| Vácegres |

Vácegres címere |
|
| Közigazgatás |
| Ország |
Magyarország |
| Régió |
Közép-Magyarország |
| Megye |
Pest |
| Kistérség 2012-ig |
Veresegyházi |
| Jogállás |
község |
| Polgármester |
Dudás Jánosné[1] |
| Irányítószám |
2184 |
| Körzethívószám |
28 |
| Népesség |
| Teljes népesség |
897 fő (2010. jan 1.)[2] +/- |
| Népsűrűség |
65,62 fő/km² |
| Földrajzi adatok |
| Terület |
13,67 km² |
| Időzóna |
CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése |
Pozíció Magyarország térképén
Koordináták: é. sz. 47° 40′ 43,82″, k. h. 19° 22′ 5,48″47.6788388889, 19.3681888889 |
Pozíció Pest megye térképén
|
| é. sz. 47° 40′ 43,82″, k. h. 19° 22′ 5,48″47.6788388889, 19.3681888889 |
Vácegres (neve 1943 előtt: Zsidó) község Pest megyében, a Veresegyházi kistérségben.
A megye északkeleti sarkában, a Galgamácsa–Veresegyház közötti bekötőút mentén, a Cserhát hegység és a Gödöllői-dombság nyúlványain fekszik.
A település első okleveles említése Sydo néven ismert. A Zsidó-nemzetség, illetve a nemzetségből származott Csáky-család ősi birtoka. Szent Balázs vértanúnak szentelt premontrei prépostságáról 1284-ben, 1341-ben találni írott forrást, s egy 1446. évi határjárás is említi. 1421-22-ben még a Csákyak birtoka, rövidesen a Rozgonyiak tulajdonába megy át, majd 1525-ben Werbőczy Istváné. A török időben sem néptelenedett el a község, ismerjük török birtokosait is. Csak az 1686-os felszabadító háború idején futottak szét lakói, ám 1695-96-ban ismét benépesült, római katolikus magyarokkal és evangélikus szlovákokkal. A kisnemesek kezén lévő falut a XVIII. század első harmadának végén gr. Grassalkovich Antal szerezte meg, és Gödöllő központú birodalmához csatolta. A Grassalkovich család hanyatlása után birtokainak egy részét Tisza Kálmán, majd tőle Fischer Mór vásárolta meg. A földbirtok a XX. században is a Fischer család birtokában volt.
1943-ig a település neve Zsidó volt. Nevét Endre László, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának akaratából változtatták át Vácegresre, mely nevet 1943. május 1-jén vette fel. A domboldalakra kapaszkodó község földművelő lakossága zártan és nehezen élt az elmúlt századokban. Bár a második világháború után földhöz jutott a parasztság, hamarosan szövetkezetbe tömörült. A föld már nem tudott mindenkit eltartani, ezért ingázóként a környező városokban és Budapesten keresett és talált munkát a lakosság. Az elmúlt évtizedekben a falukép teljesen átalakult. A régi hossztengelyes parasztházak helyére többszintes családi házakat emeltek. A villany és a vízvezeték kiépítését követően, a rendszerváltás után kiépült a gáz- és a telefonhálózat is.