Galgahévíz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Galgahévíz
Galgahévíz.Church.jpg
Római katolikus templom
Galgahévíz címere
Galgahévíz címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Aszódi
Kistérség Aszódi
Jogállás község
Polgármester Vanó András[1]
Irányítószám 2193
Körzethívószám 28
Népesség
Teljes népesség 2486 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 81,30 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 31,18 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Galgahévíz (Magyarország)
Galgahévíz
Galgahévíz
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 37′ 21″, k. h. 19° 33′ 05″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 21″, k. h. 19° 33′ 05″
Galgahévíz (Pest megye)
Galgahévíz
Galgahévíz
Pozíció Pest megye térképén
Galgahévíz weboldala

Galgahévíz község Pest megyében, az Aszódi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Galga patak jobb partján, a Gödöllői-dombság keleti nyúlványán a Hatvani-síkság nyugati peremén terül el. A község Pest megyében, Aszód várostól déli irányban fekszik Hévízgyörk község és Tura város között. Közúton megközelíthető az M3 jelű autópályáról a bagi elágazásnál déli irányban letérve, vagy a 3.számú főközlekedési útról az Aszód közelében leágazó úton át. A község külterületén húzódik a Budapest - Hatvan villamosított vasúti fővonal, amelyen megállóhely üzemel a község nevével.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község területén jelentős régészeti lelőhelyeket tártak fel. Neolitikus leleteket, rézkori temető nyomait, bronzkori település maradványait, urnatemetőt és szarmata halomsírokat találtak.

A honfoglalást követően az Ákos nemzetség telepedett meg a területen, aminek nyomait egy földvár és egy monostor maradványai őrzik. Első írásos emléke 1214-ből származik, amikor Hewyz néven említik. Nevét a község alatt fakadó meleg vízről kapta, Heővíz majd Hévíz lett. A melegvíz-forrása később teljesen elapadt. 1425 előtt az Ákos-nemzetségből leszármazott Prodavizi Ördög Miklós birtokához tartozott több környékbeli településsel együtt. 1530 táján Tahy Ferenc tulajdonába került.

1559-ben a török hódoltság része és 21 porta után fizettek adót. 1690-ben jelentős népessége volt. A római katolikus egyház 1697-ben újra létezett a község területén, az első anyakönyvet 1710-ben kezdték vezetni. 1863-ig az Esterházy-család birtoka volt. Ekkor határrendezés során a földbirtok, amelyen a község feküdt, báró Schossberger Viktor és Hevessy Lajosné tulajdonába került. A Galga patak szabályozását 1840 körül végezték el.

1910-ben a községben 356 házat és 1945 lakost írtak össze.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Galgahévíz - légifotó a környékről

Monostorpuszta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ákos-nemzetség Árpád-kori földvárának és monostorának nyomai lelhetők itt fel.

A barokk stílusú katolikus templom a 18. század elején épült, amelyet 1796-ban Esterházy Miklós herceg, akkori földbirtokos kibővíttetett.


Itt éltek, alkottak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ihász-Kovács Éva Quasimodo-díjas költő, a Magyar Kultúra Lovagja (1930–2013)
  • Bornemisza Attila Quasimodo-díjas költő, a Történelmi Máltai Szent Lázár lovagrend egyik főparancsnoka, kulturális referense (1956–)
  • Irottfa Virág János fafaragó,énektanár, népi festő ( Cserhát-díjas népművész ) (1914-1987)
  • Kiss János (Galgahévíz, 1900. augusztus 10. – Galgahévíz, 1983. november 2.)Földműves, az FKGP országgyűlési képviselője volt Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog vármegyei választókerületben 1947. augusztusától 1948 novemberig.

>Dr. Erősváry Pál pedagógus író, helytörténeti leíró

Galgahévízi ökofalu[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2001. március 15-én indult kezdeményezés célja 50 házból álló autonóm lakóegyüttes felépítése és működtetése Galgahévíz határában. Az ökofalu a humán ökológia, az ökológiai építészet, települési energia- és vízgazdálkodás, biogazdálkodás tudományos és technikai vívmányainak felhasználása, és hazai meghonosítása, ötvözve a magyar és közép-európai építészeti, gazdálkodási és kulturális hagyományok olyan elemeivel, melyek a XXI. században is érvényesek. A lakóközösség életmódja és megélhetésének forrásai tükrözik a lakók tudatos elkötelezettségét az ökológiai értékek és a társadalmi méltányosság iránt. A lakók ismerik és vállalják magyar és közép-európai szellemi hagyomány értékeit, ugyanakkor mindenkinek lehetősége van arra, hogy saját sorsát a maga belső ösvénye mentén élhesse meg.[3]

Szent András remete emlékműve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábbi ásatások során a régészek egy középkori földvár és egy középkori falu magjának nyomaira bukkantak E helyen valamikor templom és kolostor állt, és Bencés remetések éltek. A Millennium évében, 2000-ben készíttette Szent András remete szobrát Galgahévíz Község Önkormányzata. A fából készült szobrot Galgahévíz legszebb természeti környezetében, a Szentandrásparton helyezte el. A millenniumi emlékmű egy 6,70 m fából készült feszületből és 3,5 méteres, egy fából faragott remete szoborból áll. Az emlékmű Szilágyi Dezső, galgahévízi születésű fafaragó munkája. Dr. Semjén Zsolt h. államtitkár avatta fel a milleniumi faluünnep alkalmából. Azóta hagyománnyá vált, hogy minden faluünnep az emlékműnél kezdődik egy szabadtéri szentmisével.

Galgahévízi Kegyeleti Park[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

3105-ös út melletti temető első emlékei 1792-ből valók. A nyolcvanas évek végén az új temető megnyitása óta a falu lakossága nem temetkezett ide, funkcióját vesztette, s 1995-ben a Faluszépítő Egyesület és a község vezetése ezt az igen elhanyagolt temetőt mintegy 100x100 méteres kegyeleti parkká alakította ki. A park három fő részből áll, melyeket az 1892-ben készült Nepomuki Szt. János szobor, a Szentháromság szobor, és egy szép régi feszület A három részre osztott parkban sétáló utak vannak. A Kegyeleti Parkot szegélyező új platánsort és a sok zöld növényt az önkormányzat gondozza.

Bika tó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Galga-mente egyik legszebb horgásztava, kellemes pihenőhely. Pontyot, csukát és harcsát is foghatnak az ide látogató horgászok. A több mint 20 hektáros, duzzasztott tó a Galgamenti Faluszövetkezet tulajdona.

Galgahévízi Helytörténeti Gyűjtemény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2000-ben létrehozott egyszerű, de szépen berendezett kis emlékszoba a rég- és a közelmúlt használati, viseleti és díszítő tárgyait mutatja be.[4][5]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Galgahévíz települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A Gaia Ökológiai Alapítvány - Galgafarm honlapja
  4. Galgahévízi Helytörténeti Gyűjtemény (Text). Itthon.hu, 2007. április 2. (Hozzáférés: 2010. április 2.)
  5. Galgahévíz község honlapja. (Hozzáférés: 2010. április 2.)
  • Pest-Pilis-Solt-kiskun Vármegye, Dr. Borovszky Samu (szerk.), Budapest: Országos Monográfia Társaság (1910. október 16.) 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]