Lakszakállas
| Lakszakállas (Sokolce) | |||
| A református templom | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Kerület | Nyitrai | ||
| Járás | Komáromi | ||
| Turisztikai régió | Dunamente | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1268 | ||
| Polgármester | Bartal András | ||
| Irányítószám | 946 17 | ||
| Körzethívószám | 035 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1218 fő (2011)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 63 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 112 m | ||
| Terület | 19,42 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 47° 51′ 11″, k. h. 17° 49′ 38″ | |||
| é. sz. 47° 51′ 11″, k. h. 17° 49′ 38″ | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Lakszakállas (szlovákul Sokolce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Komáromi járásában. 2011-ben 1218 lakosa volt, ebből 1106 magyar és 94 szlovák.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Lakszakállas a történelmi Komárom vármegye területén, Komáromtól 20 km-re északnyugatra, Nagymegyertől 5 km-re keletre az Alsó-Csallóközben fekszik. Csaknem teljesen egybeépült a szomszédos Szilassal. Lakszakállas közigazgatási területe hosszan elnyúlik északkeleti irányba, egészen Mádérétig. Délről és délkeletről Bogya, északkeletről Bogyarét, nyugatról Szilas határolja.
A falu mellett halad el 63-as főút, mely Komáromot és Pozsonyt köti össze. Mellékút teremt összekötettést Szilason át Ekeccsel (6 km).
Lakszakállas közigazgatási területe 19,42 km², mely két kataszteri területre oszlik [2]:
- Lakszakállas (Sokolce-Lak) - 7,56 km²
- Túriszakállas (Sokolce-Túri) - 11,86 km²
Lakszakállashoz tartozik még Madérét is, mely a falutól 7 km-re északkeletre fekszik, Bogyarét közelében.
Története [szerkesztés]
A mai település eredetileg két község, Lak és Túriszakállas volt.
Lak falut 1332-es pápai tizedjegyzék "Laak" alakban tartalmazza. 1428-ban "Lak al. nom. Zakalus" néven említik. A 14. században Lak a gróf Cseszneky család és kisnemesek birtoka volt. A Laky család 1387-től a 18. századig volt a birtokosa. A 17. században a törökök felégették, de újratelepült. Lakói mezőgazdasággal, kosárfonással, szövéssel foglalkoztak.
Túriszakállas Szent Mihálynak szentelt temploma és plébániája már 1268-ban szerepel írott forrásban. Komárom várának tartozéka, majd a Thury család birtoka volt. 1412-ben az esztergomi érsekség zálogbirtoka. 1631-től a Püspöky család volt a birtokosa. A 18. században az Amadé családé, a 19. században a Ghiczyeké.
Vályi András szerint "Apátza Szakállos, Turi Szakállos. Két magyar faluk Komárom Várm. Apátza Szakállosnak földes Ura a’ Relig. Kintstár; Túri Szakállosnak pedig G. Amade Uraság, lakosaik katolikusok, és reformátusok, fekszenek Ekecshez közel, és annak filiáji; határbéli földgyeik jól termők, vagyonnyaik középszerűek." [3]
Fényes Elek szerint "Lak, magyar falu, Komárom vmegyében, A Csalóközben, a posonyi országutban, Thuri-Szakállas tőszomszédságában. Áll alsó és felső Lakból. Felső-Lak kiterjedése 1405 h., mellynek harmada szántóföld, harmada kaszálló, harmada legelő. Alsó-Lak 403 hold, mellyből 380 h. szántóföld, 23 h. pedig legelő és mocsáros hely. Vösztő puszta pedig, melly szinte ide tartozik, 82 holdra terjed s ez mind szántóföld. Mind a három határ földje kitünő termékeny, csakhogy a pozsonymegyei vizek a legelőkön és kaszállókon sok mocsárt képeznek; van egy Zsemlékes nevű nagy s hallal bővölködő tava is. Népessége a két Laknak 510 lélek, u. m. 408 ref., 94 kath., 8 zsidó. Reform. anyaegyház. Birtokosok: Pázmán, Csepy, Vágh, Szűcs, Farkas, Barthalas, Csiba, Bajcsy, Nagy, Halászy." [4]
"Thúri-Szakálas, magyar falu, Komárom vgyében, a Csalóközben, a posoni országutban, Komáromhoz 3 13 mfd. Róna határa 2711 hold, mellyből szántóföld 811 h., kaszálló és legelő 2000 hold. Földe igen termékeny porhanyós fekete agyag; – rétjei hires szénát s annyit teremnek, hogy felső Csalóköz is ide jár szénát vásárlani. Az urasági rétség Madé földének neveztetik. Legelője mocsáros. Lakja 119 reform., 100 kathol., 3 zsidó, s csak többnyire zsellérek és haszonbérlők, mert a határ curialis birtoka Ghyczy Rafael urnak, ki itt szép lakházat, kertet és szőlőt bir." [4]
1910-ben 782 magyar lakosa volt. 1861-ben az egész falu leégett. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. Lakszakállast és Túriszakállast 1940-ben egyesítették. 1938 és 1945 között Magyarország része volt. Mezőgazdasági szövetkezete ma is működik, öt községet tömörít.
2001-ben 1275 lakosa volt (91% magyar nemzetiségű).
Nevezetességei [szerkesztés]
- Református templomának elődje az 1268-ban említett román stílusú Szent Mihály templom volt, melyet később gótikus stílusban átalakítottak. A 17. században a török megrongálta, ezután helyreállították és többször átépítették.
- A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus templomot egykor folyosó kapcsolt a szomszédos kastélyhoz. A templomon ma is látható az Amadék címere.
- A kastélyt az Amadé család építtette barokk stílusban, a 19. század első felében a Giczy-család klasszicista stílusban alakíttatta át.
- A falu központjában levő kis parkban állították fel az 1965-ös árvíz emlékművét, valamint egy kopjafát.
- Szabadtéri színpadát 2003-ban adták át.
- A község címerét, mely az 1854-ből származó címer alapján készült, 2006-ban szentelték fel.
Híres emberek [szerkesztés]
- Itt született 1936. május 15-én Tok Béla tanár, helytörténész, muzeológus, a Duna Menti Múzeum egykori munkatársa.
Kulturális élet [szerkesztés]
- Jácint Népdalkör
- Boncák Színpad
- Nyári Ifjúsági Találkozó
Gazdasága [szerkesztés]
- A szlovákiai Topagro mezőgazdasági rangsorolás alapján termelőszövetkezetét 2007-ben első hellyel jutalmazták.
Képtár [szerkesztés]
Testvértelepülés [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ http://www.geodesy.gov.sk/sgn/kusr09-2007.xls
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ^ a b Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
|
|||||||||||


