Pilisszentiván
| Pilisszentiván | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Közép-Magyarország | ||
| Megye | Pest | ||
| Kistérség 2012-ig | Pilisvörösvári | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Pénzes Gábor[1] | ||
| Jegyző | Dr. Peller György | ||
| Irányítószám | 2084 | ||
| Körzethívószám | 26 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 4343 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 534,85 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 8,12 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 47,61093°, k. h. 18,89382° | |||
| é. sz. 47,61093°, k. h. 18,89382° | |||
| Pilisszentiván weboldala | |||
Pilisszentiván (németül Sankt Iwan bei Ofen) község Pest megyében, a Pilisvörösvári kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Pilisszentiván a Pilis és a Budai-hegység találkozásánál, Piliscsaba, Pilisvörösvár és Solymár között helyezkedik el az Aranyhegyi-patak mentén. Gyakorlatilag Pilisvörösvárral összeépült. Megközelíthető gyalog a pilisvörösvári vasútállomásról, az Árpád-híd autóbusz pályaudvarról a 830-as és a 832-es buszokkal, valamint autóval a 10-es főúton.
Története [szerkesztés]
A község eredeti neve Szent Iván, németül Sankt Iwan. A török világ utáni első összeírások Szent Ivánról nem tesznek említést. Felvetések szerint a török hódoltság előtt is létezett itt település Battháza néven.
Az itt lévő régi templom köveit a törökök Vörösvárra vitték és ott építkezésre használták fel. A török hódoltság után a Budai Ágostonosok 1708. december 10-én nádori adományozásként kapták birtokba Szent Ivánt. 1723-ig csak egy vendégfogadó, valamint egy erdészház és egy gazdálkodó testvér volt a mai község területén.
Az első betelepülők 1723-tól a németországi Schwarzwald (Fekete-erdő) vidékéről érkező németek voltak, de közülük többen rövid itt tartózkodás után tovább költöztek.
1750-ben Tersztyanovszky János gróf kapta birtokul Szent Ivánt, nádori adományként és az Ágoston-rendi atyáknak fizetendő 5700 Ft kártérítés fejében. Tersztyanovszky 1769-ben bekövetkezett halála után, (nem lévén utódja) a birtok tulajdonosa az a Majthényi Károly lett, akinek Anna nevű leánya később id. Madách Imréhez[3] ment feleségül. Ezután házasság révén a Marczibányi, majd a Karácsonyi család volt a birtokos. Ők építették az egykori kolostor helyén, annak köveiből a kastélyt, melyet sajnos a második világháború után teljesen leromboltak.
Változást hozott a falu életébe a 19. század közepén megnyílt szénbánya, mely jó munkalehetőséget kínált a falu és a környék lakosságának, bár a helybeliek eleinte idegenkedtek a főleg Württembergből és Stájerországból érkezettektől. Ekkortájt indult meg a falu lélekszámának növekedése: az első magyarországi népszámlálás idején, 1784-1787-ben a falu népessége 373 fő volt, 1880-ra 648, 1910-re 1222 főre növekedett, ma 3600-an élnek itt. A bánya egészen 1970-ig, bezárásáig foglalkoztatta a község lakosságának nagy részét és segítette a szociális, kulturális és egészségügyi létesítmények létrehozását. A község 1894-ben iskolát, majd 1895-ben állami óvodát is kapott. Az első világháborúban 45 férfi halt hősi halált, és a község volt az első az egész országban, mely hőseinek még 1918-ban emlékművet emelt.
Az egyházközség 1919-ben alakult meg és a falut 1921-ben Pilisszentiván néven nagyközséggé nyilvánították. A község határában nagyon jó minőségű agyag volt, melyet a fazekasok előszeretettel használtak fel. 1941-ben a település lakossága már 2286 fő volt, túlnyomórészt katolikusok, németek és magyarok lakták.
Az orosz csapatok 1944. december 25-én vonultak be végleg a községbe. A háború nem rongálta meg túlságosan a települést, mindössze egy menekülő bombázó által ledobott bombák romboltak le egy házat, melyben egy személy meghalt és a templom ablakai a légnyomástól betörtek. A háborúban azonban sok férfi halt hősi halált, főleg az orosz és német frontokon. A háború után nem került sor a német lakosság nagyobb arányú kitelepítésére.
A községben ma több ipari üzem is található és az ország egyik legiskolázottabb települése az értelmiség számarányát tekintve.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Pilisszentiván területén a Budai Tájvédelmi Körzet fokozottan védett részén, a Kis-Szénás dolomittörmelékes lejtőjén él a világon csak e helyről ismert növényritkaság: az aranysárga virágú dolomitlakó len (Linum dolomiticum). A különleges növényfaj élőhelye Európa Diplomás Terület, s mint ilyen, szigorú előírások vonatkoznak a látogatására. Jelenleg a terület legszigorúbban védett része egyénileg nem látogatható, vezetett túrákat a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága, illetve a helyben működő Szénások Európa Diplomás Terület Látogatóközpont (Bányász u. 17.) szervez.
- A község katolikus templomát az ismert XVIII. századi templomépítész, Nöpauer (Nepauer) Máté tervezte, építését 1780 körül kezdték el, de csak 1796-ban szentelték fel.
- Pilisszentiván vallási emlékei közé tartoznak azok a képkövek (képoszlopok, sváb nevükön Bildstockok), amelyekből még ma is mintegy 10 darab lelhető fel a település különböző pontjain. A 2007-ben alakult Pilisszentiváni Helytörténeti Közhasznú Egyesület 2008 őszén kezdte meg ezek felújítását, ennek során még 2008 végére elkészült a buszfordulónál lévő képoszlop felújítása, 2009. első felében másik hármat újítottak fel, a Rét, a Vörösvári illetve a Bem utcákban, 2010-2011 folyamán pedig újabb képoszlopok felújítása valósult meg a település területén.
- A község főutcáján található a Tájház, melyben két helyiség szolgál helytörténeti kiállítóhelyként, két másik előadóteremként, rendezvények helyszíneként, illetve próbateremként szolgál; ezek mellett rendelkezik a tájház (részben fedett) szabadtéri előadóterekkel is. Ez a létesítmény ad helyet - sok egyéb mellett - a Német Nemzetiségi Önkormányzat által szervezett rendezvények egy részének, illetve az elmúlt években rendszeresen (évi két alkalommal) megrendezett bányászati témájú időszaki kiállításoknak is. A Tájházban berendezett kiállítás előzetes egyeztetést követően látogatható.
- A templom és a Tájház között félúton található Pilisszentiván bányász emlékműve, amely a településen 120 éven keresztül folytatott szénbányászkodásnak állít emléket. Az emlékmű, amelyet a településen élők 1993-ban létesítették önerőből, egy aknakorongból (kötélkorong), egy csilléből és egy aknamélyítő bödönből áll. A faluban egyébként 2010 óta több helyen állítottak emléktáblákat és emlékköveket az egykori fontosabb bányavágatok és bányatelepek helyén, ilyen emlékhelyek találhatók az István-aknánál, a Jóreménység-altáró és a Hungária-akna egykori helye közelében, valamint az 1937 körül lebontott Borbála-kápolna és a hajdani Bányatelep helyénél, legújabban pedig a község új temetőjében, az egykori Erzsébet-aknai bányatelep létezésére emlékeztetve.
- A szénbányászatnak köszönheti létét a Pilisszentiván és Solymár között fekvő halastó, a Slötyi is, mely a környék kedvelt horgásztava és tavasztól őszig népszerű (bár nem teljesen legális) fürdőhelye is. A tó a német "iszap" szóból kapta a nevét, hiszen az innen kitermelt homokkal iszapolták be a szénbányák korábban lefejtett és felhagyott bányatérségeit.
- A település másik tava, a Jági-tó egy kis erdei vízfolyás, a Vadász-réti-patak felduzzasztásával jött létre, ez elsősorban kirándulók, természetkedvelők érdeklődésére tarthat számot, annál is inkább, mert innen indul a környék természeti értékeit bemutató tanösvények egyike, a Jági-tanösvény.
- 2009. április 26-án tartották a pilisszentiváni sváb betelepülés 285. évfordulós ünnepségét, ennek alkalmából a község főútján több helyen állítottak fel a falu múltjának egy-egy fejezetét bemutató ismertető táblákat. Ezeket természetesen az ünnepség után is a helyükön hagyták, így általuk az ide látogatók is többet ismerhetnek meg Pilisszentiván múltjából.
- 2012. június 23-án avattak emlékkövet a pilisszentiváni Szent Borbála téren a nyári napforduló emlékére, azzal összefüggésben, hogy a nyári napforduló időpontja (egyben Szent Iván napja) régóta a község egyik legnagyobb ünnepe. A két egymás fölé helyezett, és egy forgózsámoly segítségével egymáson elfordítható homokkő-tömbből álló emlékmű Molnár Sándor környékbeli vállalkozó kezdeményezésére, a Kőfaragók és Műkőkészítők Országos Ipartestülete jóvoltából került felállítási helyére, a rajta található mintákat - verseny keretében - tíz pályakezdő kőfaragó tervezte és valósította meg.
Ismert emberek, akik a településhez kötődnek [szerkesztés]
- Borbás Vince botanikus a Pilisszentiván határában fellelhető flóra kutatója volt, a község területén fedezte fel és írta le a világon egyedül itt előforduló pilisi lent. Emlékét annak a hegygerincnek a neve őrzi, amely az egyik legjelentősebb élőhelye ennek a fokozottan védett növényfajnak.
- Ajtay Zoltán vezérigazgatóként a pilisszentiváni bányaművek egyik nagy jelentőségű vezetője volt a XX. század derekán, nevéhez kötődik a környék több bányászati fejlesztése.
- Drapál János motorversenyző a település lakója volt, sírja a községi temetőben található, emlékét egykori lakóhelyéhez közel emlékkő és utcanév őrzi.
- Varga Csaba élete utolsó éveiben itt élt, díszpolgári címet is kapott a település önkormányzatától, itt is hunyt el, s halála után a község temetőjében helyezték végső nyugalomra.
Pilisszentiván testvérközsége [szerkesztés]
Helyi lapok [szerkesztés]
Szentiváni Újság [szerkesztés]
1990 óta jelenik meg a helyi önkormányzat által fenntartott kiadványként (általában havilap jelleggel, a magyar cím mellett a Sanktiwaner Zeitung német nyelvű címmel); első megjelenése óta számos átalakuláson és a szerkesztősége összetételét érintő változáson ment keresztül, ez idő alatt több főszerkesztő váltotta egymást a lapnál. Jelenlegi formájában 2010 márciusa óta jelenik meg, főszerkesztője azóta Hegedűs András.
Szentiváni Tükör [szerkesztés]
2002 és 2010 között jelent meg magánkiadású helyi lapként, ám témái csak részben voltak helyi vonatkozásúak, a lap jelentős részben az ellenzékben lévő nagypolitikai jobboldal számára fontos témákkal foglalkozott, főszerkesztője Klotz Mária volt. A 2010-es önkormányzati választás óta nem jelenik meg.
Szentiváni Kisbíró [szerkesztés]
A községi önkormányzat ingyenesen terjesztett, igen egyszerű kivitelű, de minden helyi háztartásba eljutó, havi megjelenésű újságja volt, 2007-2009 között, szerkesztését Balogh Zoltán és Balogh Márta végezte.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Pilisszentiván települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ A neves író apjához
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Pilisszentiván az utazom.com honlapján
- Pilisszentiván.lap.hu - linkgyűjtemény
- Pilisszentiván Weblink - linkek
|
|||||

