Koronázási jelvények

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A koronázási jelvények a király vagy császár koronázásánál a királyi hatalom szimbolikus kifejezésére használt jelvények, mint a kard , a korona, a jogar és a birodalmi alma. A német király koronázásánál még használatban volt Nagy Károly kardja, Szent Móric kardja, a sarkantyúk, a dalmatika s egyéb ruhadarabok, melyek 1797 óta Bécsben őriztetnek.[1]

A magyar koronázási jelvények (Révai nagy lexikona. Bp. 1913)

A magyar koronázási jelvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar koronázási jelvények a következők:

Egyéb magyar koronázási jelvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A koronázási jelvények közé tartozott többek között aranyszállal átszőtt kesztyű, valamint szintén aranyszállal átszőtt papucs is. Ezek sajnos teljesen szétáztak az Orsovánál, Szemere Bertalan által történt elásása és a több mint négy évig a földben való tartózkodása során. Révai nagy lexikona leírja azt is hogy koronázáskor a megfelelő tisztasággal, ruházattal kellett rendelkezni. Az aranyszállal átszőtt papucs felvétele előtt lábat kellett mosni és bíbor-zöld kockás zoknit kellett húzni.

Keresztek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keresztek közé tartozik az apostoli kereszt (lásd: Apostoli cím és kereszt), valamint azon kisebb kereszt, melyre a király az esküt letette, s melyet az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban őriztek. Eredetére nézve 1112. századból való mű, a talpazat azonban a 16. századra vall.

A jogar egy olyan szokatlan formájú bot, amelynek a hegyén három oroszlán profilmetszetével díszített nagy hegyikristály gömb van. Kinézete alapján a Fatimidák művészete keretébe sorolandó és arra lehet gondolni, hogy talán valamelyik európai uralkodó, mint például Szent István sógora, II. Henrik császár kincstárába tartozhatott. A kristálygömb filigrános és granulációs megmunkálású arany foglalatba illeszkedik. A közepén a mágikus végtelen csomó motívuma látható, ami a középkorban talizmán hírében állt. Ugyanezen célból kis aranygömböcskék csüngenek a láncocskákon, bajt elhárító, halk csilingelő hangot adva.

A jogar nyele mogyorófa nyél, borítása pedig aranyozott ezüstből készült; mindkettőt dús filigrán díszítés borítja, szerényebb kivitelezésben és az arany rész filigrános motívuma ismétlődik meg felületén. A jogar létrejötte III. Béla uralkodási idejére vezethető vissza.

Ruházat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A koronázási jelvények közé tartoznak még a koronázási paláston túl az alba, stóla, vállkendő, öv, kesztyű és a melldísz vagy mellkapocs. Utóbbit Ipolyi Arnold a békecsókra nyújtott u. n. pax-táblának tartja. Mindezen öltönyök, noha a régibb leltárak még megemlítik, napjainkig nem maradtak fenn. Az öltönyökből egyedül csak a saruk és harisnyák jutottak napjainkra. Mindkettő vörös selyemből készült, előbbiek alakjuknál fogva Bock véleménye szerint a 15. századból, Mátyás korából származhatnak. Mindkettőt azonban az 1849. elásás alkalmával a behatolt nedvesség teljesen tönkretette, úgy hogy ma már teljesen hasznavehetetlenek.

Az országzászló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ide tartozott még az ország zászlója is, melyet azonban a régebbi leltárak is elveszettnek mondanak. Nyele, mint a krónikák mondják, Kis Károly koronázásánál veszett el, míg a zászló maga a mohácsi vészkor veszett el.

A koronázási jelvényeket őrző láda[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A II. Mátyás által a koronázási ékszerek számára készíttetett vasláda 1608-ból a Magyar Nemzeti Múzeumban

Azon ládáról, amelyben a koronázási jelvényeket jelenleg őrzik, másként a koronának külön régi tokjáról több helyen történik említés. A jelenlegi láda, amint azt a rajta levő felírás és a címerek mutatják, 1608-ban készült II. Mátyás alatt. A láda előrészén Mátyás monogramja koronázott pajzsban, s Magyarország négyezett, koronás címere. A láda maga a keresztpántokkal van megvasalva.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. V. ö. Bock, Die Kleinodien des heiligen römischen Reichs (Bécs 1864).