Záh Felicián

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Záh Felicián merénylete a királyi család ellen. Képes krónika (Chronicon Pictum)

Záh Felicián, helyesebben Záh nembeli Felicián (? – Visegrád, 1330. április 17.) magyar birtokos, katona. Az előkelő, Nógrádban őshonos Záh nemzetségből származik. Károly Róbert elleni sikertelen merénylete tette hírhedté, amelyet nemzetségén toroltak meg. Családnevét az oklevelekben Zah, több történelmi és irodalmi műben Zách formában írják.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hosszú ideig Csák Mátét szolgálta híven, aki a Felvidék tartományura volt, és Károly Róbert király ellen harcolt. Felicián Máté oldalán komoly vagyonra tett szert és magas rangba jutott, 1318-ban azonban átpártolt a királyhoz, aki számára büntetlenséget biztosított, javait és társadalmi pozícióját megtarthatta. 1321-ben a király semptei várnagyává nevezte ki, lánya, Klára pedig bekerült Erzsébet királyné udvarhölgyei közé. Rövid idő alatt szabad bejárása volt az uralkodóhoz.[1]

A merénylet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Orlai Petrics Soma: Zách Feliczián rátámad Róbert Károly magyar királyra(részlet)
Károly király erős kézzel fékezte meg az úrakat, aztán békét teremtett az egész országban. Békességben élt a nép és lassan-lassan megbékéltek a legyőzött úrak is. De azért a hamu alatt ott izzott a parázs és a megbékélt úrak hamar a kardjukhoz kaptak. Fényes udvartartást vezetett Erzsébet királyné úrasszony, Károly király felesége. Ennek az udvartartásnak legfényesebb csillaga Zách Klára volt, a híres Zách Felicián lánya. Mindenkinek szemébe tűnt ez a szép lány az udvar csillaga, hogyne tűnt volna fel Kázmér lengyel hercegnek, aki gyakran megfordult az udvarban. Rágalmazni kezdték Zách Klára hófehér erényét, s addig rágalmazták, amíg a rossz hír Zách Felicián fülébe is eljutott. Ő csak nemrég békült meg a király udvarával, hiszen Csák Mátét szolgálta. Ahogy a rágalmazó pletykát meghallotta, mintha eszét vesztette volna, rohant fel a királyhoz, aki családjával éppen ebédnél ült.[2]
Képes krónika

1330. április 17-én, miközben a királyi család a visegrádi Duna-parton levő palotában ebédhez készült, Felicián kardjával rárontott a királyi családra. Károly Róbertet a jobb karján sebesítette meg könnyebben, míg Erzsébet jobb kezének négy ujját lecsapta, miközben ő a fiait, Lajost – a későbbi Nagy Lajos királyt – és Endrét védte. A fiúknak nem esett baja, nevelőiknek – Kenesics Gyula fia Miklós és Drugeth Miklós – súlyos fejsérülés árán sikerült felfogniuk az ütéseket. Ezalatt a Potok megyei (ma: Sárospatak) Sándor fia János,[3] a királyné al-étekfogója leszúrta, majd az odaérkező testőrség szétvagdalta Feliciánt.[4]

A merénylet okairól megoszlanak a források. Vannak, akik a megtorlás súlyosságából arra következtettek, hogy a merénylet a tartományurak által szőtt összeesküvés része volt. Az utókor azonban inkább egy az emlékeit másfél évtizeddel papírra vető olasz krónikás leírását fogadja el. Eszerint Erzsébet öccse, Kázmér herceg – a későbbi Nagy Kázmér lengyel király – állítólag elcsábította Záh Klárát, s apja ezt akarta megtorolni. Ez a történet nagyon hasonlít Bánk bán feleségének történetére, amit röviden a Képes krónika mond el. Nem lehet tudni, hogy melyik történet hatott a másikra.[4]

A megtorlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Körösfői-Kriesch Aladár:Zách Klára története I.
Körösfői-Kriesch Aladár:Zách Klára története II.

Testrészeit ezután elrettentésül szétküldték az országban. Fia szolgájával együtt futásnak eredt, de nem tudott elmenekülni. Őket egy ló farkához kötözték, majd miután meghaltak, részeiket a piacon a kutyák és disznók elé vetették. Sebe nevű lányát Becsei Imre lévai várnagy lefejeztette, férje, Kopai Imre börtönben halt meg. Gyermekeiket pedig a keresztesekkel vitették el, akik végül Rodoszra száműzték őket. [5]Klára lányának levágták az orrát, az ajkait, hogy a fogai látszottak és nyolc ujját, majd lovon körbehordták néhány városban, miközben azt kellett kiáltoznia, hogy „így jár, aki hűtlen lesz királyához”. Felicián nemzetségének tagjait harmadíziglen megölték, a távolabbiakat jószágvesztésre ítélték.[4]

"Így tehát a boldogtalan Felicián felség­sértés bűnébe esett, megháborította az országot, kiirtotta tulaj­don magvát, meggyalázta és elvesztette nemzetségét, ebek étkévé lett, s e világból kiszaba­dúlván megkötöztetett az al­világban s eltemettetett a pokolban, és a világnak gúnyává, a hitetleneknek tanulságává lett."
– Márk krónikája a magyarok viselt dolgairól az ősidőktől MCCCXXX végéig, fordította Szabó Károly[6]

Nőtestvérének nőunokáit azonban kivették minden büntetés hatálya alól.

Károly Róbert nem sokkal később váratlanul zarándokútra indult Jeruzsálembe, azonban Felicián még élő rokonaitól tartva némi hajózás után végül visszafordult.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest 1988. ISBN 963-07-4394-9 
  2. Tóth Judit: Történelmi záróakkordok
  3. Beihuber Ádám: Borcseppek a kardélen / Gondolatok Záh Felicián merényletéről (pdf) pp. 2/17 (110). OSZK, Sic Itur Ad Astra 2006. 1-2. sz., 2007. november 12
  4. ^ a b c Bertényi Iván. Magyarország az Anjouk korában. Gondolat, Budapest 1987. ISBN 963-281-776-1 
  5. Zách Felicián családját kiirtásra ítélik, rubicon.hu
  6. Márk krónikája a magyarok viselt dolgairól az ősidőktől MCCCXXX végéig, fordította Szabó Károly

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szépirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fehér Tibor: A ródoszi lovag. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1986

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]