Kismaros

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kismaros
Mk48 2031.JPG
MK48-as dízelmozdony a Királyréti Erdei Vasút Kismaros állomásán
Kismaros címere
Kismaros címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Szobi
Kistérség Váci
Jogállás község
Polgármester Poldauf Gábor[1]
Irányítószám 2623
Körzethívószám 27
Népesség
Teljes népesség 2118 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 171,26 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 12,11 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kismaros (Magyarország)
Kismaros
Kismaros
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 50′ 16″, k. h. 19° 00′ 17″Koordináták: é. sz. 47° 50′ 16″, k. h. 19° 00′ 17″
Kismaros (Pest megye)
Kismaros
Kismaros
Pozíció Pest megye térképén
Kismaros weboldala

Kismaros (németül Kleinmarosch) község Pest megyében, a Szobi járásban.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Duna bal partján, Verőce és Nagymaros közt, a Dunakanyarban fekvő település.

Itt egyesül az északról (Szokolya felől) érkező Török-patak (más néven Morgó-patak) a keletről (Verőce felől) érkező Morgó-patakkal (más néven Les-völgyi-patak vagy Gimpli-patak). A Dunába torkollik annak 1689-1690-es folyamkilométerénél.[3][4] A torkolat előtti néhány száz méteres szakasz Verőcéhez tartozik.[5]

Egyéb belterületei:

Külterületi településrészei:

Megközelítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A települést érinti a MÁV 70-es számú Budapest–Vác–Szob-vasútvonala. Keresztülhalad rajta a 12-es főút is.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kismaros 1697-1705 között települt be a Fekete-erdőből, Württembergből származó németekkel és 1776. szeptember 16-án nyert szabadalomlevelet Mária Terézia királynőtől.

1770-ben már a visegrádi koronauradalomhoz tartozott és annak része volt még az 1900-as évek elején is. A település határban a kurucvilágban több kisebb ütközet is volt és a falu keleti végén még a 20. század elején is gyakran kerültek elő egykorú pénzek. 1849 július 15-én, mikor Görgey hada Vác felé vonult, itt kötötték be Walcz Mihályné nevű parasztasszony fejkendőjével Görgey fejsebét. 1859-ben nagy tűzvész pusztított itt, amelyben az egész helység leégett, 1875-ben pedig a Duna árja okozott sok kárt. Az 1900-as évek elején gróf Sierstorpffnak gőzfavágója, fahéjvágója, iparvasútja és fatelepe is volt itt. A 20. század elején Nógrád vármegye Nógrádi járásához tartozott. 1910-ben 615 lakosából 569 magyar, 145 német volt. Ebből 604 római katolikus volt.

1974. december 31-én Verőcemaros néven egyesítették Verőcével. 1990. január 1-jén alakult újra önálló községgé.[7]

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kismaros települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 20.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. szerk.: Faragó Imre: A Börzsöny kiránduló- és szabadidőtérképe, 1. kiadás (magyar nyelven), Budapest: Térkép-Center Kft.. ISBN 963-214-809-6 (2004) 
  4. Selmeczi Kovács Ádám: A Morgó-patak madárvilága (magyar nyelven) (RTF) pp. 9. Mátyásfa Környezetvédő Egyesület / Pest Környéki Madarász Kör. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  5. Dukay Igor: (magyar nyelven). Mátyásfa Környezetvédő Egyesület, 2003. június. (Hozzáférés: 2011. február 7.)
  6. Kismaros. A Magyar Köztársaság Helységnévtára 2009. KSH, 2009. (Hozzáférés: 2011. február 10.)
  7. Verőcemaros története (magyar nyelven). A Magyar Köztársaság helységnévtára. KSH, 2009. (Hozzáférés: 2011. február 8.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kismaros témájú médiaállományokat.