Kottanner Jánosné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Kottanner Jánosné (1400 körül – 1470 után), leánykori neve: Wolfram Ilona, német neve: Helene Kottannerin, Luxemburgi Erzsébet királyné komornája, és lányának, Habsburg Erzsébet magyar királyi hercegnőnek, későbbi lengyel királynénak a szárazdajkája 14391440-ben. Magyarországi német származású memoárszerző. A régebbi irodalom tévesen Hvendler Ilona néven emlegette.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wolfram Péter nemes leánya, 1431-ig Szekeres Péter soproni polgármester felesége, majd a gyermektelen özvegy Kottanner János bécsi polgár felesége lett, akinek két lányt szült. Első férje révén tudott magyarul, legalábbis mindent értett, ez kiderül az emlékiratából is. Így került Albert udvarába, majd Visegrádra. Albert halála (1439. október 27.) után Luxemburgi Erzsébet segítője lett. Ő csempészte ki a visegrádi várból a Szent Koronát, ő szervezte meg (1440. február 20.február 21.) a Szent Korona elrablását a visegrádi vár kincseskamrájából, vitte a koronát szánon a komáromi várba, ahol érkezése után az ő segédletével szülte meg Luxemburgi Erzsébet V. Lászlót. A székesfehérvári koronázáson (1440. május 15.) ő tartotta karján a királyt, valamint ő viselte gondját a koronázó városba, majd Győrbe és Sopronba vezető úton. Élményeiről német nyelvű emlékirata maradt fenn, amely nem csupán a magyar politikatörténetnek, hanem a művelődéstörténetnek, néprajznak is becses forrása, egyben a legrégebbi fennmaradt magyarországi német nyelvű emlékirat.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]