Pilisszentiván

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pilisszentiván
Pilisszentiván címere
Pilisszentiván címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Pilisvörösvári
Kistérség Pilisvörösvári
Jogállás község
Polgármester Pénzes Gábor[1]
Jegyző Dr. Peller György
Irányítószám 2084
Körzethívószám 26
Népesség
Teljes népesség 4165 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 534,85 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 8,12 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pilisszentiván  (Magyarország)
Pilisszentiván
Pilisszentiván
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 36′ 39″, k. h. 18° 53′ 38″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 39″, k. h. 18° 53′ 38″
Pilisszentiván  (Pest megye)
Pilisszentiván
Pilisszentiván
Pozíció Pest megye térképén
Pilisszentiván weboldala

Pilisszentiván (németül Sankt Iwan bei Ofen) község Pest megyében, a Pilisvörösvári járásban.

Elnevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község neve a XX. századig Szent Iván vagy Szentiván volt; a Pilis- előtagot a XX. század elején kapta megkülönböztetésként a település. A falu német neve Sankt Iwan, ez az elnevezés a település nemzetiségi nyelvű önelnevezéseként ma is él, néha Sankt Iwan bei Ofen formában. Arról nem tudni, hogy a település miért kapta ezt az elnevezést.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pilisszentiván a Pilis és a Budai-hegység találkozásánál, Piliscsaba, Pilisvörösvár és Solymár között helyezkedik el az Aranyhegyi-patak mentén. Gyakorlatilag Pilisvörösvárral összeépült. Megközelíthető gyalog a pilisvörösvári vasútállomásról, az Árpád-híd autóbusz pályaudvarról a 830-as, a 831-es és a 832-es buszokkal, valamint autóval, a 10-es főútról letérve.

A község határában nagyon jó minőségű agyag volt, melyet a fazekasok előszeretettel használtak fel.[forrás?]

Településrészei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település központi része az elmúlt három évszázadban alapvetően szervesen fejlődött, de egyrészt az egykori szénbányászat miatt, másrészt az egykori külterületek XX. századi beépítése folytán vannak olyan településrészek, amelyek a köznapi használatban is elterjedt, saját névvel rendelkeznek. Az óramutató járásának megfelelő sorrendben, északról indulva ezek az alábbiak.

  • Templomhegy: a patakvölgyben fekvő faluközpont fölé Pilisvörösvár felől emelkedő magaslat utcáinak összefoglaló neve. A Templomhegy beépítetlen részének feketefenyővel beültetett erdőfoltja helyi jelentőségű természetvédelmi terület.
  • Bányatelep: az Erzsébet-akna létesítésekor, 1898 körül kialakult, egykor telepszerű községrész, amely a bányák dolgozóinak lakhelye volt; helyi szóhasználattal hívták Kolóniának is. Eredeti épületeinek nagy részét lebontották, már csak néhány régi lakóháza áll, a terület mintegy fele beépítetlen, a fennmaradó részen pedig az orvosi rendelő, egy üzem és egy-két újabb ház áll.
  • Pacsirtamező, Zsíroshegyi-dűlő: zártkerti, egykor hétvégi házas övezet a központtól délkeletre, a Zsíros-hegy lábánál.
  • István-akna: néhány házas lakóterület az erdő közepén, lakóházait az egykori István-aknai bányaüzem megmaradt épületeiből átépítéssel létesítették.
  • Szénbánya-dűlő: kifejezetten laza beépítésű, hétvégi házas terület az erdő közepén, a falutól délre.
  • Hungária-telep: a telep névadója szintén egy egykori bányaüzem, de a telep maga teljesen hétvégi házas jellegű, szénbányászatra utaló nyom – egy 2011-ben állított emlékhelyet leszámítva – gyakorlatilag nem látható a területen.
  • "Rózsadomb": kiveszőben lévő elnevezés az 1960-70-es évek környékéről. Akkor a főúttól délre emelkedő dombhát addig kizárólag mezőgazdasági célra hasznosított, s abban az időben kiparcellázott és lassanként beépülő utcáit (Fenyves, Petőfi, Kossuth, stb. utcák) jelölte, a budapesti Rózsadomb analógiájára arra utalva, hogy csak a jómódúaknak volt lehetőségük ezen a területen új ház építésére.
  • Fehérhegyi dűlő, Magaskő dűlő: hétvégi házas övezet a Nagy-Szénás lábánál.
  • "Flanctelep": szintén kiveszőben lévő elnevezés, az 1950-es évek környékéről. Akkor a mai Hársfa utcában, nem sokkal később a Rét utcában a bányaüzem segítségével költözhettek új építésű házakba a szerencsésebbek. A nem igazán pozitív elnevezés arra utal, hogy a falubeliek szemében a vállalati segítséggel új otthonhoz jutás flancolásnak minősült.
  • Károlyhegyi dűlő: hétvégi házas övezet a település Piliscsaba felőli végén.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A török idők előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelenlegi ismeretek szerint a település múltja csak a XVIII. század elejéig vezethető vissza, korábban erről a területről nem ismeretes lakott hely, sőt még a török világ utáni első összeírások sem tesznek említést Szent Ivánról. Egyes írott források említést tesznek a Budai-hegységből egy Battháza[3], illetve egy Iwanfelde[4][5] nevű faluról, feltevések szerint ezek a nevek a török hódoltság előtt itt létezett települést jelölik, de erre bizonyíték ezidáig nem került elő.

Egykoron itt létezett településre utal 1714-ből egy 80 éves óbudai polgár azon vallomása, mely szerint egy egykor itt állt régi templom köveit a törökök Vörösvárra vitték és ott építkezésre használták fel.[6] Ugyanezt valószínűsíti egy 1723-ból származó irat[7], illetve az is, hogy a községben található, ma is használatban lévő lélekharangon az öntés dátuma 1665, és a régi öregek kollektív emlékezete szerint a harangot az 1838-as esőzések idején a falu fölötti erdőkből hozta le a megáradt Vadász-réti-patak.[8]

Lakott helyet valószínűsítenek még azok a régészeti leletek is (igaz, sokkal régebbi korból), amelyek a 2000-es évek második felétől kerültek elő Pilisszentiván határában, a községtől délre eső, erdős területen. A kérdéses helyen egy kelta eredetűnek gyanított fal-sánc és más, építettnek tűnő falrészek maradványai kerültek elő, sok cseréptöredékkel, melyek valószínűleg ugyancsak az időszámítás előtti korból valók, és sokféleségükkel azt sugallták, hogy hosszabb időn keresztül élhettek emberek a területen. A falakra utaló – máshonnan ide szállított kövekből álló – kőrakások mellett edénydarabok, egy római érme, és kis számban fémtárgyak is előkerültek ugyanitt.[9]

A német betelepülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A török hódoltság után a budai ágostonosok 1708. december 10-én nádori adományozásként kapták birtokba Szent Ivánt. 1723-ig csak egy vendégfogadó és egy erdészház volt, valamint egy gazdálkodó testvér tevékenykedett a mai község területén. Az első betelepülők 1723-tól a németországi Schwarzwald (Fekete-erdő) vidékéről érkező németek voltak, de közülük többen rövid itt tartózkodás után tovább költöztek. 1724 áprilisából való a község első ismert települési szerződése, melyben öt Németországból érkezett család szentiváni letelepedését foglalták okiratba.

1750-ben Tersztyanovszky János gróf kapta birtokul Szent Ivánt, nádori adományként és az Ágoston-rendi atyáknak fizetendő 5700 Ft kártérítés fejében. Tersztyanovszky 1769-ben bekövetkezett halála után, (nem lévén utódja) a birtok tulajdonosa az a Majthényi Károly lett, akinek Anna nevű leányunokája később id. Madách Imre kamaráshoz[10] ment feleségül. Ezután házasság révén a Marczibányi, majd a Karátsonyi család lett a birtokos. Ők építették az egykori kolostor helyén, annak köveiből a kastélyt, melyet sajnos a második világháború után teljesen leromboltak.

Szentiván, mint bányászfalu[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Változást hoztak a falu életébe a 19. század közepén megnyílt szénbányaüzemek, melyek jó munkalehetőséget kínáltak a falu és a környék lakosságának – bár a helybeliek eleinte idegenkedtek a föld alatti munkától, illetve a főleg Württembergből és Stájerországból érkezett, első bányászoktól. Ekkortájt indult meg a falu lélekszámának növekedése: az első magyarországi népszámlálás idején, 1784-1787-ben a falu népessége 373 fő volt, 1880-ra 648, 1910-re pedig 1222 főre növekedett a lélekszám. [Ma mintegy 4300-an élnek itt.] A bánya egészen 1970-ig, az utolsó bányaüzemek bezárásáig foglalkoztatta a község lakosságának nagy részét és segítette a szociális, kulturális, valamint egészségügyi létesítmények létrehozását.

A község 1894-ben iskolát, majd 1895-ben állami óvodát is kapott. Az első világháborúban 45 férfi halt hősi halált, és a község volt az első az egész országban, mely hőseinek még 1918-ban emlékművet emelt. Az egyházközség 1919-ben alakult meg (addig a település egyházjogilag Pilisvörösvár fíliája volt), 1921-ben pedig Pilisszentiván néven nagyközséggé nyilvánították a falut. 1941-ben a település lakossága már 2286 fő volt, túlnyomórészt katolikusok, németek és magyarok lakták.

A második világháború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orosz csapatok 1944. december 25-én vonultak be végleg a községbe. A háború nem rongálta meg túlságosan a települést, mindössze egy menekülő bombázó által ledobott bombák romboltak le egy házat, melyben egy személy meghalt és a templom ablakai a légnyomástól betörtek. A háborúban azonban sok férfi halt hősi halált, főleg az orosz és német frontokon. A háború után nem került sor a német lakosság nagyobb arányú kitelepítésére, néhány tucatnyi család azonban a front közeledte elől nyugatra menekült, és egy részük nem is tért vissza onnan.

A községben ma több ipari üzem is található és az ország egyik legiskolázottabb települése az értelmiség számarányát tekintve.

Növény- és állatvilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Növényvilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pilisszentiván területe florisztikailag a pannóniai flóratartomány Ősmátra flóravidék pilisi flórajárásához tartozik; legjellegzetesebb növénytársulásai a nyílt és zárt dolomit sziklagyepek, amik a település beépített területétől délre, a szigorú védelemnek köszönhetően több helyen is megtalálhatóak még, nagyjából eredeti állapotukban. E társulások legfontosabb növényfaja az egész világon kizárólag itt előforduló pilisi len (más néven pilisszentiváni len vagy dolomitlakó len); további jellegadó növényfajai közé tartozik például a deres csenkesz, a leánykökörcsin, a tavaszi hérics, a kisfészkű hangyabogáncs, a naprózsa, a sziklai perje, a fehér varjúháj és sudár rozsnok.

A középső triász időszakból származó dolomit alapkőzetű, igen változatos alakulású felszínen nyílt és zárt sziklagyepek, sziklafüves lejtősztyepprétek, karsztbokorerdők, elegyes karszterdők, sőt szárazabb vagy üdébb tölgyerdők, gyertyánoskocsánytalan tölgyesek és is kialakulnak; ez utóbbi erdőkben, a társulás nevét adó fafajok mellett elegyesen madárcseresznye, bükk, kis- és nagylevelű hárs, illetve magas kőris is megtalálható. Érdekesség, hogy a pilisszentiváni karsztbokorerdőkben a társulás egyik legfőbb jellegadó cserjefaja, a cserszömörce nem fordul elő, de érdekes az is, hogy az elegyes karszterdő társulásokban az egymástól igencsak eltérő éghajlati igényű bükk és virágos kőris egymás mellett található meg.

A hideg északi völgyoldalakban olyan jégkori növényfajok is fennmaradtak, amelyek a Kárpát-medencéből máshonnan már kipusztultak, ma magashegységi fajoknak számítanak; ilyen például a lila csenkesz (Festuca amethystina), a tarka nádtippan (Calamagrostis varia) vagy a szürke bogáncs (Carduus crassifolius subsp. glaucus). Szintén megtalálható itt az István király-szegfű (Dianthus plumarius ssp. regis-stephani) és a magyar gurgolya (Seseli leucospermum), amelyek Magyarországon csak a Dunántúli-középhegység dolomit sziklagyepjeiben maradtak meg; valamint az ugyancsak ritka növényfajoknak számító, bennszülött bibircses vértő (Onosma pseudarenaria) és a homoki nőszirom (Iris arenaria).[11]

Állatvilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község állatvilágát illetően a legnagyobb természetvédelmi értékkel a Szénások Európa Diplomás Terület állatvilága bír. A dolomit alapkőzetű sziklagyepes-karszterdős területen elsősorban a gerinctelen fauna sokszínű, fajösszetételét a mediterrán és kontinentális elterjedésű fajok túlsúlya jellemzi. Megfigyelhető például a területen az Európa legnagyobb rovarfajának számító fűrészlábú szöcske (Saga pedo), az atlanto-mediterrán elterjedésű, Közép-Európában igen szórványosan előforduló vonalkás földibagoly (Euxoa vitta), illetve a keleti rablópille (Libelloides macaronius) is, mely lepkeszerű kinézete dacára a recésszárnyúak rendjébe tartozik.[12]

A gerinces faunát illetően főként a madárvilág gazdag: az erdőkben számos ragadozómadár, illetve holló fészkel, nagy fajbőségben figyelhetők meg az erdei énekesmadarak és a harkályfélék egyaránt, de a község tavain szórványosan gémfélék is előfordulnak, és találnak maguknak fészkelési lehetőséget a gyurgyalagok, elvétve a partifecskék is. A Jági-tóban barna varangy, kecskebéka, vöröshasú unka, erdei béka, zöld levelibéka, sőt mocsári teknős is előfordul.[13]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pilisszentiván területén a Budai Tájvédelmi Körzet fokozottan védett részén, a Kis-Szénás dolomittörmelékes lejtőjén él a világon csak e helyről ismert növényritkaság: az aranysárga virágú dolomitlakó len (Linum dolomiticum). A különleges növényfaj élőhelye Európa Diplomás Terület, s mint ilyen, szigorú előírások vonatkoznak a látogatására. Jelenleg a terület legszigorúbban védett része egyénileg nem látogatható, vezetett túrákat a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága, illetve a helyben működő Szénások Európa Diplomás Terület Látogatóközpont (Bányász u. 17.) szervez.
  • Pilisszentiván határában emelkedik az 550 méter magas Nagy-Szénás, mely a Budai-hegység egyik legkedveltebb, fővároson kívüli turistacélpontja, elsősorban a csúcsáról kínálkozó tökéletes, 360 fokos körpanoráma miatt. Közvetlenül a csúcs alatt állt egykor a Nagy-szénási turistaház, amelynek létezésére azonban megszűnése (1979) óta már csak egy emlékfal és egy tábla emlékeztet. A Nagykovácsiból kiinduló Nagy-Szénás-tanösvényt bejáró vezetett túrák közül a hosszabb túrautak végpontja Pilisszentiván sporttelepénél található.
  • A templomtól néhány lépésnyi távolságon belül nem kevesebb, mint hat emlékmű található a község főterén: külön emlékköve van az első és a második világháborús áldozatoknak és az 1956-os forradalom szentiváni áldozatainak, egy kopjafa őrzi az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékét, emlékművet állított a község az ezredforduló emlékére, valamint egy fából ácsolt emléktábla állít emléket a nyolc "-szentiván" nevű Kárpát-medencei település által létrehozott Szentiváni Charta alapításának. Az első világháborús emlékmű állítási időpontja nem ismert, de több adat is valószínűsíti, hogy Pilisszentiván volt Magyarország első olyan települése, ahol emlékművet állítottak az első világháborús áldozatoknak; érdekesség, hogy az emlékművet története során kétszer is áthelyezték. A második világháborús emlékművet 1991-ben, az 56-os emlékművet 1998-ban emelték, míg a Szentiváni Charta emléktáblája 2002 óta áll a község főterén. A hat emlékmű mellett még egy emlékfa is áll a templom keleti fala mellett, ezt a hársfát a honfoglalás millenniumának tiszteletére ültették, minden bizonnyal 1896-ban.
  • Pilisszentivánon hozzávetőlegesen 1902 és 1937 között egy bányakápolna is állt, a bányatelep és az akkor művelés alatt állt bányavágatok felé vezető út közvetlen közelében, a bányászok védőszentjének, Szent Borbálának a nevére felszentelve. Miután a kápolna szerkezete az altalaj süllyedése miatt megroggyant, az épületet még a második világháború előtt elbontották, majd a lakosság a pontos helyéről is elfeledkezett, ám 2010-ben egy útépítés során előkerültek az építmény alapjai. Ezek felhasználásával a település helytörténeti egyesülete három részből álló Borbála-emlékhelyet hozott létre a kápolnára és a bányatelepre emlékeztetve. Egyrészt a kápolna körvonalait porfírkő lapokból beépítették az úttestbe, a közelében egy kisebb méretű képfülkét emeltek a kápolna eredeti köveiből és egy információs táblát is kihelyeztek ugyanide. Az emlékhely alkotói Balogh Zoltán építészmérnök, Rádler György építőmester és Pittner Ágnes festőművész voltak.
  • Pilisszentiván vallási emlékei közé tartoznak azok a képkövek (képoszlopok, sváb nevükön Bildstockok), amelyekből még ma is 9 darab lelhető fel a település különböző pontjain (térképi adatok szerint korábban a falu 15-16 pontján is állhatott ilyen szentképtartó oszlop). A 2007-ben alakult Pilisszentiváni Helytörténeti Közhasznú Egyesület 2008 őszén kezdte meg még meglévő képoszlopok felújítását, ennek során még 2008 végére elkészült a buszfordulónál lévő képoszlop felújítása[16], 2009. első felében másik hármat újítottak fel, a Rét, a Vörösvári illetve a Bem utcákban, 2010-2013 folyamán pedig újabb képoszlopok felújítása valósult meg a település területén, szintén az egyesület szervezésében, több esetben jelentős lakossági áldozatvállalással.
  • A község főutcáján található az 1986 óta működő, s egy régi parasztházból kialakított Tájház, melyben két helyiség szolgál helytörténeti kiállítóhelyként, két másikat előadóteremként, rendezvények helyszíneként, illetve próbateremként használnak a helyi civil szerveződések; ezek mellett rendelkezik a Tájház (részben fedett) szabadtéri rendezvényterekkel is. Ez a létesítmény ad helyet - sok egyéb mellett - a Német Nemzetiségi Önkormányzat által szervezett rendezvények egy részének, illetve az elmúlt években rendszeresen megrendezett időszaki kiállításoknak is. A Tájházban berendezett kiállítás előzetes egyeztetést követően látogatható. Az épület utcai frontján egy Szent Flórián-szobor látható.
  • A Tájház előtt, a bejárattól néhány lépésre áll a helyi német nemzetiség emlékfája, és a fa 2002-es ültetésének alkalmából állított, fából ácsolt emléktábla.
  • A templom és a Tájház között félúton található Pilisszentiván első bányász emlékműve, amely a településen 120 éven keresztül folytatott szénbányászkodásnak állít emléket. Az emlékmű, amelyet a településen élők 1993-ban létesítettek önerőből, Klinger János kezdeményezésére és jelentős anyagi áldozatvállalásával, egy aknakorongból (kötélkorong), egy csilléből és egy aknamélyítő bödönből áll. Az emlékmű a központi helyszíne a községben általában évente két alkalommal (szeptember, illetve december elején) megtartott bányásznapi, illetve Szent Borbála-napi ünnepi megemlékezéseknek.
  • A faluban a központi bányász emlékművön felül 2010 óta több helyen állítottak emléktáblákat és emlékköveket az egykori fontosabb bányavágatok és bányatelepek helyén is. Ilyen emlékhelyek találhatók az István-aknánál, a Jóreménység-altáró és a Hungária-akna egykori helye közelében, legújabban pedig a község új temetőjében, az egykori Erzsébet-aknai bányatelep létezésére emlékeztetve. [Ezek sorába tartozik a már solymári területen álló, 2012 szeptemberében létesített azon emlékhely is, amellyel a Solymár-aknának és az itteni bányák közös külüzemének állítottak emléket a két település helytörténeti civil szervezetei.]
  • A szénbányászatnak köszönheti létét a Pilisszentiván és Solymár között fekvő halastó, a Slötyi is, mely a környék kedvelt horgásztava és tavasztól őszig népszerű (bár nem teljesen legális) fürdőhelye is. A tó a német "iszap" szóból kapta a nevét, hiszen az innen kitermelt homokkal iszapolták be a szénbányák korábban lefejtett és felhagyott bányatérségeit.
  • A település másik tava, a Jági-tó egy kis erdei vízfolyás, a Vadász-réti-patak felduzzasztásával jött létre, ez elsősorban kirándulók, természetkedvelők érdeklődésére tarthat számot, annál is inkább, mert innen indul a környék természeti értékeit bemutató tanösvények egyike, a Jági-tanösvény.
  • 2009. április 26-án tartották a pilisszentiváni sváb betelepülés 285. évfordulós ünnepségét, ennek alkalmából a község főútján több helyen állítottak fel a falu múltjának egy-egy fejezetét bemutató ismertető táblákat. Ezeket természetesen az ünnepség után is a helyükön hagyták, így általuk az ide látogatók is többet ismerhetnek meg Pilisszentiván múltjából.
  • 2012. június 23-án avattak emlékkövet a pilisszentiváni Szent Borbála téren a nyári napforduló emlékére, azzal összefüggésben, hogy a nyári napforduló időpontja (egyben Szent Iván napja) régóta a község egyik legnagyobb ünnepe. A két egymás fölé helyezett, és egy forgózsámoly segítségével egymáson elfordítható homokkő-tömbből álló emlékmű Molnár Sándor környékbeli vállalkozó kezdeményezésére, a Kőfaragók és Műkőkészítők Országos Ipartestülete jóvoltából került felállítási helyére, a rajta található mintákat - verseny keretében - tíz pályakezdő kőfaragó tervezte és valósította meg.

Közélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Önkormányzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pilisszentiván rendszerváltás utáni képviselő-testületére nem igazán voltak jellemzők a gyakori személyi változások: a jelenlegi polgármester 1985 és 1990 között egy ciklusban tanácselnök is volt, és egy három éves megszakítástól eltekintve (2006 és 2009 között, amikor Sztilkovics Szávó, a Fidesz egyik alapítója töltötte be a polgármesteri tisztséget) azóta is a község vezetője; rajta kívül az aktív képviselőknek is a fele már több mint húsz éve vesz részt a helyi közélet irányításában. 2010-ig a polgármesterrel együtt 12 fő alkotta a képviselő-testületet, a 2010-es önkormányzati választások óta a képviselő-testület taglétszáma hét fő. A képviselők túlnyomó része minden ciklusban független jelöltként jutott be a testületbe; pártjelöltet indítani és a testületbe juttatni az 1990-es évek választásain csak a KDNP, az ezredforduló óta pedig csak a Fidesz tudott. A rendszerváltás utáni képviselő-testületek nagy része kitöltötte mandátumát, de a 2006-ban megválasztott képviselő-testület 2009-ben, többségi döntés eredményeként feloszlatta önmagát, és bár a képviselők nagy része az időközi választáson is megtartotta pozícióját, a polgármesteri poszton váltás történt, amit az egy évvel későbbi, "rendes" önkormányzati választás is megerősített.

Generációk Háza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A községi önkormányzat tagintézményeként működő kulturális létesítmény, amely a korábbi bányatelepi orvosi rendelőintézeti épület felújításával és átépítésével jött létre 2010-ben. Elsősorban kibérelhető rendezvényhelyszínként funkcionál, de a létesítmény gondnoka, részint a Pilisszentiváni Kulturális Közalapítvány közreműködésével saját kulturális és egyéb programokat is szervez.

Könyvtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szintén az önkormányzat tagintézményeként működik 2011 óta a községi könyvtár, amely előtte viszonylag mostoha körülmények és a mainál jóval szerényebb között működött, az iskolai könyvtárral közös, szűk és zsúfolt helyiségben. Önállósulása óta a könyvtár állománya folyamatosan gyarapszik, különösen gazdag a helytörténettel és a német nemzetiség történetével foglalkozó szekciója. Évente néhány alkalommal önálló programokat is szervez.

Oktatási intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános iskola[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község iskolája már a XIX. század óta a templom mellett, a mai helyén működik. Az általános iskola mellett a XX. század második felében zeneiskola is létesült Pilisszentivánon, az 1990-es években pedig két éves irodatechnikai szakiskolai képzés is indult az intézményben, melynek keretében a nyolcadik osztályt elvégzett diákok további két évben gyors- és gépírói, számítástechnikai, és többféle hasonló szakismeretre tettek szert. Az intézmény fénykorában az iskola főépülete mellett egy (a községhatár közelében elhelyezkedő, de már Pilisvörösvár területén fekvő) különálló épületben is folyt oktatás. 2009-2010 folyamán az iskola jelentős bővítésen esett át, egy eredményes európai uniós pályázat révén.

Német Nemzetiségi Óvoda[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pilisszentivánon 1894 óta működik óvoda, amely azonban csak 1947-ben költözött először új, saját épületbe. Az első óvodaépület 1957-ben, 1970-ben és 1978-ban is kisebb-nagyobb bővüléseken esett át, mai formáját – fennállása alatti legnagyobb mérvű átalakításával – 2009-2010-ben nyerte el, így jelenleg hét csoporttal működik. Az intézményben 1970 óta német nemzetiségi nevelés is folyik.

Egyéb községi intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tájház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község tájházát egy egykori parasztgazda és kocsmáros, Gábeli József lakóházából alakították ki, avatása 1986. augusztus 19-én történt, de akkor még csak a három utcai helyiséget alakították ki helytörténeti kiállítóhellyé. Az 1990-es évek derekán az épület hátsóbb részeit és az egykori istállót átépítve tovább bővítették a tájházat, mely 1995-ös újbóli avatása óta a Német Nemzetiségi Önkormányzat fenntartásában működik. Jelenleg az utcai épületrész helyiségeiben helytörténeti állandó kiállítás látható, hátsó része időszakos kiállítások illetve egyéb rendezvények helyszíneként, valamint a nemzetiségi csoportok (tánccsoport, zenekar, stb.) próbahelyszíneként és raktáraként szolgál. Szabadtéri része 2013 nyarán jelentős bővülésen esett át, ugyanebben az évben az udvarán oktatási-helyismereti célú, két tantermes melléképület is épült.

Orvosi rendelő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település új orvosi rendelője az egykori bányatelepi házak 1978-1982 körüli lebontásával létrejött kopár, üres területen, a község Budapest felőli végén épült 2010-ben, a terület azóta a Szent Borbála tér nevet viseli. Itt kapott helyet a községi háziorvosi rendelések mellett a település védőnői szolgálata és a fogászati rendelés is.

Fontosabb civil szervezetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kórusok, tánccsoportok, kultúrcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pilisszentiváni Vegyeskórus1973 óta működő énekkar, vezetője Neubrandt Ferenc karnagy, repertoárjukon sváb népdalok és klasszikus kórusművek is szerepelnek.
  • Német Nemzetiségi Tánccsoport1994 áprilisában alakult, azóta is megszakítás nélkül működő, elsősorban sváb hagyományőrzési célokkal létrejött, de magyar táncokat is táncoló tánccsoport; vezetője 1999-től Rádler Henriett.[17]
  • Pilisszentiváni Fúvószenekar – Több korábbi előzménnyel rendelkező, jelenlegi formájában 2007 óta működő fúvószenekar, vezetője Spanberger Zsolt.
  • Pilisszentiváni Asszonykórus – A Vegyeskórus néhány tagjából 1986-ban szerveződött kamarakórus, szinte kizárólag helyi sváb népdalokat adnak elő, egyik fő céljuk a pilisszentiváni zenei hagyományok őrzése és ápolása. Vezetőjük Neubrandt Piroska

Társadalmi szervezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pilisszentiváni Faluszépítő Egyesület1989 óta működő civil szervezet, mely főként a közterületek rendben tartása, a védett természeti értékek megóvása, továbbá a komposztálás és a hulladékhasznosítás népszerűsítése terén tevékenykedik. Több helyi kiadvány megjelentetésében is része volt.
  • Pilisilen Nagycsaládosok Egyesülete1992-ben jött létre nagycsaládos csoportként, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete helyi tagozataként; az ezredfordulót követő években vált önálló egyesületté. Elsősorban tagcsaládjaiknak nyújtanak segítséget és szerveznek programokat a számukra, de rendezvényeik egy részét úgy hirdetik meg, hogy szélesebb közönséget is vonzzon.
  • Pilisszentiváni Nyugdíjas Egyesület1997. február 3-án alakult azzal a céllal, hogy összefogja a község nyugdíjasait, tartalmas és egészséges szabadidős, illetve kulturális programokat szervezve számukra. Több mint 300 tagjával a pilisi térség legnagyobb létszámú civil szervezetei közé tartozik.
  • Pilisszentiváni Sportegyesület – a XX. század dereka óta létező, sportcélú civil szervezet, melynek labdarúgó-, túra- és kerékpáros szakosztálya van. Fenntartásukban működik a községi sporttelep és az 1964-ben létesült (majd az 1980-as években bővített) sportöltöző, amely a kezdetek óta helyet ad a Villa Negra nevű sörözőnek is. (Érdekesség, hogy miután a község nyugati felében semmilyen más önkormányzati létesítmény nincsen, a választásokon a sörözőben szokták kialakítani a községi szavazóhelyiségek egyikét.)
  • Pilisszentiváni Helytörténeti Közhasznú Egyesület2007. november 7-én[18] alakult helytörténeti civil szervezet, alapítóinak fő céljai között szerepel a község és a környékbeli bányák történetével kapcsolatos dokumentumok, fényképek és egyéb emlékek gyűjtése, valamint ezek bemutatása. Alakulásuk óta számos helyi vallási emlékhely felújításában, valamint új helytörténeti jellegű emlékhelyek létesítésében vállaltak jelentős szerepet; minden évben legalább két kiállítást szerveznek, és helytörténeti-helyismereti kiadványokat is megjelentetnek.
  • Pilisi Bányászok Horgász Egyesület – Az 1930-as évek végén alakult, a környékbeli szénbányászat folytán kialakult, illetve a Vadász-réti patak mentén mesterségesen kialakított tavak hasznosítására. A szénbányák bezárását követően az egyesület 1979-ben alakult újjá, hagyománytiszteletből az eredeti nevén. Az egyesület végzi a Budai-hegység egyik legnagyobb tavának számító Slötyi-tóban a haltelepítést, a horgásztatást és gondoskodik a tó környékének rendben tartásáról is; évente változó számú (3-5) horgászversenyt is szervez.
  • Pilisszentiváni Polgárőrség és Tűzoltó Egyesület – A Pilisszentiváni Önkéntes Tűzoltó Egyesület még a XX. század elején alakult, és a század második felében nagyrészt John János elnökletével működött a településen; a Pilisszentiváni Polgárőrség pedig 1991-ben, az ország rendszerváltás utáni első polgárőr szervezetei között kezdte meg a működését; megszervezését Zombori Zoltán rendőrségi körzeti megbízott kezdte meg, első elnöke Gátas József önkormányzati képviselő lett. Ez utóbbi egyesületet – melynek tagjai a kezdeti években csak saját gépkocsijaikkal és gyalog járőrözve vigyáztak a település biztonságára – 1992. április 27-én jegyezték be a cégbíróságon, majd az 1990-es évek közepén, az országban elsők közt kötöttek együttműködési megállapodást a területileg illetékes (budaörsi) rendőrkapitánysággal, illetve a község önkormányzatával. A két egyesület az 1990-es évek végén egyesült, de a közös szervezet alakuló tagsága szinte kizárólag a Polgárőrség tagjai közül került ki. 2004 novemberében az egyesület saját, a községben állomásoztatott gépjárműfecskendőhöz jutott, jelenleg négy, tűzoltósági és polgárőrségi célokra egyaránt használható járművel rendelkezik; két épületük van (egy szertár és egy híradó-ügyeleti helyiség) és saját ifjúsági csoportjuk is működik.

Szálláshelyek, vendéglátóhelyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szálláshelyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rózsa Panzió – Erzsébet sor
  • Pilisi Vendégház – Bányatelep 1.
  • Római katolikus plébánia (zarándokszállás) – Szabadság út 89.

Vendéglátóhelyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csali Csárda – Tópart 3.
  • Jani bácsi falatozója – Erzsébet park
  • Mimó Étterem és Pizzéria – Szabadság út 14.
  • Gyémánt Étterem és Pizzéria – Szabadság út 60.
  • Kisgörög Étterem – Óvoda u. 7.
  • Schuck Sörpatika – Szabadság út 171.
  • Villa Negra Söröző – Sport tér.
  • Pilisgyöngye Étterem – Rét u. 41.

Ismert emberek, akik a településhez kötődnek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pilisszentiván kitüntetettjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díszpolgárok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pilisszentiván Díszpolgára kitüntető címet a települési önkormányzat 1993-ban alapította a helyi közösség szolgálatában kiemelkedő érdemeket szerzett személyek méltó elismerése érdekében. A díszpolgári cím azon magyar, vagy külföldi állampolgároknak, szervezeteknek volt adományozható az erről szóló rendelet értelmében, akik, illetve amelyek kiemelkedően jelentős szellemi alkotásuk, tudományos, művészi vagy sport eredményük, egyéb kimagasló munkájuk, vagy életművük révén, országos vagy nemzetközi viszonylatban olyan általános elismerést szereztek, amely hozzájárult a település jó hírnevének öregbítéséhez. Az eredeti rendelkezés szerint a díszpolgári címből választási ciklusonként legfeljebb 10 darab volt adományozható, nemzeti, állami vagy községi ünnepen.[22] A rendelet 2007-es módosításával ez akként változott meg, hogy a díszpolgári cím évente egy alkalommal adományozható, a község legnagyobb saját ünnepének számító Szentiván-napi ünnepség keretében (általában a június 24.-hez legközelebb eső szombati napon).[23]

A díszpolgárok névsora:[24]

  • néhai Bitvai István orvos, Pilisszentiván – 1994. április 26.
  • néhai Roderburg Ernő plébános, Pilisszentiván – 1994. április 26.
  • néhai Sziván János iskolaigazgató, Pilisszentiván – 1994. április 26.
  • Neubrandt Ferenc nyugdíjas karnagy és kántor, Pilisszentiván – 1995. december 27.
  • néhai Krizsek János tanácselnök, Pilisszentiván – 1998. december 14.
  • Marlok Gyula ügyvezető igazgató, Pilisszentiván – 1998. december 14.
  • Hegyeshalmi Ferenc önkormányzati képviselő, Pilisszentiván – 2010. június 19.
  • Őri Lajos önkormányzati képviselő, Pilisszentiván – 2010. június 19.
  • Metzger Rezső önkormányzati képviselő, Pilisszentiván – 2010. június 19.
  • Gátas Ernő önkormányzati képviselő, Pilisszentiván – 2013. június 22.

A Pilisszentivánért Emlékérem birtokosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pilisszentivánért Emlékplakett kitüntetést a települési önkormányzat 1993-ban alapította azon természetes vagy jogi személyek tevékenységének honorálására, akik, illetve amelyek "tevékenysége folytán valamely esetben a község érdekeit, jóhírét, megbecsülését szolgálta". Az eredeti rendelkezés szerint az emlékplakettből évente 10 darab volt adományozható, melyből ötöt a képviselő-testület, ötöt a polgármester adományozhatott saját hatáskörben, a helyi civil szervezetek, egyházak, pártok, illetve bármely képviselő saját javaslata alapján.[25] A rendelet 2007-es módosításával ez akként változott meg, hogy a kitüntetés neve Pilisszentivánért Emlékérem névre módosult, átadására évente két alkalommal, március 15-én és október 23-án kerülhet sor, alkalmanként legfeljebb 3-3, összesen 6 kitüntetett részére.[26] Kivételes esetben sor került már eltérő időpontban történő adományozásra is, 2013-ban például az egyik emlékérem átadására június 22-én, a Szentiván-napi ünnepség keretében került sor[27], egy másik emlékérem átadása november 30-án, a Szent Borbála-napi bányász ünnepséget közvetlenül megelőzően, annak keretében történt meg[28], és történt már községi emlékérem-átadás az augusztus 20-i nemzeti ünnep helyi programjainak részeként is.

A díjazottak névsora:[29]

  • Horváth György (2004)
  • Kállói Lajos, Soós Mártonné sz. Szanka Eszter (2005)
  • Kakas János (2006)
  • Engert Miklósné, Klinger János, Marlok Ferencné, id. Székely József, Wippelhauser Ferencné (2007)
  • Gátas József, Marlok Gyuláné, dr. Nagy Ágnes, Neubrandt Ferencné, Révay Paula (2008)
  • Dr. Mirk Mária, Nádudvari Rudolf, Őry Anna, Stocker Ferencné (2009)
  • Feketéné Ziegler Ágota, Futó Károly, Reményi Andrea (2010)
  • Nádai Béla (2011)
  • Meggyesi Rezső, Rádler György (2012)
  • Csovics Balázs, Rádler Henriett, id. Székely József [másodszor], Norbert Volk (2013)
  • Kertész Péter (2014)

Pilisszentiván testvérközsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pilisszentivánról mintegy 50 család menekült a második világháború utolsó időszakában (1944. decemberében) a bajorországi Kulmbach kerület településeire (túlnyomórészt Kupferbergbe, Ludwigschorgastba és Marktleugastba), a front közeledése elől. A Marktleugasttal való partnerkapcsolat a településen élő, ugyancsak pilisszentiváni születésű Bauer György (Georg Bauer) kezdeményezésére jött létre 1988-ban, a partnerségi megállapodás megkötését pedig a Pilisszentiváni Vegyeskórus egy németországi látogatása alapozta meg, melynek során a kórus Marktleugastban is eltöltött némi időt. A kétnyelvű okiratot 1988. október 21-én írták alá Pilisszentivánon, majd 1989. június 16-án egy marktleugasti aláírással is megerősítették azt. Ez volt a legelső olyan települési szintű partnerkapcsolat, amely az akkor még a szovjet blokkhoz tartozó Magyarország egy városi ranggal nem rendelkező települése, és egy nyugat-európai település között jött létre, még a magyarországi rendszerváltást megelőzően. A partnerkapcsolat létrejöttében jelentős része volt a kulmbachi kerület (járás) akkori vezetésének, Franz Josef Strauss bajor miniszterelnöknek és Grósz Károly, a magyarországi Minisztertanács akkori elnöke személyes közbenjárásának is.

A Pilisszentiván és Marktleugast közti partnerkapcsolat a hasonló hazai testvértelepülési kapcsolatok többségénél jóval intenzívebb, a két község kultúrcsoportjai, sport- és tűzoltó egyesületei rendszeresen - olykor évente többször is - látogatják egymást, a családok és magánszemélyek egy része közt pedig még élénkebb a kapcsolattartás. A partnerségi megállapodás kerek évfordulóit rendre megünneplik mindkét településen, a 25 éves jubileum 2013. június 19. és 23. közt Pilisszentivánon megrendezett eseményei jelentős (mintegy 17.000 euró összértékű) Európai Uniós támogatással valósultak meg.[30]

Helyi lapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szentiváni Újság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990 óta jelenik meg a helyi önkormányzat által fenntartott kiadványként (általában havilap jelleggel, a magyar cím mellett a Sanktiwaner Zeitung német nyelvű címmel); első megjelenése óta számos átalakuláson és a szerkesztősége összetételét érintő változáson ment keresztül, ez idő alatt több főszerkesztő váltotta egymást a lapnál. Jelenlegi formájában 2010 márciusa óta jelenik meg, főszerkesztője azóta Hegedűs András.

Szentiváni Tükör[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2002 és 2010 között jelent meg magánkiadású helyi lapként, ám témái csak részben voltak helyi vonatkozásúak, a lap jelentős részben az ellenzékben lévő nagypolitikai jobboldal számára fontos témákkal foglalkozott, főszerkesztője Klotz Mária volt. A 2010-es önkormányzati választás óta nem jelenik meg.

Szentiváni Kisbíró[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A községi önkormányzat ingyenesen terjesztett, igen egyszerű kivitelű, de minden helyi háztartásba eljutó, havi megjelenésű újságja volt, 2007-2009 között, szerkesztését Balogh Zoltán és Balogh Márta végezte.

Kiadványok a településről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tózsa István (szerk.): Pilisszentiván társadalmi értékei. Pilisszentivánért Faluszépítő és Környezetvédelmi Egyesület, 2000.
  • Georg Bauer: Egy népcsoport sorsfordító útja Szentivánról a kulmbachi járásba. Német Nemzetiségi Önkormányzat Pilisszentiván, 2006. december.
  • Feketéné Ziegler Ágota: Volt egyszer egy kastély. Német Nemzetiségi Önkormányzat Pilisszentiván, 2006. december.
  • Hegyeshalmi Hajnalka: A pilisszentiváni római katolikus templom története. Német Nemzetiségi Önkormányzat Pilisszentiván, 2007. március.
  • Engertné Gátas Mária: Múltunk a jelenben – Pilisszentiván tájháza. Német Nemzetiségi Önkormányzat Pilisszentiván, 2007. december.
  • Feketéné Ziegler Ágota: Szülőföldem szép határa 1. – Pilisszentiván régi földrajzi nevei. Pilisszentiván területének kialakulása és változásai. Német Nemzetiségi Önkormányzat Pilisszentiván, 2009. február.
  • Feketéné Ziegler Ágota: Szülőföldem szép határa 2. – Pilisszentiván régi földrajzi nevei. Pilisszentiván határ- és dűlőnevei. Német Nemzetiségi Önkormányzat Pilisszentiván, 2009. február.
  • Gátas Erzsébet Judit: Fúvószenekarok Pilisszentivánon. Német Nemzetiségi Önkormányzat Pilisszentiván, 2009. február.
  • Frigyesy AndrásMirk Mária (szerk.): Würzeln und Flügel – Gyökerek és szárnyak. Német Nemzetiségi Önkormányzat Pilisszentiván, 2009. június.
  • Feketéné Ziegler Ágota–Csovics BalázsFogarasy Attila (szerk.): Pilisszentiván Anno... Pilisszentiváni Helytörténeti Közhasznú Egyesület, 2009. december.
  • Mirk Mária (szerk.): Dalkincsünk 1. – A pilisszentiváni németek dalai. Német Nemzetiségi Önkormányzat Pilisszentiván, 2011. december.
  • Wittmann Viktória (szerk.): Pilisszentiván – Közérdekű információk. Pilisszentiván Község Polgármesteri Hivatala, 2012. június.
  • Feketéné Ziegler Ágota–Fogarasy Attila–Hegedűs András (szerk.): Egyszer volt, régen volt... Pilisszentiváni Helytörténeti Közhasznú Egyesület, 2012. december.
  • Hegedűs András (szerk.): Ezüstlakodalom. A települési testvérkapcsolat 25 éve – Silberhochzeit. 25 Jahre Gemeindenpartnerschaft. Pilisszentiván Község Önkormányzata, 2013. augusztus.
  • Mirk Mária (szerk.): Dalkincsünk 2. – A pilisszentiváni németek dalai. Német Nemzetiségi Önkormányzat Pilisszentiván, 2013. december.
  • Hegedűs András: Séta Pilisszentivánon – Spaziergang in Sanktiwan.. Pilisszentiváni Helytörténeti Közhasznú Egyesület, 2013. december.[31]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Pilisszentiván települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. Ferenczy József: Tekintetes nemes Pest Pilis és Sólt törvényesen egyesült vármegyékben valamint a’ Kis Kunságban is található ... városoknak, ’s minden helységeknek vagy faluknak, és tovább minden pusztáknak ... név-tára. Buda, 1944. Idézi: Hegyeshalmi Hajnalka: A pilisszentiváni római katolikus templom története
  4. Tuschek Franciska: Iwanfelde anno 1401. Szentiváni Újság, 2000, július, p17
  5. Marlok István: Adalékok Pilis megye török utáni történetéhez. Székesfehérvár, 1977. (Különlenyomat a Székesfehérvári Egyházmegye jubileumi névtárából.)
  6. Kincstéri Levéltár: Acta Ordinum et Monialum. Acta Augustianorum. Fasc. 3. Nr. 44. 1714. Idézi: Hegyeshalmi Hajnalka: A pilisszentiváni római katolikus templom története
  7. Balogh Lajos (szerk.): Pilisszentiván község monográfiája 1708-1964. Pilisszentiván, 1965., kézirat.
  8. Hegyeshalmi Hajnalka: A pilisszentiváni római katolikus templom története. Pilisszentiván, 2007.
  9. H. A.: Régészeti ásatások a szentiváni határban. Szentiváni Újság, 2013. augusztus, p12
  10. A neves író apjához
  11. http://www.pilisszentivan.hu/portal/index.php?option=com_content&view=article&id=65&Itemid=97
  12. http://www.pilisszentivan.hu/portal/index.php?option=com_content&view=article&id=63&Itemid=96
  13. [Ereifej Laurice et al.(szerk.): Tanösvények Budapest körül 2. – Jági tanösvény. Budapest, 2004.]
  14. Hegyeshalmi Hajnalka: A pilisszentiváni római katolikus templom története. Pilisszentiván, 2007.
  15. http://szentivanihke.hu/?modul=galeria&a=91892
  16. Elkészült az első felújított képoszlop Szentivánon. Fixpont, II. évf. 12. szám, 2008. december
  17. 15 éves a szentiváni tánccsoport. Fixpont III. évf. 12. szám, 2009. december
  18. Helytörténeti Egyesület Szentivánon. Fixpont I. évf. 10. szám, 2007. december
  19. Drapál utca Szentivánon. Fixpont, II. évf. 9. szám, 2008. szeptember
  20. [H. A.: Új tanárok az iskolában. Szentiváni Újság, 2013. szeptember, p10-11.]
  21. [1]
  22. Pilisszentiván község Önkormányzatának 7/1993.(IX.13.) sz. rendelete a díszpolgári cím alapításáról, és adományozásának rendjéről (http://pilisszentivan.hu/portal/index.php?option=com_docman&task=doc_details&gid=292&Itemid=69)
  23. Pilisszentiván község Önkormányzatának 19/2007.(X.16.) sz. rendelete a díszpolgári cím alapításáról, és adományozásának rendjéről (http://pilisszentivan.hu/portal/index.php?option=com_docman&task=doc_details&gid=230&Itemid=69)
  24. [2]
  25. Pilisszentiván község Önkormányzatának 7/1993.(IX.13.) sz. rendelete a díszpolgári cím alapításáról, és adományozásának rendjéről (http://pilisszentivan.hu/portal/index.php?option=com_docman&task=doc_details&gid=292&Itemid=69)
  26. Pilisszentiván község Önkormányzatának 19/2007.(X.16.) sz. rendelete a díszpolgári cím alapításáról, és adományozásának rendjéről (http://pilisszentivan.hu/portal/index.php?option=com_docman&task=doc_details&gid=230&Itemid=69)
  27. Negyedszázadot ünnepeltünk. Szentiváni Újság, 2013. július, p06
  28. [H. A.: Kétszeresen kitüntetve – Újabb községi elismerést kapott Székely József. Szentiváni Újság, 2014. január, p10]
  29. [3]
  30. [partnerkapcsolat.lapunk.hu]
  31. http://www.pilistelevizio.hu/fooldal.php/2013/12/seta-pilisszentivanon/

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]