtak össze. 1669-ben török egységek kifosztották és felégették Gútát. 1708. július 12-én Bottyán Jánosnak sikerült bevennie a sáncokat és a várat. A fogságba esett várvédőket Érsekújvárba vitték, a várat lerombolták. A pusztítás után a kurucok gúnyosan békák tanyájának, „békavárnak” nevezték a maradványokat. 1715-ben tűzvész pusztította el a települést. 18031808-ban ismét várerősítésre került sor, amikor I. Napóleon francia császár hadai veszélyeztették a Csallóközt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Görgey Artúr csapatai többször is tartózkodtak Gúta környékén.

A Dachau és Schönberg koncentrációs táborokba elhurcolt gútai lakosoknak állított emlékmű
Műemlékké nyilvánított parasztház
A városháza modern épülete

A 19. század végén és a 20. század elején a helyi lakosság élete minden területen fellendült. 1886-ban hozták létre a Gútai Önkéntes Tűzoltóságot.[9] Felépültek az árvízvédelmi töltések, 1915-ben a Kis-Dunán a város mindkét végén átadták a vashidakat. Megépítették a a Komáromot Gútával összekötő közutat és vasutat, a gőzmalmot valamint a téglagyárat. Üzembe helyezték a Kohn-féle halászhálógyárat is. A Vágon megindul a személy- és teherszállítás. Ebben az időszakban alakult meg a fogyasztási szövetkezet és az ármentesítő társulat. Az első világháborúban ezerhatszáz gútai lakos harcolt az Osztrák–Magyar Monarchia oldalán, közülük 332-en vesztették életüket. A háború után a trianoni békeszerződés értelmében a Magyar Királyságtól elszakítva Gútát Csehszlovákiához csatolták.

A községet az I. bécsi döntés értelmében 1938-ban visszacsatolták Magyarországhoz, azonban a második világháborút lezáró nagyhatalmi döntések által 1945-től ismét Csehszlovákiához került. 1947 kezdetén a község 1767 magyar lakosát Csehországba deportálták, majd ezen év nyarától kezdődően további, megközelítőleg 2000 magyar lakosát erőszakkal Magyarországra telepítették át, elsősorban Mezőberénybe, Medgyesegyházára és Pitvarosra. A kitelepített magyarság helyére Magyarországról önként áttelepülő szlovákok érkeztek. A háborút követő magyarellenes intézkedések hatására ezenkívül további 700 lakosa reszlovakizált.

1948 augusztusában a falu nevét a szlovák hatóságok hivatalosan Kolárovo-ra változtatták, állítólag a helyesírásra nem ügyelve, Kollár János klasszicista költő és lelkész után. 1954-ben a község határából különválasztottak egy részt Ifjúságfalva (Dedina Mládeže) néven. A vitathatatlan fejlődés ellenére az akkori Csehszlovákia legnagyobb falva megtartotta mezőgazdasági jellegét. Építészeti szempontból földszintes vályogházak jellemezték.

Jóllehet a lakosság igen tapasztalt volt az árvizekkel való harcban, 1965-ben mégis meglepte őket egy olyan pusztító áradat, amely a mai napig ott szerepel emlékeik többségében. A város krónikája az alábbiakat őrizte meg az árvízről:

1965 tavasza rendkívül esős volt. A Vág és Duna vízszintje állandóan növekedett. Május közepén árvízkészültséget rendeltek el. Június 17-én a Duna vize átszakította Csicsónál a töltést. Újabb védőgátakat emeltek, megkezdődött a harc a községhez kérlelhetetlenül közeledő természeti elemmel. Június 19-én megkezdték a gyermekek és az idős emberek evakuációját. A községből 1800 személyt szállítottak el. 1965. június 25-én a víz átszakította a töltést, és Gúta néhány óra elteltével víz alá került. A felbőszült ár lerombolt minden házat, amely az útjában állt. A lakosok csak a legfontosabbat mentették meg, gyakran csupán a puszta életüket. 10687 lakosból addigra már csak 620 maradt a településen. Két hónap elteltével, amikor a víz leapadt, feltárult Gútán a pusztulás szörnyű képe. A községben 768 ház dőlt össze, 1568 súlyosan megrongálódott, csak 107 hajlék maradt ép.

Megkezdődött a károk felszámolása. Csehszlovákia különböző részeiből jött a segítség. Az újjáépítésben leginkább Prága, Pozsony és Brünn, de az olomouci, nagyszombati, nagytapolcsányi és az érsekújvári járás is segített. Új családi házak épültek, hiszen ebben a helyzetben ez volt a legfontosabb. Az 1965 végén már 175 családi ház állt. A lakossági ellátás intézményeinek felújítását 1966-ban kezdte meg a község. Elkezdődött a 12-osztályos alapiskola és a 200 személyes diákotthon építése, épülni kezdett a két óvoda és a bölcsőde, felépült az egészségügyi központ és a benzinkút. Megkezdték a község csatornázásának építését és a távfűtés rendszerének lefektetését. A gútai gyermekek az 1965/66-os tanévben Csehszlovákia különböző községeiben, üdülőhelyein térítésmentesen tanulhattak.

1967-ben kezdődött a kultúrház, továbbá az új üzletközpont építése. Megkezdték az utak javítását, felállítottak egy gömbkutat (hidroglóbusz), és korszerűsítették a villanyvezetéket. Két év sem kellett, és a község felépült romjaiból az ország lakosságának és üzemeinek önzetlen segítsége nyomán.

Az árvíz által elpusztult község megújulása, megváltozott arculata, valamint az a tény, hogy közeledett Gúta első írásos említésének 700. évfordulója, nem maradt visszhang nélkül a legfelsőbb politikai és társadalmi körökben sem. 1967. október 14-e a település egyik legjelentősebb napja lett, mivel ismét visszakapta városi rangját. Egy krónikás[10] az ünnepről az alábbiakat jegyezte fel:

Az ünnepi hangulat már reggel óta tartott, bár az ünnepélyes várossá nyilvánítást csak a délutáni órákra tervezték. Gúta lakosait reggel friss fúvószene ébresztette és csalogatta ki a térre, ahol már valódi ünnepélyes hangulat uralkodott. Az ünnepségen becses vendégek vettek részt, kerületi és járási politikai vezetők, valamint azoknak az üzemeknek és intézményeknek a képviselői, amelyek a város újjászületését segítették. A városnézés után a Szabadság téren leleplezték az árvíz emlékművét, Nagy János szobrász alkotását, melynek címe „Anyaföld”, és amely a Csallóköz termékeny földjét, az itt élő emberek kitartását jelképezi. Az ünnepségen Alexander Dubček mondott beszédet, és átnyújtotta Jányi Jánosnak, a HNB elnökének a várossá nyilvánításról szóló okiratokat.

A város lakosságának és építőinek igyekezete, hogy fellendítsék Gútát, nem veszett kárba. Az 1968-75-ös évek elmúltával, a Duna-akció összes építkezésének befejezésével megszilárdultak a város belső viszonyai, és megjavult a lakossági intézmények működése is. 1965 után teljesen megváltozott a főtér képe, amely a fejlődő város méltó központjává vált. A tér közepén álló adminisztrációs épületet 1975. augusztus 23-án adták át, így a nagyközönség és a hivatalnokok korszerű közigazgatási központot kaptak. Az épület Járgerský mérnök tervei szerint épült fel. Ma a városi hivatal, a Szlovák Takarékpénztár kirendeltsége és a posta használja az épületet. A teret építészetileg szökőkúttal és az Elemek fellobbanása nevet viselő plasztikával egészítették ki. A tér eredeti épületei közül csak a római katolikus templom maradt meg, és a hivatalnokok felújított lakóháza, amely ma a város lakásalapját gyarapítja. 1974-ben ünnepélyesen átadták rendeltetésének a város új kultúrközpontját is.

A város dinamikus fejlődésének időszakában egyidejűleg kellett új házakat építeni a fiatal családok számára, a polgári ellátás intézményeinek, de ugyanúgy meg kellett építeni a kultúra és a sport céljait szolgáló építményeket is. Gyors tempóban épültek egész háztömbök, lakótelepek, amelyek azután a baráti összefogás városainak nevét viselték, mint például Prágai tér és Brünni tér. Napjainkban a városnak 700 lakása van lakóházakban. A város sok utcával büszkélkedhet, amelyekben korszerű családi házak állnak.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a népszámlálás alapján Gúta 10 823 lakosából 5372 volt férfi és 5451 volt nő, ebből a gazdaságilag aktív személyek száma 5612 fő volt. A népszámlálási adatok szerint a népesség feloszlása a következő:[11]

Kor szerinti megoszlás
Kor Népességszám
iskoláskor (0–14 év) 1 695 fő (15,67%)
produktív korú férfiak (15–59 év) 3 593 fő (33,19%)
produktív korú nők (15–54 év) 3 111 fő (28,75%)
nyugdíjaskorú férfiak (60–) 846 fő (7,82%)
nyugdíjaskorú nők (55–) 1505 fő (13,90%)
ismeretlen 73 fő (0,67%)
Nemzetiség szerinti megoszlás
Nemzetiség Népességszám
magyar 8 742 fő (80,78%)
szlovák 1890 fő (17,46%)
roma 71 fő (0,66%)
cseh 55 fő (0,50%)
ukrán 3 fő (0,01%)
egyéb 62 fő (0,58%)
Vallás szerinti megoszlás
Vallás Népességszám
római katolikus 8 246 fő (76,18%)
evangélikus 445 fő (4,11%)
református 294 fő (2,71%)
Jehova tanúi 89 fő (0,82%)
metodista 48 fő (0,44%)
görög katolikus 18 fő (0,16%)
ortodox 1 fő (0,009%)
baptista 4 (0,037%)
más, nem meghatározott 153 fő (1,41%)
vallás nélküli 1525 fő (14,09%)

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város már több mint 20 éve minden év augusztusában megrendezi a hagyományos gútai vásárt, amely 3 napig tart a művelődési központ épülete előtti téren, a városi parkban és a hajómalomnál. Karácsonykor vásár várja a látogatókat, a lakók minden évben szilveszterkor tűzijátékkal búcsúztatják az elmúlt és üdvözlik az új évet.

A városban működik a Gúta TV, amely napi 24 órában sugároz hirdetéseket. Szerdánként a csatorna műsorokat közvetít a város életéről, az aktuális kulturális eseményekről és a városi önkormányzat üléseiről. A hírösszefoglaló ismétlése vasárnaponként látható. A művelődési központ 1974-ben elkészült épületében található egy előadóterem, amely színházként és moziként egyaránt funkcionál, egy kisméretű kiállítóterem, valamint a rendezvényeken használt kör alakú táncterem, amelyet a helyi lakosok csak „rotunda” néven ismernek.

  • Városi művelődési központ, Templom tér 4.

A könyvtár 35 000 kötettel rendelkezik, amelynek 50%-a magyar, 50%-a szlovák nyelvű (2006).

  • Városi könyvtár, Templom tér 4.

A képzőművészet területén Huszárik Roland kortárs grafikus és festőművész expresszív hatású alkotásai már lassan egy évtizede öregbítik városunk nevét. 15 kiállítással és egyedül álló, utánozhatatlan művészetével már rég kilépett e kisváros adta "bezárt" keretek mögül. www.huszarik.eu A múltat e téren a nemrég elhunyt Obonya Sándor jellegzetes tájképeivel és a fiatalon elhunyt Huszárik Pál /Huszárik Roland édesapja/ képviselte.

A vízimalom melletti területen rendezik meg minden augusztus végén a Hanna-Hanna fesztivált. A táncdalénekesek tehetségkutató versenyét, a Gútai Lírát 1969 óta rendezik meg.

Látványosságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egykori temetőben (ma ez a városi park) álló kápolna

A római katolikus templomot, amelyet Szűz Mária mennybemenetelének szenteltek, 1723 és 1724 között építették barokk stílusban a régebben leégett gótikus stílusú templom helyén. 1772-ben az épületet kibővítették. A 17. századtól a templomot egy kőfal védte, de azt a 20. század 50-es éveiben lebontották. A templom belsejét neobarokkban épült boltív és a Lütgerndorff Ferdinánd által 1832-ben készített, Szűz Mária mennybemenetelét ábrázoló oltár díszíti.

A volt temetőben (a mai városi parkban) az 1750-es években barokk stílusban kápolnát építettek, amelyhez a volt temetőbe vezető kapun lehet bejutni.

A templomparkban egy 1831-ben épült szentháromság oszlop áll, amelyet a kolera áldozatainak szenteltek. Egy 1835-ben készült, Szent Bálintot ábrázoló szobrot a volt piac bejáratánál építettek fel. Ma, miután számos alkalommal áthelyezték, a kápolna mellett áll. Az első világháborús emlékművet, Rigele Lajos alkotását az 1920-as években készítették. A Dachau és Schönberg koncentrációs táboraiba elhurcolt gútai lakosok emlékműve Reicher János szobrász és Lukačovič István építész alkotása. Az emlékmű eredetileg a városi hivatal mellett állt, de ma már a rózsakertben található. A Földanya szobor, amely Nagy János szobrász alkotása, a művelődési központtal szemben áll. A városházával szemben található az erők találkozása nevet viselő szökőkút, és az emberek összefogását ábrázolja az árvíz idejéről. A második világháború áldozatainak készült emlékmű az elhunytak neveivel a városi parkban található, a kápolnával szemben.

A gútai „Békavár” erőd
A dombok, amelyeken régen a Békevár állt

A gútai erődítményt a Mária magyar királynő utasítására építtetett vár helyén építették fel. A nagyobb komáromi és érsekújvári erődök mellett a Gútainak mindig kisebb szerepe volt a történelem során. A török megszállás elején, 1527-ben, az erődöt felújíttatta a vár kapitánya, Martonosi Pesthényi György, hogy megvédje azt Szapolyai János seregei elől, aki az Oszmán Birodalmat támogatta. Még abban az évben a Szapolyai alatt szolgáló Ráskay Gáspár seregei betörtek Gútára, és feldúlták. Néhány év után az erőd az osztrák seregek kezébe került.

1584 és 1594 között a várat olasz hadmérnökök segítségével megerősítették. 1662 és 1664 között a töröktől való félelmükben a várat ismét modernizálták. Ebben az időben, a gútai vár belsejében, kőből épült házak álltak.

Hajómalom
A hajómalom légifotója

A Dunán és a Vágon is hazai jogokat élveztek a hajómalmok, de egytől egyig eltűntek, főként a folyószabályozások, a vízierőművek építése és a dunai hajóközlekedés rohamos fejlődése miatt.

A volt Komáromi Járási Építkezési Vállalat 1980-ban felkérte a Pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Építészmérnöki Karának az építészet elméletével és történetével foglalkozó tanszékét egy hajómalom tervének a kidolgozására. Az az ötlet, hogy kettős csónakra építsék a hajómalmot, az i. e. 6. századból, az ókori Rómából eredt. Szlovákiában a legtöbb ilyen malom a 19. században működött legnagyobb és lassú folyókon. Bizonyos helyeken egész hajómalomszigetek épültek, mint például Komárom környékén, Dunaradványon, Párkányban, továbbá a Vágon, főként Galgóc és Gúta közelében.

A terv kivitelezői számára fontos szempont volt, hogy történelmi hűségre törekedjenek a dunai hajómalom, annak eredeti, régimódi technológiai berendezése megtervezésében, a legrégibb ismert típus alapján. Elengedhetetlen követelmény volt az is, hogy vegyék figyelembe a Dunán kialakult új feltételeket, például azt, hogy az új létesítmény nem munkára, hanem szemléltetésre, múzeumi célra készül. Ezek alapján kidolgozták a hajómalomnak, mint kiállítási tárgynak a tanulmányát.

A technológiai berendezést megvásárolták és beszerelték, de az erőátviteli berendezést – néhány más alkatrésszel együtt – újjal helyettesítették. Mivel a körülmények nem tették lehetővé a valósághű rekonstrukciót, jelentéktelen mértékben megnagyobbították a malom befogadóképességét a látogatók fogadása végett, de ragaszkodtak az eredetileg tervezett anyagokhoz, a malom táji jellegének megőrzéséhez a legapróbb részletekig. Elvitathatatlan érdemeket szerzett a kivitelezésben a komáromi Szlovák Hajógyár.

A hajómalom 1995-ben a Szlovák Természet- és Tájvédő Egyesület Túzok Alapszervezetének a tulajdona lett. Mint minden hasonló régi műszaki berendezésnek, ennek is az a rendeltetése, hogy bemutassa a szerkezet ötletességét. A jelen számára a leghasznosabb e malmoknak az a képességük, hogy megszerzik a munkájukhoz szükséges energiát a vízből anélkül, hogy ökológiai kárt tennének a tájban. A folyó vizét oxigéndúsabbá, tehát a vízi élővilág számára hasznosíthatóbbá teszik.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindegyik szakosztály, legyen az akár hagyományos sportokkal, küzdősportokkal, művészi sportokkal, vagy akár hobbi sportokkal foglalkozó klub, mind önálló költségvetéssel rendelkezik, melyet részben városi támogatásból, a városi önkormányzat által jóváhagyott összegből, egyéb támogatóktól, vagy a pályázatok, illetve központi szervektől befolyt összegből, belépőjegyekből, tagsági illetékekből állítanak össze. Mindegyik szakosztály azonos célkitűzéssel rendelkezik. Céljuk a minél jobb eredmények elérése, és nem utolsó sorban az ifjúság nevelése, az ifjúság bekapcsolása az aktív, vagy akár csak az időszakos sportéletbe. Ennek érdekében a szakosztályok mindegyike évente szervez (több alkalommal is) bemutatóval összekötött toborzást a helyi általános iskolák és a nyilvánosság számára.

A helyi sportklubok összefogóereje a városi önkormányzat sportbizottsága, melynek irányítása alatt szervezik meg minden évben a városi sportnapot valamint Kisbér testvérvárosával karöltve a már hagyományos Játék határok nélkül című sportvetélkedőt.

Hagyománynak tekinthető, mégis nagy jelentőséggel bíró esemény, hogy a város önkormányzata minden év februárjában és márciusában kiértékeli az előző év három legjobb ifjúsági illetve felnőtt sportolóját, a három legjobb csapatot, valamint a további eredményes sportolókat. Mindez jelképesen, szolid keretek között zajlik, mégis a kis serleg, az emléklap büszkeséggel tölti el jogos tulajdonosát. Bizonyítják azt a városi krónikába bejegyzett nevek, aláírások és fényképek egyaránt.[12]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gútán készülnek a Babetta segédmotoros kerékpárok
Az új malom épülete

1970 után Gúta a Csallóköz északkeleti területének ipari központjává változott. Ez a változás fokozatosan ment végbe.

A néhai Kohn-üzemből létrejött a Pletatex népi termelőszövetkezet. Az üzem 1969-től bővítette gyártási programját, és a halászati, vadászati cikkeken kívül szőnyegeket kezdett gyártani. A Pletatex a maga idejében Csehszlovákia egyetlen ilyen jellegű üzeme volt. Ma a volt vállalat épületében az Unicol és Beneficus magáncég működik.

A 70-es évek és a 80-as évek legjelentősebb ipari létesítménye a szinte világhírű Babetta-mopedeket gyártó üzem, amely több mint 900 alkalmazott számára biztosított munkát. Az épületegyüttest szó szerint a „zöld réten” építették fel, ahol a tágas csarnokokat korszerű berendezéssel és technológiával látták el. Azzal számoltak, hogy fokozatosan bővülni fog a gyártás. A gyár üzembe helyezésének időpontjában, 1973-ban még a vágbesztercei nemzeti vállalathoz tartozott, ám idővel önállósult, és gyártmányaik, a Babetták, sok országban népszerűek voltak. A politikai és gazdasági változások után az anyavállalat több részvénytársaságra bomlott. A nemrégiben még virágzó üzem sok dolgozóját munkanélküliség fenyegeti.

A szenci Montostroj gútai kirendeltsége 1979-ben kezdte el a vasszerelvények gyártását. Ma ezt az üzemet a Sara és a Credat magáncég birtokolja.

1979-ben több kis üzem összevonásával létrejött járási gyárban többfajta tevékenységet folytattak, mint például bútorgyártást, fémmegmunkálást és textiláru gyártását is. Szolgáltatásaik közül legfontosabb volt a cipőjavítás, a rádió- és televíziójavítás és a gázszerelési szolgáltatások. A 90-es évek elején ebből a vállalatból alakultak a Kolnáb, Gutex és Gukom állami üzemek, amelyek napjainkban kft.-ként működnek. A helyi gazdálkodás keretében jött létre a kommunális szolgáltatások járási vállalata, amely annak ellenére, hogy sokféle szolgáltatást nyújtott a lakosságnak, jelenleg felszámolás alatt áll. Kiemelt rangja van a helyi efsz-nek, amelyet még 1949-ben alapítottak. A szövetkezet ma több, mint 5000 hektár területen gazdálkodik. A kukoricán és gabonaféléken, valamint a műszaki terményeken kívül vörös- és fokhagymát is termesztenek. Az állattenyésztésben főleg a sertések és a szarvasmarha tenyésztése dominál, de különleges baromfitenyészettel is büszkélkedhetnek. 1990 után, amikor a lakosságot elérte az addig ismeretlen munkanélküliség, a város vezetősége az üzemek új hasznosításával próbálja megoldani a gondokat. A vállalkozói tevékenység támogatására a városatyák új ipari övezet tanulmánytervezetét dolgozták ki. Ebben a város méltányos árakon kínál parcellákat megvételre, vállalkozói célokra.

1997-ben kezdte meg (akkor még csak 75 munkással) a termelést az autóelektronikai berendezéseket (BMW, Volkswagen, Mercedes és Chrysler típusú gépkocsik számára elektromos kábeleket) gyártó Kromberg & Schubert vállalat. A „kábelgyárban” 2004 májusában már csaknem 3 ezren dolgoztak, ezzel a járás legnagyobb foglalkoztatójává vált ez a munkavállalók jogait sorozatosan megsértő (többek között a szakszervezet megalakítását megakadályozó[13]) osztrák vállalat. 2008. április 21-én és 22-én a cég dolgozói az üzem előtt sztrájkot tartottak, amelynek célja a jobb munkakörülmények kiharcolása, a fizetések és a túlórabér emelése valamint a diszkrimináció megszüntetése volt.[14] A munkabeszüntetés alatt Andreas Horvath osztrák szakszervezeti képviselő is beszédet mondott. A cég vezetősége végül teljesítette a dolgozók összes követelését.[15]

2007 végén az indiai Apollo Tyres cég első európai gyárának lehetséges helyét a szlovákiai Vágsellye és Gúta, valamint a magyarországi Gyöngyös mellett jelölte ki. Az első döntés alapján Gyöngyösnél épült volna fel az üzem, de 2008 augusztusában az Apollo Tyres bejelentette, hogy inkább új területet keres gyárának.

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2002-es parlamenti választásokban lakosságának 84.03 százaléka a Magyar Koalíció Pártját támogatta.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gútai vasútállomás

A városba négy közúton lehet bejutni: Komárom, Érsekújvár, Vágsellye és Nemesócsa irányából. A Templom téren található buszmegállóból, amit a helyi lakosok csak „nagybuszmegálló” néven emlegetnek, Pozsonyba, Komáromba, Érsekújvárba, Vágsellyére, Nemesócsára, Ógyallára és Szímőre indulnak autóbuszok.

Az első mozdony a Gúta és Komárom közötti vasútvonalon 1914. április 19-én indult el.[16] A vasútnak eredetileg Komáromot és Vágsellyét kellett volna összekötnie, de pénzügyi problémák (mint a Kis-Dunán átívelő híd drágasága) miatt csak a Komárom és Gúta, valamint a Vágsellye és Negyed közötti részek épültek fel. A Gútát Negyeddel összekötő szakasz a mai napig nem készült el. 2003-ban az alacsony kihasználtság miatt a Gúta–Komárom szakaszon a Szlovák Vasutak megszüntette az utasforgalmat, 2007-ben pedig a teherforgalmat is. A vasútállomás épületében jelenleg burkolólapok árusítása folyik.[17]

Intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A II. Rákóczi Ferenc Alapiskola

Önkormányzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2010-es önkormányzati választások eredményeként 19 tagú képviselő testületében a Magyar Koalíció Pártja 11, független képviselők pedig 8 helyet szereztek meg.

Iskolák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatási intézményeit megközelítőleg 1700 tanuló látogatja.

Egyházak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Juhász Árpád. Gúta és környéke a múlt századokban. Kalligram, 62–63. o. ISBN 80-7149-145-4 (1996) 
  • Angyal Béla 1996: Gúta és környéke 1848-1849-ben. ISBN 80-85509-56-3
  • Harmath Lajosné Vöröss Kornélia: Gútai kis történetek. ISBN 978-80-970280-2-2
  • Bagitáné Kürthy Katalin - Marczibál Viola - Vass Árpád: Emlékkönyv 1928-2003.
  • Gúta hagyományos gazdálkodása a XX. század első felében. Népismereti Könyvtár 2.
  • Angyal Béla: "...engedjenek népem javára munkálkodni..." Palkovich Viktor életútja. ISBN 978-80-970509-0-0
  • Angyal Béla 1999: A remény napjai.
  • Angyal Béla 1997: Gúta - 1945-1949. Dunaszerdahely.
  • Dombiné Páczer Katalin – Libárdi Péter 2003: Gúta (Kolárovo) belterületi helynevei. Magyar Névtani Dolgozatok 185.
  1. Komunitný plán sociálnych služieb mesta Kolárovo za obdobie od 2011-2015 (szlovák nyelven) (pdf). (Hozzáférés: 2011. március 21.)
  2. [portal.statistics.sk/showdoc.do?docid=51712]
  3. Zajlik a kampány a gútai népszavazás kapcsán, www.bumm.sk, 2012. február 24.
  4. Stollmann András 1990: Populačná dynamika bociana bieleho (Ciconia ciconia) na Žitnom ostrove. In: A. Štollmann (zost.): Ciconia '88 – Zborník referátov z odborného seminára konaného 28.-29. júna 1988 v Komárne. Bratislava, 46-53; Richard Pomichal 1984: A fehér gólya (Ciconia ciconia L.) elterjedése a dunaszerdahelyi járás területén. Csallóközi Múzeum - Múzeumi Híradó VIII, 52-62.
  5. bociany.sk
  6. villagutta.sk
  7. Fekete L. 1943: Az Esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Budapest, 138-139 No. 281; 161 No. 347.
  8. Dr. Blaskovics József: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony 1993, 205-206
  9. Komáromi Lapok 48. évf./ 41. szám, 3. 1927. április 5.
  10. Gúta város krónikája
  11. Lakosok, házak, lakások száma. Kolárovo.sk, 2004. december 31. (Hozzáférés: 2008. április 13.)
  12. Idegenforgalom – sport, 20012008, Kolarovo.sk
  13. Delta napilap, második évfolyam, 20. szám. Kiadva 2004. május 10-én.
  14. Vrabec, Norbert: Odborári zablokovali fabriku v Kolárove (szlovák nyelven). Hospodárske noviny, 2008. április 22. (Hozzáférés: 2008. április 22.)
  15. SITA: Po rokovaniach odborárov s vedením zamestnancom firmy Kromberg & Schubert zvýšia platy (szlovák nyelven). Plus Jeden Deň, 2008. április 22. (Hozzáférés: 2008. április 23.)
  16. Rottmann, Martin: Železničná trať Komárno – Kolárovo (szlovák nyelven). Rail.sk, 2004. december 19. (Hozzáférés: 2008. április 23.)
  17. Vasútsirató, Gúta TV. Kiadva 2007. augusztus 27-én.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gúta témájú médiaállományokat.