Nagy bukó
|
|
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Nem fenyegetett |
||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Eszmei érték: 10 000 Ft |
||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Mergus merganser Linnaeus, 1758 |
||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy bukó témájú médiaállományokat. |
A nagy bukó (Mergus merganser) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Izlandon, a Brit-szigeteken, Európa és Ázsia északi részén, Kamcsatkáig költ. Szigetszerűen előfordul Európa más tájain is. Észak-Amerika középső részén is megtalálható. Tavak vagy folyók közelében él.
[szerkesztés] Alfajai
- Mergus merganser americanus Cassin, 1852
- Mergus merganser merganser Linnaeus, 1758
- Mergus merganser orientalis Gould, 1845
[szerkesztés] Megjelenése
Testhossza 58-66 centiméter, a szárnyfesztávolsága 82-97 centiméter, testtömege 900-2100 gramm. A tojó kicsit kisebb, mint a hím. A hím feje és háta fekete, fejhez simuló tollüstökkel. A tojó feje vörösesbarna, háta kékesszürke. Hegyes, a csúszós halak megfogására alkalmas csőre van.
[szerkesztés] Életmódja
Általában 10-20 centiméter közötti halakat fogyaszt, megeszi a rákokat és más gerincteleneket. Ritkán elfogyasztja a békákat, kisemlősöket és növényi anyagokat is. Nagyon jó úszó, táplálékáért mélyre is lemerül.
[szerkesztés] Szaporodása
Fészkét korhadt fák üregébe rakja, és pehelytollal béleli ki. A fészekalj 7-9 tojásból áll, melyeken 32 napig kotlik. A fiókák kikelésük után 24-36 órával már elhagyják a fészket, és 8-10 nap múlva már kis halakat is fognak. A költésben és a fiókák felnevelésében csak a tojó vesz részt.
[szerkesztés] Kárpát-medencei előfordulása
Magyarországon rendszeres átvonuló, enyhe teleken egyes példányai át is telelnek. Kisebb csapatokban halban gazdag tavaknál és folyóknál tűnik fel. A Dunakanyarnál észlelték a legtöbbször.

